Ergonómia, 1979 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1979 / 1. szám

„A KGST tagországok 1978. augusztus 29.—szeptember 1. között Budapesten tartották­­ III. Nemzetközi Ergonómiai Konferenciájukat. A konferencián elhangzott előadások egy részét lapunk folyamatosan közli. E számunkban a következő három előadás anyagát közöljük. DR. TRETHON FERENC Bevezető előadás a KGST-tagországok III. nemzetközi ergonómiai konferenciáján Tisztelt Hallgatóim! Köszöntöm Önöket a KGST-tagországok harmadik alka­lommal megrendezésre kerülő nemzetközi ergonómiai kon­ferenciáján. A szocialista társadalom építésének abban a szakaszában vagyunk, amelyben a tudományra minden korábbinál na­gyobb feladatok várnak. Az előttünk álló egyik legfonto­sabb tennivaló az anyagi termelés átfogó és mélyreható kor­szerűsítése, a magas fokú hatékonyság követelményének ki­elégítése. Ez a feltétele annak, hogy a gazdasági növekedést befolyásoló belső és külső tényezők változása, a fejlesztések tőkeigényességének növekedése, a munkaerő-utánpótlás mérséklődése mellett is biztosítani tudjuk fő célunk elérését, a társadalom anyagi, kulturális jólétének állandó emelését, a személyiség széles körű kibontakoztatását eredményező alapok bővülését. Az ehhez vezető út: a munka termelé­kenységének állandó, dinamikus emelése, amelynek meg­gyorsításához céltudatos irányító, szervező és elmélyült ku­tatómunkára van szükség. Az a kötelezettségünk, hogy az emberi képességek mind sokoldalúbb feltárása, fejlesztése és hasznosítása útján új forrásokat állítsunk a társadalmi, gaz­dasági haladás szolgálatába. Ez az igény fokozza az emberi tényezők jelentőségét, az ergonómiai szemlélet és gyakorlat széles körű érvényesítésének szükségességét, az e tevékeny­ségben részt vevő kutató és gyakorlati szakemberek szere­pét, valamint felelősségét. Jól jelzi ezt a konferencia rend­kívül széles — bár korántsem minden kérdésre kiterjedő — programja, az előadások örvendetesen nagy száma. A ked­vező folyamatok kibontakoztatásának gyorsítása — a szo­cialista országokban tapasztalható jelentős előrehaladás el­lenére is — a további erőfeszítés, a fejlődés útjában álló aka­dályok folyamatos elhárítása követelményével lép fel a szak­emberekkel szemben. E jogos elvárás teljesítése érdekében kívánatos, hogy a legfelsőbb vezetés gazdaságpolitikai törekvéseit a konferen­cia résztvevői saját országukban a jövőben is támogassák, de ne csak az ergonómiai kutatás eszközeivel, a dolgozó és munkakörnyezete mint rendszer közötti kölcsönhatás tör­vényszerűségeinek feltárásával, az ember szempontjából vizsgált optimális működési feltételek meghatározásával, hanem a kutatómunka eredményeinek — a konferencia tár­gyában is megfogalmazottakkal összhangban — a szocialis­ta építés gyakorlatában történő alkalmazásával, megvalósí­tásával is. Ehhez hazánkban jó alapot ad a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának az időszerű tudománypolitikai kérdé­sekről és az ezzel összefüggő feladatokról szóló határozata. Ez a dokumentum egyebek között leszögezi, hogy ki­emelten kell támogatni a társadalmi építést, a népgazdasági feladatok megvalósítását szolgáló kutatásfejlesztést, nagy figyelmet fordítva a közvetlen gazdasági célú műszaki, ag­rár-, továbbá az ezeket közvetlenül megalapozó természet- és társadalomtudományi kutatás-fejlesztés színvonalának emelésére, hatékonyságának fokozására. A határozat hang­súlyozza azt is, hogy az iparvállalatok és mezőgazdasági üzemek fogadókészségének javításával elő kell segíteni a kutatási eredmények gyors bevezetését, szélesebb körű fel­­használását. Aligha kell ebben a körben bizonyítani, hogy e megállapítások ösztönzik az ergonómiai kutatást, illetve a gyakorlati ergonómiai tevékenységet is. A tudománypolitikai irányelvekben megfogalmazott cé­lok elérését szolgálja az országos távlati tudományos kuta­tási terv is, melynek két olyan témaköre van, amelyben az ergonómia tudományának művelői és gyakorlati szakem­berei jelentős szerepet vállalhatnak. Ezek: ,,A szocialista vállalat” és „Gazdaságpolitikánk továbbfejlesztésének tudo­mányos megalapozása" című főirányok. Általánosságban megállapítható, hogy az ergonómia fej­lődéséhez a magyarországi adottságok és lehetőségek ked­vező feltételeket biztosítanak. Megfelel tudományos életünk új fejlődési tendenciáinak, hogy a hazai tevékenységben egyre inkább meghatározó szerepe van annak a nemzetközi kapcsolatnak, melynek bázisát a KGST ergonómiai tudo­mányos kutatási együttműködési program, illetve ebből a magyar intézmények által gondozott három kérdés jelenti. A végzett munka eredményeiről, színvonaláról a konfe­rencia napirendjén szereplő magyar előadások adnak tájé­koztatást. A beszámolók összessége útján a hazai ergonó­miai kutatásról nyújtott kép azonban nem lenne teljes, ha nem szólnánk a problémáinkról is. Jóllehet, megvalósult az ergonómiai kutatás, valamint az ezzel összefüggő gyakorlati tevékenység állami szintű, szervezett és rendszeres irányí­tása, az elmúlt időszak még nem volt elegendő, hogy az e téren jelentkező korábbi gondokat megszüntessük. A kép­zés helyenként még nem megfelelő színvonala, a szükséges szakemberek hiánya, s nem utolsósorban szemléleti ténye­zők is fékezik az előrehaladást. Úgy vélem, ezen akadályok fokozatos felszámolása mel­lett feladatunk az erők további koncentrálása, a különböző területeken folyó kutatások koordinálásának javítása, az

Next