Erdővidéki Hirlap, 1930 (6. évfolyam, 1-54. szám)
1930-01-05 / 1. szám
Tek. ' '’m. 1. szám. e,y N, GllG°rghc. Elüflezési árak : Egész évre 180'— Lei. Fél évre 90*— Lei. évre 45— Lei. Egy hóra 15'-- Lei. Egy szám 5 Lei. Hirdetési dijak előre fizetendők díjszabás szerint Felelős szerkesztő: DR. FÁBIÁN LÁSZLÓ Baraolt-Barót, 1930. január. 6. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Baraolt, Égető Árpád könyvnyomdája. Minden a szerkesztőséget és kiadóhivatalt érdeklő küldemények ide címzendők. -- Kéziratokat nem adunk vissza Az Országos Magyar Párt Tagozata 1930. január 11-én d. e. 11 órakor közgyűlést tart Baróton a „Központi Szálloda“ mozi termében, amelyre a Magyar Párt minden tagját testvéri szeretettel meghívja Az Tárgysorozat: 1. Elnöki megnyitó és beszámoló a párt előző évi működéséről. 2. A tagozat újraalakulása az új szervezeti szabályzat értelmében. 3. A gyűlésen megjelent parlamenti tagok — képviselők szenátorok felszólalásai. 4. Indítványok. A közgyűlésen joga és kötelessége megjelenni mindenkinek, aki életének 21-ik évét betöltötte s magát magyarnak érzi és vallja. A közgyűlés után közebéd lesz a „Központi Szálloda“ éttermében, amelyre a résztvenni szándékozók szíveskedjenek idejében jelentkezni Soós vendéglősnél, vagy a tagozat elnökségénél. A Magyar Párt baróti községi tagozata 1930. január hó 5 én vasárnap délután fél 4 órai kezdettel közgyűlést tart, melyre a község minden tagját meghívja az elnökség. A gyűlés tárgya a dr. Vernes István elnök eltávozásával megüresedett elnöki, az ezzel kapcsolatosan esetleg megüresedő tiszségek betöltése és a közelgő közigazgatási választásokkal kapcsolatos teendők megbeszélése. A közelgő választások kihatással lévén a község messze terjedő jövendőjére, kívánatos, hogy a község minden nagykorú polgára részt vegyen rajta. A községi gyűlésnek jogos tagjai a választói listába felvett nők is. Akik Amerikában is magyarok. Nem sajtóhiba a cm. Igenis így gondoltuk és így akarok leírni , akik Amerikában is magyarok, mert sajnos vannak olyanok is, akik itthon sem magyarok, pedig magyar anya szülte, magyar pap keresztelte, magyar kenyéren élő magyar ap£ nevelte. Kolumbán Antal, Kolumbán Vilmos, Lázár Miklós ott messze a tengerentúl szabadföldön, de idegen nép között, idegen légkörben nektek szól ez írás, hadd vngyen köszönetet nektek és erdővidéki társaitoknak azért, hogy telketek vissza-visszatekint ide a közös bérces haza megtépett, de mégis nekünk kedves földjére, hadd vigyen hálát és elismerést a ti nemes sziveteknek. Kitartó erős lelketeknek, mely a görnyedő nehéz munkátts a bányák nehéz levegőjében, agyárak küzhödt munkahelyén sem feledkezik meg ősi nyelvéről, szülőföldjén elhagyott testvéreiről, szenvedő székely—magyar fajáról. Amikor e sorokat olvassátok érezzétek úgy, hogy a Hargita viharai búgnak, a Bika szellői susognak felétek s gondoljátok, hogy a Kormos és a Lángos csendes csobogását halljátok, amint egymás közt beszélgetnek régi jó világról, sok-sok uj szenvedésről, emberi hitványságról, emberek jóságáról. Mert a hegyek és halmok, mezők és rétek, a patakok és a folyók mind a régiek itthon Testvérek! Csak az emberek változnak, pusztulnak és fogynak, többet erkölcsökben, mint fizikai testben. Mert amig ti odakint ugyanúgy érzitek a gazdasági élet nyomorúságát, mint mi idehaza s amig a súlyos és mégis óhajtott munkából csak három nap jut nektek hetenkint, ebből a keservesen kevés keresetből is háromszor-négyszer annyit juttattatok itthoni szenvedő testvéreitek segítségére, mint az itthoni testvérek. Nem megrovás akar ez lenni az itthoniaknak, mert hiszen itt is tehetségéhez mérten adott mindenki , aki akart, hanem dicséret akar ez lenni Nektek, akik messze Amerikában is meghallottátok szülőföldetek kicsiny hírvivőjének, az „Erdővidéki Hírlap“-nak hívószavait , nem kérdeztétek, hogy kik a szerencsétlenek, mi a nevük, mi a vallásuk, csak azt olvastátok, hogy magyarok a csikszenttamásiak, akik egyik napról a másikra földönfutó koldusok lettek és sietve adtátok össze keserves munkátok egy napi értékét. Egy napi munka eredménye! Erdély magyar népe, mi történt volna, minő segedelem volna, ha mi is itthon mindnyájan azt cselekedtük volna, hogy egy napi keresetünket Csikszenttamásra küldjük ? Bizony, ma fel volnának építve a kis székely falu apró házai s ismét boldog, megelégedett emberek dicsérnék az Urat a község tűztől megkímélt templomában. Igen, ti az idegenben is magyarok, erős magyarok, szentelten nemeslelkü magyarok vagytok, akik még azt sem kérdeztétek meg kísérőleveletekben, hogy az Istennek melyik templomában fognak titeket megáldani nemes tettetekért. Ezért vagytok ti idegenben is jobb magyarok, mint sokan idehaza. Csak kisérjétek figyelemmel a ti hazai kis hírvivőtöket — „Erdővidéki Hírlap“-ot s szomorú dolgokat fogtok belőle olvasni, aminek közöttetek nehezen eshetnének meg s aminek talán itthon is csak Baróton történhetnek. úgy tudjátok, mintha itthon volnátok, hiszen ti is küldtetek már ezen a cimen is pénzt haza, hogy a baróti reformátusság az Isten imádására uj hajlékot, új templomot óhajt építeni. Szegények vagyunk, mások segítségére van szükségünk hozzá. És ezt a segítséget épen a baróti katholikusok új kántor-tanítója tagadta meg tőlünk a maga és családja nevében, mert úgy látszik hiába vagyunk magyarok, ha nem vagyunk katholikusok. Ne gondoljátok, hogy mindenki így gondolkozik, mert a baróti katholikusok becsülettel adakoztak a szent célra, de ennek az új kántornak az eljárása mégis csak fáj nekünk itthoni református magyaroknak. Íme kedves amerikai magyar testvér