Erdélyi Nimród, 2002 (4. évfolyam, 1-6. szám)
2002-03-01 / 2. szám
Dr. Kiss J. BotondMADÁRVILÁG A télidőben hozzánk látogató ludak legismertebbje a nagy lilik, hisz a vadászok téli terítékében — legalábbis Románia déli és keleti részén — a lőtt madarak összszámának egynegyede, súly szerint pedig egyharmada ebből a fajból kerül ki. Ezzel szemben a vetési lúd (Anser fabalis) jóval ritkább s számottevő módon elsősorban az ország nyugati részén figyelhető meg. Itt, az időjárástól függően áttelel, vagy csupán átvonul, általában októbermárcius között. A Magas Északon fészkel, a skandináv országoktól Szibérián keresztül egészen az ázsiai kontinens keleti határáig. Hatalmas elterjedési területének megfelelően, populációi több ökológiai típusra, ill. alfajra tagozódnak, amelyeket egyes kutatók már külön fajként tárgyalnak. Jelenleg érvényes rendszertani besorolásuk legalább öt alfajt, valamint két alakkört különböztet meg, aszerint, hogy tajgai vagy tundrái életmódhoz alkalmazkodtak, ami különbség elsősorba csőrük formájában, nagyságában és fogazottságában mutatkozik. Mivel a vetési lúd nagyságban, színezetben és viselkedési módban meglehetősen hasonlít a jóval ismertebb nyári lúdhoz, részletes leírásától eltekinthetünk. Fontos jellegként megemlítjük, hogy háta és válltollazata sötétebb árnyalatú a nyári lúdénál és a hasoldal idős példányok esetében sem márványozott, mint az öreg nyári lúdé. Csőr- és lábszínük is különbözik. A vetési lúd narancssárga csőrén kisebb-nagyobb fekete rajzolat és fekete csőrköröm van, ami a nyári lúd nálunk élő alfajának hús-vörös csőrén soha sem látható, lábai is sárgásak, míg a nyári lúdé vörösesek. A nemek között jelentős ivari kétalakúság nem mutatkozik, a gúnár valamivel termetesebb a tojónál. A fiatalok toll-, csőr- és lábszíne elmosódottabb, mint az időseké. Úgy fészkelő, mint átvonuló, vagy telelőhelyén, a vetési lúd életmódja hasonló a többi északi lúdéhoz (vörösnyakú lúd, nagy lilik), amelyről az Erdélyi Nimród régebbi számaiban már beszámoltunk. A nagy klikkel szemben, amelynek vonulási útjának egyik keleti ága a Fekete-tenger nyugati partjain húzódik, a Sarkkörön túli európai, vagy Szibériából jövő vetési lúdcsapatok észak-kelet - dél-nyugat irányban szelik át kontinensünket, elsősorban Közép-Európa országai felé. A csapat keretein belül, a családok egész télen együtt maradnak s csak északi hazájukban tavasszal szóródnak majd szét. A tajgai populációk főleg a Balti és Északi-tenger vidékére húzódnak telelni, a tundraiak pedig a Pannon síkságra, a Balkán- Appenini- és Ibériai-félszigetre, valamint Franciaországba mennek. Egyedszámuk a Magas Észak fontos táplálékállata, a lemmingek állományának, ill. az utóbbiakkal táplálkozó rókák számának függvénye. Amelyik évben kevesebb a lemming, a sarki rókák a különféle ludak tojásaival és fiókáival táplálkoznak. Ilyenkor a vetési ludak is szerényebb számban érkeznek. Más, állománycsökkentő tényező az emberi zavarás, amely még Szibéria kietlen pusztáiban is fellép, elsősorban a kőolajmezők környékén. A telelő, ill. átvonuló vetési ludak rendszerint kisebb csoportokban, vagy a nagy lilikek csapataiban elvegyülve járnak. Románia nyugati síkságain, a Bánságban és a Partiumban gyakoribbak, de néha akár Dobrudzsáig is elvetődnek. E faj táplálékbázisát elsősorban az őszibúza- és árpavetések képezik, de a lilikekkel együtt rájár a lábon maradt kukoricásokra is. A csapatok a halastavak, lagúnák vízén, zátonyain éjszakáznak, hideg, szeles időben a nádasokba húzódnak. Pirkadatkor húznak ki táplálkozóhelyeikre s délfelé rendszerint visszatérnek a vízre innifürdeni, hogy délután még egyszer kirepüljenek. Esős-havas időszakban a déli húzás elmaradhat. A veti lúd a vadászható fajok közé tartozik, törvényes idénye augusztus 15 - február 28 közé esik. Kis számuk, szerény tollazatuk miatt rendszerint kevéssé feltűnőek, a megfigyelési listákon is ritkán szerepelnek. Terítékéről még hozzávetőleges adatok sem ismertek, vadászati jelentősége a nagy lilik és nyári lúd mellett elenyésző. ■ Ritka vendégünk: a vetési lúd Fotó: Szabó László © AVES március-április HMäl;<naMKIIiTil!t>]l