Erdővidék, 1997 (1. évfolyam, 1-25. szám)

1997-08-08 / 4. szám

ERDŐVIDÉK Regionális he­tilap______Megjelenik péntieken Bárót 1997. augusztus 1. 4. szám I. évfolyam Ára 500 lej Tarvidék Ha majd a holnap embere felnéz a medencét övező, akkorra már lepusztult, kopár, legjobb esetben gyenge sarjerdőkkel borított hegyekre és dombvonulatokra, hitet­lenkedve rázza meg fejét, valóban kiterjedt erdőségei miatt nevezték Erdővidéknek ezt a kisrégiót, valaha, tűnt századok folyamán? Amikor arra leginkább a Tarvidék illene. A kilencvenes évek változásai a kelet­európai térség politikai, gazdasági és kultu­rális gyarmatosítását hozták magukkal. A politika gyarmatosítása a kisállamok függet­lenségének látszólagos megőrzése mellett történik, holott nyilvánvaló, hogy ki kinek is lobbyzik. A kulturális gyarmatosítás az egész világon érvényesülő tendenciák, az univer­­zalizmus és a globalizáció jegyében megy végbe, és magával hozza a helyi jellegek, a couleur locale fokozatos felszívódását. A hagyományos, régióspecifikus kultúrákat ért sokk példátlanul erős, és semmiféle önvédő mechanizmussal nem találkozik. A gazdaság terén érvényesülő gyarmatosí­tás ezeknél jóval sokrétűbb. A gyarmatosítás tényét elsősorban nem a helyben létesített, helyi piacra termelő külföldi befektetők által létrehozott vállalkozások hordozzák maguk­ban, hanem maguk az exportáló belföldi cégek. A gyarmatok egyik ismérve, hogy nagymennyiségű nyersanyag hagyja el az országot - épp ezért a gyarmatok virágkorában, a századfordulón ezeknek a területeknek volt a legnagyobb a kivitelük s ennek a nyersanyagnak egy része kész termékek formájában, magas áron kerül vissza a kibocsátó államba. Mindezeknek a tranzakcióknak igen változatos az eredménye. Az exportáló ország kimeríti nyersanyag­tartalékait, ugyanakkor pénzének túlnyomó részét az import árucikkekre költi, amelyeknek a nyersanyagát talán épp ő adta el, aránytalanul alacsony áron. A másik ország olcsón beszerzi a nyersanyagot, fejlett technológiájával feldolgozza, majd jó áron adja el termékeit. Egyértelmű, hogy ki nyer és ki veszít az üzleten. A nyersanyag kitermelése jóval kevesebb munkaerőt, befektetést, primitívebb technológiát igényel, mint a kész áru előállítása. Az egyik ország munkásainak szakmai felkészültsége, felsze­reltsége nívó alatti marad (ezért fizetésük is kevés), míg a másik ország munkásainak szakmai kultúrája, technológiája egyre gyarapodik, fejlődik, értékes munkájukért magasabb javadalmazásban részesülnek. A legkonkrétabb szintekre lebontva is nyilvánvalóvá válik: az egyik ország szűklátókörűségéből és tehetetlenségéből kifolyólag gazdagodik a másik. Talán túl nagy falat egyből kontinensnyi térségekben gondolkodni, lépjünk hát vissza a mederbe ma még erdő borította hegyei közé. Ezeket az erdőket az első nagy támadás a múlt század végi vasútépít­kezések idején érte, amikor is a kezdetben kezeletlenül, nyersen a talajra fektetett talpfákat négy-ötévenként cserélni kellett. Kifogyhatatlannak hitték az erdőt, de nem az. Nagyságrendekkel csökkent akkor az erdő borította terület. Napjainkban az erdőkitermelés az azóta (úgy-ahogy) modernizálódott technológia révén összehasonlíthatatlanul nagyobb haté­konyságú, ezt nem kell részletezni. A cserjések erdőként való kezelése nyomán a kitermelt fa mennyisége megengedhetetlenül magas. A probléma lényege mégsem ebben, hanem abban a tényben rejlik, hogy a kitermelt és csak elsődlegesen feldolgozott faanyag túlnyomó része elhagyja a kisrégiót, majd az