Erdélyi Lapok, 1936. január-március (5. évfolyam, 1-74. szám)

1936-01-11 / 8. szám

6 Erdélyi Lapok V. évf., 8. szám. — szombat, uzeö. Január 1) ÚTI JEGYZETEK * Budapesten az utca­­forgalom némely pon­ton szinte szédületes. A forgalmi rendőrök alig bírják az ideggyilkos munkát. Érdekes alakjai Budapestnek ezek a nagyobbrészt nagyalföldi származású, tagbaszakadt, egyenruhás, fehér lovagkesztyűs legények. A berlini ,.Schupo“, a „Schutzpolizei“ emberei mogorvák és merevek. A londoni Tommy valóságos gentleman és melegszívű emberbarát. A gyermekek kedvence, nem egyszer játszótársa. A párizsi rendőr elő­zékeny, szellemes és joviális. Ha egyszer szóba állsz vele, pontosan eligazít s nyomban szemé­lyes ismerősöddé válik. Legközelebb már ő szó­lít r­eg: — 11 fajt csendo­pás? Bézsben a rendőr kérdésedre nem ad hosz­­szadalnas útbaigazítást. Ellenben karonfog s elkísér a kérdezett helyre, de az posztjától nem esik túl messzire. A budapesti rendőr ezzel szemben hallat­taim! fegyelmezett. Bizalmaskodni nem lehet vele. Viszont a leható legudvariasabb formá­ban, minden bőbeszédűség nélkül abszolút pontos felvilágosítást nyújt, úgy a legkompli­káltabb, mint a legegyügy­ibb kérdezősködé­­sekre. Aztán katonásan tiszteleg és komoly nyu­galommal végzi tovább szolgálati kötelességét. Nem derűs figura, ám közeliben a tökéletes biztonság kellemes érzése fogja el az embert. A lefogató járművek elszaporodása szembeszökő. Hiába: magasak a takszák és drága a mérsékelten népszerű ,m­otalkód, mely üzemi anyag a benzin­es al­kohol eléggé sikertelen keveréke. Azonban igen sok pompás, legújabb típusú ,,áramvonalas" luxuskocsival is találkozik a járó­kelő. Nagy népszerűségnek örvendenek mellettük a „Fiatal gyár ,,Bal­illa“ néven forgalombahozott — vi­­szonylag igen olcsó — törpekocsijai, melyek oly kecses könnyedséggel cikáznak az utcák forga­tagában, mint megannyi fürge gyík. Szilveszterkor tetőfokét érte a­­nagyvígasság". Minden lokál megtelt s a vendégek özöne kivilágus,kivirradt­tig mustonot­t. Rengeteg pezsgő fogyott. Nem mintha az emberek anyagi helyiig javult volna, hanem, mert egy ceglédi gyár 1 peng® 80 fillérért szállított egészen tűrhető készítményt. Elvégre ez is illúzió kérdése: pezsgő-pezsgő! Nagyot pukkan. Feltűnést kelt. És a pesti kis­polgár előtt ez a legfontosabb. Mit számít, hogy egy kissé lőre-szerű ,,mellékzamfla" van?... Az „egri norma“ eltűntette a koldushadat az utcákról. Az „egri Bema“ így hangzik: koldulni dologház terhe alatt szigorúan tilos. Ehelyett minden tisztvise­lőtől, minden munkástól fizetésének, illetve bé­rének félszázalékát, — a szabadfoglalkozásúak­­tól pedig adóköteles jövedelmük bizonyos há­nyadát a megszervezett szegény- és munka­nélküli segélyezés céljaira közteherként levon­ják- Azért hívják a bevált új rendszert „egri normáknak, mert legelőször Eger városa alkal­mazta. Követésre méltó példa. Az új „csendrendelet“ hatása meglepő. Az autók és autóbuszok az a legszükségesebb esetben s akkor is diszkréten tülkölnek. A villamosok kocsivezetői nem él­hetik ki többé zenei ambícióikat éktelen csen­getések velőtrázó és idegborzoló hangzavará­ban. A dió nem bömböl s a grammofon nem nyivákol a nyitott at­­okban. Mind na­gyobb túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy fő­városi viszo­n­y­atokhoz mérten szményi­ a csönd. A vonatok — akárcsak nálunk — fütyü­lés és trombitálás nélkül a forgalmi tiszt tár­csajelzésére indítanak. Ezért kishíjján