Erec, 2002 (1-12. szám)

2002-01-01 / 1. szám

2. oldal 2002. január „Aki egy embert megment, az egész világot menti meg" A Jad Vashem feladata megőrizni az áldozatok emlékét „Adok nekik házamban és falaimon belül helyet és oly nevet, a­mely jobb, mint a fiúkban és lányokban élő név; örök nevet adok nekik, a­mely soha el nem vész” - hangzik a Jad Vashem Bibliából (Ézsaiás 56, 5) vett jelmondata. A Jad Vashem múzeumot és kutatóintézetet egy 1953-as törvény hozta létre Izraelben. Az 1957-ben megnyílt intézmény az izraeliek számára kü­lönleges fontossággal bír, hiszen ez állít emléket, kiállításaival és archívu­maival, a II. világháború idején meggyilkolt mintegy hatmillió zsidónak. A Jad Vashemnek fontos a szerepe az oktatásban és a diplomáciában is. Hiszen kiállításaival, tanártovábbképző programjaival gondoskodik arról, hogy minél többen ismerjék meg a Soa idején történteket. A Holocaust archívum célja, hogy a kutatók, az érdeklődők, a jövő nemzedékek szá­mára hozzáférhetővé tegye a vészkorszak megismeréséhez szükséges adatokat. Ami pedig a diplomáciát illeti, a Jeruzsálemben tárgyaló külföl­di politikusok a legritkább esetben mulasztják el, hogy a Jad Vashemben lévő örök lánynál ne róják le kegyeletüket az áldozatok emléke előtt. A Jad Vashemnek fontos a szerepe abban is, hogy köszönetet mond­jon azoknak a nem zsidóknak, akik a Holocaust idején, gyakran saját életük kockáztatásával is, mentették az üldözötteket. Az „Igazak útján” fát ültetni, a „Világ igazai” közé bejutni - ez számít Izraelben a legna­gyobb kitüntetésnek. A Jad Vashem csak alapos vizsgálódás után fogad bárkit is az „Igaz emberek”, vagyis a „Világ jámborai” közé. Tanúkat hallgatnak meg, do­kumentumokat vizsgálnak át a szakértők, hogy biztosak legyenek benne, valóban rászolgált a kitüntetésre az, aki megkapja. Több mint fél évszázaddal a Soa után még most is rendszeresen odaítélik a díjat. Hiszen sokan vannak, akik történetére csak mostanában derül fény. A politikusok, de még a történészek is gyakran szeretik leegyszerű­síteni egy-egy korszak eseményeit. Az itt következő apró történetek mindenesetre azt mutatják, hogy szerencsére mindig akadnak olyanok, akik inkább hallgatnak a lelkiismeretükre, az emberség szavára, mint azokra a politikusokra, akik semmit sem sajnálnak bevetni azért, hogy az embereket egymásra uszítsák. Ezek a történetek meghatóan szépek, főszereplőinek hősiessége vitathatatlan, de ettől még az is tény marad, hogy többszázezer magyarországi zsidót a magyar államhatalom együttműködésével küldtek a halálba. A világon eddig több, mint 18 ezren kapták meg a címet, Magyar­­országról az elmúlt években több mint ötszázan. A címet, amely elnyerő­jét a legnagyobb tisztelet övezi Izraelben és a zsidó világban mindenütt. Judith Várnai-Shorer, Izrael Állam budapesti nagykövete a héten ismét jónéhány Jad Vashem kitüntetést adott át, rajta a héber nyelvű felirattal: „Aki egy embert megment, az egész világot menti meg.” A megmentő: Bécsy L­ászlóné, Seres Mária Róza A megmentett: Grünfeld Miklósné Strasser Hédi Bécsy Lászlóné miskolci születésű, fiatal lányként Budapesten dol­gozott különböző könyvesboltokban, majd a Tinódi Étteremben. Má­tyásföldön bérelt lakást és ott ismerkedett meg 1944 elején Hédivel. Mivel az üldözött lánynak nem voltak papírjai, a lakástulajdonos Len­gyel Gyuláné kérte Máriát, hogy szerezzen neki dokumentumokat. Mária úgy döntött, hogy saját papírjait adja oda Hédinek és a későbbi­ekben úgy mutatta be mindenkinek, mint saját unokahúgát. A meg­mentő és a megmentett Kispestre költözött. Lengyel Gyuláné, aki szin­tén zsidó volt, Mária édesanyjának papírjaival Kistarcsára ment és ott élte meg a háború végét. Hédi férjével együtt