Transsylvania - Erdélyi Tájékoztató, 1965 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1965-12-01 / 3. szám
Az elmúlt évek alatt Szövetségünk mind a három kitűzött feladatnak igyekezett eleget tenni, és pedig valamelyes sikerrel is, melynek mértékét megszabta egyrészt az emigrációba kikerült erdélyi magyaroknak, aránylag csekély száma, az anyaországi magyar emigráció politikai szétszakadozottsága, anyagi eszközeinek túlságos szerénysége, de főleg és elsősorban a magyar szempontból rendkívül kedvezőtlen külpolitikai helyzet. Aki figyelemmel kíséri a nyugati hatalmak politikáját, láthatja, hogy ezek törekvése a jelenlegi statusquo békés fenntartására irányul; számukra magyar kérdés, erdélyi kérdés nem is létezik; rettegnek minden bonyodalomtól, mely valami komolyabb összeütközést okozhatna a kommunista blokkal szemben. Ez a rideg valóság. Az Amerikai Erdélyi Szövetség elsőszámú programpontja tekintetében időnkénti rendezvényeink, összejöveteleink és főleg az immár hetedik évfolyamba lépett Transsylvania negyedévi szemlénk szolgálta az erdélyiek összetartását, tájékoztatását. Rendezvényeinknél lelkes hölgytagjaink nyújtottak értékes segítséget. A második célkitűzéssel kapcsolatban utalunk az Erdélyi Tájékoztatóban közölt híradásainkra. Ha bármilyen lehetőség vagy jogcím adódott, Eisenhower, Kennedy és Johnson elnökökhöz, Herter és Bush külügyminiszterekhez, Harriman nagykövethez, a kongresszus tagjaihoz intézünk memorandumokat az erdélyi magyarság védelme érdekében. Adatokat szolgáltattunk közvetlenül, vagy közvetve - ahogy a lehetőségek engedték - az erdélyi magyarság elnyomott helyzetét ismertető angol, francia, német nyelven megjelenő cikkekhez, valamint természetesen emigrációs magyar lapok informálására is. A harmadik programpont keretében is jelenthetünk valamelyes kezdeti eredményt. Elsőnek sikerült összeköttetést teremteni két, a Nyugat szemében is tekintélynek örvendő nemzetközi szervezettel: a New Yorkban székelő Emberi Jogok Ligájával és az Európában székelő Nemzetközi Jogászszövetséggel. Előbbi az Egyesült Nemzetek Szövetsége főtitkárához intézett memorandumban tette magáévá az általunk javasolt pontokat, utóbbi jórészt a mi adataink alapján adott hosszú, jól indokolt ismertetést a Genfben megjelent Tájékoztató című kiadványban; mindkettőnek jelentős visszhangja támadt a nyugati sajtóban. Ezeket követte az Európai Népkisebbségi Szövetségek Uniója által Románia és Magyarország kommunista miniszterelnökeihez intézett, az erdélyi magyarság elnyomását súlyos megállapításokkal megbélyegző levél, majd Zathureczky Gyula erdélyi cikke a SUDETEN BULLETINBEN, a Csehországból kiüldözött 30 millió német központi szemléjében, továbbá az OST-EUROPA című müncheni folyóiratban. Teleki Károly és Pásint Domokos mérnök tagjaink a tőlünk nyert adatok alapján saját költségükön és munkájukkal 3500 példányban küldtek szét dokumentált angol nyelvű memorandumokat az erdélyi magyarság elnyomott helyzetéről, kongresszusi tagoknak, lapoknak és egyéb fontos amerikai tényezőknek; hasonló célt szolgált a mi legutóbbi angol nyelvű memorandumunk is, mely 3 pontban foglalta össze a némi jóakarattal azonnal ismegvalósítható követeléseinket az erdélyi magyarság helyzetének tűrhetővé tételére. Ezt a memorandumot George Baileynek a REPORTERben megjelent elsőrendű erdélyi cikke különlenyomatával küldtük szét 1500 példányban. Végül, egy nyilatkozatban foglaltuk össze az erdélyi magyarság szellemi, kulturális és nemzeti elnyomását, melyet megküldtünk a kongresszus külügyi bizottsága európai albizottsága valamennyi tagjának. Ugyanezt a Transsylvaniában is közöltük, Zathureczky Gyula kitűnően megírt erdélyi brosúráját angol nyelven Wass Albert író adta ki az itt létesült új magyar kiadóval. Német nyelven ugyanezt Tollas Tibor lapja,a NEMZETŐR adta ki igen szép kivitelben. Emigrációs magyar szervezetek is szívügyüknek érzik az erdélyi ma-