Erdélyi Lapok, 1935. július-szeptember (4. évfolyam, 130-203. szám)
1935-09-13 / 189. szám
6 Erdélyi Lapok IV. évf., 189. sz. — Péntek, 1935. szeptember 13. Háromszáz éves a Megyeri Csárda, ahol a kocsmárosok csak fegyverrel a kézben merték kiszolgálni a vendéget Budapestről jelentik. Ahol az újpesti Váciért egy kicsit jobbra kanyarodik az úgynevezett Trianoni-gát mellett, szemben a túlsó part híres fríz vízimalmával, húzódik meg öreg fák árnyékában a háromszázéves Megyeri Csárda. Zöld repkény fut végig a tágas üvegfolyosó külső falán, ahol kecskelábú asztalok sorakoznak egymás mellé a kerti székekkel. Odabenn a csárdáiban a söntés-asztal bádogjai és réz csapjai csillámlanak az egykori léckerítését kármentő helyén. Zegzugos folyosók vezetnek az ivóból azudvarra, ahonnan® régi boltozatos pincébe vezet la vaspántos ajtó. A dróton himbálódzó füstös petróleumlámpa helyén villanykörte szórja a fényt és vásárosok, kocsisok, betyárok helyett ma a pesti társaság romantikát kereső fiatalsága surran autón száztízes tempóban halászlére, cigánymuzsikára a Megyeri Csárdába ... A háromszázados csárda első épülete a környéknek és egyike annak a három háznak, amely száz esztendővel ezelőtt megalapozta Újpest városát. Az országúti beszálló vendéglőn kívül csak a gróf Károlyi-uradalom tiszti laka és erdész háza állott fenn. De a csárda eredete még Újpest „történelemelőtti“ korszakába nyúlik vissza, amikor a félhold hatalmát szenvedte Buda és a török jármot nyögte az ország. Az alapítás körülményeiről nincsenek pontos adatok birtokunkban, a viharos idők elsöpörtek minden nyomot és sem a gróf Károlyi Lászlóuradalom fóti főszámvevőségének irattárában, sem a megyeri intézőségnél nem őriznek erre vonatkozó okmányokat. Annyi azonban bizonyos, hogy a nagyforgalmú váci országút mentén épült csárda első vendégei az országos vásárokra igyekvő kereskedők voltak, akik mielőtt betértek Pest városába, pihenőt tartottak és mialatt lovaik vígan ropogtatták a zabot, azalatt a csárdában csengett a vásárosok aranya s fogyott a bor. A kirabolt kalmár elásott kincse Amikor a gróf Károlyi-család birtokába került az a terület, ahol a csárda is fekszik, a vendéglőjogot bérbeadták. Az első bérlőkről nincsenek megbízható adataink, csak néhány feljegyzés akad arról, hogy a múlt században gyakran panaszkodtak az errevetődött utasok, hogy betyárok fosztogatják őket. Mesék keringnek arról is, hogy az egyik kirabolt kalmár aranyát-ezüstjét a csárda pincéjében ásták el azüldöző zsandárok elől menekülő rablók. A kocsmárosbérlők inkább a betyárokkal tartottak, akik, úgy látszik, állandóbb vendégei voltak a csárdának, mint a egy-egy éjszakát ott töltő vándorkereskedők. A múlt század hatvanas éveinek eseményeiről már valamivel megbízhatóbb értesüléseink vannak. A csárda Csontos István nevű bérlője, aki révész is volt, rendszeresen fosztogatta a szegénylegényeket, az erre tévedt utasokat és különösen a budai piacról hazatérő szekereseket. Többízben megtörtént, mesélik a csárda öreg vendégei, akik sok történetet hallottak ezekből az időkből, hogy, amikor a kocsmárosrévész kompján átvitte a parasztokat, kiszedte belőlük, hogy mennyi pénzük van. ■ Jó vásár volt Budán? — fordult a szekeresek felé, akik mit sem sejtően eldicsekedtek, hogy tele van az erszény és még vásárfiát is hoznak haza a családnak. Amikor aztán a komp partot ért, a kocsmáros behívta a parasztokat a csárdába, ahol az ivóban összegyűlt szegény legényekkel megkötöztette az ittas szekereseket. A mámoros embereket azután gúzsba kötötték és az éjszaka sötétjében csónakon a Duna közepére eveztek velük, ahol aztán a szerencsétlen, magukkal tehetetlen parasztokat bedobálták a vízbe. A kocsit, lovat eladták és a zsákmányon megosztoztak. Ha nem is volt a csárda minden bérlője cinkosa a betyároknak azért még később is kimonolták alry egy nótáró vendég zsebéből a néczes zacskót. Az útszéli csárdának ebben az időben olyan rossz híre volt, hogy a későbbi vendéglősök is csak fegyverrel a kézben szolgálták ki a betévedt utasokat. De jöttek a csendesebb idők, rendeződtek a közbiztonsági viszonyok, kisöpörték a szegénylegényeket és az egykori betyártanyából lassan békés beszállóvendéglő lett, ahová félelem nélkül térhettek be egy pohár borra a környékbeliek s az egyre ritkuló utasok. A múlt század végén, amikor egy Deutsch nevű korcsmáros bérelte a vendéglőt, mégegyszer fellobbant a betyárkedv. Akkoriban folytak a vízművek Nagybölöni Bölöny József volt intendáns, a „Hét csillagból áll a göncöl szekere“ és több kedves magyar dal költője feleségével Nedeczky Ferikével, Deák Ferenc unokahúgával együtt a szilaspusztai kastélyok parkjában nyugszanak közös sírjukban. Örököseik: gróf Tisza József, Tisza István unokája. Bölöny József keresztfia, továbbá a budapesti Nemzeti Színház és nevelt leányuk báró Montbachné Bölöny Duci — értesülésünk szerint — megegyeztek, hogy egyformán részesednek az örökségből. Ez az örökség áll az 1500 holdra apadt, a bihar megyei ágra mellett levő Szilas-pusztából, az azon épült emeletes angol stílusban épített kastélyból, amely központi fűtéssel és artézi kútból nyert vízvezetékkel van ellátva, valamint a kastélyhoz tartozó nagyon szép parkból, amit Bölönyné létesített, szép gazdasági épületekből és végül a kastély berendezéséből, ingóságaiból. Az ingóságok külön vagyont képviselnek. Nagyon szép ezüstjük volt Bölönyéknek és nagyértéket képviselnek olajfestményeik, rézkarcaik s azok a bútorok, amiket Bölöny József a testvérétől Bölöny Sándor történetírótól örökölt, aki Kínából hozatta az iparművészeti remeknek számító bőrhuzatos bútorok egy részét. De múzeális értékű tárgyak is voltak Bölönyék birtokában, amiknek a Nemzeti Múzeumban, vagy a magyar képviselőház múzeumának Deák-szobájában volna a helyük. Ilyen az a tenyérnagyságú gyöngyökkel és brilliánsokkal kirakott medaillon, melyet Erzsébet királyné ajándékozott Nedeczky Ferikének esküvője alkalmával, mint a Deák legkedvesebb s haláláig mellette volt unokahúgának. A királyné arcképe van a medaillonban remekbe csiszolt kvarc kristály alatt. Ha értékben ehhez hasonló relikvia nincs is több, de mindenesetre sok olyan tárgy, esetleg kép van, többek közt Deák Ferenc olaj arcképe, amik a múzeumokban találnának megfelelő helyet. Bölöny József édesapja 6000 holdas birtokot hagyott két fiára Józsefre és Sándorra. József a maga 3000 holdját eladta öccsének Sándornak, mert az intendánsság mellett nem akart gazdálkodással foglalkozni, öccse korai halála után Bölöny József visszaörökölte eladott részét, illetve az egész 6000 holdas Szitás-pusztát, amelyen volt egy földszintes ház is, amit szép emeletes, tornyos kastéllyá építettek át és Bölönyiné, amint a határmegállapításkor egy francia tábornok mondotta, aki akkor Bölönyék vendége volt, „Kis-Trianont“ varázsolt a kastély köré ültetett parkkal és gyönyörű szigetes tavat az ártézi kút vizével a kastély elé. Az impériumvállaás után ide költettak Bölönyé. Eladták építkezései és az ott dolgozó munkások pihenő idejükben befordultak a csárdába egy-két liter borra. Ugyanakkor fürdették lovaikat a Dunában az újpesti mészárosok, akik hatalmas marhaölő késeikkel szintén az ivóba mentek. Nagy dáridót csaptak a