Erdélyi Lapok, 1935. április-június (4. évfolyam, 75-128. szám)

1935-04-02 / 75. szám

2 közvéleményünktől, ha éppen a siker érdeké­ben, nem harsog föl egyes esetekben olyan éle­sen a hangunk. A túlzó nacionalizmus hullám­verései. Ezután arra tért át a szónok, hogy ez utolsó években Európa-szerte terjed az úgyne­vezett túlzó nacionalizmus, mintha soha sem lett volna francia forradalom, mely kőbe véste az emberi jogokat s mintha eltűnt volna a földről a kereszténység, mely proklamálta az emberi méltóságot a pogány államhatalommal szemben. Természetes, volt, hogy ez a szélsősé­ges irányzat az itt élő kisebbségek s elsősorban az erdélyi magyarság ellen fordult. — Másfél évtizedes vezető politikai műkö­désünkről lehetnek eltérő vélemények, — mon­dotta emelt hangon Gyárfás. — Egy elismerést azonban nem lehet tőlünk megtagadni. Ellen­feleink nem hivatkozihattak egyetlen kijelen­tésünkre, vagy elhibázott magatartásunkra, mellyel megindokolhatták volna, hogy miért kell harcba vinniük a román közvéleményt a mi népkisebbségünk ellen. S mert bennünk nem tudtak hibát találni, külföldi faj testvé­reinknek a békeszerződésekkel szemben elfog­lalt magatartásába kapaszkodtak. A Curentul heteiken át az irredenta magyar kisebbség hát­­térbeszorításáról cikkezett s az Universul nyíl­tan megírta, hogy addig kell ütniök minket, romániai magyarokat, mig a mi fejünkre mért kemény ütések fel nem ébresztik revíziós áb­rándjaikból a határontuli magyarokat. — Ekkor szólalt meg Bethlen György Cá­réiban, ezután mondtuk el Willer József bará­tommal beszédeinket a két ház felirati vitájá­ban s gyergyói beszédemben külön is szem­be­­szálltam az Universumal. Érvelésünk egyszerű és meggyőző volt: Románia érdekei ellen vét­kezik, "aki azt állítja, hogy másfélmillió pol­gára irredenta, az ország ellensége s kész bár­mely pillanatban annak rendjét felforgatni. Még ha magunk állítanánk is ezt, román rész­ről le kellene azt tagadni. De éppen román részről állítani ilyesmit, valósággal bűn vagy őrültség a magasabb román érdekek szem­pontjából. Ennek az önérzetes és őszinte fel­lépésünknek meg volt a hatása. Az irredenta­­vád elnémult, az uszítás megszűnt s még az Universul is elhallgatott. Vaida akciója. Ezután arról szólott Gyárfás, hogy mikor már a légkör megenyhülésére számíthattak, akkor lépett a síkra Vaida a numerus valahi­­cus jelszavával. A Vaida-féle akcióról aztán ki­fejtette a szónok, hogy az rosszhiszemű. Ugyanis maga Vaida jól tudja, hogy a kisebb­ségi magyarok egyetlen román ifjú elől sem veszik el a kenyeret, sőt a román ügyvédek egész tömege él magyar kliensekből s a román orvosok, kereskedők s iparosok sem panaszol­hatják, hogy eddig érezték volna az öntudatos magyarság természetes szolidaritását. Vajda tudja, hogy az államhatalom eddig is minden lehetőt megtett a román elem gazdasági érvé­nyesüléséért és hogy ösztökélésre ez irányban igazán nincs szükség. Vaida részt vett az alba-iuliai nyilatkozatok megalkotásában s ő írta alá az ország nevében a kisebbségi szerződést. Tudja tehát, hogy az adott szó szentségét szegi meg, saját aláírását tagadja meg s a népének kijáró megbecsülést veszélyezteti, mikor ilyen szélsőséges elveket hirdet s polgárháborút proklamál a kisebbsé­gek ellen. — Vajda mindezeket tudja s mert mind­ezek dacára azt hirdeti, amit hirdet s kész ezért nemcsak saját pártját