Erdélyi Lapok, 1935. július-szeptember (4. évfolyam, 130-203. szám)

1935-08-18 / 167. szám

Biztató jelek mutatkoztak a háromhatalmi tanácskozás első napján Az egész gyarmatügy új rendezéséről is szó lehet Aloisi báró már az első tanácskozás után szükségesnek látta,­­hogy távbeszélőn tárgyaljon Rómával Párizsból jelenük. A három nagyhatalom, Anglia, Franciaország és Olaszország megbí­­zottainak értekezlete meglehetősen feszült han­gulatban ült össze pénteken. A három főmeg­­bízott, Eden, Lovai és Aloisi együttes tanács­kozása délelőtt 11 órakor kezdődött Lávainak a külügyminisztériumban lévő dolgozószobájá­ban. Egyidejűleg a külügyminisztériumnak egy másik termében a három küldöttség szak­értői tanácskoztak. A tanácskozás során több­ízben behívták a szakértőket Laval szobájába, hogy felvilágosításokat adjanak. Délután fél 2 órakor félbeszakították a ta­nácskozásokat s Laval villásreggelin látta ven­dégül Edent és Aloisit. Aloisi villásreggeli után eltávozott, hogy az olasz nagykövetség épületé­ből telefonbeszélgetést folytasson Mussolinivel. Eden emiatt a francia külügyminisztérium helyiségében maradt. Tovább folyik a tanácskozás a római telefonbeszélgetés után. Fél 6 órakor Aloisi visszaérkezett és újra megkezdték a tanácskozásokat. Laval, Eden és Aloisi tárgyalásai este 8 óraikor fejeződtek be. Uana Laval, Aloisi és Eden jelenlétében fogadja a sajtó képviselőit, akik előtt a következőiket mondotta: — Mai összejövetelünk során hozzálát­tunk országaink Abesszíniához való viszo­nyának tanulmányozásához, kerestük az olasz—abesszin viszály békés rendezésének lehetőségeit. A későbbi órákban kiadott Havas-jelentés szerint, bár Laval felvilágosítása igen szűk­szavú, mégis minden jel arra mutat, hogy már most a kérdés lényegéhez is hozzá­nyúltak. Úgy Eden, mint Laval olyan javaslatot tehettek, hogy Aloisi szüksé­gesnek látta Mussolinivel azonnal érint­kezésbe lépni. A szakértő küldöttségek egyes tagjainak a tanácskozásba való ismételt bevonása arra mu­tat, hogy a tárgyaló felek már a tárgyalások kezdetén az európai hatalmak egész gyarmati helyzetét vizs­gálni kezdték. Szóval tehát: nem­csak az olasz,adesszin ügyre vonatkozik a megbeszélés, hanem mindjárt kezdetben a gyarmati rendszer egész kiterjedésére áttértek. A békeszerződések megszerkesztésekor Olasz­ország hátrányban maradt, sőt teljesen kima­radt a gyarmati osztozkodásból. Most a külső jelek szerint éppen Olaszországnak ez a hát­rányban maradása, illetve ennek a helyrehoza­tala lett a megbeszélések kiinduló pontja. Anglia hajlandó a gyarmati osztozkodás egész rendszerét felülvizsgálat alá venni. Ellenértékei az olasz háborús készülődés abban hagyását kívánja Londonból jelentik. A kormánypárt vezető lapja, a „Morning Post“ a háromhatalmi ta­nácskozások kezdőnapján diplomáciai munka­­társa tollából cikket közöl a tárgyalások ki­hatásairól. Mindjárt bevezetésül azt az értesü­lését említi meg, hogy Eden talán kész lesz belemenni a gyarmati birtok­állapotok revízió­járól való megbeszélésbe. Azonban ennek fel­tétele az, hogy Itália kötelezze magát a további háborús készülődések abbanhagyására. — Mindenesetre — mondja a Morning Post — az angol kormány hatalmas erőfeszí­tést fog tenni, hogy az olasz kívánságokat ki­elégítse. A kilátások azonban jobbak volnának, ha a katonai műveletek — bár korlátozott mér­tékben is — most nem jelentenének valóságos szükséget Itáliára nézve, hogy a külföld előtt tekintélyt tartson velük s hogy viszont a bel­földi közvélemény előtt is a fegyverkezési elő­készületet igazolni tudja. Olasz igények, abesszin hajlandóságok. Párizsból jelentik: A Havas-ügynökség sajtószolgálata közli, hogy a háromhatalmi ta­nácskozások előmenetele iránti érdeklődések a szorosan vett olasz-abesszin szembenállást is igyekeznek tisztán látni. E tekintetben különö­sen az akadályozza a tájékozódást, hogy tulaj­donképpen ma sincs tisztázva, váljon Olaszor­szág követeléseinek mi a legalsó határa s mi a diak­alma Valószínű azonban, hogy a pénteki tanácskozás e tekintetben is nyújtott néhány támpontot. Ami pedig Abesszíniát illeti, — folytatja a Havas jelentése — hír szerint a négus több te­kintetben hajlandó engedményre. Kész a határmenti olasz gyarmatoknak, Eritreának és Szomálnak biztonságát garan­tálni. Hajlandó megadni azt a biztosítékot, amelyet Olaszország az Abesszíniában lete­lepedett alattvalói számára követel. Hajlandó bizonyos gazdasági előnyöket juttatni Olaszországnak, főként utak és vas­utak építése és a bányák kihasználása tekin­tetében és más gazdasági téren is. Mielőtt azonban a négus ezeket az enged­ményeket hivatalosan is kinyilvánítaná, meg­várja, míg Olaszország megnevezi követeléseit. Felségjogait, és Abesszinia függetlenségét azon­ban érinteni nem engedi. Harcmező helyett gyémántmező. Rómából jelentik. A Piccolo című olasz lap azt az értesülést közli, hogy az olasz szo­­máli­földön, Abesszíniától mintegy 160 km.