Erdélyi Napló, 1997. július-augusztus (7. évfolyam, 27-35. szám)
1997-08-26 / 35. szám
1997. augusztus 26 nKml Mégiscsak lehet Amikor a kormány elhatározta, hoogy a több mint kétszáz gazdaságtalan vállalat közül tizenhetet bezár, a reform végre elérkezett a gyárkapukig, s az alkalmazottak reagálása nemcsak előrelátható, hanem hevességében sokkal szerényebb volt, mint azt egyes bel- és külföldi politikai elemzők sötéten megjósolták. Ez az ellenállás - bármit is mondanak - a kormány várakozásai alatt maradt, amely mint ismeretes, halasztgatási politikát folytatott, félve a társadalmi feszültségek robbanásától éppen apró-NATO-kampány idején, Így hát a hét évhez még hét hónap csatlakozott egy hibás kalkulus következményeként a reform elindításában. Redresszírozva a csavasizmustól, hogy naponta az éj sötétjével keljenek, és lerobbant autóbuszokon tolongjanak, hogy egy még lehangolóbb munkacsarnokba időben megérkezzenek, az emberek nem értik, az általuk izzadsággal gyártott termékek ma semmire sem jók. Ha figyelmesen nézed az új munkanélküliek arcát, a zavartság és a felháborodás (lásd a ploieşti-ieket) mellett leolvashatod róluk a fatalizmust, a megadó belenyugvást. (...) Ugyanilyen előrelátható volt a mobiltelefonnal és lépcsőhöz előálló luxuskocsikkal ellátott vállalati igazgatók reagálása. Ezek meg tudták védeni kiváltságaikat, míg a kormány valósággal pumpálta a pénzt, mentesültek minden felelősség alól, a munkások pedig nem vetettek a szemükre semmit, most azonban első ízben vetült feléjük a munkanélküliség réme. És nem a rozsdás gépeknél dolgozó munkások kenyere, hanem párnázott ajtójú irodáikban lévő bársonyszékük miatt gyorsan „kerestek” gyanús vevőket „egyedi” áruik számára, pénzt hatalmas adósságaik törlesztésére, sőt beruházókat is kis birodalmuk megvételére, melyben nem tudjuk hogyan, továbbra is csak ők uralkodnak. Előrelátható volt az ellenzék magatartása, valóságos segélykiáltás amiatt, hogy „szétrombolják az országot”. Vácárosu volt miniszterelnök kijelentette:„a Nemzetközi Valutaalap nekem is ajánlott hasonló megoldást, de szakértőit elküldtem sétálni”. A történelem által mindinkább meghaladott Ion Iliescu pedig idegesen tört ki: „Mi az, hogy átalakítás?” Ilyen körülmények között egyedül a kormány mozgása nem volt előrelátható. Bár nem maradt el a hagyományos dadogása, nem hátrált. Egyfelől az alkalmazottak tiltakozása miatt végeláthatatlan tárgyalásokat folytatott a szakszervezetekkel és a menedzserekkel, másfelől szembe kellett néznie saját koalíciós „elvtársai” ellentétes lépéseivel - Petre "Roman kétszínűségével és Varujan Vosganian vészjósló dünnyögésével -, de nem vizsgálta felül álláspontját. Végül a kedélyek lehiggadtak. (...) Petre Roman a jelenlegi koalíciót 2000 után is látva, reform melletti szónoklatot tartott, Varujan Vosganian pedig kifejtette: nem azt mondta, amit mondott. (...) Tehát mégiscsak lehet - még ha az utolsó órában is... (Rodica Palade: Iată că se poate, 22. 