Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1940
Major József: Ölvedi László
tetni és visszaadni az akkori felvidéki magyarság hangulatát,, vágyait és érzéseit, annyira ki tudta elégíteni az idegen állami testbe szakadt magyar nemzetrész faji, nemzeti és hazafias kisvánságait, óhajtásait és sóhajtásait, hogy neve szinte hihetetlen gyorsasággal vált ismertté az egész magyar etnikumban, de különösen a Felvidék nyugati részében. Népszerűségét nem egy szerzői est forró sikere bizonyította, s volt idő, amikor nevét Mécs Lászlóéval együtt emlegették. A magyarellenes cseh hatóságok azonban nem jó szemmel nézték a fiatal költő sikereit, megkezdték ellene figyelő akna? munkájukat, úgy hogy Ölvedi Lászlónak rövidesen el kellett hagyni:» költői sikereinek színhelyét s Magyarországba kellett menekülnie. Itt, mint az Eötvös?kollégium lakója s a budapesti egyetem bölcsészeti karának hallgatója, először az egyetemi ifjúság életébe és munkájába kapcsolódott bele. Nagy érdemeket szerzett az éppen akkor meginduló cserkészözegősmozgalom kis építésénél és fejlesztésénél. Sokakat megelőzve és sokaknak utat mutatva hangoztatta, hogy a világháború után súlyos válságba jutott magyar kultúra és művészet csak a népi értékek megszentésével, ezek kibányászásával és a belőlük való merítéssel juthat túl a mélyponton s lendülhet a bíztató magasba. Ennek hangoztatására és a különféle társadalmi, kulturális és hazafias egyesületekben végzett munkájára csakhamar felfigyelt az anyaország társadalma, s a még mindig egész fiatal Ölvedi László itt is jó nevet szerzett magának. Ekkor gyors egymásutánban már két verskötete is megjelent, ami csak fokozta népszerűségét. De távol az erőszakosan felállított országhatárokkal elválasztott szűkebb hazájától sem feledkezett meg a szlovákiai ma? gyarságról és főleg Érsekújvárról. Mint a bolgár—magyar társaság és a nemzetközi diákszövetség agilis tagjának alkalma volt résztvenni azokon a külföldi gyűléseken és megbeszéléseken, amelyek a kisebbségi sorsba jutott nemzetiségek helyze tével foglalkoztak. Elsősorban természetesen a magyar kisebb? ség, s ezek között is főleg a szlovákiai magyarság érdekében emelt szót ezeken a kongresszusokon és nagy hatással hirdette mindenfelé a magyar igazságot, az idegen elnyomás jogtalan? ságát és súlyosságát. Párizs, Oxford, Cambridge, Brüsszel vol?t tak ennek az agitáló munkának főbb állomásai, de járt Berlin? ben, Varsóban, Szófiában is, ahol viszont a külföldre szakadt magyarság nemzeti öntudatának ébrentartásában fáradozott so? kat. Egyik ilyen útja alkalmával Párizsban, a magyar ügy vé? delmében, összeütközésbe került a kommunistákkal, akik dur? ván bántalmazták s az ott szerzett sérülései miatt nemsokára, 1931. június 21?én Budapesten meghalt. Oly korán és tragikusan befejezett életének költői termését három kis kötetben gyűjtötte össze. Az első kötet 1922?ben je lent meg Budapesten Valakit várunk címmel. A 76 lapos köny? vecske közel negyven verset tartalmaz, a fiatal költő első pró bálkozásait, közöttük azonban nem egy olyan költemény is akad, amely friss lendületével, az érzés őszinteségével és közvetlenségével, kifejezésbeli erejével és változatosságával messze felülemelkedik az első verskötetek átlagos színvonalán. Mindjárt