Szemle, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1924-06-01 / 1. szám
SZEMLE A közönség kritikája az erdélyi magyar irodalomról. Eddig az írók mondtak kritikát, egymásról, a közönségről, most a közönség fog kritikát mondani az írókról, kiadókról. Csak éppenhogy egy kis elöljáró beszédet tartunk előbb, aztán átadjuk a szót a legszigorúbb bírálónak, az ezerszemű és ezerarcú Cézárnak, a közönségnek. Mint ahogy kezdetben vala a Nagy Alkotó és az ismeretlen Rejtély, azonképpen az erdélyi magyar irodalom kialakulásának kezdetén is valának tépelődő lelkek és egy nagy bizonytalanság: írók és a közönség. Az írók: Egy kicsit bevalljuk és egy kicsit szégyelnünk is kell magunkat érte, eleinte bizony sokat tétováztunk. Hirdettük és vallottuk az Eszmét s az volt a reményünk, hogy amit mondunk, csinálunk, azt a közönség is magáévá teszi. Nagy, jövőbe tekintő szempontokat tűztünk magunk elé, mindenki munkába állott s posztot tartott, de sajnos, a kezdet fáradalmai között nem tudtuk megtalálni a szívekhez, értelemhez vezető utat. A közönség: Egy darabig tetszhalott volt. Aztán kezdett feltámadni. Kezdett figyelni, ránk hallgatni, de alig, hogy életre serkentettük, hamarosan úr lett rajta a nemtörődömség, elbizakodottságában közönyös lett s füle botját sem mozgatta meg semmi értékes megnyilvánulásra. Türelme kevés volt, megértő szeretete még kevesebb s mihelyt egy kicsit eszmélethez jutott, egyszerre fölényes lett. Hiába próbálták Erdély írói szellemi értékeik legjavát nekik adni, hiába volt minden gondjuk a közönség kulturális szolgálata, egyszer csak elkezdtek elégedetlenkedni, kevésnek találták a mi szellemi produktivitásunkat. Körülbelül ez a múlt diagnózisa. Ha a múltban nem tudtuk meghódítani az erdélyi sziveket, most új erőpróbát tesz Erdély íróserege. A régi vezérlők egyesültek az ifjabb csapatbeliekkel, az őrhelyeket fel lehet cserélni s meg nem ingatható bizakodásunkkal megkíséreljük összetoborozni újra a közönséget. Új eszközöket próbálunk igénybevenni s elindulunk újra felkeresni Erdély, legalább húszezer olvasóját, akik a múltban véka alá rejtőztek. De aztán jöjjenek. Keressük, kutatjuk őket. És reméljük, hogy találkozni is fogunk, hogy közös erővel végre felépíthetjük az erdélyi magyar irodalom hatalmas lovagvárát. Ebben a reményben szólaltatjuk meg Erdély olvasó közönségét, mondják el az olvasók is, hogy mit kívánnak, mit nem helyeselnek az öt év munkájából s hogy mért nem állottak glédába ezer jajkiáltásunk dacára sem. Vásárhelyi János a kiadókról és a munkamegosztásról. A „Szemle“ szerkesztősége először Vásárhelyi János kolozsvári református esperest kérte meg, hogy mondja el véleményét a mai erdélyi magyar irodalomról, írókról, kiadókról, közönségről. Vásárhelyi már gyakran hallatta a maga szavát Erdély irodalmi vitáiban, elsőrangú kritikai elme s nagy felkészültsége, biztos látása ki is emeli a közönség soraiból a látó kritikusok első soraiba. De, és épen ezért akartuk legelőbb is az ő véleményét hallani, mert tudtuk, hogy amit mond, érdekes, értékes és irányjelölő lesz. Vásárhelyi a következő bátor és igaz szavakat mondotta : — Annak, hogy Erdély magyar irodalma olyan nehezen tud kialakulni, sőt, hogy olyan nehezen indul, legfőbb okát a kiadók hiányában kell keresni. Erdélynek ma nincs egyetlen valóban hivatott, magasabb kulturáltságú kiadója. Régen a kiadó előbb szétnézett a közönség körében, azután szétnézett az írók soraiban s a közönség igényeinek szem előtt tartásával külön válogatta az egyes írókat, felosztotta közöttük a munkát s így határozott irányt és kört szabott meg a természetesen arra való, hivatásos íróknak, azokról anyagilag is gondoskodott. — Nálunk ez még nincs így. Teljesen szervezetlen a kiadói munka, a ponyva virágzik s az igazi írók úgyszólván szóhoz sem jutnak. — A legfontosabb feladat: a precízmunkafelosztás. Ha a kiadók és írók között meglesz ez a precíz munkafelosztás, akkor a közönségben sem fogunk csalódni, nem fog kelleni korholni. Határozott, biztos célkitűzés, programmszerűség kell s akkor megszűnik az ötletszerű, kapkodó munka. — Igen örülök, hogy a „Szemle“ a magasabb irodalmi szempontok mellett a kispolgárság érdekeit is szem előtt kívánja tartani s annak a szellemi szükségletét is ki akarja elégíteni idővel. — A kiadó vállalatokat, lapokat, a következőképpen kellene megszervezni: 1. Szükségünk van a népies irodalom szolgálatára. 2. A polgári igényeknek megfelelő irodalmi kielégítésre. 3. A magasabb szempontú irodalomra. A helyes munkafelosztás elvével biztos és határozott munkalehetőséghez jutnának íróink s viszont a közönség egyes tagjainak nem kellene egyszerre 3-4 féle lapot vásárolniok, hogy igényüket némikép kielégíthessék. E nélkül hiába vitatkozunk irodalmi kérdésekben jobb és baloldali szempontok szerint, amig ezt a kiadók nem végzik el, addig Erdélyben soha sem lesz irodalmi kialakulás. — Íróink vannak s minden küzdés, nehézségek és a kezdet dacára egyetemes viszonylatban is elismeréssel kell beszélnünk róluk. — Még csak egy szempontot kívánok hangsúlyozni s ez az egyházaknak az irodalmi élettel való kapcsolata. Nem volna ugyanis szerencsés, ha a különböző egyházak külön felekezeti szempontok szerint akarnák az irodalmat szolgálni. Ez szétforgácsolná az erőket és nem szolgálná az általános célt. Az egyházaknak a hitet kell szolgálni s az irodalmat hagyják meg az írók külön munkájának. Nálunk, a református egyháznál érvényesül is ez az elv s minden egyházi emberünk a maga egyéni szempontjai szerint szolgálhatja az irodalmat. Szász Róbert az írók harcáról, klikk-rendszeréről. Szász Róbert főmérnök, a Törs és Ormai cég egyik főnöke, szintén éles szemmel látja kilátástalan vajúdásunkat: — Erdélyben egyáltalán nem látok irodalmat s még hozzá teljesen fejlődésképtelennek tartom a mai helyzetet. Gondoljunk csak vissza az Erdélyi Irodalmi Társaság utóbbi tagválasztásaira, amikor felvonultak az egyes táborok s a maguk klikk-szempontjait akarták érvényesíteni. Ennek az a nevetséges eredménye lett, hogy ismert, jó nevek kimaradtak s helyettük jóformán ismeretlen emberek kerültek be. A pártoskodásnak itt soha sem lesz vége. — Egészséges erdélyi irodalom nem fejlődhetik ki addig, amig azok, akik hivatva volnának az irodalmi .