Erdélyi Munkásnaptár, 1947

Zoltán Ferenc: Útban a szocializmus felé

latban a szocializmus felé Írta : Zoltán Ferenc A világ diplomatái most főzik boszor­kányüstjükben az emberiség jövendőjét. A bé­kére vágyó népek feszült idegekkel figyelik, mi fog kikerülni az üstből, milyen sorsot szántak nekik, sikerülni fog-e olyan megoldást találni, amely biz­tosítani tudja a népek közötti békés együttélést, vagy pedig újból — az elmúltnál még nagyobb — szerencsétlenség felé sodródunk? Az izgalom érthető. Harminc éven belül két szörnyű háborút éltünk át annak minden velejáró­jával, éhséggel, nyomorral, szenvedéssel. Józan el­mével el sem képzelhető, hogy akadjon ember, aki még egyszer háborút akarna. Különösen nem akarhatják ezt azok a dolgozók, akik a háború minden terhét viselték. A századeleji háborús készülődések, a fegyveres erők szünet nélküli fokozása csak úgy volt lehetséges, hogy az adóterheket is állandóan fokozták s ezáltal a dolgozó emeberek életerejét szívták el. Maga a háború még hatványozottabb mértékben vette igénybe az emberek teljesítőképességét, sőt a dolgozó tömegek millióit is elfogyasztotta, hogy a háború elmúltával ugyancsak a néppel fizettessék meg a háború okozta károkat. Úgy látszik, csődöt mondott az a példabeszéd, hogy „saját kárán tanul az ember“. Alig húsz esztendő után — még az első világháború sebeit ki sem heverve — újból befogatta magát az ember, a „teremtés koronája“, a háború szekerébe, hogy vadállatokat megszégyenítő ke­gyetlenséggel ölje halomra embertársait. Önként kívánkozik ajkunkra a kérdés: mi értelme van mindennek? Hogyan történhet ilyesmi a huszadik században? Hogy van az, hogy a tömeges emberirtásra mindig jut elég pénz, energia, áldozatkészség, de ha arról van szó, hogy az ember boldogulásának előfeltételeit megteremtsük, mindez eltűnik ? Pedig nyilvánvaló, hogy a háborúra pazarolt energia tizedrészével is „paradicsommá“ változtathattuk volna ezt az öreg sár tekét. A technika mai fejlettségi fokán rövid néhány év alatt valóságos Eldorádót lehetne teremteni ezen a földön. A tudomány újabb és újabb felfedezései ezt a folyamatot még jobban meggyorsíthatják. A föld megtenni a magáét, ha megművelése ésszerű módon történik, ha meg­felelő csatornázásról gondoskodunk, ha célszerű öntözőműveket léte­sítünk; a gyárak szinte határtalan mennyiségben onthatnák a gépeket, közszükségleti cikkeket és minden javakat, amelyek még a sokszorosan fe­lfokozott igényeket is kielégíthetnék, ha ... Igen! Ha ezt a „ha“-t, mely annyi lehetőségnek áll útjában, el­­távolítanák az útból, sok bajtól megóvnák az emberiséget. (Ha) megszüntetjük a termelőeszközök magántulajdonát, (ha) nem a profit nagysága határozza meg, hogy mikor, mit és mennyit termel­

Next