1997. augusztus 19-25.) Beszélgetés G. Nagyné dr. Maczó Ágnessel, a Magyar Országgyűlés alelnökével - Milyen szálak, kapcsolatok fűzik Erdélyhez? - Sokáig azt hittem, hogy anyai ágon ősi erdélyi család leszármazottja vagyok, ám ez csak részben igaz. Nagymamám Zathureczky Erzsébet volt, annak a híres nemesi családnak a leszármazottja, amelyhez Zathureczky Emília is tartozott, aki a Székely Nemzeti Múzeumot alapította. Vagy Zathureczky Gyula, aki Erdélyről írt tanulságos könyvet. Már felnőtt fejjel kezdtem kutatni a család múltja után, s így tudtam meg, hogy a Zathureczkyek Túrócz vármegyéből származnak, s nemesi oklevelet 1241-ben kaptak IV. Bélától. Hogy milyen szálak fűznek Erdélyhez? Ez idáig én vagyok az egyetlen magyar közjogi méltóság, aki kalotaszegi népviseletben elnököl gyakran a parlamentben. Fogadásokra is sokszor így járok, s örömmel válaszolok, amikor ámulva érdeklődnek eredete felől. Tisztelem és becsülöm minden nép szellemi hagyatékát, s tudatosan törekszem arra, hogy saját kultúránkat is tiszteljék a szűkebb és tágabb világban. - Mit tart fontosnak elmondani magáról a kalotaszegi embereknek? - 1960-ban születtem. 18 évesen teljesen árván maradtam két testvéremmel. Jogi egyetemet végeztem. 29 évesen választottak országgyűlési képviselővé Abaúj megyében, Rákóczi és Kossuth földjén. A Független Kisgazdapárt alelnöke vagyok. 1994-ben választottak a Magyar Országgyűlés alelnökévé. A férjem G. Nagy István Ilián költő. Eddig öt verseskönyve jelent meg, s közösen közel tíz könyvet írtunk. Legjelentősebb munkánk az Új magyar alkotmány. Kossuth Lajos óta Magyarországon önálló alkotmányt rajtunk kívül senki sem készített. De most tudtam meg, világviszonylatban is egyedülálló, hogy egy költő és egy politikus önálló alkotmányt írt. Öt gyermekünk van: Kinga, Lilla, Csenge, Réka, s a kisfiúnkat Zeréndnek hívják. (...) - Ön öt gyermek édesanyja és az országgyűlés alelnöke. Hogy bírja ezt energiával? - Sokszor nagyon fáradt vagyok, de igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni. Minden reggel s én keltem őket, én készítem a regi gelit, az uzsonnát. Én viszem őket iskolába vagy a férjem. Este leckét kérdezek, s mesélek a kisebbeknek. Hét végén mindig én főzök. S amennyi időt a politikai munkám elvesz tőlük, ez az ő sorsuk része, amit nekik is vállalniuk kell. De gyakran visszük őket politikai, irodalmi rendezvényeinkre. Biztos vagyok abban, hogy a magyarság jövője a becsületes, biztonságban élő nagy családok lététől függ. Lengyelországi látogatásom során elmondtam a lengyel vezetőknek, hogy nálunk az elmúlt negyven évben hatmillió magzatot pusztítottak el, miközben Lengyelországnak tizenhétmillióval nőtt a lélekszáma. A lengyelek szejm alelnökasszontja azt felelte: de hát erre nem kényszerítheti senki az anyákat. Erre nem tudtam semmit válaszolni, mert neki volt igaza. (...) A magyarság hosszú évszázadok óta Európa legmegalázottabb népe. Elnyomatása a mai napig nem szűnt meg. Azzal is megalázták, hogy évtizedekig szabadságnak hazudták a rabságát, hogy eszébe ne jusson küzdeni a szabadságért. Kinek áll útjában a mi anyanyelvünk? Kinek áll útjában a pacsirta hangja? Én egy olyan közös Közép-Európáért dolgozom, ahol nem lehet többé egymásnak ugrasztani az itt élő népeket. Ezért léptem föl az átgondolatlan alapszerződések ellen. (...) Románia európai integrációja érdekében mindenütt fellépek. Sőt én vagyok az egyetlen, hazai politikus, aki határozottan tiltakozott, amikor Magyarországon meg akartak szüntetni egy román anyanyelvet is oktató nemzetiségi