Ergonómia, 1979 (12. évfolyam, 1-4. szám)
1979 / 1. szám
„A KGST tagországok 1978. augusztus 29.—szeptember 1. között Budapesten tartották III. Nemzetközi Ergonómiai Konferenciájukat. A konferencián elhangzott előadások egy részét lapunk folyamatosan közli. E számunkban a következő három előadás anyagát közöljük. DR. TRETHON FERENC Bevezető előadás a KGST-tagországok III. nemzetközi ergonómiai konferenciáján Tisztelt Hallgatóim! Köszöntöm Önöket a KGST-tagországok harmadik alkalommal megrendezésre kerülő nemzetközi ergonómiai konferenciáján. A szocialista társadalom építésének abban a szakaszában vagyunk, amelyben a tudományra minden korábbinál nagyobb feladatok várnak. Az előttünk álló egyik legfontosabb tennivaló az anyagi termelés átfogó és mélyreható korszerűsítése, a magas fokú hatékonyság követelményének kielégítése. Ez a feltétele annak, hogy a gazdasági növekedést befolyásoló belső és külső tényezők változása, a fejlesztések tőkeigényességének növekedése, a munkaerő-utánpótlás mérséklődése mellett is biztosítani tudjuk fő célunk elérését, a társadalom anyagi, kulturális jólétének állandó emelését, a személyiség széles körű kibontakoztatását eredményező alapok bővülését. Az ehhez vezető út: a munka termelékenységének állandó, dinamikus emelése, amelynek meggyorsításához céltudatos irányító, szervező és elmélyült kutatómunkára van szükség. Az a kötelezettségünk, hogy az emberi képességek mind sokoldalúbb feltárása, fejlesztése és hasznosítása útján új forrásokat állítsunk a társadalmi, gazdasági haladás szolgálatába. Ez az igény fokozza az emberi tényezők jelentőségét, az ergonómiai szemlélet és gyakorlat széles körű érvényesítésének szükségességét, az e tevékenységben részt vevő kutató és gyakorlati szakemberek szerepét, valamint felelősségét. Jól jelzi ezt a konferencia rendkívül széles — bár korántsem minden kérdésre kiterjedő — programja, az előadások örvendetesen nagy száma. A kedvező folyamatok kibontakoztatásának gyorsítása — a szocialista országokban tapasztalható jelentős előrehaladás ellenére is — a további erőfeszítés, a fejlődés útjában álló akadályok folyamatos elhárítása követelményével lép fel a szakemberekkel szemben. E jogos elvárás teljesítése érdekében kívánatos, hogy a legfelsőbb vezetés gazdaságpolitikai törekvéseit a konferencia résztvevői saját országukban a jövőben is támogassák, de ne csak az ergonómiai kutatás eszközeivel, a dolgozó és munkakörnyezete mint rendszer közötti kölcsönhatás törvényszerűségeinek feltárásával, az ember szempontjából vizsgált optimális működési feltételek meghatározásával, hanem a kutatómunka eredményeinek — a konferencia tárgyában is megfogalmazottakkal összhangban — a szocialista építés gyakorlatában történő alkalmazásával, megvalósításával is. Ehhez hazánkban jó alapot ad a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának az időszerű tudománypolitikai kérdésekről és az ezzel összefüggő feladatokról szóló határozata. Ez a dokumentum egyebek között leszögezi, hogy kiemelten kell támogatni a társadalmi építést, a népgazdasági feladatok megvalósítását szolgáló kutatásfejlesztést, nagy figyelmet fordítva a közvetlen gazdasági célú műszaki, agrár-, továbbá az ezeket közvetlenül megalapozó természet- és társadalomtudományi kutatás-fejlesztés színvonalának emelésére, hatékonyságának fokozására. A határozat hangsúlyozza azt is, hogy az iparvállalatok és mezőgazdasági üzemek fogadókészségének javításával elő kell segíteni a kutatási eredmények gyors bevezetését, szélesebb körű felhasználását. Aligha kell ebben a körben bizonyítani, hogy e megállapítások ösztönzik az ergonómiai kutatást, illetve a gyakorlati ergonómiai tevékenységet is. A tudománypolitikai irányelvekben megfogalmazott célok elérését szolgálja az országos távlati tudományos kutatási terv is, melynek két olyan témaköre van, amelyben az ergonómia tudományának művelői és gyakorlati szakemberei jelentős szerepet vállalhatnak. Ezek: ,,A szocialista vállalat” és „Gazdaságpolitikánk továbbfejlesztésének tudományos megalapozása" című főirányok. Általánosságban megállapítható, hogy az ergonómia fejlődéséhez a magyarországi adottságok és lehetőségek kedvező feltételeket biztosítanak. Megfelel tudományos életünk új fejlődési tendenciáinak, hogy a hazai tevékenységben egyre inkább meghatározó szerepe van annak a nemzetközi kapcsolatnak, melynek bázisát a KGST ergonómiai tudományos kutatási együttműködési program, illetve ebből a magyar intézmények által gondozott három kérdés jelenti. A végzett munka eredményeiről, színvonaláról a konferencia napirendjén szereplő magyar előadások adnak tájékoztatást. A beszámolók összessége útján a hazai ergonómiai kutatásról nyújtott kép azonban nem lenne teljes, ha nem szólnánk a problémáinkról is. Jóllehet, megvalósult az ergonómiai kutatás, valamint az ezzel összefüggő gyakorlati tevékenység állami szintű, szervezett és rendszeres irányítása, az elmúlt időszak még nem volt elegendő, hogy az e téren jelentkező korábbi gondokat megszüntessük. A képzés helyenként még nem megfelelő színvonala, a szükséges szakemberek hiánya, s nem utolsósorban szemléleti tényezők is fékezik az előrehaladást. Úgy vélem, ezen akadályok fokozatos felszámolása mellett feladatunk az erők további koncentrálása, a különböző területeken folyó kutatások koordinálásának javítása, az