Erdélyi Szemle, 1932 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1. szám

1. szám. RÖVID TÖRTÉNET EGY FIÚRÓL ELBESZÉLÉS ÍRTA: KARÁCSONY BENŐ Orosz Janival tulajdonképpen akkor kevered­tem alaposabb barátságba, amikor egy derűs ápri­lisi délelőtt játszi ártatlansággal és igen rossz helyes írással valami megdöbbentő malacságot irt a táb­lára, krétával, mire becsukták. Finom, rózsaszínüs­ fiúcska volt, elegáns hosszú körmökkel, lábain kel-él­lemesen feszült a sárga patentharisnya, álla alatt­ piros szallagcsokor virított. Az osztályban neki volt a legjobb szaga, nagyon sajnáltam tehát, amikor az iskolaszolga rázárta a tanterem ajtaját. De a Jani­s­ide pofácskáján — amelyen abszolút butaság ho­nolt — nyoma sem volt a megbánásnak. Felült az ablakba én ott vártam rá az udvaron — és nyúl­­szájat csinált annak jeléül, hogyha netalán sajnál­koznám rajta, akkor tévedek, mert ő pazarul érzi magát így becsukva, le is vetette nyomban az egy­­ik cipőjét és az ablakon át egy spárga segítségével le­eresztette az igazgató tejeslábasába, amely a szute­­rén ablakpárkányán várta az ozsonnaidőt. Kísérle­tei eleinte csak arra szorítkoztak, hogy a tej bőrös felületének ellentállóképességét kipróbálja. Az igazgatóék akkoriban bivalytejet használtak , mert a bivaly­tejszín köztudomás szerint tartósabb a vi­lág összes tejszíneinél. Jani elhatározta, hogy a kér­ges burkolatot áttörve, magát a tejet fogja megkö­zelíteni és egy vakmerő harántlökéssel fedezékéből kiloccsantani. Óvatosan felhúzta a cipőt, aztán illő magasságból belecélozta az edénybe. Az áttörési ter­vet fényes siker koronázta, az ellenséges hadállá­sok kiürültek és Jani boldog nyerítéssel konsta­tálta, hogy a cipője úgy működik, mint egy szökő­kút Andersen meséiben: vékony sugarakban lövelte magából az igazgatóék uzsonnáját. Még akkor is csepegett, amikor a becsu­kás végeztével Janit az iskolaszolga felesége kiengedte a teremből. A kapuban egy ijedt fehérnép várta már. — Becsukás — adta meg a választ Janika a néma kérdésre. — Miért. Szűz Anyám? — hüledezett a vékony fehérnép. — Egy disznyóságot irtani a táblára — magya­rázta Jani őszinte vigyorral. Roppant csend következett. — Hogyan? Milyen disznyóságot? — Grétával — hangzott a szakszerű felvilágosí­­tás. — Egy disznyóságot. Az ismeretlen fehérnép rémülten hápogott. — Borzasztó. Megfogta a Jani kezét és sietve megindult vele. Orosz Jani hátrafordult és jóleső vigyorgással bú­csúzott tőlem. — A mamád volt? — kérdeztem tőle másnap a hápogó fehérnépre célozva. — A mamám kövér . .. Az a frajlány volt. — A cselédetek?­­ — Nem. Mondom, hogy a frajlány. Délutánra újra szóba hoztam a dolgot. —­ Mi az a frajlány. Jani nagy darab kristálycukrot ropogtatott. Ede képén őszinte csodálkozást láttam. — Nem hallottad még azt, hogy frajlány? Fé­süli a testvéremet és engem ki szólt kérdezni az ol­vasásból. — Rokonod? — Nem, csak frajlány. Külön szobában lakik... Ingbe is láttam már. — Hogy ingbe? — érdeklődtem kissé nekitó­duló kiváncsisággal. — Ingbe. Nem tudod mi az? — De. v — Marit is láttam már ingbe — tette hozzá egy kis idő múlva. — Az is frajlány? — Nem, Bajusz Mari. — Hogy Bajusz Mari? — így hívják. Bajusz Mari, — mondta jóízűen vakkantva utána. Én is röhögtem egy kicsit azon, hogy Bajusz Mari, de inkább azért, mert szerettem, hogy Jani­nak olyan jó szaga van, amely egyszerre fehér ke­nyér, selyemcukor és hajszesz illatára emlékeztetett. Ő vakantott, én röhögtem és nagyon jó barátság­ban ballagtunk hazafelé a Zárda ucca csillagmintás kövezetén. Fontos dolgokról beszélgettünk, Jani megígérte, hogy purzicsánydohányt fog lopni az ap­jától és kijelentette, hogy ha megnő, egészen bizto­san feleségül fog venni valakit. Ajánlotta, hogyy én se mulasszam el, mert nősülés esetén úgy áll a do­log, hogy az ágyakat egymás mellé tolják, aztán éj­szaka, mikor az illető nő javában horkol, az ember óvatosan felemeli a paplangyot és csípsz! — hirte­len belecsip a lábába. Aztán zsupsz! visszabujik se­­besen az ágyába és a paplangyot hamar a fejére húzza. Az illető feleség meg fog ijedni, ja ja jaj és az ember jó nagyokat röhöghet a paplangy alatt. Tanít akkor igen megcsodáltam ezért a szenzációs találmányáért,s bár Bajusz Mari, akit Jani bizalma­san beavatott a titkos haditervbe, ellenezte a csípé­seket és ki is jelentette, hogy az marhaság, a vár- 3 ERDÉLYI SZEMLE A lét öröme (Felvétel a K. A. R . pályáján.)

Next