Erdélyi Lapok, 1936. január-március (5. évfolyam, 1-74. szám)

1936-02-07 / 30. szám

V. évf., 29. szám. — Csütörtök, 1938. február 6 Erdélyi Lapok A világ mű­ érdekessége Utó királyfi Párizsba érkezése is találkozása Starhemberggel Állítólag Zita királyné is Párizsban tartózkodik. Terí©s titokzatosság fedi Ottó párizsi útjának célját Olaszország nélkül mi tehet megoldani a Dunamedence kérdését Párizsból jelentik: Ottó, királyfi Párizsba érkezése politikai és társadalmi körökben egy­aránt nagy feltűnést keltett. A párizsi osztrák követségen hangoztatják, hogy Ottó Párizsban időzése nincs összefüggésben az Ausztria és Franciaország vezető politikusai között most folyó megbeszélésekkel. Hangoztatják azt is, hogy Starhemberg alkancellár semmiféle ta­nácskozást nem folytatott a királyfival. Ezzel szemben egyes esti lapok azt jelentik, hogy Starhemberg herceg délután fél 1 órakor elhagyta a szállót, ahol Párizsban lakik és ta­lálkozott Ottóval. Az esti lapok szerint mély ti­tok veszi körül Ottó párizsi útját és ezt a titok­zatosságot a királyfi környezete is megóvja. Ottó királyfi párizsi tartózkodásával kap­csolatban természetesen számtalan ellenőrizhe­tetlen hír kelt szárnyra, így­ beszélnek arról is, hogy Zita királyné állítólag már napok óta Pá­rizsban van. Francia politikai körökben tudni vélik, hogy Ottó párizsi útját megbeszélések előzték meg, amelyeket Starhemberg herceg folytatott Wiesner báróval, az osztrák legiti­misták vezérével. Starhemberg érdekes nyilatkozatot adott a restaurációról s az osztrák kormány álláspontjáról Bécsből jelentik: Starhemberg alkancellár a bécsi távirati iroda párizsi tudósítója előtt nyilatkozott párizsi tárgyalásairól. — Flandin, francia külügyminiszterrel va­ló találkozásom alkalmával — mondotta — az osztrák kormány álláspontját abban határol­tam körül, hogy Ausztria minden belpolitikai kérdésben, — így­ az államforma és a mo­narchia visszaállításának kérdésében is, — fenntartja magának az elhatározás és cselek­vés teljes szabadságát. Ezt az elhatározást és szabadságot azonban osztrák nézet szerint, nem csorbítja az, hogy az osztrák államférfiak Európával szemben fennálló felelősségük tel­jes tudatában semmi olyan vállalkozásba nem akarnak bocsátkozni, mely Európa nyugalmát megrázkódtatásnak tehetné ki.­­— Megbeszéléseim folyamán — folytatta az alkancellár — hangoztattam, szó sem lehet arról, hogy Ausztria nyilatkozatban mondjon le a monarchikus államforma esetleges helyreál­lításáról; viszont újólag utaltam az osztrák kormány ismételt nyilatkozatára, mely szerint e tekintetben nem szándékszik tenni semmiféle döntő lépést anélkül, hogy előzőleg az európai hatalmakkal érintkezésbe lépne. Ausztria és a középeurópai államok kö­zötti eszmecsere lehetőségére nézve az alkan­cellár annak a meggyőződésének adott kifeje­zést, hogy az ilyen eszmecsere csak akkor felel­het meg céljának, ha abba Olaszországot is be­vonják. A ,,Karlsruhe“ nevű német hadihajón is hódoltak annak az ősrégi tengerész-szokásnak, hogy az egyenlítőn áthaladó hajó fedélzetén mindenkit átkeresztelnek,­­aki addig még nem tette meg azt az utat. Képünk akkor készült, mikor ..Neptun“ tengeristen éppen beszédet intéz a­­ jelmezes „hajónépség“-hez. Hajókeresztelő