Erdélyi Lapok, 1935. április-június (4. évfolyam, 75-128. szám)
1935-05-07 / 101. szám
ESTE EGY GRAIN de WALS Meghajt lefogyaszt Megkezdődtek az angol királyi pár huszonöt éves uralkodásának jubileumi ünnepségei Londonból jelentik: 1910 május 6-án lépett trónra György király és a huszonötéves jubileum május 6-án, hétfőn reggel kezdődött meg. Példátlan arányú ünnepséggel ülik meg a jubileumot, amelyben részt vesz az egész világbirodalom. Félmillió vendég érkezett Londonba, köztük az összes indiai maharadzsák óriási kísérettel és kápráztató kincsekkel. A főváros ünnepi díszben. A legkisebb üzlet kirakatában is a királyi pár képe látható virágok között. Hétfőn 12 ezer válogatott szálas rendőr lépett szolgálatba, hogy a rettenetes forgalomban a rendet fenntartsa. Hat lábnál alacsonyabb nincs közöttük (egy láb 33 cm. , hat láb egy öl). Amerre a felvonulás elhalad, 14 ezer katona áll sorfalat. Felvonulás a St. Paul katedrálisba. A király kívánságára a jubileum nemzeti jellege fog kidomborodni s ezért idegen uralkodók nem vesznek részt a hétfőn reggel elindult díszmenetben. Csak a norvég királyné, az angol királyi család közeli rokona foglal helyet a walesi herceg hintójában. Ennek ellenére öt világrész gazdagsága egyesíti a páratlan kocsisort, mely a királyi palotából a St. Paul katedrális felé vette útját. Talán éppen, mert a külföld hiányzik, még jobban megmutatkozik Nagybritannia világuralmának nagysága. A menet élén lovagló testőrség és udvari heroldok után a miniszterelnökség hintói következnek. MacDonald jobbján a leányával ül az első kocsiban. Évszázados, fejedelmi pompájú határban kocsizik az alsóház elnöke, a „Speaker“ kíséretével a Westminster-palotából a Szent Pál-katedrálisig. Két hintóban foglal helyet a Lordok házának elnöksége, öt hintó jelképezi „London-ország“ uralkodójának, Sir Stephan Kditknek hatalmát. A walesi herceg, a yorki herceg és a királyi pár egy-egy processziót vezetnek. Míg a yorki herceg kocsiját, amelyben feleségével és két kisleányával ül, a negyedik királyfiú, a kenti herceg és Marina hercegasszony hintója követi, a walesi herceg menetében a család többi tagjai, a gloucesteri herceg, a norvég királyné, a „Princess Royal“, a királyi pár leánya és férje, Earl of Harewood és V. György húga, Viktória hercegnő kapnak helyet. Lovasfüzérek, dragonyosok, huszárok és lándzsások díszszázadai nyitják meg a hat kocsiból álló tulajdonképpeni ,,Kings Procession“-t. Az udvari főméltóságok hintói követik a királyi pár aranyveretes, csak a legkivételesebb alkalmakkor igénybevett „State-Landau“-ját Az indiai fejedelmek közül hárman, akik a király tiszteletbeli szárnysegédei és pedig a potialai, bikaneri és kasmíri maharadzsák szerepelnek gyémántjaik csodálatos díszében a menet hivatalos részében. A többi Londonba Londonból jelentik. A király ezüstjubileuma miatt már a kora hajnali órákban százezrekre menő tömé hömpölygött az ünnepségek színhelye felé. A földalatti vasutak ötpercenként zsúfolásig megtelve szállították az utasokat Hétfőn reggel a vasúti forgalom meghaladta az összes eddigi rekordokat. Óriási tömeg árasztotta el a királyi parkot és London utcáit is. A királyi pár vasárnap este megjelent az erkélyen és 15 percig fogadta az ünneplést. A Szent Pál-székesegyházat már szombaton este bezárták és átkutatták. Az útvonalak mentén 40 katonazenekar játszik. S érkezett egzotikus uralkodó még előbb a katedrálishoz hajtatott. Hitler üdvözlő sürgönye. Londonból jelentik: V György uralkodói jubileuma alkalmából valamennyi iskolás gyermeknek, — számszerint 650 ezernek — díszes írómappát adományozott. A mappában arab betűkkel a következők olvashatók: „London gyermekei! Nagy múltat örököltetek és tiétek a jövő.. Súlyos felelősségvár rátok, igyekezzetek jó polgárok lenni. Igyekezzetek gyarapodni erőben és tudásban. Igyekezzetek hasznos tagjai lenni a családotoknak, London városának, hazátoknak és a világnak. Belétek vetem bizalmamat és minden reményemet György, rex-imperator." György király pár nappal ezelőtt szívélyesen sürgönyileg üdvözölte Hitlert 42 éves születésnapján. Most Hitler Adolf a jubileumi ünnepségek alkalmából a következő táviratot intézte György angol királyhoz: „Kérem Felségedet, hogy uralkodásának 25-ik évfordulója alkalmából fogadja úgy a magam, mint a birodalmi kormány őszinte jókívánatait. A német kormány és a nép a legnagyobb rokonszenvvel kíséri Felségednek és népének a békére irányuló törekvéseit és reméli, hogy azok eredményesek lesznek úgy az angol birodalom, mint a béke javára. Hitler Adolf:“ A Buckinghan-palota előtt háromféle fegyvernem áll díszőrséget. A hétfői napon a