szétrobbantani, ha­nem Erdély népeinek lelkibékéjét is feldúlni, nyilvánvaló, hogy akciója nem jóhiszemű. Ezután azt fejtette ki Gyárfás, hogy Vajda arán­y­szám-követelésének hatásaként a nép­kisebbségek is saját nemzeti kataszterük föl­állítását követelhetik, még­pedig — amint ezt Grigore Filipescu s nyomában több bucureşti lap természetes és magától értetődő dolognak jelezte — nemzetközi ellenőrzés mellett. Ennek további folyamán pedig csak az állhat elő, hogy a magyar népkisebbség is arányos része­sedést kívánhat minden közhivatalban és köz­­tisztségben, még­pedig községenként, városon­ként és megyénként, az illető helyi népességi arányoknak megfelelően. ! Minden cukorbetegnek el kell olvasnia! MOST JELENT MEG! A cukorbeteg kosztja cukorbetegek részére. Irta: dr HORVAY LAJOS főorvos A tartalomjegyzékből: Hogyan alakul a cu­korbeteg kosztja. — A cukor és szénhydrát­­mentes alapkoszt. — Miként használjuk fel a megengedett szénhydráttartalmú élel­miszereket. — A zsírszegény és fogyókoszt. — Egy főzeléknap. — Zabliszt-nap és más szénhydrátdús napok. — Insulinnal kezelt cukorbeteg kosztjáról. — A cukorbeteg gyermek kosztja. — Néhány őszinte tanács cukorbetegek részére. — Idényétlopok. — Konyhareceptek. — Folyadéknap. — Fűsze­rek. — Levesek. — Kakaó, kávé. — Lacha­rin. — Szalonna. — Tehéntúró. — Fehér kenyér. — Bor és pálinka. — Kompótok. — Gyomor- és bélbajok. — stb., stb., stb. CUKORBETEGEK RÉSZÉRE NÉLKÜ­LÖZHETETLEN !! Ára csak: 85 lej és portó. Kapható: Kiadóhivatalunkban. Erdélyi Lapok IV. évf., 75. szám. — Kedd, 1935. április 2. A gazdasági élet nem tűr beavatkozást . Mindezt azonban Vajda Sándor sem gondolta így, — mondotta Gyárfás. — Ő jól tudja, hogy közhivatalokba már magyar em­ber be nem juthat. A numerus valachicust Vaida nem a közhivatalokban való elhelyez­kedésnél akarja érvényesíteni, — mert ott erre szükség nincs, hanem ezen a címen a kisebb­ségek gazdasági életébe akar betörni, a kisebb­ségek tőkéjével alapított, az ő munkájukkal fenntartott s az ő kockázatukra és felelőssé­gükre vezetett válalatokban ígér a hozzácsatla­­kozóknak fényes pozíciókat.­­• Hagyjuk egészen figyelmen kívül a kérdés nemzetiségi vonatkozását s vizsgáljuk azt tisztán gazdasági szempontból.­­ Hajlandó lesz-e valaki tőkét és munkát áldozni ipari vagy kereskedelmi vállalkozásra, ha azzal kell számolnia, hogy vállalata vezeté­sében és folytatásában kénytelen olyan munka­erőket venni maga mellé, akiket ő nem választ ki üzleti érdekei szerint, hanem akiket kívül­ről oktrojálnak rá, politikai szempontok alap­ján? S továbbmenően, mondja meg akárki, aki vezetett már ipari vagy kereskedelmi válla­latot, hogy lehet-e az alkalmazottak munka­­beosztásét a vállalat érdekében megállapítani, közöttük az együttműködést biztosítani s vala­­mennyiüknek energiáját közös célra egyesí­teni, m­a az alkalmazottak egyik része tudja, hogy ottlétük nem üzleti, hanem politikai ér­dek? — Az üzleti vállalat csak az összes munka­erők odaadó együttműködésével prosperálhat. Ezt a harmóniát külső beavatkozással megza­varni, egyértelmű az egész gazdasági élet meg­bénításával. Ezt meg lehet tenni a szovjet­­rendszerben, ahol a vállalatoknak nem kell a versennyel számol­niuk. A mi gazdasági ren­dünk azonban ilyen kísérletezéseket nem bíz­hat meg. Tanulságok levonása. Gyárfás Elemér a továbbiakban arra utalt, hogy