Erdővidék, 1997 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1997-08-15 / 5. szám
ERDŐVIDÉK Regionális hetilap Megjelenik péntieken Bárót 1997. augusztus 15. 5. szám I. évfolyam Ára 500 lej ! VÍZ! VÍZ? VÍZ... - árvíz a csapon Az utóbbi pár esztendőben többször is felvetődött bennem, és azt hiszem, más tömbházlakó sorstársamban is, hogy miért fizetünk egyáltalán ivóvízfogyasztást azért a kávészínű folyadékért, amit a közművek szolgáltatnak amúgy is agyonterhelt panellakó életünkben. Az elmúlt napok égi áldásának köszönhetően még időszerűbbé vált e probléma boncolása - hacsak nem a bányásznap tiszteletére volt oly sötét a csapon szolgáltatott folyadék. Nem a becsapott ember keserve az, ami tollat ragadtatott e sorok írójával - hiszen ez szinte megszokott jelenség szolgáltatásainkban —, hanem ennek a víznek a használatából származó lehetséges következmények sorozata. Tapasztalatom szerint az illemhelyen való kagylóöblítésen kívül kétségeim vannak bármiféle más felhasználása felől, kivétel talán csak a vakolat, mert a nemesvakolat is szürke lesz tőle. S azt hiszem, hogy még a kávé is elmegy észrevétlen. Képzeljük el az átlagember gyerekét - azét az átlagemberét, akit magunknak, barátunknak, választópolgárnak, adófizetőnek tartunk -, aki ebben a vízben kénytelen fogat mosni, fürdeni, ebből kénytelen inni, ha nem áli a konyhapénz ásványvízre, ebből főzött ételt fogyasztani, ebben a vízben mosogatott edényből, és ebben mosott ruhában kénytelen járni. Árvízjárta vidékeken, ebben az országban is, az állam ásványvizet juttat polgárainak, egészségüket védendő. Mit csinálnának, ha ebből a vízből kellene, hogy készítsék sajtunkat, kenyerünket, kávénkat stb.? Azt hiszem, hogy egy ilyen közösségi gondot érdemes közügynek tekinteni és megoldását javasolni akár e lap hasábjain, akár a városi tanácsban, egyáltalán bárhol, lényegretörő, eredményességet célzó hozzáállást várva el mindenkitől, aki építő és nem romboló szándékkal közelíti meg a problémát. Meggyőződésem, hogy ha az egész közösség hozzájárulására van szükség, akkor is sürgős orvoslást igényel az ügy, ha érdekel még a magunk és gyerekeink sorsa, egészsége. Várjuk e lap hasábjain az érdekeltek válaszait, javaslatait, helyzetfeltáró írásait és a lehetséges megoldásokat. Legyen e cikk vitaindító egy higiénikusabb, emberibb, városiasabb életfeltétel megteremtése érdekében. Derzsi Sámuel Unitárius ifjúsági konferencia Ürmösön Az Olt folyó bal partján fekszik Ürmös abban a derékszögű kanyarban, amelyet a folyó addigi dél-északi folyását Ágostonfalvánál kelet-nyugatira váltva alkot. Amíg a székely székek önálló szervezete fennállt, a Székelyföldhöz tartozott. A falu közepét ma is faluszékének nevezik, valamikor ott ültek széket a hullók. Most a falu öregjei ülnek ki vasárnap délutánonként, megbeszélni a helység dolgait. A vármegyésítés idején (1874) Ürmös Nagyküküllő vármegye keleti nyúlványába került. Ma Brassó megyéhez tartozik. A település korát pontosan nem ismerjük. I. Rákóczi Györgynek volt itt egy vadászkastélya, ő adományozta a települést Maurer Mihály földbirtokosnak 1642-ben. Rákóczi lovasai mindenütt ürömvirágot találtak, a hagyomány innen eredezteti a helység nevét. Lélekszáma 2.000 körül van. Ebből 700 féle unitárius. Száz és száz a katolikus és református hívők száma. A gyorsan szaporod és beköltöző roma lakosság az ortodoxok lélekszámát 1.000 fölé emeli. A településről bővebben olvashatunk a falu napokban megjelenő monográfiájában. Az unitárius paplakon nagy a sürgésforgás. A fiatalok az utcát seprik, szépítik, a felnőttek fűrészelnek, alakítgatnak, deszkabódékat emelnek. Hiába, a több száz vendégnek elő kell készíteni a terepet. A lelkészt a munkások között