Erdélyi Lapok, 1935. január-március (4. évfolyam, 1-74. szám)

1935-03-24 / 69. szám

2 Wurst Utóda még Oradea, uiv. Reg. Ferdinand 7­ b.­ gén múlik, de ez az egy betű világokat választ el egymástól. E betű ilyen fontosságának a fi­gyelmen kívül hagyása semmiesetre se dicséri a Ghibu-féle elméletek tudományosságát. A konkordátum szerint nem maradt fenn a múltból semmiféle kegyúri jog, az egykori magyar királyok főkegyúri joga sem. A kato­likus rendeltetésű vagyonokra pedig az állam­utódlás csakis e főkegyúri jog révén tudott vol­na átszállani. Ezért is akarta Ghibu úr azt a bizonyos egy betű különbséget belezavarni a maga elméletébe, s azzal bizonyítani, hogy a ki­rályi főkegyúri jog ma is megvan és azon a címen az államutódlás a katolikus vagyonokra is kiterjed. Csakhogy amennyit ér az a bizo­nyos hamis betű, annyit ér Ghibának ez a „tu­dományos­“ elmélete is. És ezen az alapon akarja most ő a szerze­tes­rendeket vagyonukban zaklatni. A történeti, jogi és erkölcsi helyzet az, hogy a katolikus célú vagyonok a­ katolikus közön­séget ileltik, s így a szerzetesrendek vagyona is csak e közönségre szállhat, ha a szerzetesren­dek valamely okból azt tovább nem birtokol­hatnák. Még a múltbeli királyi főkegyúri jog idején is a feloszlatott jezsuita­ rend vagyonát úgynevezett „vallási és tanulmányi alapiként egyesítve, a kormányok a katolikus közönség ja­vára kezelték tovább. Ezen a címen tehát nem Ghibu úrnak, hanem az erdélyi és nyugati ha­tármenti római katolikusoknak van igénye azokra az iskolajavakra és egyéb vagyonokra is, melyek az államváltozás előtt még a vallási és tanulmányi alap tulajdonában állottak. Ghibu úr kicsinyeskedő és elfogult harcával szemben a katolikusoknak ezzel a jogos és alapos igény­­nyel kell válaszolnuk. Egyébként pedig tartozunk annak a meg­­mondásával, hogy Ghibu Onisifor egyetemi ta­nárnak ezt a katolikusellenes hajszáját az ál­lam szempontjából se tartjuk szerencsésnek. Az állam nemcsak az alkotmány írása szerint, K­á­néra tényleg is a vallások békéje alapján áll és állott. Ghibu úr azonban a maga nyugtalanko­dásával és mondvacsinált, célzatos tudományos­­kodásával nem egyébre törekszik, mint e vallá­sos béke megzavarására. Ha Ghibu úr igazán tudós akar lenni, ak- Fű­szer- és csemegekereskedésében legolcsóbban sze­rezhető be mindennemű bojtos és f­ű­szeráru. Azuga ruszli 1 hordó 130.—, 1 drb 1.50, 2.—. Oste óriás 14.—, 16—. Bismark óriás 15.—. Majonézes halsaláta, zacusca, olajos főzelék-konzer­­vek, sajtok, valódi lika túra, friss étolaj 1 liter 40.— lei. py Aradhegyal­jai borok, 1 liter rizling 16.— lei. AZ EGYSZERI FÖLDOSZTÁS — Elbeszélés — írta: Fazekas Sándor. — Itt van Rehák! — szaladt végig a hír a meglapult hivatalnokok során. — Tőlünk lehet, — mondták, akik a bátor­ig magas iskolájából csak nem régen kerültek haza. De, akik itthon tüdővészelték át a hősi időket, összébb húzódtak. Rehák elvtárs úr a munkástanács félelme­tes elnöke. Már egy ízben kijelentette, hogy amelyik hivatalnok félórát késik,­­ annak rendje és módja szerint ki lesz rúgva. Vége a burzsuj-világnak s vele együtt a hivatalnoki önkénykedésnek is. Hivatalnokokra különben sem lesz szükség, csak azért tűrnek meg ben­nünket, hogy időnk legyen a fizikai munkára való átnyergeléshez. A vasalt nadrág és kemény gallér korszaka lejárt. Első a földön a proletár. Az égről nem esett szó. A dologban a legfur­csább az volt, hogy eme kemény kijelentéseket az elnökelvtárs szintén vasalt nadrágban és ke­mény gallérban tette. Rehák tehát itt van. A munka vontatottan megindult, abban a tudatban, hogy mindez hiábavaló energiapazarlás, mert ezentúl minden másképp lesz. Valószínűleg a fejünk tetején fo­gunk járni, mint ahogy az egész vajúdó eszmé­nyi állam a feje tetején állott. Ősszel gyakran lehet látni, — különösen Erdőszélen — kitaposott hangyaösvényeket, .................................................................. ! ""■! P.!BBP amelyeken látszólag minden cél nélkül tolonga­nak a jövő-menő hangyák. Útjuk néha felvezet egy fára egészen a koronáig, hogy a másik ol­dalon megint lemásszanak. Sokat gondolkoz­tam rajta, de csak nem tudtam rájönni, hol van abban a logika. Ez jutott eszembe, mikor lát­tam, hogy az új államalkotó elem is hangya­­módra hömpölyög az utcákon, onnan be a vá­ros házára, fel az emeletre s a másik kijárón megint ki az utcára. Ebben sem volt logika. Fürdés volt a diadalmámorban. Dolgozni nem dolgozott senki, pedig öles plakátok égő betűkkel ordították, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék. A