az éle­temmel — legalább is a testi épségemmel — sír­lettem. Szolnokon a virstk­urva pultja előtt állott meg a Debrecenbe tartó gyorsvapat Megkíván­tuk a friss tormás csemegét. Leszállok. Meg­rendelem. Kifizetem. Átveszem. — A gyorssal tetszik utazni? — kérdi a virsztis. — Azzal én­— Hű, a fenébe! Már megy is... Hát csakugyan. A vonat már ügetésbe kez­dett. Hirtelen ..Marathóni Futó"-vá virgonco­déul- Megkapom a lépcső kapaszkodóját. A bal kezemmel. A jobbal a vizslát egyensúlyo­zom. Három-négy elszánt ugrás. Mindannyi­szor visszaesem. A vonat már csaknem vág­tat Ekkor hátulról erélyes lökést kapok s arcra­­bukva kerülök be a Pullmann-kocsi perron­­jára. Az ügyes és elszánt kalauz gyönyörű len­dülettel besegített. Aztán zordonan összeszidott. Igaza volt. Ám sem a felajánlott „borravalót“, sem a cigarettát nem fogadta el. — Köszönje az úr, hogy meg nem büntet­­­tetem. — Szólt és távozott. A magyar film végképp meghódította a magyar közönséget. Eddig huszonnyolc darab készült. Jelenleg a „Szent Péter esernyője“, meg az „Új földesúr“ a „fősláger". A jegyeket napokkal előbb kell megrendelni. Még így is belefutsz a szörnyű tolongásba. Az ugráló paszulg Egyenesen boszorkányságnak tetszik. Eléd teamek egy marok közönséges babot. Nem látsz rajta semmit. Még sérülést sem. És mégis­­*• a következő pillanatban a szemek ugrálni kezde­nek. Mi ez? Boszorkányság? Dehogy? Egy új kártevő, egy féreg beágyazza magát a bab­szemekbe. És a szoba melegében fészkelőim kezd. ött hat centiméter magasságba löki a sze­meket A gazdák dühöngenek. A közönségnek azonban legkedvesebb játékszere az „ugráló panzuly“. Valósággal ázsiója van, mert min­den második ember szerez magának egy ma­rokra valót.. Az üzletek külön hirdetik. A „Marokkó“ játék mérhető csak össze az „ugráló bab" népszerű­ségével. Negyvenegy darab — mintegy 20 centi­méteres pálcikát fog össze a játékos s azokat az asztalon — tenyere szétnyílásával — elteríti. A pálcikák természetesen egymásra borulnak. Most egymásután szét kell szedni őket, de úgy, hogy a fekvő pálcáknak nem szabad megmoz­­dulniok. Az ember azt hinné: egyszerű ügy. Pedig milyen komplikált! Hazárd játékig lehet fokozni s magam is láttam, hogy egy pesti úr 1300 pengőt veszített rajta­­— másfél óra alatt Mert természetesen fogadások történnek. Min­den pálca —­ a jelzések szerint — bizonyos pontszámot képvisel. Legnagyobb érték a „Négus“ elnevezésű, külön díszített pálca, gmely a játékos részére szerencsés kihalászás esetén, igen nagy előnyöket biztosít. Száz kávéházi és klubasztal közül legalább kilencvenen „Ma­­rokkó“-játék folyik. tokaji Oláh Bála- Fölszabadulva köszönti az egész emberiség dr Verebély Tibor egyetemi tanár A rákbetegségekről írt, most megzjelent művét Mindnyájunkat eszyformán fényévét ez a rettegett betessée! Olvassuk el világ­hírű orvosprofesszorunk kitűnő felvilá­go­sitó művét Hogy e tign­yiontosságu ma mindenk­ számára beszerezhető legyen, ára cse­kély 30 lejben nyert megállapítást. Be­ferezhető: F’­rtáhivetalnnkh­rn ­ Beller német képviselő arcul ütött egy német katolikus papot Timisoara. Saját tud, Nagy és kínos feltű­nést keltett a városban, hogy egy ismert német képviselő tettleg inzultált az utcán egy kato­likus papot. A kínos ügy a kiéleződött atmosz­férából pattant ki, amely a németség körében bizonyos harcok következtében tapasztalható. Beller Hans képviselő, a német „megújítómoz­­galom" egyik vezetője két barátjával megjelent