Erdélyi Lapok, 1936. január-március (5. évfolyam, 1-74. szám)
1936-02-07 / 30. szám
V. évf., 29. szám. — Csütörtök, 1938. február 6 Erdélyi Lapok A világ mű érdekessége Utó királyfi Párizsba érkezése is találkozása Starhemberggel Állítólag Zita királyné is Párizsban tartózkodik. Terí©s titokzatosság fedi Ottó párizsi útjának célját Olaszország nélkül mi tehet megoldani a Dunamedence kérdését Párizsból jelentik: Ottó, királyfi Párizsba érkezése politikai és társadalmi körökben egyaránt nagy feltűnést keltett. A párizsi osztrák követségen hangoztatják, hogy Ottó Párizsban időzése nincs összefüggésben az Ausztria és Franciaország vezető politikusai között most folyó megbeszélésekkel. Hangoztatják azt is, hogy Starhemberg alkancellár semmiféle tanácskozást nem folytatott a királyfival. Ezzel szemben egyes esti lapok azt jelentik, hogy Starhemberg herceg délután fél 1 órakor elhagyta a szállót, ahol Párizsban lakik és találkozott Ottóval. Az esti lapok szerint mély titok veszi körül Ottó párizsi útját és ezt a titokzatosságot a királyfi környezete is megóvja. Ottó királyfi párizsi tartózkodásával kapcsolatban természetesen számtalan ellenőrizhetetlen hír kelt szárnyra, így beszélnek arról is, hogy Zita királyné állítólag már napok óta Párizsban van. Francia politikai körökben tudni vélik, hogy Ottó párizsi útját megbeszélések előzték meg, amelyeket Starhemberg herceg folytatott Wiesner báróval, az osztrák legitimisták vezérével. Starhemberg érdekes nyilatkozatot adott a restaurációról s az osztrák kormány álláspontjáról Bécsből jelentik: Starhemberg alkancellár a bécsi távirati iroda párizsi tudósítója előtt nyilatkozott párizsi tárgyalásairól. — Flandin, francia külügyminiszterrel való találkozásom alkalmával — mondotta — az osztrák kormány álláspontját abban határoltam körül, hogy Ausztria minden belpolitikai kérdésben, — így az államforma és a monarchia visszaállításának kérdésében is, — fenntartja magának az elhatározás és cselekvés teljes szabadságát. Ezt az elhatározást és szabadságot azonban osztrák nézet szerint, nem csorbítja az, hogy az osztrák államférfiak Európával szemben fennálló felelősségük teljes tudatában semmi olyan vállalkozásba nem akarnak bocsátkozni, mely Európa nyugalmát megrázkódtatásnak tehetné ki.— Megbeszéléseim folyamán — folytatta az alkancellár — hangoztattam, szó sem lehet arról, hogy Ausztria nyilatkozatban mondjon le a monarchikus államforma esetleges helyreállításáról; viszont újólag utaltam az osztrák kormány ismételt nyilatkozatára, mely szerint e tekintetben nem szándékszik tenni semmiféle döntő lépést anélkül, hogy előzőleg az európai hatalmakkal érintkezésbe lépne. Ausztria és a középeurópai államok közötti eszmecsere lehetőségére nézve az alkancellár annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy az ilyen eszmecsere csak akkor felelhet meg céljának, ha abba Olaszországot is bevonják. A ,,Karlsruhe“ nevű német hadihajón is hódoltak annak az ősrégi tengerész-szokásnak, hogy az egyenlítőn áthaladó hajó fedélzetén mindenkit átkeresztelnek,aki addig még nem tette meg azt az utat. Képünk akkor készült, mikor ..Neptun“ tengeristen éppen beszédet intéz a jelmezes „hajónépség“-hez. Hajókeresztelő az egyenlítő fölött. Flandin tájékoztatta Olaszországot a párizsi megbeszélésekről. Rómából jelentik: A Lavoro Fascista nagy fontosságot tulajdonít azoknak a megbeszéléseknek, melyek Flandin és Cerutti, olasz körei között lefolytak. A francia külügyminiszter ennek folyamán közölte Geruttival azoknak a megbeszéléseknek eredményét, amelyeket egyet Párizsba érkezett államférfiakkal folytatott. Ezek a megbeszélések arra az eredményre vezettek — mondja Flandin, — hogy Olaszország nélkül nem lehet megoldást találni a Duna-medence kérdésében. Olaszország mindig komolyan vette európai kötelességét, aminek jele az is, hogy őrt állt a Brenneren. A helyzet ebből a szempontból nem változott és Olaszország ma is olyan mértékben képes résztvenni az európai politikában, mint a keletafrikai háború megkezdése előtt. Küszöbön álló dunai tárgyalásokról nem lehet beszélni. Kánya nyilatkozik arról, hogy mi az álláspontja a dunai egyezményről Budapestről jelentik: Kánya Kálmán, külügyminiszter, Keresztes-Fischer Lajos tábornok és gr. Csáky követségi tanácsos kíséretében szerdán visszaérkezett Budapestre. A pályaudvaron Knox, budapesti angol követ, a külügyminisztérium részéről Apor báró, rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter. Bakács-Bessenyei és Mengele követségi tanácsosok fogadták. A külügyminiszter hazaérkezése után nyilatkozott a Magyar Távirati Iroda munkatársának. — Londoni tartózkodásom alatt — mondotta, — alkalmam volt tiszteletemet tenni VIII Eduárd király őfelségénél? Eszmecserét folytattam több angol politikussal és azoknak az államoknak képviselőivel, amelyek Magyarországgal baráti kapcsolatot tartanak fenn. Nagy megelégedésemre szolgált, hogy alkalmam nyílt az angol államférfiak előtt a magyar külpolitika indokait és elgondolásait ismertetni. Londonban hallottam és Párizson át utazva, a lapokban is olvastam, hogy bizonyos kísérletek folynak a dunai medence újjászervezése kérdésében Már a félhivatalos francia lapok is hangoztatják, hogy ez a terv nem valósulhat meg Olaszország nélkül. Olaszország részvételével pedig várni kell a keletafrikai háború befejezéséig. Ez megerősíti Magyarország felfogását, aminek Gömbös miniszterelnök két hét előtt adott kifejezést, hogy t. i. a dunai államok rendezésének kérdése az olasz-abesszin háború befejezése előtt aligha lehet időszerű. ^ ^ . Minden idevonatkozó, elfogadható tervet hajlandók vagyunk a legnagyobb gonddal és jóakarattal tanulmányozni az összes érdekelt hatalmak bevonásával. Kánya külügyminiszter végül elmondotta hogy hazajövet, utazását Bécsben néhány órára megszakította, hogy Berger-Waldewegg, osztrák külügyminiszterrel közölje külföldön szerzett benyomásait. Erre az a bensőséges barátság késztette, mely Ausztria és Magyarország között fennáll. Starhemberget megcáfolták Bécsben, Londonból jelentik. A Times bécsi levelezője szerint kisantant körökben kedvezőtlen benyomást keltett, hogy Bécsben megcáfolták Starhemberg herceg nyilatkozatát, mely szerint Ausztria szoros együttműködést akar a kisantenttal. Úgy látszik — mondják kisantant körökben, — hogy Starhemberg herceg meszszebb ment el Párizsban, mint amennyire azt Bécsben ezidőszerint kívánják.