föld kerekségén mindenütt ünnepelnek, ahol angolok élnek, kivéve Írországot, ahol egyetlen lobogót sem tűztek ki. Bombayból jelentik: Az angol király ezüstjubileuma alkalmából összeesküvést lepleztek le Indiában. Az összeesküvőknek az volt a célja, hogy megzavarja az ünnepségeket oly módon, hogy a tömeg között izgatnak. Számos szocialistát letartóztattak. Írország nem vesz részt az ünneplésben és Indiában összeesküvést lepleztek le Ilyen az élet irta: s Surányi Miklós Nem árt, ha néha felidézzük az emlékét, melőtt karcsú, elegáns alakja, fehér, keskeny a test, ritka szőke haja és még a hajánál is világosabb színű puha, lelógó bajusza, magas tenorhangja, álmatag kék szeme és imbolygó járása végkép elmerül a feledés feneketlen mélységébe. Florideről van szó, aki a múlt század utolsó éveiben a vörös kerubin bodegájában itta az abszintot, miközben halhatatlan szépségű történeteket írt lecsüngő fővel és reszkető kézzel a kis kerek márványasztalon heverő papidarabokra. Közben fütyörészett. SaintGnensnek egy szövegnélküli dalát fütyörészte és sohasem hallottam sem azelőtt, sem azután olyan groteszk kétségbeesést, mint mikor nagy baj, idegesség vagy harag esetén megszólalt a fütty Floride vértelen ajkain. Yvette Guilberttől tanulta ezt a dalt és tárcaírás közben is, mikor egy finom fordulaton vagy lágy végakkordon törte a fejét, mindig ezzel a dallal segített magán. Floride nyomaiban élt, de soha a világon nem nyomorgott senki olyan előkelően, mint ő. Azt hiszem, ennek az volt az oka, hogy a hangja és a lábszárai utolérhetetlen előkelőek voltak. A legkopottabb nadrágban is eszményképe volt a finom eleganciának, — erről egyszer meg kelelni a lábszárak filozófiáját. Egyenes és hosszú lábszárak és azok mozgása, a térdek emelése járás közben, a lábfej állása, a felső és alsó szárnycsont között való arány, az a mozdulat, ahogy valaki karosszékben ül és egymásra dobja lábszárait, abban benne van az úriember egész jellemrajza, sőt élettörténete és genealógiája. Floride volt a legelegánsabb ember, akit életemben láttam. Nemrég jött vissza Párizsból és feleséget is hozott magával, francia asszonykát, karcsút, feketét, csillogó szeműt, egy lyoni dobozgyáros leányát, aki a Sweizi Házban lakott és titokban tartotta, hogy Floriche felesége, Floriche sehol sem lakott. Lehet, hogy öt éven át, ismeretségünk alatt nem is hált sehol, nem is aludt soha, nem evett egyetlen rendes ebédet, nem tudta soha, hogy hány óra, csak idestova imbolygott a városban, simogatta puha, szőke bajuszát s a vörös kerubin bodegájában itta a méregerős folyadékokat. Tárcákat írt, csevegett, fütyörészett és hahotázott s hetenkint néhányszor titokban találkozott a feleségével, aki franciára oktatta a pesti kisleányokat. Erről azonban nem beszélt soha. Egyebekről igen. Mindennap elmondott valami történetet, amelyek hallatára megfagyott ereinkben a vér. A vörös kerubin kezéből kiestek a pálinkásüvegek, áhítatos tisztelettel hallgattuk a szívdobogtató meséket az idegenlégióról, Afrika homoksivatagjairól, a párizsi lebujokról, az erkölcsi bélpoklosokról, a szajnaparti vámpírokról és utána szörnyű vízióink voltak s e víziók közepette Floride, az emberi szörnyeteg láttára minden hajunk szála az égnek meredt. Most már tudom, hogy mindebből semmi sem volt igaz. Más ember a hazug erények köntösében fitogtatja magát. Floridenak abban telt kedve, hogy mindenféle bűnt magára szedett, annyira szégyelte gyermeteg ártatlanságát és élete egyhangú, szürke unalmát. Csak egyben nem ismert tréfát. Abban az eszményi édes barátságban, amely őt Yvette Guilberthez fűzte. Ha róla volt szó, elkomolyodott, szertartásos és lovagias lett és bánatosan fütyörészte Saint-Saens szöveg nélkül való dalát. Ha róla beszélt, mintha áhítatos középkori legendát olvasott volna föl, olyan papos lett a hangja, monoton és imádságos, halk és dörmögő, mint a kanonok zsolozsmája. Valószínűleg ez volt élete egyetlen regénye. Egy napon feltűnő izgalommal, lánggal égő arccal, feldúlt lihegéssel rontott be a vörös kerubin bodegájába. Sokan voltunk ott, mindnyájan az ő bámulói és egyben siratói is, mert Florichet elveszett embernek tartottuk, akit megöl az alkohol, a kínosan leleplezett nyomor és a tébolyító gondok özöne. Megrémültünk, ahogy magából kikelve leroskadt a márványasztal mellé és kétségbeesve tekintgetett szét maga körül. Nem kért az italból. Nem szólt, csak mereven nézett a szemünkbe, reszketett a keze, hosszú lábszára is reszketett és keskeny, kopott, de utólérhetetlenül elegáns cipőkbe Erdélyi Lapok TV. évf., 101. szám. — Kedd, 1935. május 7. fHe*tünk (Hegnélud a pvatási és nevezetességen!