Erdélyi Lapok, 1936. január-március (5. évfolyam, 1-74. szám)

1936-01-01 / 1. szám

M is Itt vagyunk! Irta: Gyárfás Elemér Nem Ígérek rá külföldi lapokat olvasni. Nem is nag; érdekelnek. Tele vagyunk a magunk gOBival s elsősorban saját ügyeink­kel kell fokoznunk. Legutóbb azonban a bucureştii un megakadt szemem egyik el­terjedt magprszági riportlap legfrissebb szá­mán. Vöröámszalagot viselt a Bucureştir01 szóló útiripot kínálgatott. Megvettem s ér­deklődéssel ítottam fel. Mindig jó tudni, hogy kívülál miként látják a mi dolgainkat. A reklánem csalt. A füzetnek felét — tizenkét olda — tényleg a bucureştii útiriport foglalta el. Ben beosztva, bevezetésre és négy fejezetre. Bges terjedelem, melyben meg­világításra ülhet minden oldalról Románia és fővárosa. , látott meg mindebből az az új­ságíró, ki Marország fővárosában öntudato­san ítélkezikpja hasábjain közéletről, iroda­lomról, műveiről? Igyekezett mindent meg­látni. Saját sai szerint: „A szerkesztő felül a vonatra és szének érzékeny lencséjét beállítja fotografálasnNem alszik és nem pihen, tal­pon van rejtői reggelig, nehogy elmulasz­tón valamit az út színes képeiről“. Mit figy meg tehát, a pesti szerkesztő „egy új várán, melyet Bucureştnek hívnak s amelyet imlábott először?“ Budapest lefeküdt a hálókocsiban s reg­gelihez ült étkezőkocsiban Sinaiánél, mely „hasonlít Ganhoz“. Előtte „finom borszéki víz, Eau de ierale (sic!) Borsec“. S azután megérkezik lureştibe, megszáll az „Athene Pallasba“ (?ény Pallas Athéné nem hibás abban, hogyszetévesztik az Athénée Palace Hotel-lei!), vájárja egy héten át a jólismert bucureştii étheket és kávéházakat, a Cinát, Moderat, SpUid Parcot, Capşât, a bárokát, megbámulja ílhőkarcolókat és pompásan ét­kezik minden Négyszer is áradozik a ka­viárról. melyenagy kanállal vágnak oda tá­nyérodhoz"; ean ragadtatva a gyönyörű rá- koKto: az édezőlőtől. amikből „egész rakást tesznek eléd“ ,z mind benne van a 100 leies, 3 pengős meien s ezekből „annyit ehetsz, amennyit aka’. És ez ígyigy tovább, tizenegy oldalon keresztül. „A rakozás. evés városa Bucureşti. A nagy tálak i volt miniszterek városa. Min­den asztalnál gy volt miniszter, volt minisz­terelnök“. A politik: is informálódik. Hallóba, hogy ..Brătiani feje annak a liberális párt­nak. mely Tafecut delegálta miniszterelnök­nek“, hogy n komoly párt a parasztpárt, Maniu pártja'bgy „Gogáék felvonulást ter­veztek“, s hogáaniu és Vajda összevesztek. Mint írja. b információt nem kapott. S így nem esik arról, hogy a román parla­mentben van }yar Párt is, mely az utolsó tíz év alatt, hcílasztáson keresztül százezres magyar szavakkal verekedett ki magának saját, erejéből 'ény helyet a közéletben. Kisebbségi lakkozásokról csak annyit ír, hogy elment atfeverul szerkesztőségébe, ez a kisebbség tapjcMegiátogatta a főszerkesztőt. Brănişteanut. aa román Rákosi Jenőnek ne­vez s aki szerir.a politikát kerüli“. De azért kiállítja a bizonyítványt: „Az Adeverul igazi demokrata újság, a kisebbség jogaiért küzd“. Hát rólunk, a másfélmillió9 romániai ma­gyarságról semmit sem látott és hallott a pesti szerkesztő, egy hetes bucureştii evés-ivás köz­ben? Oh igen, nekünk is jut fél oldal a tizen­egyből. „Egy bódéban egy 700 kilós disznót mutogatnak. Porcul fenomenal. Született Cluj­ban“ — írja a pesti szerkesztő, Budapesten nyomtatott lapjában. „Adalbert Sighetinek hív­ják a disznó impresszárióját. Igen kedves em­ber, maga is molett kissé“. Tehát csak a nálunk született 700 kilós disznó és Sigheti úr keltették fel a pesti szer­kesztő érdeklődését irántunk. Az embernek ökölbe szorul a keze ennyi cinizmus láttára. No de mindezt csak egy pesti riportlap írja s a főbűne mindössze a konok meglátninem- akarás.