Erdővidéki Hírlap, 2015 (3. évfolyam, 1-52. szám)
2015-09-17 / 38. szám
Becsengettek a baróti iskolában EH összeállítás • Benedek Elek szállóigévé vált utolsó mondata olvasható a baróti gimnázium zászlaján: ezúttal is annak felvonultatásával kezdődött el Baróton a tanévnyitó. Elsőként Zajzon Csaba, a Gaál Mózes Általános Iskola igazgatója, majd Dimény János, a Baróti Szabó Dávid Líceum igazgatója mondtak beszédet. Zajzon Csaba többek között köszönetet mondott a baróti polgármesteri hivatalnak, amiért az iskola rendelkezésére bocsátotta az üzletkötő központ egy részét Mint mondta, így nem kellett bevezetni a délutáni oktatást az általános iskolában. Mint ismeretes, a diákdombi iskolaépületben idéntől nem oktatnak, ezért kevesebb osztályteremmel kellett volna számolniuk, ha nincs az önkormányzati segítség. „Fő, hogy dolgozzanak!" • Folytatás a 4. oldalon Száz hete, töretlenül Lázár Zoltán • Kicsivel több, mint száz héttel ezelőtt fiatal végzősként hazaköltözve, egy öt-hatfős társaságban találtam magam. Hétről hétre lelkesen gyülekeztünk és terveztünk. Mindnyájunkban megfogant egy gondolat, egy ötlet, amely sehogy sem akaródzott kimászni a fejünkből Újságot akartunk szerkeszteni Erdővidéken, mégpedig jót és jó. Nem féltünk hozzákezdeni, de azért néha a szorongás is elfogott, sőt, olykor riasztónak bizonyult a gondolat, hogy tulajdonképpen mire is készülünk. Nem mintha nem értenénk hozzá, és annak okán sem, hogy ne lenne bennünk elég felhajtó erő és jó szándék, de ezzel a vállalással magasra tettük a lécet. Önmagunk számára mindenképpen. Az volt a szándékunk, hogy híreket közöljünk, továbbítsunk, de nem „megsavanyodottan”, szárazon, hanem élvezhetőn és hasznosan. Tudjuk, és akkor is tudtuk, hogy Erdővidék épp a hajdanán virágzó „bányavidék-burok” önmagáról való lehántásával bajlódott, ma is ezt teszi, következésképpen az újjászületés gyötrelmes vajúdása még mindig tart De vitán felüli tény, hogy Erdővidék útja csakis fid, a fejlődés, a gödörből való kievickélés felé vezethet, amihez a korábbi évtizedekben meggyökerezett mentalitás, közgondolkodás helyett teljesen más kell. Ez a cél lebegett a szemünk előtt, ez késztetett sokunkat arra, hogy hajnalba menően dolgozzunk, és hétről hétre elérjük azt, hogy a jóról, a kapaszkodókról is tudjunk beszélni és írni. Hogy legyünk büszkék arra, ha valami pozitív, valami előre vivő és a jó irányba mutató dolog történik a házunk táján, és azt ne rejtegessük, hanem bátran mutassuk fel, hogy így is lehet. Az efféle törekvés sohasem volt könnyű, és biztos vagyok benne, hogy nem is lesz; főleg olyan ellentmondásos helyzetben, hogy gyönyörűséges szülőföldünkön, Székelyföldön, ezen belül Háromszéken, ezen belül Erdővidéken hála Istennek, elegen vagyunk egyfajták, de mégis, egymás erősítése helyett többnyire egymás vállán búsulunk. Sok mindenre megtanított az idő, amíg az Erdővidéki Hírlap munkatársa voltam. Tagja lehettem annak a csapatnak, annak a munkának, amely a maga módján a vidéket és minden emberét szolgálja. Olyan barátokat kaptam, és olyan kapcsolatrendszert tudtam felépíteni, amiről tudom, hogy egész életemen keresztül az enyém, és számíthatunk egymásra. Emellett minden hét egy-egy felfedezés volt számomra. Megtanultam, hogy a jó lapszám soha nincs kész, hogy nincs az a riport, az a cikk, amelyiken ne tehetne csiszolni, s hogy az igazi, jó interjú elkészítése és végső alakba szerkesztése akár hetekig is eltarthat Megtanultam tisztelni a nyomda ördögét, aki - fene a jó dolgát! - sosem alszik, és az is világos lett számomra pár hét után, hogy olyan kis vidéken is, mint a miénk, mindig történik valami. Úgy érzem, jó irányt választottunk, és erre mi sem jobb példa, mint az, hogy lám, századjára kerül az asztalokra, színesen, elevenen az Erdővidéki Hírlap. Száz kemény hét áll a hátunk mögött. Gratulálok a szerkesztőknek az alázatos munkáért, és remélem, hogy még nagyon sokáig leülhetek csütörtökönként egy kávé mellé elolvasni a friss lapszámot. Munkálatok Gáztöltő állomás létesül Baróton Koszorúzott volna a Jobbik és a HVIM helyi szervezete •Ós Erdővidék Múzeumának vendégei voltak Csernátonból Kicsi falu nagy napjai Ünnepelt Székelyszáldobos Böjte Ferenc • Idén hetedik alkalommal szervezték meg a székelyszáldobosi falinapokat Immár hagyomány, hogy az ünnepség második napja istentisztelettel veszi kezdetét, de ezúttal az igehirdetést kiegészítette Kisgyörgy Zoltán újságírónak a háromszéki harangokról tartott előadása. Zoli bácsi elmondta többek között, hogy templomaink harangjai, mint a helyi közösségeink igazi értékei végzik szolgálatukat immár több évszázada (a székelyszáldobosi kicsi harangot például 1555-ben öntöttük), elődeinknek sokszor leleményességre, furfangra volt szüksége ahhoz, hogy megmentsék őket, így most e nemzedéknek, azon belül különösen az egyházközségek gondnokainak is kötelessége, hogy vigyázzanak rájuk. • Folytatás az 5. oldalon Évadnyitó az Erdővidék Múzeumában Francia nyelvű könyvet mutattak be Székelyföldi templomokról Lázár Szilárd • Kedd este Erdővidék Múzeumában bemutatták Hubert Rossel nyolcvan székelyföldi falusi templomot bemutató francia nyelvű könyvét. Ezzel az eseménnyel nyílt meg az intézmény új évada. A kötetet bemutató Hubert Rossel célközönsége a francia nyelven beszélők, de, mint mondta, a kiadvány az erdővidékiek, összességében a székelyek számára is fontos. Elmondta: 25 éve járja Székelyföldet, ezalatt megtanulta értékelni és megszeretni azt; történészként és földrajztudósként is érdekli a székelység, ezt a két irányvonalat kapcsolta össze könyvében. • Folytatás az 5. oldalon