Erdővidéki Hirlap, 1930 (6. évfolyam, 1-54. szám)

1930-01-05 / 1. szám

Tek. ' '’m. 1. szám. e,y N, GllG°rghc. Elüfl­ezési árak : Egész évre 180'— Lei. Fél évre 90*— Lei. évre 45— Lei. Egy hóra 15'-- Lei. Egy szám 5 Lei. Hirdetési dijak előre fizetendők díjszabás szerint Felelős szerkesztő: DR. FÁBIÁN LÁS­ZLÓ Baraolt-Barót, 1930. január. 6. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Baraolt, Égető Árpád könyv­nyomdája. Minden a szerkesztőséget és kiadóhivatalt érdeklő küldemények ide címzendők. -- Kéziratokat nem adunk vissza Az Országos Magyar Párt Tagozata 1930. január 11-én d. e. 11 órakor közgyűlést tart Baróton a „Központi Szálloda“ mozi termében, amelyre a Magyar Párt minden tagját testvéri szeretettel meghívja Az Tárgysorozat: 1. Elnöki megnyitó és beszámoló a párt előző évi működéséről. 2. A tagozat újraalakulása az új szervezeti szabályzat értelmében. 3. A gyűlésen megjelent parlamenti tagok — képviselők szenátorok felszólalásai. 4. Indítványok. A közgyűlésen joga és kötelessége megjelenni mindenkinek, aki életének 21-ik évét betöltötte s magát magyar­nak érzi és vallja. A közgyűlés után közebéd lesz a „Központi Szálloda“ éttermében, amely­re a résztvenni szándékozók szívesked­jenek idejében jelentkezni Soós ven­déglősnél, vagy a tagozat elnökségénél. A Magyar Párt baróti községi tagozata 1930. január hó 5 én va­sárnap délután fél 4 órai kezdettel közgyűlést tart, melyre a község min­den tagját meghívja az elnökség. A gyűlés tárgya a dr. Vernes István el­nök eltávozásával megüresedett elnöki, az ezzel kapcsolatosan esetleg meg­­ü­resedő tiszségek betöltése és a közelgő közigazgatási választá­sokkal kapcsolatos teendők megbeszé­lése. A közelgő választások kihatással lévén a község messze terjedő jövendő­jére, kívánatos, hogy a község minden nagykorú polgára részt vegyen rajta. A községi gyűlésnek jogos tagjai a vá­lasztói listába felvett nők is. Akik Amerikában is magyarok. Nem sajtóhiba a c­m. Igenis így gondoltuk és így akarok leírni , akik Amerikában is magyarok, mert sajnos vannak olyanok is, akik itthon sem magyarok, pedig magyar anya szülte, magyar pap keresztelte, magyar ke­nyéren élő magyar ap£ nevelte. Kolumbán Antal, Kolumbán Vilmos, Lázár Miklós ott messze a tengeren­túl szabadföldön, de idegen nép kö­zött, idegen légkörben nektek szól ez írás, hadd vngyen köszönetet nektek és er­dővidéki társaitoknak azért, hogy telketek vissza-visszatekint ide a közös bérces haza megtépett, de mégis nekünk ked­ves földjére, hadd vigyen hálát és el­ismerést a ti nemes sziveteknek. Ki­tartó erős lelketeknek, mely a gör­nyedő nehéz munkátts­ a bányák ne­héz levegőjében, a­­gyárak küzhödt munkahelyén sem feledkezik meg ősi nyelvéről, szülőföldjén elhagyott test­véreiről, szenvedő székely—magyar fajáról. Amikor e sorokat olvassátok érez­zétek úgy, hogy a Hargita viharai búg­nak, a Bika szellői susognak felétek s gondoljátok, hogy a Kormos és a Lán­­gos csendes csobogását halljátok, amint egymás közt beszélgetnek régi jó vi­lágról, sok-sok uj szenvedésről, emberi hitványságról, emberek jóságáról. Mert a hegyek és halmok, mezők és rétek, a patakok és a folyók mind a régiek itthon Testvérek! Csak az emberek változnak, pusztulnak és fogy­nak, többet erkölcsökben, mint fizikai testben. Mert amig ti odakint ugyanúgy ér­­zitek a gazdasági élet nyomorúságát, mint mi idehaza s amig a súlyos és mégis óhajtott munkából csak három nap jut nektek hetenkint, ebből a ke­servesen kevés keresetből is három­­szor-négyszer annyit juttattatok itthoni szenvedő testvéreitek segítségére, mint az itthoni testvérek. Nem meg­rovás akar ez lenni az itthoniaknak, mert hiszen itt is tehetségéhez mérten adott mindenki , aki akart, hanem dicséret akar ez lenni Nektek, akik messze Amerikában is meghallottátok szülőföldetek kicsiny hírvivőjének, az „Erdővidéki Hírlap“-nak hívószavait , nem kérdeztétek, hogy kik a sze­rencsétlenek, mi a nevük, mi a vallá­suk, csak azt olvastátok, hogy ma­gyarok a csikszenttamásiak, akik egyik napról a másikra földönfutó kol­dusok lettek és sietve adtátok össze keserves munkátok egy napi értékét. Egy napi munka eredménye! Erdély magyar népe, mi történt volna, minő segedelem volna, ha mi is itthon mind­nyájan azt cselekedtük volna, hogy egy napi keresetünket Csikszenttamásra küldjük ? Bizony, ma fel volnának építve a kis székely falu apró házai s ismét boldog, megelégedett emberek dicsérnék az Urat a község tűztől meg­kímélt templomában. Igen, ti az idegenben is magyarok, erős magyarok, szentelten nemeslelkü magyarok vagytok, akik még azt sem kérdeztétek meg kísérőleveletekben, hogy az Istennek melyik templomában fog­nak titeket megáldani nemes tettetekért. Ezért vagytok ti idegenben is jobb magyarok, mint sokan idehaza. Csak kisérjétek figyelemmel a ti ha­zai kis hírvivőtöket — „Erdővidéki Hírlap“-ot s szomorú dolgokat fog­tok belőle olvasni, aminek közöttetek nehezen eshetnének meg s aminek talán itthon is csak Baróton történ­hetnek. úgy tudjátok, mintha itthon volná­tok, hiszen ti is küldtetek már ezen a cimen is pénzt haza, hogy a baróti reformátusság az Isten imádására uj hajlékot, új templomot óhajt építeni. Szegények vagyunk, mások segítségére van szükségünk hozzá. És ezt a segítséget épen a baróti katholikusok új kántor-tanítója tagadta meg tőlünk a maga és családja nevé­ben, mert úgy látszik hiába vagyunk magyarok, ha nem vagyunk katholi­kusok. Ne gondoljátok, hogy mindenki így gondolkozik, mert a baróti katho­likusok becsülettel adakoztak a szent célra, de ennek az új kántornak az eljárása mégis csak fáj nekünk itthoni re­formátus magyaroknak. Íme kedves amerikai magyar testvér

Next