-Tárt azonban most nálunk Tormay Cécilo előkelő folyóiratának, a Napkelet-nek munka­társa is s ez már nem a bucureştii kaviárral, hanem velünk, erdélyi magyarsággal foglalko­zik s politikai szervezetünk: a Magyar Párt s ennek vezetősége fölött mond kérlelhetlen Íté­letet. Az ember megdörzsöli a szemét, vájjon jól lát-e? Tényleg egyik budapesti folyóirat nyom­tatta le ezeket a mondatokat, melyeket eddig csak az Universul-ban és társaiban olvashat­tunk? íme néhány szemelvény: ,.E tizenöt év csupa passzivitás volt, min­den rezisztencia nélkül. Ellenállásra a magyar­ság nem gondolt, kizárólag a rajta esett jogta­lanságot és méltánytalanságot emlegette“ — s ezt a pe9ti úr nekünk mondja, akik végigjár­tunk csendőrőrsöket, prefekturákat és minisz­tériumokat; ott állottunk intézményeink olda­lán 9 számtalanszor szemébe néztünk a parla­ment többszáz főnyi többségével! „A gyakorlati, gazdasági szervezkedés hiá­nyának inkább csak lélektani s érzelmi, sem­mint politikai okai vannak“ — Mindkét állítás árulkodás Budapest felé, — nem tanúsítanak ellenállást, nem építik ki szervezeteiket, holott ennek semmi, éppen semmi politikai akadálya sincsen. „A mai végzetes állapoton csak akkor le­hetne segíteni, ha a magyarság és vezetői min­den cselekedetükben az adott helyzetből indul­nának ki. A szakadék egyik oldalán azok van­nak. akik nem hajlandók tudomásul venni, hogy Erdély ma Romániához tartozik“ —, ez már nyílt denunciálás Bucureşti felé. Melyi­künktől hallotta ezt a mi látogatónk? Jönnek azután más állítások, melyek újult harci kedvre tüzelhetik mindazokat, akik sóvá­rogva szeretnék mielőbb romokban látni a ma­gyarság egyetlen politikai szervezetét, a Ma­gyar Pártot: „A belső ellentétek ma már keservesen mé­lyek és a feszítő, tágító erők olyan erősen dol­goznak, hogy a külső burkot bármely pillanat­ban kettérepeszthetik. Ez a burok a Magyar Párt“. „Ma már a nép sajnos, nemcsak a vezető­séggel, hanem általában a Magyar Párttal szem­ben bizalmatlan“. „A legfőbb panasz az, hogy a pártvezető- ség teljesen távol áll a néptől és nem ismeri a való helyzetet", „a falu mai helyzetét nem is­merik, falura nem járnak, közösséget a néppel csak elméletben éreznek“, mi, akik túlnyomó többségünkben falun, a nép között élünk s fa­lusi testvéreink ezreivel naponta érintkezünk, nem ismerjük a népet — hangzik felénk Budapestről. Humoros állítás sem hiányzik. ..A párt leg­nagyobb tévedése, hogy ... a magyarság leg­jobbjait a szabadkőművesek és kommunisták táborába kényszeríti“. Én semmiesetre sem tar­tózhatom „a magyarság legjobbjai“ közé, mert engem eddig a párt e két tábor egyikébe sem kényszeríthetett! Jönnek azután konkrét vádak: „Ha a párt­vezetőség tiltakozások, népszövetségi memoran­dumozás és lojalitás! nyilatkozatok helyett csak egyet is megmentett volna a tizenöt év alatt be­zárt 260 magyar iskolából, ha csak egyetlen termelő és értékesítő szövetkezetét alapított volna. — ma egyetlen emberként állna mögötte a magyarság“. istenem, hát ilyesmit is le lehet ma nyo­matni? Hát van ügyeinkkel törődő ember, aki ne tudná, hogy hetenként hány iskolát, hány tanárt, tanítót és tanulót védelmezünk meg? S adhat-e nekünk gazdasági szervezkedésre útmutatást, aki azt sem tudja, hogy Budapest­től való elszakadásunk óta, saját erőnkből két szövetkezeti központot alakítottunk, melyek mindegyikébe félezer körüli, jelentős részben román uralom alatt alakult szövetkezet tarto­zik, melyeknek működési lehetőségeit óriási erőfeszítéssel teremtettük és óvtuk meg. Nem folytatom tovább, mert fojtogatja tor­komat. a keserűség és elönti szememet a könny. Értsék meg végre Magyarországon: mi is itt vagyunk ezen a földön! A budapest—bucureştii hálókocsi átszalad­hat, fölöttünk, de aki onnan ezt a főidet érinti, a bucureştii bőséges étkezések mellett'se hagyja figyelmen kívül, hogy nálunk nemcsak 700 ki­lós disznók vannak, hanem kisebbségi sorssal küzdő magyarok is. milliós számban. Aki pedig odaátró] a mi ügyeinkkel fog­lalkozni s ezek fölött bírálatot mondani akar. az lehajtott fővel közeledjék kisebbségi sorsba jutott nemzettestvéreihez s ha segíteni nem tud helyzetünkön, ne ócsárolja legalább azokat, kik e népért küzdenek s ne hangoztasson felelőtlen könnyelműséggel vádakat. Ha minket is csak pillanatnyi taktikai ér­dekek vezetnének, pergamentre írva terjeszte­nék ezt a két budapesti írást hatalmasaink elé, annak dokumentálásáéi, hogy íme, mennyire távol áll a mi lelkületűnk és felfogásunk Buda­pesttől s mennyire alaptalan az az ellenünk unos-untalan hangoztatott vád. hogy magatar­tásunkat Budapestről irányítják. Hinnünk kell, hogy az újesztendő fel fogja nyitni a szemeket itt és amott s mindkét olda­lon látni fogják, hogy mi is itt állunk ezen a földön, nem lehet minket 9emmibe sem venni, de nem tűrhetjük azt sem, hogy igaztaianul rá­galmazzanak.

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék