Erdélyi Napló, 1997. július-augusztus (7. évfolyam, 27-35. szám)
1997-08-05 / 32. szám
1997. augusztus 5. rm ^£ 5uve Kezünk ügyében Aradi krónika Ficzay Dénesnek, a szülővárosa bűvöletében élő, és négy évtizeden át ennek ifjait a magyar értékek fölismerésére vezető pedagógus számára nem adatott meg, hogy irodalomtörténészi kutatásainak eredményét könyvalakban kezébe vegye. Most - évtizedekkel halála után - katedrájának örököse, Pávai Gyula közzétette dolgozatainak egy kisebb csokrát. Címadó esszéjében Szindbád elképzelt aradi sétájához szegődik társnak, így elevenítve meg a Maros-parti város századfordulós, század eleji polgári életét, a kávéházak, szerkesztőségek és szalonok titkait, az arszlánok és szépasszonyok, a hódító bonvivánok és csábos primadonnák múltba veszett életformáját. Az anekdotikus történetek főhősei ismert közéleti személyiségek, idevetődő, vagy hosszabb-rövidebb ideig itt-tartózkodó írók, publicisták, többek között Iványi Ödön, Justh Zsigmond, Márki Sándor, a 20. századiak közül Krenner Miklós, Szántó György, Franyó Zoltán, Liviu Rebreanu, Victor Eftimiu és még sokan mások. A következő esszé A Holnap írói csapatának 1909. november 11 -i felléptét, az ezt megelőző hírlapi vitákat, Ady pár napra terjedő itteni időzését helyezi a középpontba, párhuzamba állítva a Nyugat gárdájának ezt követő felléptével, amelynek vezető személyisége ez alkalommal Móricz Zsigmond volt. A tanulmány szerzője e két találkozó eredményét így összegzi: „A Holnap és a Nyugat aradi előadásai a város irodalmi életében jelentősek voltak, és alapját alkották a későbbi fejlődésnek.” Ennek bizonysága a záró irodalmi riport, amely már a kisebbségi lét szellemi mozgalmáról számol be a Helikon munkatársainak, Áprily, Bánffy, Molter, Nyirő, Tabéry fellépte kapcsán. E kis példányszámú kiadvánnyal az újjáéledt Kölcsey Egyesület vezetői az 1943-44-es években sikert aratott Fecskés Könyvek sorozatát indította ismét útjára. Dánielisz Endre A körben elhelyezett, javarészt barokk épületekkel határolt szebeni főtér, a Nagypiac három napig nagyszabású, formához nem kötött nemzetközi művészeti fesztivál színhelye volt. Ez a tér évszázadokkal ezelőtt is jelentős társadalmi eseményeknek adott helyet, és ezt a jellegét a mai napig megtartotta. Míg a középkorban a pallosjoggal rendelkező város főtere a céhek ünnepi játékainak, egyházi szertartásoknak, vesszőzéseknek, boszorkányégetéseknek és nem utolsósorban a kivégzések színtere volt, ma már katonai parádék, ifjúsági sportesemények, művészeti bemutatók helyszíne. Az idei ba Strada főleg gyermekekhez szólt, de sokszínűségénél fogva minden korosztályt elszórakoztatott. Fő attrakcióját, magvát azonban a bábjáték képezte. Ez a művészet már jóval a Krisztus előtti korban divatban volt, hiszen a hindu Mahabharata eposz is tesz róla említést. Évezredeken keresztül megtartotta népszerűségét, és annyira fejlődött, hogy napjainkban már nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek figyelmét lekötő bábelőadások is színre kerülnek. Érdemes ezek közül megemlíteni a szebeni bábszínházban előadott Engelbert Humperdinck-operát, a Hansel és Gretelt és Az elmúlt Strada - idők balladáját Charpantiertől, mindkettő Kalmár-Krauss Lilly rendezésében, vagy a Hedwig Launig által rendezett Wilhelm Busch-paródiát, a Fromme Helenét. A bábművészet nem azonos az élőben bemutatott színművészettel. Nagyobb fizikai igénybevételt és rendkívüli kézügyességet követel. Művészi értéke abban áll, hogy a paraván mögötti láthatatlan művész átviszi a szerepben megkövetelt érzelmeket a bábuba, s ezáltal a néző úgy éli át a játékot, mintha valódi személyeket látna. A bábjáték eredetét Keleten kell keresni, ahol évezredek óta ősi mítoszokat, a nép ajkán élő, átöröklött hősi mondákat elevenítettek meg imigyen. Európába a keresztesháborúk idején került, valószínűleg arab közvetítéssel. A babák mozgatási típusa szerint beszélünk három ujjal alulról kezelhető, valamint felülről mozgatható marionettekről. Híresek a jávai wayangok, amelyekkel az árnyjátékok nagyon hatásos előadásait érték el. Azonban az új idők felfogása a paraván elé hívta a bábművészt, aki annak ellenére, hogy kezeli a bábut, magára összpontosítja a néző figyelmét, és a bábu mozgása veszít az értékéből, másodrendűvé válik. A szebeni La Strada bábművészeti főattrakciója minden kétséget kizáróan a bukaresti Ţăndărică Bábszínház művészének, Paul Ionescunak a csodálatos érzékkel, hozzáértéssel előadott marionettsorozata volt. De nem maradt el mögötte a ploieşti-i Gyermekszínház művészének, Nicolae Draghiának a játéka, bűvészmutatványokkal fűszerezett előadása sem. A budapesti bábszínház vendégszereplői, Kovács Marianna