iskolát a művelődési tárca vezetői. A magyarság lelki, kulturális, szellemi, anyagi és anyanyelvi felszabadulása elkerülhetetlen. Mint Kalotaszeg, mint híd Y A KORUNK JÓ DRÁGÁN Tudat és történelem kapcsolatáról kíván szólni a Korunk júliusi száma, amely az elmúlt napokban kerülhetett az olvasó asztalára. Már úgy értve, hogy azoknak az olvasóknak az asztalára, akik megengedhetik maguknak a megvásárlását, illetve akik tiszteletpéldányként kapják. Egy lapszám ugyanis ma már ötezer lejbe kerül, ami így is csupán a felét teszi ki az előállítási összegnek. A kolozsvári folyóirat szerkesztői úgy vélik, hogy a nosztalgiázást, heroizálist mellőző „múltba nézés" talán annak a megvilágítását is elősegítheti, miként alakult századunk történelme, milyenek is vagyunk mi, a harmadik évezred küszöbén, a történelem alanyaiként és tárgyaiként. Neves szerzőgárda állt melléjük az idei 7. szám szerkesztésekor. Gigantikus építmény Nyolc cég is versenyez, hogy megépíthesse a világ leghosszabb hídját, amely az argentin fővárost, Buenos Airest köti majd össze az uruguayi Colonia del Sacramento várossal. A híd hossza 43 kilométer lesz, és az előzetes tervek szerint megépítése egymilliárd dollárba kerül. Jelenleg Buenos Airesből Colónia del Sacramentóba csak kompon vagy a La Plata-öböl megkerülésével lehet eljutni. Szakértők már előre jelezték, hogy a dél-amerikai közös piac szempontjából a híd az egyik fő közlekedési útvonal lesz. A szervezetnek Argentínán és Urugnayon kívül tagja Brazília és Paraguay is. A gigantikus méretű négysávos hídon becslések szerint naponta több mint 400 ezer teherautó és személygépkocsi halad majd keresztül. A hídhasználatért a személyautósok várhatóan ötven dollárt fizetnek, az autóbusz áthaladása 75, a tehergépkocsiké pedig 150 dollárba kerül majd. Nemrég járt le a híd megépítésére kiírt pályázat határideje. A pályázók többsége ipari konzorcium vagy multinacionális építővállalat, bár van egy kivétel, a japán Mitsubishi, amely vállalta, hogy egymaga megépíti. Novemberben az argentin és az uruguayi parlamentnek jóvá kell hagynia a híd megépítéséről a két ország államfője által aláírt szerződést. Ha minden jól megy, az építkezés jövőre elkezdődhet, és 2001-ig be is fejeződik. Az 50 méter magasságú híd megépítéséhez mintegy 120 ezer tonna acélszerkezetre, 310 ezer tonna cementre, 670 ezer tonna homokra és egymillió tonna kavicsra lesz szükség. (MTI) ahogy a Nap sem azért van az égen, hogy uralkodjék, hanem hogy fényt és meleget adjon. A magyar kultúra egyik ilyen fényessége a sokszínű európai kultúrának. (...) - Manapság sokat hallani a régiók együttműködésének jelentőségéről. Hogyan látja Kalotaszeg szerepét az egyetemes magyar kultúra keretében? - Erdélyt s benne Kalotaszeget én a román és a magyar nép közötti hídnak tartom. De továbbmegyek. Kelet és Nyugat között egy olyan áldott föld ez, mely egészen új távlatokat nyithat a 21. századi emberiség számára. Csak nem szabad megengedni, hogy más külső hatalmak kénye-kedve szerint játszadozhassanak az itt élő népekkel. Románia Erdély nélkül nem érthető, mint ahogy Magyarország sem érthető Erdély történelme nélkül. (...) (Okos Márton: Beszélgetés G. Nagyné dr. Maczó Ágnessel, a Magyar Országgyűlés alelnökével, Kalotaszeg, 1997., 7. szám)