Erdélyi Munkásnaptár, 1947
Petőfi Sándor: Az apostol
SPetőfi Sándor : filztjApostol — SRésztet — „A szőlőszem kicsiny gyümölcs, Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék. A föld is egy gyümölcs, egy nagy gyümölcs, iS ha a kis szőlőszemnek egy nyár Kell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek, Amíg megérik? ez belékerül Évezredek vagy tán évmiliomokba, De bizonyára meg fog érni egykor, és azután az emberek belől a világ végéig lakomázni fognak. A szőlő a napsugaraktól érik, Mg édes lett, hány napsugár Lehelte rája élte melegét, Hány százezer, hány majom napsugár? . . . A földet is sugárok érlelik, de Ezek nem napsugárai, hanem Az embereknek lelkei. Minden nagy lélek egy ilyen sugár, de Csak a nagy lélek, s ez ritkám terem. Hogyan kívánhatnák tehát, hogy A föld hamar megérjék?... Érzem, hogy én is egy sugár vagyok, Amely segíti a földet megérni. Csak egy nap tart a sugár élete, Tudom, hogy amidőn megérkezik A nagy szüret. Akkor én már rég lementem, 8 parányi művemnek nyoma Elvész az óriási munka közt, de életemnek a tudat erőt ad, Halálomnak pedig megnyugovást, Hogy én is, én is egy sugár vagyok! — Munkára hát, ■Tol a munkára lelkem! Ne legyen egy nap, egy perc elveszítve, Nagy a föladat, az Idő röpül, s az Élet rövid. — Mi célja a világnak? Boldogság! s erre eszköz? a szabadság! Szabadságért kell küzdenem, Mint küzdtek érte oly sokan, És hogyha kell, elvérzenem, Mint elvérzettek oly sokan! Fogadjatok, ti szabadság-vitézek, Fogadjatok szent sorotok közé, Zászlótokhoz hűséget esküszöm, ‘ S hahogy véremben lesz egy pártütő csepp, Kiontom azt, kifreccsentem belőlem, Habár szívemnek közepén lesz is!“ Erdélyi Munkás Naptár, 217