Erdélyi Lapok, 1935. július-szeptember (4. évfolyam, 130-203. szám)
1935-08-18 / 167. szám
Biztató jelek mutatkoztak a háromhatalmi tanácskozás első napján Az egész gyarmatügy új rendezéséről is szó lehet Aloisi báró már az első tanácskozás után szükségesnek látta,hogy távbeszélőn tárgyaljon Rómával Párizsból jelenük. A három nagyhatalom, Anglia, Franciaország és Olaszország megbízottainak értekezlete meglehetősen feszült hangulatban ült össze pénteken. A három főmegbízott, Eden, Lovai és Aloisi együttes tanácskozása délelőtt 11 órakor kezdődött Lávainak a külügyminisztériumban lévő dolgozószobájában. Egyidejűleg a külügyminisztériumnak egy másik termében a három küldöttség szakértői tanácskoztak. A tanácskozás során többízben behívták a szakértőket Laval szobájába, hogy felvilágosításokat adjanak. Délután fél 2 órakor félbeszakították a tanácskozásokat s Laval villásreggelin látta vendégül Edent és Aloisit. Aloisi villásreggeli után eltávozott, hogy az olasz nagykövetség épületéből telefonbeszélgetést folytasson Mussolinivel. Eden emiatt a francia külügyminisztérium helyiségében maradt. Tovább folyik a tanácskozás a római telefonbeszélgetés után. Fél 6 órakor Aloisi visszaérkezett és újra megkezdték a tanácskozásokat. Laval, Eden és Aloisi tárgyalásai este 8 óraikor fejeződtek be. Uana Laval, Aloisi és Eden jelenlétében fogadja a sajtó képviselőit, akik előtt a következőiket mondotta: — Mai összejövetelünk során hozzáláttunk országaink Abesszíniához való viszonyának tanulmányozásához, kerestük az olasz—abesszin viszály békés rendezésének lehetőségeit. A későbbi órákban kiadott Havas-jelentés szerint, bár Laval felvilágosítása igen szűkszavú, mégis minden jel arra mutat, hogy már most a kérdés lényegéhez is hozzányúltak. Úgy Eden, mint Laval olyan javaslatot tehettek, hogy Aloisi szükségesnek látta Mussolinivel azonnal érintkezésbe lépni. A szakértő küldöttségek egyes tagjainak a tanácskozásba való ismételt bevonása arra mutat, hogy a tárgyaló felek már a tárgyalások kezdetén az európai hatalmak egész gyarmati helyzetét vizsgálni kezdték. Szóval tehát: nemcsak az olasz,adesszin ügyre vonatkozik a megbeszélés, hanem mindjárt kezdetben a gyarmati rendszer egész kiterjedésére áttértek. A békeszerződések megszerkesztésekor Olaszország hátrányban maradt, sőt teljesen kimaradt a gyarmati osztozkodásból. Most a külső jelek szerint éppen Olaszországnak ez a hátrányban maradása, illetve ennek a helyrehozatala lett a megbeszélések kiinduló pontja. Anglia hajlandó a gyarmati osztozkodás egész rendszerét felülvizsgálat alá venni. Ellenértékei az olasz háborús készülődés abban hagyását kívánja Londonból jelentik. A kormánypárt vezető lapja, a „Morning Post“ a háromhatalmi tanácskozások kezdőnapján diplomáciai munkatársa tollából cikket közöl a tárgyalások kihatásairól. Mindjárt bevezetésül azt az értesülését említi meg, hogy Eden talán kész lesz belemenni a gyarmati birtokállapotok revíziójáról való megbeszélésbe. Azonban ennek feltétele az, hogy Itália kötelezze magát a további háborús készülődések abbanhagyására. — Mindenesetre — mondja a Morning Post — az angol kormány hatalmas erőfeszítést fog tenni, hogy az olasz kívánságokat kielégítse. A kilátások azonban jobbak volnának, ha a katonai műveletek — bár korlátozott mértékben is — most nem jelentenének valóságos szükséget Itáliára nézve, hogy a külföld előtt tekintélyt tartson velük s hogy viszont a belföldi közvélemény előtt is a fegyverkezési előkészületet igazolni tudja. Olasz igények, abesszin hajlandóságok. Párizsból jelentik: A Havas-ügynökség sajtószolgálata közli, hogy a háromhatalmi tanácskozások előmenetele iránti érdeklődések a szorosan vett olasz-abesszin szembenállást is igyekeznek tisztán látni. E tekintetben különösen az akadályozza a tájékozódást, hogy tulajdonképpen ma sincs tisztázva, váljon Olaszország követeléseinek mi a legalsó határa s mi a diakalma Valószínű azonban, hogy a pénteki tanácskozás e tekintetben is nyújtott néhány támpontot. Ami pedig Abesszíniát illeti, — folytatja a Havas jelentése — hír szerint a négus több tekintetben hajlandó engedményre. Kész a határmenti olasz gyarmatoknak, Eritreának és Szomálnak biztonságát garantálni. Hajlandó megadni azt a biztosítékot, amelyet Olaszország az Abesszíniában letelepedett alattvalói számára követel. Hajlandó bizonyos gazdasági előnyöket juttatni Olaszországnak, főként utak és vasutak építése és a bányák kihasználása tekintetében és más gazdasági téren is. Mielőtt azonban a négus ezeket az engedményeket hivatalosan is kinyilvánítaná, megvárja, míg Olaszország megnevezi követeléseit. Felségjogait, és Abesszinia függetlenségét azonban érinteni nem engedi. Harcmező helyett gyémántmező. Rómából jelentik. A Piccolo című olasz lap azt az értesülést közli, hogy az olasz szomáliföldön, Abesszíniától mintegy 160 km.