Éremtani Lapok, 2005. február-december (89-94. szám)

2005-04 / 90. szám

Míg az említett arany- és ezüstpénzek a korábbi magyar pénzrendszer keretébe simán beilleszthetők, s a korábbi pénztípusok egyszerű átvételéről tesznek bizonyságot, addig a kuruc pénzek harmadik csoportja, a rézpénzek, egy teljesen újszerű pénzügyi művelet bevezetését jelentették. Hivatalos rézpénzverés ugyanis Magyarországon a Rákóczit megelőző időben nem volt, a Thavonat-féle siralmasan végződött egyéni akciótól eltekintve. (Thavonat Selmecbányai kamaragróf már 1696-ban rézbárcákat verettetett, hogy a bányászok és hivatalnokok között a pénzforgalmat megkönnyítse. Baj csak akkor származott ebből, amikor e bárcák a nép között is forogni kezdtek, viszont az ezeket semmiféle hivatalos fizetésre fel nem használhatta. Végül is maga a császár rendelte el 1703. február 1-én e polturák verésének megszüntetését, s ugyanez év szeptember 9-én ezek beváltását is. Egy kimutatás szerint 1696 és 1703 között 211,158 forint 51 krajcár értékben kerültek ilyen rézbárcák kiverésre, amelyek forgalmánál és beváltásánál a népet sok károsodás érte.) (A második rész következik) Egy magyar gimnazista pénzadománya 1938-ban 1938-ban az úgynevezett győri program meghirdetése nagy lelkesedést váltott ki a magyar társadalomban. Az alábbi pénzfelajánlás ennek jellegzetes példája. „Főméltóságú Kormányzó Úr! Rádiószózat nagyon meghatott. Szegély agyonkínzott Magyarországnak bizony erős hadseregre van szüksége. Ehhez pedig sok pénz kell. Főméltóságod engedelmével felajánlom a tulajdonomat képező Pázmány, illetve Rákóczi két pengős érméket. Ha még lesz pénzem, azt is összespórolom, nem költőm nyalánkságra, hanem Főméltóságodhoz jut­tatom. Szeretném azt a címet tudni, ahová a pénz­érméket elvihetném. Szerettem volna én is katona iskolába járni, de fájdalom, szomorú, nem oda járok. Jaj pedig ha tőlem függne, szívvel-lélekkel lennék katona s örömmel szenvednék, meghalnék Magyarországért, mert ehhez kimondhatatlan bátorságot érzek. E csekélység szíves elfogadását kérem és Magyarország boldogulásáért való rengeteg fáradozásáért én is lelkesülve maradok Budapesten, 1938. április 10. Hazafias szeretettel és kézcsókkal Szirt Ottó I/b. gimnáziumi tanuló Budapest, IV. Reáltanoda u. 19. III/33” [1] Jegyzet­e­lj A fenti levél őrzési helye: Hadtörténeti Levéltár. Honvédelmi Minisztérium iratai 1941. 8. elnöki osztály, 8. tétel, 4012 Fasciculus (szám nélkül). A forrásanyagot közli: Pandula Attila Éremtani Lapok 90. szám, 2005. április

Next