Erdélyi Riport, 2004. január-június (3. évfolyam, 1-25. szám)
2004-03-04 / 9. szám
Magyarországon sajnos tíz évig tartott a per, ennyi időbe telt, míg elérhettem, hogy ezt a sírt felnyithassuk. Most már kénytelenek megengedni, hogy ez év nyarán DNS-mintákat vegyünk a sírból. A földi maradványokat is hazahoztuk, igaz, kalandos úton: Moszkvából az Egyesült Államokba kellett kicsempésznünk, ugyanis Magyarországról egyesek igyekeztek közbenjárni az Orosz Tudományos Akadémiánál, hogy megsemmisítsék ezeket. Krucskov akkori KGB-vezető segítségével ezt megtudtuk, és kijutattuk őket az Egyesült Államokba. Még nagyobb szégyennek tartom, hogy a szibériai maradványokat Magyarországra is csempésznünk kellett, ugyanis információink voltak arról, hogy el akarják kobozni tőlünk, így ezeket négy nappal Magyarországra érkezésünk előtt előreküldtem, s információm valóban nem csaltak: amikor hazaérkeztünk, a vámnál teljesen szétszedték a csomagjainkat. Éppen ezért a földi maradványokat biztos helyet tároljuk, és csak én, illetve Kiszely professzor, aki a kutatást mindvégig irányította, tudjuk, hogy hol találhatók. Az idén nyáron nem titokban, hanem a nagy nyilvánosság és közjegyzők jelenlétében szeretnénk a sírt felnyitni és minden meghívott kutató mindkét maradványból kap DNS-mintát összehasonlításra, majd egy hónap múlva újra összeülünk és kielemezzük a vizsgálat eredményét, így reményeim szerint szeptemberre pont kerül az ügy végére. Ez azért is fontos benne, mert a burját kormány egy évvel ezelőtt beperelt, hogy vigyem vissza azokat a maradványokat, amelyeket elhoztunk a barguzini temetőből. Én pedig nem vagyok hajlandó ezeket most - a kutatás befejezése előtt - visszavinni, mert attól tartok, hogy soha többé nem bukkanok újra rájuk. A bírósági döntés azonban kötelező egy demokratikus országban. Ha a kormány mégsem járul hozzá a sír felbontásához, akkor kénytelen leszek nemzetközi bírósághoz fordulni. Lehet-e vajon értékelhető DNS-mintát szerezni a sírból, s pontosan tudják-e azonosítani Hrúz Mária maradványait? Szerencsénkre Kiszely István még kezdő antropológusként részt vett Petőfi néhány rokona földi maradványainak összegyűjtésében, s ezeket a Kerepesi úti temetőben helyezték el, ahol pontosan azonosították akkoriban a költő édesanyjának, Hrúz Máriának a nyugvóhelyét is. A szakemberek szerint ott értékelhető csontokat is találunk, s végleges választ adhatunk a Petőfi-rejtélyre. Nagyon szeretném, ha ez az ügy lezárulna. Ha a tudományos kutatás kideríti, hogy nem Petőfi, a csontokat vissza fogjuk szállítani Burjátföldre. A nemleges eredmény is eredmény, de azt nem fogadhatom el, hogy a cél előtt megálljunk, mert valakinek - vagy valakiknek - nem érdeke, hogy lezárjuk az ügyet. Ennek az ügynek már elég áldozata van: Kiszely Istvánt emiatt távolították el a Magyar Tudományos Akadémiáról, de a kutatásban részt vevő burját és orosz tudós is hasonló sorsa jutott. Nem tagadom, továbbra is bízom abban, hogy valóban Petőfi Sándor maradványait sikerült megtalálnunk. Egyesek nagyon félnek attól, hogy esetleg kiderülhet, hogy valóban nagy költőnket temették el Szibériában, mert az teljesen átértékelné a magyar irodalomtörténetet és részben a történelmet is. A barguzini csontvázon kívül milyen más jeleket, nyomokat talált, amelyek arra utalnak, hogy a 48-as szabadságharc költője mégsem a fehéregyházi csatában halt meg? A bécsi titkos levéltárban rábukkantunk egy titkos dokumentumra, amelyből kiderül, hogy Szendrei Júlia 500 aranyat fizetett valakinek, hogy tanúsítsa: látta meghalva Petőfit a segesvári csatatéren. Erre azért volt szükség, mert különben nem tudták volna a költőt hallottá nyilvánítani és Szendrei Júlia nem mehetett volna újra férjhez. Birtokunkban van Paskievics orosz tábornok 380 oldalas hadijelentésének másolata is, melyet a cárhoz címzett, s amelyből kiderül, hogy 15.752 hadifoglyot ejtettek az erdélyi szabadságharc leverése folyamán. Fel is sorolják az elejtett 750 tisztet, s ezek között a 25. helyen szerepel Petrovics Sándor őrnagy is. Erről senki sem beszél, pedig ez az MTA levéltárában is megtalálható 84-es iktatószámmal. • Nyomon követhető a foglyok további útja is? A foglyul ejtett szabadságharcosok nyomaira is ráleltünk az orosz levéltárakban: az út hat hónapig tartott, s megtaláltuk a nyílt parancsokat meg a börtönnaplókat is, amelyekben említik Petőfit, illetve felsorolják azokat, akiknek ruhapénzt utaltak ki. Mi találtuk meg egyébként a német dekabristák vezetőjének, Küchelbecker ezredesnek a sírját is, akivel Petőfi együtt raboskodott és jó barátságot ápolt. Ezért a német államtól nagy elismerést is kaptam. Csak Magyarországon ütközöm állandóan falakba. Ha kiderül, hogy Petőfi Sándor maradványai kerültek elő a barguzini temetőből, hajlandó tovább finanszírozni a kutatást? A Petőfi-bizottságnak több százmillió forintja van, mi fogjuk finanszírozni a mostani DNS-vizsgálatot is. Mégis úgy érzem, hogy ha korábbi állításaink bebizonyosodnak, akkor ez már nem csak Morvai Ferenc ügye, akkor a magyar államnak kell felvállalnia a további kutatást, ugyanis Petőfi Sándor a magyar és világszabadság egyik szimbóluma. Ha pedig kiderül, hogy a nagy magyar költő Szibériában hunyt el, attól még nem lesz kisebb Petőfi hírneve, hiszen nem saját akaratából került szülőföldjétől messze. Elárulja, hogy eddig mennyit költött erre a kutatásra? Mintegy 80-100 millió forintot. De ezt akkor sem tartom kidobott pénznek, ha esetleg kiderül, hogy mégsem Petőfi Sándor nyugodott a barguzini sírban. Sokkal hasznosabb célra használtam, mintha például kocsmában költöttem volna el. Králik Lóránd I I I KRÁLIK LÓRÁND