Erdővidéki Hirlap, 1933 (9. évfolyam, 1-50. szám)

1933-01-01 / 1. szám

2. oldal.1. szám. dobják. így van ez minden téren, a parlamenti klikkektől le az utolsó apacs szövetkezetig. Mindenütt élette­len egyén. Már pedig a jövendő boldogulásá­nak a biztosítéka minden időben a személyi erőkre volt alapozva. Amikor érzi az egyes, hogy magának áll, vagy esik. — Nem parancsol, de parancsot Várjon ad-e az Isten még egyszer boldog uj esztendőt nekünk szegény magyaroknak. Szabad-e nekünk agyon­hajszolt, hallgató türelemre ítélt rokon­talan fajnak mégegyszer úgy köszönteni az uj esztendőt, hogy az­ az uj eszten­dő legyen boldog uj esztendő ? És ha mégis úgy találnók, hogy lehet és sza­bad nekünk ide írni, hogy adjon a jó Isten boldog uj esztendőt, les­z-e aki elhigyje, hogy a magyarnak még a jó Istentől is adatott még egyszer egy bol­dog uj esztendő ? Bizony egy eltelt évtized lassan kint kiöli az emberekből a jobb jövőbe ve­tett hitet. Az eltelt tizennégy év után nehezen tudjuk már elhinni, hogy Gyulafehérvár az erdélyi magyagyarság Mekkája lesz valamikor, mert hiszen az édes­apák és édes­anyák tagadták meg már egynéhányszor a Gyulafehér­váron vagy helyesebben Alba Iulián anyakönyvelt csesemő törvényességét. Törvénytelenségi bélyeggel a homlokán pedig nehezen jut érvényre a csecsemő és amúgy is gyenge jog, amelyet ki­kisebbségi jognak neveznek ebben az országban. Kisebbségi jogaink tekintetében tehát most sem jelezhetünk boldogságot az új esztendőben. Nem is mondjuk tehát, hogy adjon Isten boldog uj esztendőt a kisebbségeknek, hanem erőt és tü­relmet kívánunk a kisebbségeknek sor­suk tovább viseléséhez az uj eszten­dőben. Más kérdés aztán, hogy miképpen búcsúzunk mint emberek az ó eszten­dőtől s miképpen nézünk szembe az uj esztendővel, mint emberek, akik nem törődünk mással, mint csak azzal a kérdéssel, hogy miképpen élhetünk meg és miképpen menthetjük meg azt ami még menthető ? Ezekre a kérdésekre aztán nem mi felelhetünk, az állam egyszerű polgárai, hanem azok, akiket az ország népének közvéleménye a kormányszékbe ültetett és akiknek volt bátorságuk vállalni a népek sorsának intézését ezekben a soha nem látott szomorú időkben. És ezek az emberek hallgatnak. Hallgat­nak, mert gyengéknek érzik magukat s lassan kint kezdik belátni, hogy min­se vár, ám végzi a maga dolgát s nem vegetál kölcsönvett erőkkel. Nem mesterkélt intézmények munkájára gon­dolunk, hanem elsősorban a független egyéniségek személyes munkájára, ami­kor eldalolhat­juk : boldog uj esztendőt! (Bibarcfalvas. Molnár Béla s. lelkész. den divat múlandóságnak van kitéve. Alkalmilag szeretik, fitoktatják s szin­te szégyenli, akinek nincs a divatnak megfelelő akármije, ami divatos s az­tán rövid idő múltán, divatváltozáson a szeretett és büszkén fitoktatott divat valami oda kerül a lomtárba az örök feledésbe. Íme, az ország divatos politikai párt­ja, a Nemzeti Paraszt­párt, az új év első áldozata, amely erősen divatban volt az ó esztendőben, lassan, de biz­tosan oda kerül a divatos dolgok he­lyére, a lomtárba. Háromszor volt már divatban s háromszor tagadta meg a saját programmját. Mind a háromszor azért került hatalomra, mert divatban volt s mind a háromszor csak abból akart megélni, mert divatban volt. Most aztán minden jel arra mutat, hogy Romániában­­„ennek, a politikai divat­hóbortnak vége lesz s végre olyan kormány kerül uralomra, amely­nek nem a divat az ereje, hanem a tudás és a rátermettség. Mert nehéz küzdelem vár hazánkra az elkövetkezendő új esztendőben. Nehéz, súlyos idők jönnek. Az em­berekből egyformán kipusztul az ez­kettős drága a kölcsi és az anyagi erő­­tőke. Nap-nap után súlyosabb a nyomor, a szegénység s amint fogy az embe­rek napi kenyere, abban a mérték­ben hal ki szívünkből, lelkünkből a hit, az Istenbe vetett reménység. A kenyér hi­ánya és a hit hiánya bámulatosan dol­goznak együtt s bámulatosan segítik egymást az emberiség erkölcsi és anyagi megsemmisítésére irányuló mun­kájukban. Minél szűkebb a kenyér, an­nál kevesebb a hit és minél kevesebb a hit, annál szűkebb a kenyér. Teremtő szent Isten, hová fog ve­zetni ez a harcz az új esztendőbe ? ! Az erkölcsiekre nehéz feleletet kapni. Az anyagiakra pedig a Maniu kormány­nak kellene felelni, ha tudna felelni. Sajnos nem látunk sehol olyan kor­mány­intézkedést, amelyből feleletet olvashatnánk ki, de nem látunk intéz­kedés nélkül sem garanciát a mai kor­mányban arra, hogy az új esztendő nehéz problémáival szemben meg­állja a helyét a kormány és megállassa a helyünket velünk, polgárokkal is. Egyelőre a kormány jóvoltából az új évben Románia összes népessége két kategóriára van osztva: hitelezők és adósok. Ezeknek a keze és a lába meg van kötve minden cél és indok nélküli törvényekkel, hogy egymásba kárt ne tehessenek. Ez így jól is van. Igen, de a megkötözött kezű és lábú társadalom amikor egymás ellen nem tud rugaszkodni, ugyanakkor nem tud dolgozni sem megkötözött kezével és nem tud tovább haladni az élet utján megkötözött lábával. Marad egy helyben s megbüdösödik álló helyében erkölcsi és gazdasági Ad-e az Isten ? ,ERDŐ VIDÉKI HÍRLAP“ 1933. január 1. 0 1 OLCSÓ ÁRAK "1 a Tisztelettel értesítem a nagyérdemű vevő­közönséget, hogy a c­ipő- és készruha-raktáramat saját helyiségembe helyeztem vissza, ahol az eddigi szolid és pontos kiszolgálás mellett az őszi és téli szezonra érkezett újdonságokat és napi cikkeket LEGOLCSÓBB ÁRAKON árusítom.­­ Tisztelettel: TOMKA ANTAL divat-, textil-, rövid- és fonal-áru-kereskedő, cipő-, confectió- és TEMETKEZÉSI INTÉZE­tflftflQLT-BffRÓT, PIACTÉR Nagyobb bevásárlásnál külön engedmény. Díjtalan ravatalozás, és gyászkocsi-használat!!

Next