Erdélyi Napló, 1997. november-december (7. évfolyam, 45-50. szám)

1997-11-11 / 46. szám

PÉCS A Határon Túli Magyarok VI. Fesztiválját szervezte meg október 10-26. között a Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ (igazgató Bokor Béla) a pécsi székhelyű Határokon Túli Magyarságért Alapítvány, valamint a számos társrendező és szponzor hathatós támogatásával. A rendezvény immár olyan hagyományos és egyre bővülő fórummá, programsorozattá vált, amely lehetőséget biztosít kulturális hidak és sokrétű együttműködések megőrzésére és kiteljesítésére. Az egész Baranya megyét átfogó fesztivál jobbára a művészet és kultúra, illetve egyes történelmi évfordulók jegyében zajlott, de sor került számos szakmai jellegű rendezvényre is, két-három napos időközönként. Az október 23-i nemzeti ünnepre kicsúcsosodó eseménysorozat erdélyi szereplői ama Kolozs megyei és koloszvári civil szervezetek voltak, amelyeknek meghívott képviselői tapasztalatcserén vettek részt az EMKE pécsi testvérszervezetében. A Kárpátmedencei magyar újságírók találkozóján Romániából csak az Erdélyi Napló munkatársa volt jelen. A meghívott népzenei és néptáncegyüttesek gálaestjén a szamosújvári Kaláka és az őket kísérő búzas muzsikusok képviselték régiónkat, szép sikerrel. „A történelem mindannyiunk önarcképe, belevésődik a megélt sors a honfoglalástól napjainkig. Lehet, hogy nem tudjuk mindig kimenekíteni egymást a bajból, de akkor is érezni kell, hogy van valahol egy testvéri kéz. Összeköt minket a közös nyelv, a közös kultúra, amely megőriz magyarnak" - fogalmazott fesztiválköszöntőjében dr. Tóth Sándor, a Baranya Megyei Önkormányzat elnöke. A pécsiek azzal búcsúztatták határon inneni és túlnani vendégeiket, hogy várják őket (és másokat is) a hetediken... D. L. Randevú a Mecsekalján Bagdadi manipulációk Az Öböl-háború után életbe lépett szigorít ENSZ-ellenőrzések újabb kijátszására tesz (tett?) kísérletet az iraki vezetés: az ENSZ fegyverzetellenőrzési bizottságának amerikai tagjait nemkívánatos személynek nyilvánították, megtiltották részvételüket a testület által folytatott tevékenységben. Barátságtalan lépésüket azzal magyarázzák, hogy az amerikaiak kémtevékenységet folytattak! Hogy mi áll a dolgok hátterében, az tudott: az iraki rakétatámaszpontokon a tiltások ellenére is hatástalanítatlan (pontosabban meg nem semmisített) nagy hatósugarú fegyverzet található, s a bizottság tagjainak arról is tudomása van, hogy Szaddám utasítására nagy mennyiségű vegyi arzenált (harci gázokat és mérgeket) rejtegetnek a diktátor katonái. Az Amerikai Egyesült Államok természetesen határozottan tiltakozott, az ENSZ illetékes fórumai is önmérsékletre intették az irakiakat, s felszólították Szaddámot, hogy biztosítsa az ellenőrző bizottság munkájához szükséges korlátlan feltételeket. A figyelmeztetések (egyelőre?) falra hányt borsó gyanánt pattantak le az iraki katonai diktatúra erődítményéről. Mi több, az arabok azzal fenyegettek, hogy az ismét menetrendszerbe állított amerikai kémrepülőgépeket rakétáikkal semmisítik meg. Egyelőre patthelyzet alakult ki. Bár Clinton elnök a tárgyalásos megoldás híve, ha kudarcba fulladnának a közvetítői kísérletek, az USA a katonai lépésektől sem zárkózik el. Az Irakkal szomszédos török határ mentén máris amerikai harci gépek járőröznek, és izraeli felségvizeken amerikai anyahajók állnak akcióra készen. A térségben állomásozó amerikai csapatok pedig riadókészültségben várják a fejleményeket. Hogy mi történik a továbbiakban, az elsősorban Irak vezetésétől függ. Lehet, hogy csupán időnyerésre játszanak (a bizottság által kinyomozott tömegpusztításra alkalmas vegyifegyver- és rakétakészletek elterjedése érdekében), de az sem elképzelhetetlen, hogy az ENSZ-embargótól akarnak úgy megszabadulni, hogy maguk mellé próbálják állítani az arab világot, s remélik, hogy az ENSZ és Amerika nem bombázásokkal válaszol az arrogáns kihívásra. Hogy születik-e kompromiszszum e kérdésben, azt nehéz