és Román Kati a Meseládával kötötte le a javarészt magyarul nem értő, de mégis érdeklődő közönség figyelmét. A bolgár Tania Jekova, Stoianka Velianova és Sasa Alexandrov sárkányparódiával nevettette meg a nagyérdeműt. A szebeni Gong Színház élőképben mutatta be a Monica Baldea által dramatizált în punguţa cu doi bani című mesejátékot. Călin Constantin, Gabriela Ghergheli és Natalia Colompar közreműködésével. A Gongnak azonban német tagozata is van, és a színrevitelben nem csak mint egyedüli tiszta bábvezetést mutatott be a fesztiválon, hanem művészi érzékkel vitte a nézők elé a klasszikus bábjátékot. A Kalmár-Krauss Lilly által dramatizált és rendezett, Florin Grigore zenéjére előadott Die Bremer Stadtmusikanten (A brémai városi zenészek) darab fiatal színészgárdája: Gnandt András, Tóth Angella, Major Jenő és Csatai Roxána, a hozzáértés magas szintjén oldotta meg a művészi feladatot, annak ellenére, hogy csak két éve működik a szakmában. Kalmár Zoltán Ittak is, sírtak is, káromkodtak is... DÉTSHY MIHÁLY KÖNYVBEMUTATÓJA SÁROSPATAKON Egy négyszáz év előtti korról kaptunk hiteles, olykor hajmeresztő, de mindenképpen emberközeli tudósítást Détshy Mihály történésztől, akinek Sárospatak vára a Rákócziak alatt 1616-1710 című könyvét nemrégiben mutatták be a pataki várban. - Aki sokáig foglalkozik egy régmúlt korral, egy kicsit benne is él az akkori események sodrában... - Otthonosnak érzem magam abban a korban, amelyről írok. Rengeteg levéltári anyagot dolgoztam fel, óhatatlanul beleélem magam a kor eseményeibe. - Lendületes világról kapunk képet, melyben nyughatatlan emberek éltek. Többet mozogtak négyszáz évvel ezelőtt, mint most? - Bizonyos rétegek - legalábbis azok a személyek, akikről írtam - többet utaztak. Ha elgondoljuk, hogy olaszországi kőművesek egy hét alatt Patakon voltak, ez a mai viszonyokhoz képest is szép teljesítményt jelentt. - Milyen volt a Rákóczi idejében élő ember gondolkodása, munkabírása? - Nagyon különböző. A jobbágyok igen primitívek voltak, viszont ha egy vagyonos ember megvette a Bibliát, akár művelt is lehetett. Debreczeni Tamás nevű pénzügyi szakember kora ifjúságától fogva nyolcvanéves koráig dolgozott. Ez az akkori viszonyok között igen szép életkort jelentett. Az átlagéletkor nyilván sokkal alacsonyabb volt, mint ma, de a vallatási jegyzőkönyvekben találtam olyan személyt is, aki 106 évesnek mondta magát. A köszvény sok embert kínzott és pusztított el, és ennek feltehetőleg a nagymértékű húsfogyasztás volt az oka. Elképesztően nagy volt a gyermekhalandóság. Esterházy Pál tizenhét gyermekét temette el teljes lelki megnyugvással. Könyvéből szemelgetve kétszer is elhangzott olyan idézet, melyben valakit kurvafiának szidalmaztak. Trágárabbak voltak akkoriban az emberek? - Adott esetben ki is végezték azt, aki Isten nevét káromolta, fővesztés járt érte. De ennek nem volt nagy visszatartó ereje. Nagyon trágárak voltak az emberek, csakhogy a szitkozódások közül csak keveset jegyeztek le. - Mennyit ittak akkoriban? - Nagyon sokat. Ennek leginkább az lehetett az oka, hogy a víz Patakon ihatatlan volt. A helybéliek nyilván megszokhatták, de az ide jövő mesterek nagy része két-három nap alatt meghalt, és ennek csak a víz lehetett az oka. Lorántffy Zsuzsanna menye, Henrietta is rejtélyes módon, Patakra jövetele harmadik hónapjában halt meg. - Milyen asszony lehetett Lorántffy Zsuzsanna? A tanár úr milyennek képzeli? - Szimpatikus egyéniség volt, bár néha nagyon szigorú tudott lenni. Sajnos egyáltalán nincs róla ábrázolás, de én olyannak képzelem, mint ahogy a sárospataki Templomkertben ül, talán kevésbé ájtatosnak. Jelleméről a levéltári anyag objektív képet nyújt, noha a feljegyzések igen hivatalos hangvételűek. Lorántffy Zsuzsanna levelezéséből viszont kiderül, hogy őszintén és megindítóan tudott írni. Az egyik levelében a menye haláláról számol be az udvarnak. Mindig meghatódom tőle. - Milyen volt az akkori ember lelkivilága? - Erről a négyszáz év előtti világról kevés az ismeretünk. Egészen másak voltak a szokások. Olykor különös, meghökkentő dolgok tárulnak fel előttünk. Például Esterházy Pál, aki sokoldalú, művelt ember volt, zenével, költészettel foglalkozott, és ugyanakkor kiváló hadvezér volt, kitömette halála után imádott feleségét, úgyhogy a terem állt a kriptában. - Ennek a könyvnek már volt előzménye: Sárospatak vára és urai 1526-1616 címmel, és a folytatása is készül. A tanár úr most hány éves? - Hetvenöt. Öt év múlva elérem a Debreczeni Tamás prefektus korát, és addig meg szeretném írni jelen könyvem folytatását, mely kevésbé dicsőséges, de nem kevésbé jelentős kort fogna át: Sárospatak várának történetét a Habsburgok alatt. B.I.