burzsuj világból való tanácsot kitanácsolták a városházáról s beült egy tíztagú munkástanács. Szemenszedett sze­gény emberek voltak, akik úgy az egyszerű, mint az összetett nyomorúság doktorátusát ré­gen letették. Képesítve voltak. Köztük akár­hányat szemmel láthatóan feszélyezett a szokat­lan méltóság. Hja, aki eddig krumplin élt, an­nak idő kell, míg belejön a tortaevésbe. A különféle népbiztosokból összefércelt in­téző bizottság már jobban beletalálta magát a helyzetbe. A polgármesteri szobába raktak fész­ket s onnan repítették ki a korszakalkotó ren­deleteket. Tejföles szájú fiatal akarnokok vol­tak. — Maga mit dolgozik most hivatalnok elv­társ? — kérdezték tőlem egy alkalommal. — Valami hatszáz darab adó- és érték­­bizonylatot kell kiállítanom azokról az ingatla­nokról, amelyek a háború alatt gazdát cserél­tek. . Ez szükséges az adóhivatalnak, az illeték­­kirováshoz. — Adóhivatal?! — horkant fel Helprin elv­társ. — Ezt a nyazdát be kell csukni. Az elvtársnak nyilván szomorú tapasztala­tai lehettek az adóhivatallal kapcsolatban. Por­­dor elvtárs azonban védelmére kelt a szegény hivatalnak. — Világért sem. Csak hadd szedjék a hur­­zsujok pénzét, kell nekünk. — Na ná, nem kell! — szólt közbe Gold­fisch elvtárs. Ebből megtudtam, hogy az adóhivatal csak akkor ellenszenves, ha pénzt követel tőlünk. De ha ő ad, akkor nagyon édes kis hivatal. A jó Isten tartsa meg ez utóbbi szokását. Az előbbit elveheti. — Micsoda borzalmas paksamétát hoz hi­vatalnok elvtárs? — szörnyedt el a munkás­­tanács, mikor az adóbizonylatokkal beállítot­tam. — Adóbizonyilatok. Alá kell írni — Mindet? — Az utolsó szálig. — No, dűljék neki Kesely elvtárs, — biz­ta­tta Mocó elvtárs. — Dűljék a jó fene. Ibolya elvtárs, kend pennás ember! A nemes házaskodás vége az lett, hogy az elnöknek kellett két áldozatot kijelölni. A két halálraítélt dühösen köpött a markába s neki­­búsulták magukat az aláírásoknak. Kilenc óra felé már gyöngyözött a homlok. Erdélyi Lapok IV. évf., 69. sz. — Vasárnap, 1935. március 24. kor nem szabad a tudós hírnevéhez méltatlan könyvírásokra és történelemferdítésekre ragad­tatnia magát. Ha pedig nemzetének hű és nagy fia akar lenni, akkor nem szabad nemzetének gondot okoznia a vallások közötti békétlenség előidézésével. Tehát még Ghibu professzor egyé­ni szempontjából se lesz szerencsés, ha ő a ka­tolikusellenes harcot folytatni akarja. Igazi érdemeket semmiesetre se szerez vele. faié Sándor „Keresztény Nemzeti Parasztpárt46 címen alakítja meg új pártját Bucureşti. Saját tud. Vaida hívei értekezle­tet tartottak Sinaian, amelyen Vaida kijelen­tette: — Boldog vagyok, hogy akcióm visszhang­ra talált. Mi is alakítunk majd egy pártot, mint annyian mások. Nagyot, vagy kicsit, mindegy, de hagyjátok, hogy folytassam előbb propagan­­da-utamat az egész országban. Az új párt neve „Keresztény Nemzeti Pa­rasztpárt“ lesz, mert Vajda úgy a parasztpárti, mint a nemzeti jelleg mellett szigorúan ki akar tartani. A magyarországi választások utolsó kori Budapestről jelentik: Szombaton déli egy óráig 176 választókerületben be kell nyújtani az ajánlásokat. Ezzel legtöbb helyen a választások első fejezete le is záródik. Jövő héten a válasz- Hépes Marim a legnívósabb szépirodalmi, művészeti és tár­sadalmi képes folyóirat. Irelemes, szórakoztató olvasó­ányok, hasznos tudnivalók háziasszonyok részére, koz utti­ca, divattár ,sic­isoi sto A gazdag szépirodalmi részt a legnevesebb írók szerkesztik. Megjelenik minden második vasárnap. Előfizetési ára: negyedévre ..... 100 feL félévre ..... 180 „ egész évre ... 350 „ Előfizetési hely: az ERDÉLYI LAPOK kiadó­hivatala, Oradea, Strada Regele Carol S. táei napot megelőző úgynevezett „néma hét“ kezdődik, amikor kortesgyűléseket többé nem szabad tartani. Vasárnap még Bethlen István nagykanizsai programbeszéde folytatását várják nagy érdeklődéssel. Az utóbbi napok választási beszédei között Bornemissza Géza kereskedelemügyi miniszter beszéde volt feltűnőbb. Az ifjú nemzedék nevé­ben vitázott Bethlen István gróffal. Nagykátán Kozma Miklós belügyminiszter hangoztatta, hogy a kormány csak annyit ígér, amennyit meg tud tartani. Lengyelország a tekintély­uralom útján Varsóból jelentik. A nemzetgyűlés hosszas vita után nagyjelentőségű törvényt hozott, amely az ellenzék nagy ellenzése mellett tudott csak lét­rejönni. Az új törvény felhatalmazza a köztársa­sági elnököt, hogy törvényrendeleteket tudjon ki­bocsátani minden olyan ügyre, amelynek meg­oldása sürgősnek mutatkozik.

Next