országot, természetesen az anyagból kihoz­ható ár minir­álértékén. Két kéz ujjain meg lehet számlálni, hogy hány asztalosműhely működik Erdővidéken, és megnézhető ezek manufakturális technológiája is. A fakitermelő vállalkozások bizonyára így is jól jövedelmeznek, de egy akár kezdetlegesebb feldolgozóvonal beindításával további munkahelyeket teremthetnének. Azaz: a helyi, természetadta nyersanyagot feldol­gozva itt helyben lenne megközelíthető az áru értékének maximuma, az itteni munkás képzettségét erősítené. Gazdagodna a vidék, fennebb emelkedhetne jelenlegi mélyen alárendelt helyzetéből. A jókora erdőterü­letekkel bíró osztrákok azért tudják még mindig megőrizni a biológiai környezet egészséges egyensúlyát, azért fejleszthetik faluturizmusukat, mert minden szempontból előnyösebb, ha importálják a faanyagot, és lábon hagyják saját erdeiket. Emellett az egyes falvak tönkretett útjait sem említettük, s arról sem esett szó, hogy maradna-e vajmi kevés az önkormányzatoknak az eladott erdők árából, ha használhatóvá kívánnák tenni ezeket az utakat. Lehetséges, hogy Erdővidékre vonatko­zóan is létezik egy régiófejlesztési koncepció, netán terv, a gyakorlatban azonban a közember ebből mit sem érzékel. Az erdővel kapcsolatban legfennebb csak annyit tapasztal, hogy míg nem kaphatóak helyi gyártmányú, a helyi igényeknek megfelelő rusztikus, olcsó bútorok, addig hektárszámra szaporodik a csatakerdő, s az összerakatlan ágcsomó­ így lesz Erdővidékből Tarvidék. Benedek H. János Az Újrakezdőkhöz Örömmel s nem kis meghatódottsággal vettem kézbe az Erdővidék című hetilap új folyamának első számát. Történészként természetesen mindig örülök annak, ha jó hagyományaink egyike vagy másika hirtelen felbukkan tetszhalotti álmából s újra élni kezd. Ez a jelenség ugyanis régi művelő­désünk, kultúránk életerejéről tanúskodik. Hirtelenjében ezek a gondolatok ötlöttek fel bennem e lap megjelenésével kapcsolatban, mert ez is hagyományt folytat, lapelődök nyomán indul el. Sokszor lapoztam fel kutatómunkám során a régi Erdővidéket és az Erdővidéki Hírlapot, s mindig találtam bennük felhasználható adatokat múltunkról, emberi sorsokról, társadalmi kérdésekről. Bízom benne, hogy ugyanígy járnak majd a jövő történészei, amikor az új Erdővidéket fellapozzák. Persze többen kérdezhetik, hogy egy kis vidék társadalmának szüksége van-e írott sajtóra napjaink egységesülő s a modern technikai eszközöket felhasználó világában. Meggyőződésem, hogy szükséges egy olyan lap, amely reális tükörképet mutat fel hétről-hétre a kis közösségek életéről. Csak ez képes belátni ezeknek a rejtettebb a nagyobb összefüggéseket kereső sajtó előtt homályban maradó viszonyrendszerébe. És az új lap erre vállalkozik. Úgy gondolom, hogy élete akkor lesz hosszabb a lapelődöké­­nél, ha olvasói megszeretik, ha önmaguk gondjait, örömeit ismerik fel benne. Ehhez magam is szeretnék időnkénti írásokkal hozzájárulni. Sikeres munkát az Újrakezdőknek! Jó lapot az Olvasóknak! Barátságos tisztelettel Dr. Egyed Ákos Kolozsvár, 1997. július 28. Újabb lehetőségek a továbbtanulásra A Baráti Szabó Dávid Középiskola - amennyiben igény és jelentkező van rá - posztliceális képzést indít könyvelési és elektrotechnikai szakon. Érdeklődni a középiskola titkárságán lehet. Ugyanitt várják azok jelentkezését, akik 10 osztályos vagy szakiskolai végzettséggel rendelkeznek és szívesen beiratkoznának középiskolai fokú esti tagozatra. E heti számunkban: Bányásznapi rendezvények Jogi tanácsadás Az Olvasó rovata

Next