Erdélyi Riport, 2015. január-március (14. évfolyam, 1-11. szám)

2015-03-20 / 11. szám

Lajos azt kérte, hogy a pápa, mint a Nápolyi Királyság hűbérura, ruházza rá a királyságot, de a pápa nem tette meg neki ezt a szívességet. Ezért La­jos hadjáratot indított Dél-Itáliába, hogy személyesen intézze el Johanna megbüntetését, a trón megszerzését. Első hadjáratára 1347 végén indult, 1348 januárjában már be is vonult Nápolyba. Máig megma­gyarázhatatlan, hogy miután Lajos elfoglalta az országot, Nápolyban elkezdett uralkodni, rendelete­ket hozott, embereket nevezett ki tisztségekbe, miért vonult vissza hirtelen. Igaz, akkor tört ki a nagy pestisjárvány, ami Európa jelentős részén hatalmas pusztítást okozott, de Lajos általában nem félt semmi­től. Mindenesetre úgy döntött, ő ezt az országot már megszerezte, és ott­hagyta a katonáit - részben magyar nemeseket, részben német zsoldo­sokat - különböző erődítmények­ben, és hazatért Magyarországra. Johanna, akinek ekkor már új férje volt, visszatért, és elkezdődött a magyar erők fokozatos kiszorítása. A király ekkor elküldte Nápolyba Lackfi Istvánt, hogy erősítse meg a magyar pozíciókat. Lackfit nagy hadvezérnek tartották, viszont a zsoldosokkal állandóan baj volt. Nem tudta őket mindig idejében fi­zetni, raboltak, fosztogattak, és ha valamelyik erőséggel baj volt, azt hamar fel is adták. A német zsoldo­sok Lackfi háta mögött megegyez­tek a pápai küldöttekkel, összeszed­ték, amit tudtak, köztük nőket is (!), és kivonultak. Hiába aratott látvá­nyos győzelmeket, a zsoldosok mi­att végül nem tudta elérni a kívánt eredményt. Ezért 1350-ben sor került Lajos király második hadjáratára. Nem csak egy csatát kellett megvívnia, mint először, amikor csupán a Ná­poly melletti Capuánál kellett le­győznie az ellenséget. Most több ke­mény ostrom volt, maga Lajos is két ízben megsebesült. Aversánál, ahol az öccsét meggyilkolták, nyílvessző­vel eltalálták a lábát. A Névtelen Mi­norita krónikájában olvasható, hogy lefogták a királyt, úgy rángatták ki a lábából a nyílvesszőt, majdnem be­lehalt a sérülésbe. Amikor végre be­vette Aversát, és a Nápolyi Királyság ismét a kezébe került, már zajlott a . Lajos idején még nem le­hetett tudni, hogy egy-két generáció múlva az osz­mán állam már Magyar­­országra is komoly veszélyt fog leremen! 2015. MÁRCIUS 20. história szentév Rómában. Lajos elzarán­dokolt az Örök Városba, és nem is ment vissza Nápolyba, hanem haza­tért Magyarországra. 1352-ben békét kötött Johannával, az országhoz való jogáról azonban nem mondott le. A nápolyi hadjáratok emelték Európá­ban Lajos presztízsét. Lajos hadainak ahhoz, hogy el­jussanak Nápolyig, egész Itálián, megannyi hercegségen, városállamon keresztül kellett menniük. Az olaszok hogyan viszonyultak ehhez a ki-bevo­­nuláshoz? Velencéhez tartozó területekre nem ment be, mert Zára elvesztése miatt a Velencei Köztársasággal nem volt jó viszonyban. (Később majd Velence ellen is indít hadjáratot, visz­­szaszerzi Zárát, egész Dalmáciát.) Mivel 1347-ben nem tudott tengerre szállni, a seregeivel valóban kény­telen volt végigmasírozni egész Itá­lián. Ez a földrajzilag is változatos, hegyes-völgyes ország akkoriban kormányzatilag is széttagolt volt. A sereg átvonulásának volt egy diplo­máciai előkészítése, lebonyolítása, ezt jól csinálták. A megbízott bárók a hadak előtt haladva, megegyeztek a különböző fejedelmekkel, városok­kal, hogy a sereg a területükön vonul keresztül, élelmet is úgy kértek, hogy azért fizetnek. Mai kifejezéssel élve: logisztikailag mindent jól előkészí­tettek. Voltak olyan itáliai fejedelmek is, akik nem egyszerűen átenged­ték Lajos hadát, hanem vele mentek egészen Nápolyig, a magyar király szövetségeseiként. Mire Lajos a Ná­polyi Királyság területére ért, már sok helyen kitűzték a Magyar Királyság lobogóját. Például L’Aquila városa és a környező települések már magyar­pártiak voltak, mire a magyar király serege megérkezett. Közben egy új veszedelem közele­dett kelet felől, a törökök már 1354- ben megvetették a lábukat Európában Gallipolinál. Az egyre tehetetlenebb bizánci császár rendre fölkereste az európai uralkodókat, de nem talált megértésre, Lajosnál sem. A magyar király valóban teljesíthetetlen igénye­ket támasztott Bizánc urával szemben, többek közt azt, hogy keresztelkedjen át katolikus hitre? Miután a kereszténység szaka­dása a 11. században bekövetke­zett, időről időre fölvetődött az új­raegyesülés kérdése­­ és általában úgy, hogy Bizánc csatlakozzon Ró­mához, fogadja el a pápa, a római egyház feltételeit. Természetes volt, hogy a közismerten vallásos magyar király, aki egyébként is fontosnak tartotta, hogy az ortodox kereszté­nyeket „visszatérítse” a római egy­házba, nem hagyhatta ki, ha adódott egy ilyen politikai lehetőség. Nem mellesleg, amikor a bizánci császár Lajost 1366-ban felkereste segítsé­get kérni, „le kellett volna szállnia a magas lóról”, egy fennmaradt tör­ténet szerint ugyanis, míg a magyar király fedetlen fővel, gyalog ment a vendége elé, a császár, V. Ioannes lóhátról, gőgösen üdvözölte ven­déglátóját. Érdemes a török kérdésre is ki­térni. Abból, hogy a törökök meg­jelentek a Balkán félszigeten, hogy különböző konfliktusokban segéd­hadakként feltűntek, mindabból La­jos idején még nem lehetett tudni, hogy egy-két generáció múlva az oszmán állam már Magyarországra is komoly veszélyt fog jelenteni. Lajos és kortársai a korabeli in­formációs viszonyok alapján nem tudhatták, hogy ennek a török je­lenlétnek milyen következményei lesznek. 1364-ben, Krakkóban lezajlott egy nagy királytalálkozó, ahol meg­próbáltak a terjeszkedő Oszmán Biro­dalom ellen közös fellépést kezdemé­nyezni, de nem jutottak dűlőre. Erről mit lehet tudni? Ez egy olyan esemény volt, amelyről föl tudjuk sorolni, kik vol­tak jelen - a ciprusi király volt az egyik fő szervező -, de hogy a ta­lálkozón elővezetett keresztes terv miért akadt el, azt nem tudjuk. A 14. századtól kezdve időnként szervez­tek ilyen, a török terjeszkedés meg­akadályozása céljából összehívott tanácskozásokat, amelyeken uralko­dók is részt vettek, elhatározták a kö­zös fellépést, keresztes had indítását, de végül vagy nem lett a tervezett akcióból semmi, vagy a nagy ter­vekhez képest csekély eredménnyel zárult az akció.

Next