Erdővidék, 2005 (9. évfolyam, 1-48. szám)

2005-09-16 / 33. szám

/ rdovidék Regionális hetilap •Megjelenik pénteken 20~t~ 2005. szeptember 16. IX. évfolyam 33. szám (424) Ára: 5000 lej (0,5 RON) A borvíz útja Maroknyi, szakemberekből álló csapat járja körbe Hargita és Kovászna megye borvízlelő­helyeit,, gyógyfürdőit - készül a tanulmány, tervezik a borvíz útját. Klárik László, a közigaz­gatási minisztérium főigazgatója, a Borvíz útja program egyik kitalálója és tervezője beszélt e tervről: - A kis, lerobbant székelyföldi fürdőhelyeknek találtunk ki egy olyan programot, amely alkalmas arra, hogy európai fi­nanszírozást lehessen rá lehívni, és gazdaságilag, építészeti­leg, szellemileg is rehabilitálni lehessen ezeket. Néhány alap­pilléren nyugszik az egész elképzelés, hogy miért borvíz út. A gyógyfürdőzésnek az elmúlt ötven év alatt kialakítottak egy olyan arculatot, amely a jelenlegi gazdasági körülmények kö­zött nem egy sikersztori. Ez a szociális turizmus arról szól, hogy nyugdíjas üdülőjeggyel eljönnek az idős bácsikák, né­nikék, eltöltenek egy kezelőközpontban három hetet, és men­nek haza. Ebből a vidék számára a gazdasági hozadék nulla. Ezzel a szolgáltatással, ami jelenleg az ilyen üdülőhelyeken van, nem lehet megcélozni azt a réteget, amely fizetőképes. Nem azt akarjuk mondani, hogy a gyógyturizmus egy leírt do­log, lehet ez sikertörténet, csak nem a poszttraum­atik­us és nem a szociális fele, hanem a welness, fitness, a szépségturiz­mus,­­ a középosztálynak szóló szolgáltatások kellenek. Ez pedig már más településképet, más szolgáltatásokat felté­telez, mint ami a mi vidékünkön létezik. Sok kis fürdőhely van, mely saját erejéből nem képes felépíteni azt, ami az utób­bi évtizedekben csak rombolva volt, még egy életképes mar­ketingtervet is nagyon nehezen tudnak megfogalmazni, ami­vel turistákat tudnának odavonzani, gazdasági tervet össze­állítani, mely éltetné ezeket. Ebből kiindulva döntöttük el, hogy jó lenne, ha ezt a sok kicsi fürdőhelyet rehabilitálnánk, amennyire futja a pénzkeret egy körutat alakítanánk ki. Balázs Katalin ­ folytatása az 5. oldalon - Egy újabb kezdet A hosszú nyári szünidő után akarva-akaratlanul elérkezik az iskolakezdés. Vannak izgatott, várakozó diákok, és van­nak, akik fájlalják a szabad nyári napokat. Hétfőn azonban mindenki készen állt az iskolakezdésre. Tanárok, diákok, szü­lők sorakoztak a baróti Gaál Mózes Általános Iskola és Baróti Szabó Dávid Iskolaközpont udvarán. Az első osztályosok bizonytalan lépteire a legnagyobbak, a XII. osztályos diákok vigyáztak. Zajzon Csaba, a Gaál Mózes Általános Iskola igazgatója üdvözölte a gyerekeket, tanáro­kat, szülőket, a tanulás, a munka fontosságára hívta fel a fi­gyelmet, mely nélkül nincs haladás. A tanfelügyelőség nevé­ben Botos Erika szaktanfelügyelő beszélt az örök szeptemberi indulásokról. A baróti Polgármesteri Hivatal részéről Józsa József alpolgármester köszöntötte a jelenlevőket, sok sikert és eredményes évet kívánt. Csíki Júlia óvónő búcsúzott a most már iskolapadokat elfoglaló gyerekektől, akiket Süketes Irma tanítónő köszöntött. Dimény János, a Baróti Szabó Dávid Iskolaközpont igazgatója a szeptemberi csengő figyelmeztető hangjára hívta fel a figyelmet, arra, hogy Erdővidéken szük­ség van az összefogásra ahhoz, hogy emelni lehessen az oko,­tatás minőségét. Szász Réka­­ folytatása a 3. oldalon - Keresztelőre vár a Farkas-lak Erdővidékre ha turista érkezik, egyik ámulatból a másikba esik. Az Orbán Balázs barlang, a kisbaconi Benedek Elek szülőház mellett Vargyas önmagában is bőven kínál látniva­lót az idegennek: állandó néprajzi és népművészeti kiállítás Sütő Bélánál, betekintés Máthé Ferenc­ fafaragó műhelyébe, s ugye, most templomukra is büszkék lehetnek a vargyasiak, Makovecz Imre tervezte az új Istenházát. Igen ám, de hol hajtja álomra fejét csodálkozás után a tu­rista? Erre keresik a választ a Vargyason élők. Szálloda nincs, de jónéhány vállalkozó kedvű család van, ezért várható, hogy a faluturizmus itt is gyökeret ver. Egyikük Farkas László, ki családjával már régen tudja: Vargyas megtartásához a turizmus elengedhetetlen. - Az ötlet öt éve forr. Nejem biztatott, készítsünk egy kis manzárdot. Mondtam, ha már csinálunk, csináljunk nagyot - magyaráz Farkas László, miközben bemutatja az emeleti ven­dégfogadót. Két szoba, négy ágy a két helyiségben, s hozzá minden, mit vendég el tud képzelni: televízió, zuhanyfülke és teljesen felszerelt konyha. Mert ha a turistának úri kedve úgy kívánja, főzhet magának. Ha helyi ízeket kóstolna, Farkasék reggelivel, vacsorával kínálják, ordával, friss sajttal kedves­kednek nekik, sőt szabadtéri sütés-főzés is dukál az ide be­térőnek. Teljes luxus, melynek kapcsán fontos tudni, hogy Farkas úr panziókészítés közben figyelt arra is, ha lehet, környékbeli anyagokat használjon. Olasztelekről jöttek a matracok, az alapozáshoz használt salak pedig alsórákosi... s a teljes bú­torzat készítője sem más, mint Farkas László testvére. - folytatása a 2. oldalon - E lapszámunk tartalmából: - Körkérdésünk: Mi a véleménye a polgármester és tanács tevékenységéről? (4.-5. oldal) - Érdekképviselet kerestetik (7. oldal) - Fürdőzés -W

Next