megjósolni. Szaddám őrült játékai ismét háborúhoz vezethetnek, és ebben megint csak ő lehet a vesztes. No meg azok a civilek, akik eddig is áldozatai voltak nemzetvesztő politikájának. Indig Ottó Erdélyi Napló Médiaháború Boszniában Október közepén újabb fordulatot vett a keményvonalas boszniai szerb vezetést támogató központi palei tévéstúdió és a „világ” harca. Ismeretlen tettesek a kelet-boszniai Bijeljina közelében felrobbantották azt az átjátszóállomást, amely a nemzetközi közösséggel való együttműködésre nagyobb hajlandóságot mutató Biljana Plavsics boszniai szerb elnök mellett álló Banja Luka-i stúdió adását juttatja el a kelet-boszniai szerb városokba. A szó szoros értelmében vett médiaháború október elején kezdődött el, amikor az SFOR-erők elfoglalták a palei stúdió adását továbbító négy legfontosabb átjátszóállomást, mert a tévé vezetői - korábbi ígéreteiket megszegve - folytatták a nemzetközi közösség és a nemzetközi szervezetek elleni propagandakampányt. Ennek emlékezetes pillanata volt, amikor a palei tévé egyik SFOR-ellenes kommentárjához felváltva vágtak be képeket a békefenntartók 1995-ös, valamint a német katonák 1941-es boszniai bevonulásáról. Az átjátszóállomások elfoglalása óta a palei stúdió munkatársai „bújócskát” játszanak az SFOR-ral, s előbb egy-egy kisebb átjátszó működtetésével, most pedig rádióadások formájában továbbítják műsoraik hanganyagát. Az SFOR beavatkozását kérő Carlos Westendrop, a nemzetközi közösség boszniai főképviselője a palei televíziós vezetés leváltását szabta feltételül az adók visszaadásáért cserében, ám a palei politikai vezetés egyelőre nem hajlandó beleegyezni a személycserébe. Aleksa Buha „külügyminiszter”, a keményvonalasok egyik vezetője legutóbb kijelentette: a boszniai szerb állam sajtószabadságának a végét jelentené, ha menesztenék a stúdió vezetőit. A kötélhúzás tehát tovább tart. A jelenlegi állapot mindenképpen Plavsicsnak kedvez, hiszen ő a boszniai szerb állam belső válságának kitörése óta eltelt több mint fél évben nemigen jutott szóhoz a televízióban. A média fölötti ellenőrzés most különösen fontos, mert november 23-án parlamenti választásokat rendeznek a boszniai „szerb köztársaság” területén, s a közvélemény-kutatások és a szeptemberi boszniai helyhatósági választások eredményei arra figyelmeztetnek, hogy Plavsicsnak van mit javítani népszerűségén. (HVG) AUSZTRIA SZIGORÍT Ausztria jövőre csak 8660 letelepedési engedélyt akar kiadni, azaz még a felét sem az idei 18 400- nak. A belügyminiszter most közzétett tervei drámaian csökkentik a már az országban dolgozó vendégmunkások családtagjainak bevándorlására szabott keretet, 4600-ra az idei 10 320-ról, jóllehet a hatóságok már 1997-ben is 10 ezer családegyesítési kérelmet elutasítottak. Különösen feszült a helyzet Alsó-Ausztriában, ahol 4000 családtag vár „bebocsátásra”, Felső-Ausztriában 2000 a várakozó, Bécsben 1000, Vorarlbergben pedig 500 fő. A nem EU-országokból származó vezető menedzserek, önálló vállalkozók családtagjai viszont szinte azonnal letelepedhetnek Ausztriában. Az utóbbi két évben az osztrákok 23 ezer EU-n kívüli állampolgár munkahelyét építették le. Ez év szeptemberében 257 ezer külföldit foglalkoztattak, 4,1 százalékkal kevesebbet, mint egy évvel korábban, a munkahelyeknek ma már csak a nyolc százalékát töltik be külföldiek. Azokat a vendégmunkásokat, akik nem tudnak hivatalos munkahelyet igazolni, a kitoloncolás veszélye fenyegeti. Hivatalos adatok szerint Ausztriában ma 20 ezer vendégmunkás állástalan. 1997 első felében 6729 EU-n kívüli állampolgárt utasítottak ki az országból, ezerrel többet, mint egy évvel korábban. Külön keret szabályozza a szezonális foglalkoztatást az idegenforgalomban és a mezőgazdaságban (az idei 5000 főről 2500-ra csökken), ráadásul az ideiglenesen foglalkoztatottakat elsősorban a már Ausztriában élők közül toborozzák, nem külföldről. Nem érintik viszont a keretmegszorítások az Ausztriában tanuló külföldi diákokat. (HVG)