-re, gazdag gyémánt­mezőkre bukkantak. A­ gyé­mántmezőket az egyik odavezényelt olasz csa­pat parancsnoka, Tatigni kapitány fedeze fel és azonnal jelentést tett róla kormányának. Eladósításunk­­oly­atása a 3-ik aida ott.) mm Főszerkesztő : dr Paál Árpád KERESZTÉNY MAGYAR POLITIKAI NAPILAP IV. évfolyam, 167 (1035) sz. #■ Vasárnap, 1935 augusztus 18 Főmunkatárs: dr Gyárfás Elemér Hahsarah (S. I.) — Nem tudjuk, hogy ez a héber szó nyelvtanilag mit jelent, de annál világo­sabban áll előttünk az a társadalmi valóság és nemzeti életakarat, melyet takar. A külpolitikai események és a belpolitiká­nak szüntelen hullámzásai, melyekkel megtölt­jük hasábjainkat, legtöbbször nem sokat je­lentenek mindennapi küzdelmeink és jöven­dőnk szempontjából. Az a tanulság azonban, melyet ennek a héber szónak társadalmi jelen­tőségéből meríthetünk, olyan szerepet játsz­hat népközösségi életünkben, mit az organiz­musok fejlődésében a vitaminok töltenek be. Ez a hadsarah munkahelyeket jelent, me­lyeken középosztályú környezetben felnevelke­­dett zsidó fiatal embereket és leányokat mező­gazdasági és kézműves munkára képeznek ki, hogy e módon ennek az ifjúságnak társadalmi átrétegeződését azonnal, minden további átme­net nélkül lehetségessé tegyék. Azok a zsidó társadalom­tudósok és gon­dolkozók, kik nem a pillanatnyi érdekek szem­pontjából nézik népük életét, régen tudják, hogy a zsidóság társadalmi átrétegeződése tör­ténelmi kényszerűséggé lett. Erről a kérdésről a minap dr Brisker Eze­kjel tollaiból érdekes megállapításokat olva­sunk. ..A zsidó ifjúság átrébegeződése — mondja a cikk — szélesre taposott közhely lett a kérdé­sek sokasodásában, melyek a zsidó nép társa­dalmi struktúráját és az adott viszonyokhoz való alkalmazkodását érintik. Ma már általá­nos az a felismerés és meggyőződés, hogy a felnövő zsidó ifjúságot szükségszerűen el kell választani az eddig favorizált kereskedelmi és intellektuális pályáktól és az elhelyezkedés és munkakör keresésében más utak felé kell irá­nyítani az új nemzedéket. A zsidó közvéle­ményben azonban mégis teljes tájékozatlanság uralkodik egy ilyen átvéte­geződés keresztülvi­telének lehetőségei felöl Az okos és őszinte zsidók látják, hogy né­pük társadalmi szerkezete sürgős átalakításra szorul. De nemcsak látják ezt, hanem el is indulnak a fáradságos úton,a melyen a célhoz el lehet érni. Ahogyan a kulcs beleillik a zárba, úgy vág azonban össze e zsidó átrétegeződési szükség­lettel azoknak a népeknek hasonló igénye, me­lyekkel különösen Kelet-európa országaiban a zsidó nép társadalmi és állami összefüggésben él. Ami az egyik oldalon túltengés és túlterme­lés, az a másik oldalon, min hiány és csorba­­ság jelentkezik. Amíg azonban úttörő zsidó csoportok bá­­mulatraméltó szívóssággal indulnak el ezen az úton, amíg ennek a kérdésnek a zsidó szellemi élet körében óriási irodalma, a zsidó nemzeti sajó hasábjain állandó rovata van, addig azok a népek, melyeket e kérdés a másik oldalról érint, alig tesznek valamit a maguk problémá­jának társadalmi és gazdasági megoldása ér­dekében. Ami történik, az a legtöbbször poli­tikai jelszó, amiből sok gazdasági zavar és em­beri fájdalom származhatik, a valóságos meg­oldás felé azonban nagyon lassan viszi ezt a nagy kérdést. Valamennyi nép közül a legkisebb érdek­lődést a tennivalók lényege iránt a magyar szellemiség mutatja, mely még mindig ideo­logikus párák és ködök sűrűjében botorkál és sehol sem kapja meg a kilátást a társadalmi és gazdasági valóságok széles áttekinthető tér­ségeire. Különösképpen a kisebbségi sorsban élő magyar nemzetet jellemzi ez a sajátságos lelkiállapot,a­mely sokkal inkább hasonlít va­lami nehéz, tompa, álmatlan alváshoz, mint az élet­ez. Mennyivel könnyebb pedig a zsidó át­­rétegeződés kérdéseinél a nagy közös problém

Next