Eisele Józsefnél, a katolikus német ifjúsági szö­vetség s ennek otthonának vezetőjénél és kér­dőre vonta, honnan vett-e azt, hogy a képviselő az intézetet s annak egyes vezetőit denunciálta a szigurancánál. Eisele József, aki különben pa­pi ember, kijelentette, hogy ezt nem állította, el­lenben előadta, hogy az intézetben két szigu­­rancatisztviselő jelent meg, akik különböző dol­gokról érdeklődtek, a kapott válaszokkal meg voltak elégedve s erre maguk között beszélget­ve csodálkoztak azon, hogyhát „mit akar ak­kor az a Beller?“ A képviselő kívánságára Eise­le hajlandónak mutatkozott vele a rendőrségre menni és megmutatni, ki volt az a két tisztvi­selő- Két ízben is jártak a rendőrségen, az ille­tőket ellenben nem találták. re­ ezzel szemben a szigurancán kijelentették, hogy magánügybe úgy sem avatkoztaak, hogy ki és milyen felje­lentést tett, arról nem nyilatkoznak. Mikor Bel­ler és kísérői Eisele Józseffel eltávoztak a rend­őrségről, a rendőrség kapuja előtt Beller kép­viselő felszólította Elselét, tegyen most már megfelelő nyilatkozatot közzé. Eisele viszonti kijelentette, hajlandó nyilatkozatot adni, de ab­bftn kénytelen azt is közölni, amit a sziguranca­­tisztviselőktől hallott. A képviselő erre kétszer arculütötte Eiselét s mikor ennek kísérője, Ger­­lach ifjúsági titkár kézbevetni akarta magát, szintén kapott egy ütést. Eisele, pap létére, tar­tózkodott a tettlegességekt­ől s így az ügynek a bíróságnál lesz a folytatása. * Akinak gyakran fáj a gyomra, bélműködé­se renyhe, mája duzzadt, emésztése gyengült, nyelve fehéressárga, étvágya megcsappant, an­nak a természetes „Ferenc József“ keserűvír csakhamar szabályozza a székletétét, rendbehoz­za az emésztését, élénkíti a vérkeringését és jó közérzetet teremt. Az orvosok ajánlják. ­ " '! "■■■■« A ravasz filmproducer Az olasz-abesszín háború megindulása óta nagy kereslet mutatkozik az abesszín tárgyú filmdarabokban. Az a néhány Abesszíniára vo­natkozó film, melyeket most mint eredeti új­donságokat mutatnak be, majdnem teljes egé­szében a néma­filmek őskorában készültek. Ezeket most különböző eljárások segítségével hangosakká alakítanák át. A szinkronizálás­ természetesen elháríthatatlan akadályokba üt­közik, mert az európai filmstúdiókban alig akad olyan filmszínész, aki hajlandó lenne abesszínül megtanulni. A napokban az egyik párizsi moziban nemrégiben bemutattak egy filmet amelyben az abesszín rasszok hódolatukat mutatják be a négusnak- A fimben egy hatalmas fehér sza­­kállú herceg háborús táncot lejt a királyok­­királya előtt. Majd lándzsákkal hadonászva, — arcjátéka után ítélve, — harci beszédet mond. Az előadáson merő véletlenségből egy orienta­­listis tudós is jelen volt, aki nemcsak abesszí­­nrül tudott, banpui jóformán az összes abesszín dialektusokat is kitűnően értette. A herceg be­szédéből azonban egyetlen árva szót sem értett meg. Utánajárt a dolognak és kiderült hoSF, ez egész beszéd a filmrendező turpissága, aly egy­szerre két gramofonlemezt szólaltatott mag ami azt a hatást keltette, mintha valami egzo­tikus nyelvet beszélnének a filmen. Azt is megállapították, hogy az egyik valami néger törzs­nyelv, a másik kínai lemez vgy A kapott hangvegyület hivatva volt az abesszín nyelvet képviselni és valószínűleg ebben a hitben tér­tek volna haza a mozilátogatók, ha véletlenül a tudós nem csinál botrányt a dologból. A filmet természetesen a tömeghangulat hatása alatt le­vették a műsorról.

Next