Erdővidéki Hírlap, 2015 (3. évfolyam, 1-52. szám)

2015-09-17 / 38. szám

Becsengettek a baróti iskolában EH összeállítás • Benedek Elek szállóigévé vált utolsó mondata olvasható a baróti gimnázium zászlaján: ezúttal is annak felvo­nultatásával kezdődött el Baróton a tanévnyitó. Elsőként Zajzon Csaba, a Gaál Mózes Általános Iskola igazgatója, majd Dimény János, a Baróti Szabó Dávid Líceum igazgatója mondtak beszé­det. Zajzon Csaba többek között köszönetet mondott a baróti polgármes­teri hivatalnak, amiért az iskola rendelkezésére bocsátotta az üzletkötő központ egy részét Mint mondta, így nem kellett bevezetni a délutáni oktatást az általános iskolában. Mint ismeretes, a diákdombi iskola­­épületben idéntől nem oktatnak, ezért kevesebb osztályteremmel kel­lett volna számolniuk, ha nincs az önkormányzati segítség. „Fő, hogy dolgozzanak!" • Folytatás a 4. oldalon Száz hete, töretlenül Lázár Zoltán • Kicsivel több, mint száz héttel ezelőtt fiatal végzős­ként hazaköltözve, egy öt-hatfős társaságban találtam magam. Hétről hétre lelkesen gyülekez­tünk és terveztünk. Mindnyá­junkban megfogant egy gondolat, egy ötlet, amely sehogy sem aka­­ródzott kimászni a fejünkből Új­ságot akartunk szerkeszteni Erdő­vidéken, mégpedig jót és jó. Nem féltünk hozzákezdeni, de azért néha a szorongás is elfogott, sőt, olykor riasztónak bizonyult a gondolat, hogy tulajdonképpen mire is készülünk. Nem mintha nem értenénk hozzá, és annak okán sem, hogy ne lenne bennünk elég felhaj­tó erő és jó szándék, de ezzel a vállalással magasra tettük a lécet. Önmagunk számára min­denképpen. Az volt a szándékunk, hogy híreket közöljünk, továbbít­sunk, de nem „megsavanyodot­­tan”, szárazon, hanem élvezhetőn és hasznosan. Tudjuk, és akkor is tudtuk, hogy Erdővidék épp a hajdanán virágzó „bányavidék-burok” önmagáról való lehántásával bajlódott, ma is ezt teszi, következésképpen az új­jászületés gyötrelmes vajúdása még mindig tart De vitán felüli tény, hogy Erdővidék útja csakis fid, a fejlődés, a gödörből való ki­­evickélés felé vezethet, amihez a korábbi évtizedekben meggyökere­zett mentalitás, közgondolkodás helyett teljesen más kell. Ez a cél lebegett a szemünk előtt, ez készte­tett sokunkat arra, hogy hajnalba menően dolgozzunk, és hétről hét­re elérjük azt, hogy a jóról, a ka­paszkodókról is tudjunk beszélni és írni. Hogy legyünk büszkék ar­ra, ha valami pozitív, valami előre vivő és a jó irányba mutató dolog történik a házunk táján, és azt ne rejtegessük, hanem bátran mutas­suk fel, hogy­ így is lehet. Az efféle törekvés sohasem volt könnyű, és biztos vagyok benne, hogy nem is lesz; főleg olyan ellentmondásos helyzetben, hogy gyönyörűséges szülőföldünkön, Székelyföldön, ezen belül Háromszéken, ezen be­lül Erdővidéken hála Istennek, elegen vagyunk egyfajták, de még­is, egymás erősítése helyett több­nyire egymás vállán búsulunk. Sok mindenre megtanított az idő, amíg az Erdővidéki Hírlap mun­katársa voltam. Tagja lehettem annak a csapatnak, annak a mun­kának, amely a maga módján a vidéket és minden emberét szol­gálja. Olyan barátokat kaptam, és olyan kapcsolatrendszert tudtam felépíteni, amiről tudom, hogy egész életemen keresztül az enyém, és számíthatunk egymásra. Emel­lett minden hét egy-egy felfedezés volt számomra. Megtanultam, hogy a jó lapszám soha nincs kész, hogy nincs az a riport, az a cikk, amelyiken ne tehetne csiszolni, s hogy az igazi, jó interjú elkészítése és végső alakba szerkesztése akár hetekig is eltarthat Megtanultam tisztelni a nyomda ördögét, aki - fene a jó dolgát! - sosem alszik, és az is világos lett számomra pár hét után, hogy olyan kis vidéken is, mint a miénk, mindig történik va­lami. Úgy érzem, jó irányt választot­tunk, és erre mi sem jobb példa, mint az, hogy lám, századjára ke­rül az asztalokra, színesen, eleve­nen az Erdővidéki Hírlap. Száz kemény hét áll a hátunk mögött. Gratulálok a szerkesztőknek az alázatos munkáért, és remélem, hogy még nagyon sokáig leülhetek csütörtökönként egy kávé mellé­­ elolvasni a friss lapszámot. Munkálatok Gáztöltő állomás létesül Baróton Koszorúzott volna a Jobbik és a HVIM helyi szervezete •Ó­s Erdővidék Múzeumának­­ vendégei voltak Csernátonból Kicsi falu nagy napjai Ünnepelt Székelyszáldobos Böjte Ferenc • Idén hetedik alka­lommal szervezték meg a székelyszáldobosi falinapokat Im­már hagyomány, hogy az ünnep­ség második napja istentisztelettel veszi kezdetét, de ezúttal az igehir­detést kiegészítette Kisgyörgy Zol­tán újságírónak a háromszéki ha­rangokról tartott előadása. Zoli bá­csi elmondta többek között, hogy templomaink harangjai, mint a helyi közösségeink igazi értékei végzik szolgálatukat immár több évszázada (a székelyszáldobosi ki­csi harangot például 1555-ben ön­töttük), elődeinknek sokszor lele­ményességre, furfangra volt szük­sége ahhoz, hogy megmentsék őket, így most e nemzedéknek, azon belül különösen az egyház­községek gondnokainak is köteles­sége, hogy vigyázzanak rájuk. • Folytatás az 5. oldalon Évadnyitó az Erdővidék Múzeumában Francia nyelvű könyvet mutattak be Székelyföldi templomokról Lázár Szilárd • Kedd este Erdő­vidék Múzeumában bemutatták Hubert Rossel nyolcvan székely­­földi falusi templomot bemutató francia nyelvű könyvét. Ezzel az eseménnyel nyílt meg az intéz­mény új évada. A kötetet bemu­tató Hubert Rossel célközönsége a francia nyelven beszélők, de, mint mondta, a kiadvány az er­dővidékiek, összességében a szé­kelyek számára is fontos. El­mondta: 25 éve járja Székelyföl­det, ezalatt megtanulta értékelni és megszeretni azt; történész­ként és földrajztudósként is ér­dekli a székelység, ezt a két irányvonalat kapcsolta össze könyvében. • Folytatás az 5. oldalon

Next