Erdélyi Nimród, 2002 (4. évfolyam, 1-6. szám)

2002-03-01 / 2. szám

Dr. Kiss J. BotondMADÁRVILÁG A télidőben hozzánk látogató ludak leg­ismertebbje a nagy lilik, hisz a vadászok té­li terítékében — legalábbis Románia déli­ és keleti részén — a lőtt madarak össz­­számának egynegyede, súly szerint pedig egyharmada ebből a fajból kerül ki. Ezzel szemben a vetési lúd (Anser fabalis) jóval ritkább s számottevő módon elsősorban az ország nyugati részén figyel­hető meg. Itt, az időjárástól függően áttelel, vagy csupán átvonul, általában október­március között. A Magas Északon fészkel, a skandináv országoktól Szibérián keresztül egészen az ázsiai kontinens keleti határáig. Hatalmas elterjedési területének megfelelően, popu­lációi több ökológiai típusra, ill. alfajra ta­gozódnak, amelyeket egyes kutatók már külön fajként tárgyalnak. Jelenleg érvényes rendszertani besorolásuk legalább öt alfajt, valamint két alakkört különböztet meg, aszerint, hogy tajgai vagy tundrái életmód­hoz alkalmazkodtak, ami különbség elsősorba csőrük formájában, nagyságában és fogazottságában mutatkozik. Mivel a vetési lúd nagyságban, színezet­ben és viselkedési módban meglehetősen hasonlít a jóval ismertebb nyári lúdhoz, részletes leírásától eltekinthetünk. Fontos jellegként megemlítjük, hogy háta és váll­­tollazata sötétebb árnyalatú a nyári lúdénál és a hasoldal idős példányok esetében sem márványozott, mint az öreg nyári lúdé. Csőr- és lábszínük is különbözik. A vetési lúd narancssárga csőrén kisebb-nagyobb fe­kete rajzolat és fekete csőrköröm van, ami a nyári lúd nálunk élő alfajának hús-vörös csőrén soha sem látható, lábai is sárgásak, míg a nyári lúdé vörösesek. A nemek között jelentős ivari kétalakúság nem mutatkozik, a gúnár valamivel termetesebb a tojónál. A fiatalok toll-, csőr- és lábszíne elmosódot­­tabb, mint az időseké. Úgy fészkelő, mint átvonuló, vagy telelő­helyén, a vetési lúd életmódja hasonló a többi északi lúdéhoz (vörösnyakú lúd, nagy lilik), amelyről az Erdélyi Nimród régebbi számaiban már beszámoltunk. A nagy k­lik­kel szemben, amelynek vonulási útjának egyik keleti ága a Fekete-tenger nyugati partjain húzódik, a Sarkkörön túli európai, vagy Szibériából jövő vetési lúdcsapatok észak-kelet - dél-nyugat irányban szelik át kontinensünket, elsősorban Közép-Európa országai felé. A csapat keretein belül, a csa­ládok egész télen együtt maradnak s csak északi hazájukban tavasszal szóródnak majd szét. A tajgai populációk főleg a Balti és Északi-tenger vidékére húzódnak telelni, a tundraiak pedig a Pannon síkságra, a Bal­kán- Appenini- és Ibériai-félszigetre, vala­mint Franciaországba mennek. Egyedszá­­muk a Magas Észak fontos táplálék­állata, a lemmingek állományának, ill. az utóbbi­akkal táplálkozó rókák számának függvé­nye. Amelyik évben kevesebb a lemming, a sarki rókák a különféle ludak tojásaival és fiókáival táplálkoznak. Ilyenkor a vetési lu­dak is szerényebb számban érkeznek. Más, állománycsökkentő tényező az emberi za­varás, amely még Szibéria kietlen pusztái­ban is fellép, elsősorban a kőolajmezők kör­nyékén. A telelő, ill. átvonuló vetési ludak rend­szerint kisebb csoportokban, vagy a nagy li­likek csapataiban elvegyülve járnak. Romá­nia nyugati síkságain, a Bánságban és a Partiumban gyakoribbak, de néha akár Dobrudzsáig is elvetődnek. E faj táplálékbázisát elsősorban az őszibúza- és árpavetések képezik, de a lili­kekkel együtt rájár a lábon maradt kukori­cásokra is. A csapatok a halastavak, lagú­nák vízén, zátonyain éjszakáznak, hideg, szeles időben a nádasokba húzódnak. Pir­kadatkor húznak ki táplálkozóhelyeikre s délfelé rendszerint visszatérnek a vízre inni­­fürdeni, hogy délután még egyszer kirepül­jenek. Esős-havas időszakban a déli húzás elmaradhat. A veti lúd a vadászható fajok közé tarto­zik, törvényes idénye augusztus 15 - febru­ár 28 közé esik. Kis számuk, szerény tolla­zatuk miatt rendszerint kevéssé feltűnőek, a megfigyelési listákon is ritkán szerepel­nek. Terítékéről még hozzávetőleges ada­tok sem ismertek, vadászati jelentősége a nagy lilik és nyári lúd mellett elenyésző. ■ Ritka vendégünk: a vetési lúd Fotó: Szabó László © AVES március-április HMäl;<naMKIIiTil!t>]l

Next