találom meg. Adorjáni Levente, 1950-ben született Pipén. Első gyülekezete Rava volt, ahonnan 20 évi szolgálat után érkezett ide. Felesége, Adorjáni Gyöngyvér az asszonyok között van, gyerekeikkel, Zsolttal és Balázzsal együtt készülnek a nagy fogadásra. Nemcsak kint nagy a forgolódás, hanem nemsokára bent a paplakon is. Ottjártam rövid ideje alatt valaki a frissen megjelent Erdővidék térképútikalauzt ismertette, terjesztette. Csakhamar megérkezett a Kossuth Rádió Unitárius Félóra tudósítója is. Miért van ez a nagy tumultus ? Mert az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) augusztus 14-17 között itt tartja 21. konferenciáját. Miért éppen Ürmösre esett a választás ?- kérdezem. A helyszín kiválasztásánál figyelembe veszik a helyi Ifjúsági Egyletek tevékenységét, teherbírását, és nem utolsó sorban a gyülekezet anyagi helyzetét is. És Ürmös mindhárom tekintetben az elsők között van - válaszolja a lelkipásztor. A konferencia 14-én, csütörtök délután 18:30-kor kezdődik. Fő témája: A világ unitarizmusa ma. A megnyitó istentisztelet és a köszöntők után néhai D.Dr. Erdő János püspök emlékére kopjafát avatnak. Ezt követi színes műsorral az ürmösi fiatalok estje. A második nap reggeli és áhítat után -folytatása a második oldalon - Rendíthetetlen cserkészek A zuhogó eső, a viharos szél, az éjszakai hidegek nem riasztották vissza az Uzonkafürdőn táborozó maroknyi cserkészcsapatot - a barótiakat. Huszonöt gyerek van itt e gyönyörű helyen két felnőtt kíséretében. A táborparancsnok Lőrincz Sándor biológiatanár, segítőtársa pedig Kinda Irma kémiatanárnő. Ők voltak azok, akik lelket öntöttek a vidáman induló gyerekekbe, olyannyira, hogy a tábor végeztével a fiatalok még két napi haladékot kértek az ittmaradásra. Ám itt nem szórakozás folyik. A cserkészek napja korán reggel tornával kezdődik, majd igen fontos dolog, a zászlófelvonás következik, és kineveztetik a napostiszt. A reggeli étkezés bizony elmaradhatatlan, majd körletrendezés, mosás, takarítás, zöldségpucolás következik. Ki-ki más-más feladatra van beosztva és lelkesen végzi is a dolgát. Utána növényismereti, tájismereti programok, tájékozódási vetélkedők, alkotóversenyek, népdaltanulások következnek, majd a csapat portyázni indul, bejárják a környéket. Délután két óra körül ínycsiklandozó illatok szállanak fel a tűzhely fölé helyezett üstökből, mivel az éhes gyermeksereg ilyenkor már izgatottan várja az ebédet. Kinda Irma tanárnő és a beosztottak kitettek magukért: minden elfogyott, az utolsó morzsáig. Változatos és finom ennivaló kerül mindig az asztalra: palacsinták, levesek, tésztafélék, és az ebéd után az édesség sem maradt el. Délután fahordás és - ha az idő engedi - fürdés kerül a programba. Minden este tábortűz ég. Esténként csendes félóra előzi meg a tűz körüli éneklést, szavalást, a viccmondást, a játékokat. A takarodó után mindenki visszavonul és nyugovóra tér, de a zászlólevonás és az ima sem marad el. Vasárnaponként a gyerekek őrsökre oszolva a táborparancsnok szavait hallgatva istentiszteletet tartanak, imádkoznak és énekelnek. Csengő, friss hangjuk messzire hallatszik, békességet és szeretetet sugároz. Aki soha nem volt cserkész, mint például én, nem tudja, mit veszített egy ilyen nyári tábor kihagyásával. További sok sikert kívánok nektek, cserkészek, és tanáraitoknak vezetőiteknek is. Ti tudjátok: Küldetésetek van ! Kolumbán Arabella Cserkészhíradó Augusztus 7.-14 között a nagyajtai Kriza János Általános iskola Kiscserkész csapata az Ülőkben első tanyázást tartott eskütétellel egybekötve. Cserkészparancsnokuk Piroska János biológia szakos tanár. E heti számunkban: • Alagyajta testvérkapcsolatai • Alapítvány a mezőgazdaságért • Ha magyarul is lehet...