-re, gazdag gyémántmezőkre bukkantak. A gyémántmezőket az egyik odavezényelt olasz csapat parancsnoka, Tatigni kapitány fedeze fel és azonnal jelentést tett róla kormányának. Eladósításunkolyatása a 3-ik aida ott.) mm Főszerkesztő : dr Paál Árpád KERESZTÉNY MAGYAR POLITIKAI NAPILAP IV. évfolyam, 167 (1035) sz. #■ Vasárnap, 1935 augusztus 18 Főmunkatárs: dr Gyárfás Elemér Hahsarah (S. I.) — Nem tudjuk, hogy ez a héber szó nyelvtanilag mit jelent, de annál világosabban áll előttünk az a társadalmi valóság és nemzeti életakarat, melyet takar. A külpolitikai események és a belpolitikának szüntelen hullámzásai, melyekkel megtöltjük hasábjainkat, legtöbbször nem sokat jelentenek mindennapi küzdelmeink és jövendőnk szempontjából. Az a tanulság azonban, melyet ennek a héber szónak társadalmi jelentőségéből meríthetünk, olyan szerepet játszhat népközösségi életünkben, mit az organizmusok fejlődésében a vitaminok töltenek be. Ez a hadsarah munkahelyeket jelent, melyeken középosztályú környezetben felnevelkedett zsidó fiatal embereket és leányokat mezőgazdasági és kézműves munkára képeznek ki, hogy e módon ennek az ifjúságnak társadalmi átrétegeződését azonnal, minden további átmenet nélkül lehetségessé tegyék. Azok a zsidó társadalomtudósok és gondolkozók, kik nem a pillanatnyi érdekek szempontjából nézik népük életét, régen tudják, hogy a zsidóság társadalmi átrétegeződése történelmi kényszerűséggé lett. Erről a kérdésről a minap dr Brisker Ezekjel tollaiból érdekes megállapításokat olvasunk. ..A zsidó ifjúság átrébegeződése — mondja a cikk — szélesre taposott közhely lett a kérdések sokasodásában, melyek a zsidó nép társadalmi struktúráját és az adott viszonyokhoz való alkalmazkodását érintik. Ma már általános az a felismerés és meggyőződés, hogy a felnövő zsidó ifjúságot szükségszerűen el kell választani az eddig favorizált kereskedelmi és intellektuális pályáktól és az elhelyezkedés és munkakör keresésében más utak felé kell irányítani az új nemzedéket. A zsidó közvéleményben azonban mégis teljes tájékozatlanság uralkodik egy ilyen átvétegeződés keresztülvitelének lehetőségei felöl Az okos és őszinte zsidók látják, hogy népük társadalmi szerkezete sürgős átalakításra szorul. De nemcsak látják ezt, hanem el is indulnak a fáradságos úton,a melyen a célhoz el lehet érni. Ahogyan a kulcs beleillik a zárba, úgy vág azonban össze e zsidó átrétegeződési szükséglettel azoknak a népeknek hasonló igénye, melyekkel különösen Kelet-európa országaiban a zsidó nép társadalmi és állami összefüggésben él. Ami az egyik oldalon túltengés és túltermelés, az a másik oldalon, min hiány és csorbaság jelentkezik. Amíg azonban úttörő zsidó csoportok bámulatraméltó szívóssággal indulnak el ezen az úton, amíg ennek a kérdésnek a zsidó szellemi élet körében óriási irodalma, a zsidó nemzeti sajó hasábjain állandó rovata van, addig azok a népek, melyeket e kérdés a másik oldalról érint, alig tesznek valamit a maguk problémájának társadalmi és gazdasági megoldása érdekében. Ami történik, az a legtöbbször politikai jelszó, amiből sok gazdasági zavar és emberi fájdalom származhatik, a valóságos megoldás felé azonban nagyon lassan viszi ezt a nagy kérdést. Valamennyi nép közül a legkisebb érdeklődést a tennivalók lényege iránt a magyar szellemiség mutatja, mely még mindig ideologikus párák és ködök sűrűjében botorkál és sehol sem kapja meg a kilátást a társadalmi és gazdasági valóságok széles áttekinthető térségeire. Különösképpen a kisebbségi sorsban élő magyar nemzetet jellemzi ez a sajátságos lelkiállapot,amely sokkal inkább hasonlít valami nehéz, tompa, álmatlan alváshoz, mint az életez. Mennyivel könnyebb pedig a zsidó átrétegeződés kérdéseinél a nagy közös problém