Erdélyi Szemle, 1933 (18. évfolyam, 1-18. szám)

1933 / 1-2. szám

4S1496 Erdélyi SZEMlE ÚJÉVI PRÉDIKÁCIÓ ,Szántsatok magatoknak itt ugart és ne vessetek tövisek közé. Metéljétek magatokat körül és távolitsátok el szivetek előbőreit, hogy fel ne gyulladjon az én haragom, mint a tűz és olthatatlanul ne égjen a ti cselekedeteitek gonosz­sága miatt.“ Kedves testvéreim e szörnyű nagy erdélyi nyomorúságban ! Ez újévi első alkalommal előttetek levő írásom alapigéje meg vagyon írva a Szent Bibliában is, Jeremiás próféta könyvének 4. részének 3. és 4. versszakában. Amint mondom, Jeremiás próféta könyvének 4. részének 3. és 4. verseiben a követ­kezőképen : „Ezt mondja az Úr Jeruzsálem férfiainak: Szánt­satok magatoknak új ugart és ne vessetek tövisek közé; metéljétek magatokat körül és távolitsátok el szívetek előbő­reit, hogy fel ne gyuladjon az én haragom, mint a tűz és olthatatlanul ne égjen a ti cselekedeitek gonoszsága miatt.“ A Szent Ige tehát ez: Szántsatok magatoknak új ugart és ne vessetek tövisek közé! Kedves testvéreim! Széles e nagy világon mindenfelé tetterős, cselekvő munkába álltak az emberek. Körülöttünk mindenfelől neki indították már az ekéket az akaratos, dacos, görnyedt hátú, öreg földnek, új barázdákat szántogatnak jobbra is, meg balra is, friss magokat vetnek s ha itt-ott csak pásztortüzek is égnek még, Kelet felől, Nyugat felől máglyalángok lobbantak az ég felé. Úgy bizony testvéreim. Csak mi állunk mereven-dermed­ten ebben a nagy világszám­ú munkában, csak mi, erdélyi magyarság s ennek az erdélyi magyarságnak is legfőképen az a része, amelyiknek legerő­sebb kézzel kellene fognia az eke szarvát, amelyik a leg­­hivatottabb erre a munkára, azok, akikhez a próféta is szólt, amikor azt mondta: Jeruzsálem férfiai, azok, akik életük leg­szebb, legmunkabíróbb korában, delelőn állanak. Ti vagytok most Jeruzsálem férfiai, kedves barátaim és testvéreim, ti bizony, akik nem látjátok, hogy a világ arca megváltozott, ti, akik nem akartak tudomást venni arról, hogy nektek e komoly időben súlyos kötelességetek vagyon, ti, akik, nem halljátok a próféta és az Idők szavát s vattával bedugott fülekkel tűritek, hogy a megvénhedt öregek elpusztítsák azt, amit a sors még meghagyott számunkra nagy kegyelemképen. Igen, vatta van a fületekben és hályog a szemeteken s lógi­­ngázó karokkal nem lehet mást remélni, mint a biztos pusz­tulást, amelyről már Jeremiás is beszélt annak idején az ő népének s amelyet a legnagyobb magyar próféták egyike, bizonyos Ady Endre nevezetű prédikátor is megjósolt ennek a hitetlen, féktelen, nemtörődöm nemzetnek. Úgy, csak mi állunk tehetetlen bábként. Csak mi nem látjuk, hogy új világrend felé halad a világ sora, hogy vége a régi nénémasszonyos, bátyámuramos kornak, hogy új szel­lem motorereje hajtja a mai társadalmat. Úgy, úgy, csak mi nem tudjuk, hogy a régi tőzsér­világra már rámérte halálos csapását az új kollektív társadalmi rend, csak mi nem törő­dünk vele, hogy tőlünk egy kicsit nyugatra Mussolini új emberekkel hordozta körül a nemzeti megújhodás lobogóját s Hitler is a fiatal németeket gyűjtötte táborába. És csak mi nem látjuk, hogy az orosz sartó napról-napra mind több néprendet arat s hogy MacDonald is elveszítette népszerűsé­gét, amikor a tehetetlen konzervatívokkal parolázott össze. Hol vagytok Erdély öntudatos, friss munkára kész fiataljai ? Hol vagytok Erdély férfiai ? A természet csodálatos rendje is a télre friss tavaszt hoz. A falusi szántóvető is megforgatja a földet s ahol tavaly keveset eresztett a buza szeme, az idén már nem vet buzamagot, hanem élettel telíti előbb a talajt s új barázdákat szánt. Csak mi nem szántunk magunknak új ugart, csak mi vetünk még mindig, ha ugyan egyáltalán vetünk, tövisek közé. Pedig a befagyott földekre friss nap­sugár kell. A beszáradt barázdáknak jótékony tavaszi esőre van szükségük. Az elveszített hitet csak friss igékkel lehet megint kicsalni a szívekből. Erdély fiataljai, Erdély férfiai, ti kell, hogy új barázdákat szántsatok, ti kell, hogy az új élet új magvait elhintsétek! De Jeremiás szavával szólva, körül kell, hogy metéljétek először magatokat az új idők számára, le kell, hogy vessétek magatokról a régi nyűgöt, el kell, hogy távolítsátok szivetek előbőreit, le kell vetkőzzétek a sok balga előítéletet, ha nem akarjátok Jeruzsálem sorsára juttatni a mi szegény, sokat szenvedett Erdélyünket, szegény, sokat szenvedett erdélyi népünket, erdélyi magyar kultúránkat ! Metéljétek ház körül régi rossz tulajdonságaitokat, távolítsátok el szívetek előbőreit, mert ha nem teszitek, felgyullad az Úr haragja s elpusztít minket, mint a tűzvész, vagy mint ahogy a nagy magyar próféta mondja: „elvérezünk névtelenül, mint a kóbor tigrisek serege“. Már pedig azt hiszem, hogy minket nem pusztulásra terem­tett az Úristen. És névtelenül sem akarunk elvérezni a népek nagy harcában, hanem tovább akarjuk folytatni azt a dicső­séges életet, amely századokon át annyi értéket adott az egyetemes emberi kultúrának Vegyük hát ki a vattát füleinkből, nyissuk ki végre a szemeinket, hogy lássunk tisztán , hogy megláthassuk mi is és utódaink is a jövő fölkelő napját. Adjunk helyet a fölkelő nap tisztábbszemű és tisztábbszívű fiataljainak, petyhüdt ereinket üdítsük fel a közös munka harmatával, logingázó karunkat állítsuk be a munka sorába s szántsunk új ugart és ne vessünk még mindig tövisek közé. 5. Nagy László Főbb tartalom: Walter Gyula, dr. Jancsó Elemér, dr. Kiss Elek, dr. Bartha Ignác: Az erdélyi magyar kisebbség irodalmi, tudomá­nyos, gazdasági és politikai teendői. Princz János (Szatmár): A nemzeti kisebbségek problémája. Dévald László (Nagyvárad): Elbeszélés. Szabó Imre: Kis novella. Bretán Miklós: Eminescu-fordítás. Nedeczki Ferenc, Horváth Imre, Szilágyi Arthur: Versek. Magyar nagyasszonyok: Ady Endre édesanyja szétosztotta birtokát. A világ arca: Ahol Spinozából — spenót lett. Erdélyi közgazdaság: A Kolozsvári Gazdák Bankja rt. Krónikás Írások: A víz, amelyről a vizma nem akar tudni. Sport: A KKASE jubileuma. Egyesületi élet: Az Iparos Egylet és a Himnusz. Színház. Zene. Képzőművészet. Képek.

Next