a háború után először Kanadába ment, majd az Egyesült Államokban telepedett le. A megmentő: Berkó Pál A megmentettek: Keresztes-Kreutz Tibor, Weintraub-Vértes Márton és még sokan mások Berkó Pál nyomdász volt és a német megszállás után is tartotta a kapcsolatot zsidó barátaival. Vértes Mártont 1943-ban munka­szolgálatra vitték. Berkó Pál meglátogatta őt és megbeszélte vele, hogy Pali budapesti lakására szökik. Márton, aki az ország egyik legjobb szedője volt, meg is érkezett Berkó Pálhoz és árja papírokat kapott tőle. József Attila nővére, József Jolán is sokszor fordult Berkó Pálhoz hamis dokumentumokért. Időközben több zsidó is érkezett Pál lakására, valamennyien iratokat és búvóhe­lyet kaptak, köztük Keresztes Tibor és Káldor László, a kiváló grafikus. Ezután együtt gyártották a hamis keresztleveleket, születési bizonyítványokat, házassági anyakönyvi kivonatokat. Ezenkívül Berkó Pál saját pénzéből látta el élelemmel az otthonában rejtőzködő embereket. A megmentők: Besenyő István és Klára A megmentettek: Negyvenhárom üldözött zsidó ember Besenyő István és Klára, mint fiatal pár, a tanúvallomások szerint, több mint negyven zsidót mentett meg egy budapesti bérházban. A házaspár volt a légoltalmi parancsnok a házban, így az összes üres lakás kulcsa náluk volt - így tudtak elbújtatni sok üldözöttet. A feleség zsidó származású, de édesanyja kikeresztelkedett még házassága előtt. Ő már kereszténynek született és keresztényként nevelkedett, így a törvények rá nem vonatkoztak és meg tudta menteni zsidó rokonait, és olyanokat is, akiket azelőtt nem ismert. A Szálasi-uralom idején, a főváros ostroma alatt sokan elhagyták laká­sukat. Abban a bérházban, ahol Besenyőék is éltek, István és Klára kinyitott egy 70 négyzetméteres üres lakást és negyvenhárom embert, köztük hat gyereket helyezett el benne. A házaspár meleg étellel látta el őket négy hónapon át. Klára ezenkívül svéd menleveleket is szerzett, és ezek segítségével személyesen hozott ki zsidó embereket vidéki gyűjtőtáborokból. A megmentők: Csilik Ferenc és Anna A megmentettek: Pfeffer László és nagynénje, Hirschfeld Mindi A megmentett Pfeffer László, Larry, aki ma Jeruzsálemben él, a megmentés történetét szülei és nagynénje elbeszéléseiből ismeri. Ő maga mindössze másfél éves volt, mikor mindez megtörtént velük. A nyilasuralom idején, 1944. novemberében édesapját munkaszolgálatba vitték. Édesanyjának a „halálmenetben” kellett volna menetelnie, de fiával, Larryvel már a csillagos házból megszökött. Hirschfeld nagy­néni segítségével búvóhelyet talál a fiának a Csilik házaspárnál, aki egy budai ház házmestere volt. Larryt a Csilik házaspár gondozta. A háború után anya és fia búcsút vett a Csilik házaspártól és kivándorolt az Egyesült Államokba. A megmentők: Dávid Erzsébet és Varga István A megmentettek: Lenh­­ardt Ferencné és fia, az Amerikában élő Charles Fenyvesi író, publicista Dávid Erzsébet írnok volt a debreceni anyakönyvi hivatalban. 1944. március 19-e után munkakörét felhasználta, hogy a városban és a kör­nyéken élő zsidóknak hamis papírokat adjon. Ötven kitöltetlen, de pe­cséttel ellátott születési anyakönyvi kivonatot, keresztlevelet, és étkezési jegyet jutatott el Varga Istvánnal, akivel együtt dolgozott a debreceni hivatalban a pesti Zsidó Tanács vezetőjének, Ungár Jenőnek. A debreceni csendőrség nyomozást folytatott a hamis okmányok ügyében. Erzsébet és István nyomára bukkantak, letartóztatták és kín­vallatták őket, majd börtönbüntetésre ítélték őket. Debrecen bom­bázásakor a megsérült börtönből kiszabadultak. Dávid Erzsébet még ezek után is hajlandó volt elbújtatni lakásán egy munkaszolgálatból megszökött zsidót.­­ Folytatás a következő számban - Erec

Next