Erdővidéki Hírlap, 2018 (6. évfolyam, 1-50. szám)
2018-11-08 / 43. szám
Erdővidéki Hírlap részletes program -u.hu*n Erdővidéki Hírlap Barót-2018. november 8., csütörtök VI. évfolyam, 43. (258.) szám 8 oldal Áralej www.facebook.com/ErdovidekiHirlap A hidakkal, ravatalozókkal jól haladnak Lázár Szilárd • Patakmeder-szélesítési munkálatoknak fognak neki Bardoc községben - tudtuk meg Balázsi Dénes polgármestertől. A polgármesteri hivatal több esetben is kérést tett le a Kovászna Megyei Vízügy asztalára annak érdekében, hogy a községet érintő Kormos patak medrét jó lenne rendbe rakni, hiszen a nyáron lezúduló esőzések következtében az áradások nagy károkat okoztak, több helyen hatalmas szakaszok omlottak le, vagy mosta el a partot a víz. A vízügy a kérésnek eleget téve topográfiai munkálatokat végzet, majd miután meggyőződtek a helyzet súlyosságáról, építkezési engedélyt váltott ki a községi szakasz rendbetételére - erre a napokban került sor. • Folytatás a 3. oldalon A Kormos feletti hidat december 1 -ig járhatóvá teszik OPTIKA Ingyenes látásvizsgálat és szemészeti szakrendelés. Székelyudvarhely Merkúr áruház Telefon: 0784 354 854 Száz decemberrel később Varga Manassé • Óvodásként nem volt könnyű számolni. Az óvoda falára egytől egészen tízig fel voltak tűzve a számjegyek, azokkal még könnyedén megbirkóztunk. A tízen túliak nehezeknek tűntek és végeláthatatlanul hosszúnak. A kíváncsiság és az óvónéni szigora arra sarkall minket, hogy kiderítsük, mi lehet a tízesen túl. Nem voltak könnyűek az első lépések, de apránként kezdtünk ráérezni Ugyan elsőre még örökkévalóságnak tűnt százig számolni de ez hamar megváltozott, mivel az egymás közti versengést számoló versennyel akartuk letudni legalábbis arra az adott napra. És hopp! Azon kaptuk magunkat, hogy pillanatok alatt képesek vagyunk elhadalni százig. Évekkel később, mikor a szüleim megvették az első számítógépet, lázasan nekiálltam telepíteni és másolgatni rá mindenféle dolgokat, csak úgy, mint mindenki más. Ám az akkori technológia mai viszonylatban még csigalassú volt, így tehát, amíg a telepítő elérte a 100 százalékos arányt valamivel fel kellett dobjam a várakozást. Az pattant ki a fejemből hogy a százalékarányokat valamelyik fontos történelmi eseményhez kötöm 1900 és 2000 között, melyben a születésem éve is felvillan, nem sokkal a telepítés befejezése előtt. Ez volt az én izgalmas időutazásom, mely egy külső szemlélő számára végtelenül unalmasnak tűnhetett. És hopp... Mára a játék pikantériája megkopott, nem csak azért, mert felgyorsult az adatátviteli technológia, nem is azért, mert telepítés közben lehet cirkálni a neten vagy zenét hallgatni hanem mert 2000 óta már a 18. évben járunk, tehát 18 százaléknyi történelmet tudhatunk magunk mögött ebből a századból is, de ennek az adatátvitelnek már nem fogom megérni a végét mint ahogy azoknak többsége sem, akik e sorokat olvassák Ha a százalékos számítást a születésünk pillanatától számítjuk akkor a születéskor várható élettartam statisztikái szerint egy átlagember jó esetben 70- 80 százalékig jut. Talán mert valamilyen szinten minden élet befejezetlen? És akik száz évnél is többet élnek azok túlteljesítenek? Nem. Az élet nem mennyiségi játék Tehát van nagyjából 70 telünk nyarunk őszünk tavaszunk hogy éljünk és közben tegyünk valami hasznosat - utóbbi kettőből a klímaváltozás miatt valószínűleg majd kevesebb jut. Sokunk már maga mögött tudja a pár tucatnyi évszak többségét. Ijesztő, mert tulajdonképpen nem sok időről beszélünk mégis közben mennyi esemény és változás állhat be. Az idő tengerében 100 vízcsepp nem sokat jelenet. De a tenger nem létezhet száz meg száz, ezer meg ezer, millió és millió vízcsepp nélkül. Ha önmagában keveset is, de összességében minden egyes csepp számít. Erdély történelmének talán legfontosabb százada a huszadik volt, de a mindent megváltoztató százalékos játék csak 1918-tól vette kezdetét. És most, száz évvel később mi számít befejezettnek? Meddig jutott abetelepítés? Hol tartunk? Van bármi, aminek örülni lehet? Fontos ezekre a kérdésekre választ találni, mert válaszok nélkül nem kezdődhet új számlálás. Úgy járunk mint a számítógép, mely közvetlen a befejezés előtt végleg lefagy és a továbbiakban csak tekeri a villanyórát. Most, a XXI. század 18 százalékánál mi, erdélyi magyarok pontosan 18 százaléknyian vagyunk a hányattatott sorsú területen. Bár az idő múlásának százaléka növekszik az erdélyi magyar népesség csökken, létszámában és Erdélyen belüli arányát tekintve is. Hogy hogyan jutottunk idáig és mire számíthatunk az kiderül a következő lapszámból. Robotoké (is) a jövő Kis informatikusok nagy tervei Baróton Böjte Ferenc • Robotépítő és programozó klubot indítanának a baráti Gaál Mózes Általános iskolánál. Ennek érdekében Jakab Zoltán informatika tanár, az ötlet kezdeményezője, pályázatot nyújtott be az OMV Petrom által finanszírozott RO Smart in tara lui Andrei elnevezésű versenybe, melynek tétje akár 45 ezer euró is lehet. A pályázat részletesebb leírását megtalálni a taraluiandrei.ro honlapon, ahol egy szavazattal támogatni is lehet az ötletet. • Folytatás a 4. oldalon Közönségtalálkozó volt Baróton Hazajöttek a Hazajárók Böjte FerencPénteken este a Príma Primissima díjas honismereti és turisztikai műsorsorozat, a Hazajáró két szereplőjével, túrázójával, Kenyeres Oszkárral és Jakab Sándorral találkozhattak, beszélgethettek a barátiak. Az eseményre a Tortoma Önképzőkör kihelyezett találkozója keretében került sor a Party Pub vendéglő emeleti termében. A házigazda Demeter Zoltán volt. A Hazajárók legutoljára bő három és fél éve, 2015-ben tartottak közönségtalálkozót Baróton, megígérve akkor, hogy még visszajönnek. Ők azok, akik hétről-hétre sokunk helyett is bakancsot húznak, és bejárják a széles Kárpát-medence szebbnél-szebb tájait, magyar vonatkozású történelmi emlékhelyeit, felvételeikkel otthonainkba hozva mindazt, amit látni és tudni érdemes az itt élő magyar emberekről, az itteni hegyekről, helyekről, magyar emlékekről. • Folytatás az 5. oldalon