a Vajda-féle akcióiból tanulságot merít­hetnek azok, akik a magyarságból való mene­küléssel, még vallásváltoztatással is igyekeztek magukon segíteni. Csak a szoros egymáshoz simulás és egymás meg nem tagadása teheti a népkisebbségi magyarságot olyan társadalmi egységgé, mely magát fenntarthatja, s melyet a hatalmi tényezők és a kívülálló erők is szám­ba tudnak venni. Cégtábla átfestésekkel nem lehet részesedni egyik népnek se a kenyeréből. Végül az egy­másközti testvéri szeretetre hívta föl a magyarságot. A közönség percekig tapsolta az előadót, kinek Markovits Manó elnök is még egy pár lelkes szóval megköszönte a beszédet. Eden külön tárgyalt az orosz szovjet­állam hadügyi népbiztosával Moszkvából Varsóba utazott. Magántáviratok kedvező álláspontról, beszélnek az oroszokra Moszkvából jelentik: Eden angol miniszter vasárnap délután Vorosilov hadügyi népbiztos­sal is tárgyalt. A hadügyi népbiztos kimutatta, hogy a szovjet hadsereg csak védelmi jellegű, de arra elégséges, hogy hódító törekvésű beha­tolásokat elhárítson. Eden oroszországi tárgyalásairól hivatalos közlemény jelent meg, mely hangoztatja, hogy a francia-angol február 3-iki egyezményi jegy­zőkönyv minden pontját behatóan megbeszél­ték. A megbeszélések tájékoztató jellegűek vol­tak és döntés nem történt. A hivatalos közlemény mellett több magán­­tudósítás is beszél a tárgyalásokról. Ezek szerint a szovjetkörök úgy ítélik meg a helyzetet, hogy a tárgyalások eredménye az ő legvérmesebb vá­rakozásaikat is felülmúlja. Másik magánértesü­lés szerint Eden, Stalin, Litvinov és Molotov közös véleményre jutottak abban, hogy szüksé­ges folytatni az európai egyetemes biztonsági rendszer kidolgozását és annak előbbrevit­elét a február 3-iki megegyezések alapján. Azt is meg­állapították, hogy a keleti egyezmény terve nem irányul senki ellen, csak a béke biztosítása a célja, éppen ezért Németország és Lengyelor­szág lecsatlakozása, rendkívül kívánatos lenne. Az istentagadók külügyminisztere Isten nevével búcsúzott Edentől. Moszkvából jelentik: Eden úgy szombaton, mint vasárnap este színházban volt. Mindkét alkalommal a régi cári páholyba vezették. A ze­nekar az angol királyhimnuszt és az interna­­cionálét játszotta. A közönség lelkes tüntetéssel fejezte ki Anglia iránti rokonszénjét. Az angol miniszter vasárnap éjjel utazott el Moszkvából Varsó felé. Elutazásakor Litvinov e szavakkal búcsúzott: — Isten önnel, Eden úr. Sok sikert kívá­nunk önnek, mert ami az önök sikere, az a mi sikerünk is lesz. Puhitás a keleti egyezmény érdekében. Moszkvából jelentik: Eden elutazása előtt a szovjet­ népbiztosok mégegyszer összeültek s igyekeztek Edentől határozott csatlakozó nyi­latkozatot szerezni a keleti egyezményhez. Eden kijelentette, hogy erre vonatkozólag nem nyert felhatalmazást. Párizsból jelentik: Sajtóközlések úgy tud­ják, hogy Laval a maga moszkvai útja előtt a keleti egyezmény tervét több tekintetben át­dolgozás alá veszi. Az a célja, hogy ezzel az egyezmény iránti lengyel és német aggodalma­kat eloszlassa. Ehhez képest az eredeti egyez­­ményterven mélyreható változtatásokat fog ajánlani moszkvai tartózkodása alkalmával a szovjet kormánynak. Migray József : A marxizmus csődje és a kivezető út a gazdasági, társadalmi, s ál­lami élet válságából, Propaganda kiadás. * Ara 55 tei és porta. Kapható könyvosztályunkban

Next