kapás munkások és a borgőzös mészárosok összeverekedtek, valahonnan még revolver is került elő és ezen az éjszakán még egyszer vér folyt a Megyeri Csárdában. Bábrián János, majd Kelecsényi Albert vette át a korcsmáros örökséget és 1920-ban Dvorszky Gézáné lett a nagymúltú csárda bérlője. Eltűntek a verekedő betyárok, nem játszik össze velük már a korcsmáros és kinccsel, selyemmel, keleti édességgel megrakott kereskedők helyett dolgos emberek szekerei, az uradalom kocsijai, vagy vidám kirándulók autói robognak a fehér országúton. A belső teremben pedig hat paprikást, túróscsuszát tálalnak és Bujka Jóska cigányzenekara húzza a nótákat. A viharos múltból nem maradt más, csak a csárda néhány fala és az öreg pince, amelynek egyik földalatti üregéből sötét tárnába vezet az út, ahol a török időkből ittmaradt kincseket sejtenek a bő képzeletű utódok. K. M. oradeai házukat s a Szitás-pusztán töltötték el hátralevő éveiket. Gyermekük nem volt, csak fogadott leányuk Bölöny Duci, aki első férje báró Wesselényi Ferenc halála után báró Montbach szamosmegyei földbirtokoshoz ment férjhez és akivel Bölönyné feszült viszonyban volt. Bölöny József vagyonát végrendeletileg a a feleségére hagyta. Mikor Bölöny József néhány év előtt 81 éves korában meghalt, fogadott leánya Bölöny Duci, pert indított Bölönyiné ellen, mert az örökbefogadási szerződés szerint kétszázezer forint (400 ezer korona) járt neki, amelyből százezer forint a Bölöny halálakor vált esedékessé. Míg a per folyt, meghalt Bölönyné is, akinek végrendelete meglepetést keltett. Tudott dolog volt, hogy Bölönyék vagyonukat, mindkettőjük elhalálozása után Bölöny József keresztfiára gróf Tisza Józsefre hagyják. Ezt életükben többször hangoztatták. Bölönyné azonban úgy végrendelkezett, hogy csak abban az esetben örökli az egész Bölöny-vagyont gróf Tisza József, ha felveszi a Bölöny nevet is, különben a pesti Nemzeti Színházra hagyja egész vagyonát. Nevelt leányukat Bölöny Ducit teljesen kihagyta a végrendeletből, akinek azonban a kétszázezer forintos követelése jog szerint elvitazhatatlanul fennáll, aminek kifizetése, a valutáris eltolódás miatt nagyon jelentékeny összeget tenne ki. Végül is — értesülésünk szerint — egyezség útján döntötték el a Bölönyné végrendeletével beállott nehézségeket. És pedig úgy, hogy az egész vagyont eladják és egyforma arányban osszák szét a bevett összeget gróf Tisza József, a Nemzeti Színház és báró Montbachné Bölöny Duci között. Előbb természetesen kiadják azokat az emléktárgyakat, amiket a Bölönyné végrendeletében hagyományozott régi barátaiknak, így Markovné Manó dr ny. főispánnak is egy olajfestményt. Előrelátható volt, hogy a három előkelő örökös nem fogja pereskedésre vinni a dolgot, hanem okos megegyezéssel oszlatják el a felmerült nehézségeket. Szó van arról is, hogy az angol stílusban épített kastélyt s a parkot esetleg megtartja a Nemzeti Színház az elaggott színészek részére. Még egy kötet kiadott és vagy ötven darab még ki nem adott, csak kéziratban levő vers maradt Bölöny József után, ami a magyar irodalom becses öröksége marad. És a magyar művelődéstörténelemé Bölöny József emléke, aki mint színházi intendáns olyan páratlanul ragyogó korszakot teremtett a magyar színházak történetében, amelyet se előtte, se utána, soha senki. A fennkölt gondolkozású magyar úr klasszikusan szép alakja marad Bölöny József, a magyar szellemi élet legszebb idejéből Megegyeztek Bölönyi József Szökösei a szilaspusztai örökség fölött Eladják az egész örökséget és rróf Tisza Lajos, dr. Montbachné Bölönyi Duci s a Nemzeti Szinház egyformán osztozkodnak