Transsylvania - Erdélyi Tájékoztató, 1960 (2. évfolyam, 4. szám)

1960-12-31 / 4. szám

- 5 - a programot, a rendet melyben élni kényszerül s a másikat, amelyben élni akar. Ilyenkor megtisztul mindenféle normája az életnek, a bú­zaszem elválik az ocsútól, a tartós a mulandótól, az érték az érték­telentől. Felmérhetetlen emberi forradalom az, ami ilyenképen formá­lódik a vasfüggöny mögött. Ellenpólusa, kiegészítője és fundamentuma ez a nyugati technikai civilizációnak, mely Európát immár az egész világra kiterjesztette. De míg Nyugaton a formák felett folyik a vi­ta, az európaiság belső tartalma ott, az elnyomásban, a szenvedésben, a nyomorúságban és szolgaságban ölt alakot. Ott megtalálták a tett­hez az Igét, a magatartáshoz az áthághatatlan parancsokat. S mert a mindezt magában rejtő és kifejező erdélyi arc három nemzet vonásai­ból tevődik össze és e vonásokat az erdélyi humanizmus törvényei han­golták egybe, nemzetek feletti, mert a nemzetek benne tükröződő egy­ségét és egyességét Erdély hagyományainak gyakorlata formálta ki. Ezért más a többieknél. Előrébb mutat: a nagy európai egyesülés, az igazi európaiság megújhodása felé. A hatalom nem enged Jézus fiát küldeni Erdélybe s amit enged, an­nak kapzsi kézzel ő szedi le a felét. Szomorú, szegényes, elhagyatott a Karácsony Erdélyben. Behúzott zsaluk mögött gyújtanak gyertyát és némán ballagnak a behavazott utakon az éjféli misére. Az öröm alu­­szik Erdélyben. Sűrű, sötét, fekete gond borul a Karácsony vigalmára is. De az emberek tudják, hogy a Gyermek megszü­letett, s az Ő nevé­ben küldik a világnak ezt a másik, láthatatlan arcukat.­­Tollas Tibor költő kitűnő félhavi szemléje, a Münchenben megje­lenő NEMZETŐR karácsonyi számából vettük át Zathureczky Gyula er­délyi barátunk, a kolozsvári ELLENZÉK volt felelős szerkesztőjé­nek fenti cikkét./ A STOCKHOLMI TÖRTÉNÉSZKONGRESSZUS AZ OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIA NEMZETISÉGI VISZONYAIRÓL ÉS JÖVŐJÉRŐL Makkai László történetíró /Makkai­ Sándor volt erdélyi ref. püs­pök fia/ a Budapesten megjelenő ÉLET ÉS TUDOMÁNY hetilap 1960 decem­ber 10.-i számában számolt be a stockholmi nemzetközi történészkong­resszus érdekes vitáiról, mely az osztrák-magyar monarchia nemzeti­ségi viszonyaival és Ausztria-Magyarország felosztásának következmé­nyeivel is behatóan foglalkozott. A kongresszus Stockhomban 1960 au­gusztusában 3 napig ülésezett 2000 történettudóssal a világ minden részéből. Köztük a kommunista országok kiküldöttei mintegy tíz szá­zalékot képviseltek. "A szocialista és a polgári történészek leghevesebb összecsapá­sa - érthetően - a német s általában a közép-európai politikai prob­lémák körül zajlott le, írja Makkai. ?.Az Osztrák-Magyar Monarchia nemzetiségi viszonyait tárgyaló vi­taülésen - természetszerűen - a múltról volt szó, de az előadók a múlt értékelése kapcsán - olykor teljesen leplezetlenül is - a mának szóltak, s Közép-Európa jövőjének kérdéseit vetítették fel. Négy ál­láspont ütközött össze. Rothfels nyugatnémet történész azt fejtegette, hogy a független-

Next