az egyenlítő fölött. Flandin tájékoztatta Olaszországot a párizsi megbeszélésekről. Rómából jelentik: A Lavoro Fascista nagy fontosságot tulajdonít azoknak a megbeszélé­seknek, melyek Flandin és Cerutti, olasz­ körei között lefolytak. A francia külügyminiszter en­nek folyamán közölte Geruttival azoknak a megbeszéléseknek eredményét, amelyeket egyet Párizsba érkezett államférfiakkal folytatott. Ezek a megbeszélések arra az ered­ményre vezettek — mondja Flandin, — hogy Olaszország nélkül nem lehet megoldást találni a Duna-medence kérdésében. Olaszország mindig komolyan vette európai kö­telességét, aminek jele az is, hogy őrt állt a Brenneren. A helyzet ebből a szempontból nem változott és Olaszország ma is olyan mértékben képes résztvenni az európai politikában, mint a keletafrikai háború megkezdése előtt. Küszö­bön álló dunai tárgyalásokról nem lehet be­szélni. Kánya­ nyilatkozik arról, hogy mi az álláspontja a dunai egyezményről Budapestről jelentik: Kánya Kálmán, kül­ügyminiszter, Keresztes-Fischer Lajos tábor­nok és gr. Csáky követségi tanácsos kíséreté­ben szerdán visszaérkezett Budapestre. A pá­lyaudvaron Knox, budapesti angol követ, a külügyminisztérium részéről Apor báró, rend­kívüli követ és meghatalmazott miniszter. Ba­kács-Bessenyei és Meng­ele követségi tanácso­sok fogadták. A külügyminiszter hazaérkezése után nyi­latkozott a Ma­gyar­ Távirati Iroda munkatár­sának. — Londoni tartózkodásom alatt —­­ mon­dotta, — alkalmam volt tiszteletemet tenni VIII Eduárd király őfelségénél? Eszmecserét foly­tattam több angol politikussal és azoknak az államoknak képviselőivel, amelyek Magyaror­szággal baráti kapcsolatot tartanak fenn. Nagy megelégedésemre szolgált, hogy alkalmam nyílt az angol államférfiak előtt a magyar külpolitika indokait és elgondolásait ismertetni. London­ban hallottam és Párizson át utazva, a lapokban is olvastam, hogy bizonyos kísérletek folynak a dunai medence újjászervezése kérdésében Már a félhivatalos francia lapok is hangoztat­ják, hogy ez a terv nem valósulhat meg Olasz­ország nélkül. Olaszország részvételével pedig várni kell a keletafrikai háború befejezéséig. Ez megerősíti Magyarország felfogását, aminek Gömbös miniszterelnök két hét előtt adott kife­jezést, hogy t. i. a dunai államok rendezésének kérdése az olasz-abesszin háború befejezése előtt aligha le­het időszerű. ^ ^ . Minden idevonatkozó, elfogadható tervet hajlandók vagyunk a legnagyobb gonddal és jóakarattal tanulmányozni az összes érdekelt hatalmak bevonásával. Kánya külügyminiszter végül elmondot­ta hogy hazajövet, utazását Bécsben néhány órára megszakította, hogy Berger-Waldewegg, osztrák­ külügyminiszterrel közölje külföldön szerzett benyomásait. Erre az a bensőséges ba­rátság késztette, mely Ausztria és Magyarország között fennáll. Starhem­berget meg­cáfolták Bécsben, Londonból jelentik. A Times bécsi levele­zője szerint kisantant körökben kedvezőtlen benyomást keltett, hogy Bécsben megcáfolták Starhemberg herceg nyilatkozatát, mely szerint­ Ausztria szoros együttműködést akar a kis­­antenttal. Úgy látszik — mondják kisantant körökben, — hogy Starhemberg herceg mesz­­szebb ment­ el Párizsban, mint amennyire azt Bécsben ezidőszerint kívánják.

Next