Éremtani Lapok, 2004. február-december (83-88. szám)

2004-02 / 83. szám

Molnár Péter MAGYARORSZÁG FÉM- ÉS PAPÍRPÉNZEI 1892-1900 KÖZÖTT A MAGYAR TÖRVÉNYEK ÉS RENDELETEK TÜKRÉBEN Harmadik rész II. A koronaérték megállapítása 1892-ben 1892-ben az osztrák értéket felváltotta a koronaérték. E fontos valutareform jól átgondolt pénzügyi politika ered­ményeképpen született. A Monarchia pénzrendszere aranyalapra helyeződött át, ami már jócskán időszerű volt. 1. A valutareform főbb okai pénztörténeti szempontból és a törvénykezés menete Csak röviden szeretném áttekinteni, melyek voltak a reform főbb kiváltó okai, illetve, hogy milyen kérdések­re kellett választ adni sikeressége érdekében. A valutareform szükségessége az 1860-as évektől már erősen ér­ződött. Ez szoros összefüggésben állt az újonnan feltárt amerikai ezüstbányákkal, melyek ontották az ezüstöt, megrengetve azon országok gazdaságát, melyek pénzrendszere ezüstalapú volt. Ugyanis az ezüst állandó ér­tékingadozása, aranyhoz való viszonya károsan hatott ezen államok pénzrendszerére. A legfőbb kérdés az volt, hogy mely országok tudnak ezzel a problémával sikeresen megküzdeni, természetesen azok, amelyek hama­rabb térnek át az aranyalapra. Ezen a téren Anglia volt a legkedvezőbb helyzetben, mert pénzrendszere már a XVIII. század végén az aranyra épült. Őt követte Németország 1871-ben, majd a skandináv államok és Hol­landia. A Monarchiát ez igen hátrányosan érintette, hiszen rengeteg ezüst áramlott területére, melyet haszon­nal lehetett pénzzé veretni, így megérte behozni az országba. 1879-ben meg is tiltották az ezüst magánosok ré­széről történő pénzzé veretését. Közben az ezüst ára rohamosan csökkent, s a nemzetközi kereskedelem érték­mérője is már az arany volt. Az 1880-as évek békés időszaka - nincs háború Európában - kedvező lehetőséget biztosított a Monarchiá­nak a reform véghezviteléhez. A terv már régóta megvolt, de az idő nem volt alkalmas a kivitelezésre. Magyar­­országon ekkortájt lett előbb pénzügyi államtitkár, majd 1889-től pénzügyminiszter az a Wekerle Sándor, aki­nek nevéhez fűződnek a valutarendezés kezdeti lépései. Valutánk rendezésével kapcsolatban már az 1860-1870-es évektől kezdve sok tanulmány készült közgaz­dászok, politikusok tollából. Ezek száma 1890 körül megnőtt. A Nemzetgazdasági Szemle című folyóirat a va­lutakérdés tárgyában még pályázatot is kiírt 102 aktualitása miatt. E munkák legfőbb kérdései a következők­ről­ 102 A beérkezett pályaművek közül néhányat jutalomban és dicséretben részesítettek. Kiemelkedett közülük Székely Ferencz: Valu­tánk rendezéséről c. műve. In: Nemzetgazdasági Szemle, 1890. 101-127. o., illetve Mandello Gyula: Valutánk rendezése c. írá­sa. In: Nemzetgazdasági Szemle, 1890. 233-265. o. Éremtani Lapok 83. szám, 2004. február

Next