„Érted Vagyok”, 1992 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1992-02-01 / 1. szám

2 • 1992. február A harmadik évfolyam elébe Az Érted Vagyok 11. számát tartja most kezében az Olvasó, így, két év elmúltával, 352 oldallal a hátunk mögött, örömök, külső és belső tusakodások között dolgozva, talán nem illetlenség önmagunkról is szólni. Ez az újság abból a tapasztalatból és lelkesedésből született, hogy az emberiség globális problémáitól kezdve az egyházak megújulásán át a személyes egyéni és családi gondok megoldására létezik egy 2000 éves lehetőség: Isten Országának keresése és életreváltása. Hiszünk abban, hogy Isten Országa, amelyet Jézus hirdetett, s az az emberi magatartás, amelyet szavaival és életével tanított, lehetséges ill. követhető. Nem azt gondoljuk, hogy az Evangéliumok olvasásával vagy az Evangéliumot a ma és itt élő emberhez közel hozni akaró Érted Vagyok olvasásával Isten Országa megvalósítható,hanem azt, hogy az olvasás által kapott gondolatokat beépíthetjük családjaink életébe, s megteremthetjük azokat a jézusi-­­apostoli közösségeket, ahol egyre közelebb kerül hozzánk ez az ország. És azt is gondoljuk, hogy a második évezred utolsó éveinek apokaliptikus légkörébe bele kell kiáltanunk a jézusi üzenetet. Ez a tapasztalás és hit inspirálja írásainkat, a gépelők, szerkesztők, tördelők áldozatos munkáját, a postá­zók, terjesztők, könyvelők erőfeszítéseit, azt, hogy 5-7000 példány eljusson az Olvasóhoz. Azért jelenhetünk meg, mert ingyen dolgozunk, mert barátaink és támogatóink felvásárolják saját újságunk számait, amelyeket sajtó-apostolkodásra használnak. Fizetünk azért, hogy dolgozhatunk. Lapunkat az Evangélium aprópénzre váltójának tekintjük. Ezért nem belőle élünk meg, hanem e lapért és gondolataiért élünk. Jól van ez így? Kezdetnek alighanem jó egy olyan lap számára, amely annak a valaha volt fizetségnélküli Vándortanító nyomdokain kíván járni, akit Jézus Krisztusnak neveztek. S annak a tarsus-i Saulus- Paulusnak a nyomdokain, aki elmondta — mert elmondhatta — magáról e szavakat: „Senkinek ezüstjét, aranyát nem kívántam, sőt Ti jól tudjátok, hogy a magam szükségleteiről is, meg a velem lévőkéről is ezek a kezek gondoskodtak ... megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: »Nagyobb boldogság adni, mint venni«.” (Csel. 20,34-5) Mindez arra bátorít bennünket , hogy őszintén, meg nem alkuvó hangon szóljunk, hogy megszólal­tassuk az elnémítottak hangját, hogy felvessünk égető, de agyonhallgatott problémákat, hogy sokszor „éles kardként” hasítson gondolatunk a hazai közgondolkodásba és Egyházunk életébe. „A kritika az Egyház iránti szeretet jele” — mondta halála előtt Rahner, s ilyen felelős, féltő szeretettel munkál­kodunk Egyházunk megújulásán, kérve Urunkat: „tedd könnyűvé énnekem ezt a nehéz hűséget”. S persze nem kerülhettük el Tanítónk sorsát­ kért támogatásainkat elutasították; a terjesztés munká­ját — sokszor a megfélemlítés eszközeivel is — akadályozzák; leszólják, rágalmazzák lapunkat. Mindez csak a teljesség kedvéért íródott, hiszen a sok segítő levél, biztatás, a többi újságban visszaol­­vasott gondolat, a visszahallott prédikációk, a nagyobb bátorság a kritikához, a tabuk döngetése, a beszámolók a megváltozott életekről és gondolkodásról — egyszerre igazolás és erőforrás a további munkához.­ S meg kell követnünk megbántottjainkat: a megválaszolatlan levelekért, a be nem fogadott írásokért, a rossz hangsúlytevésekért, a csúszásokért, ötlettelenségeinkért és pontatlanságainkért. Az új évben jobb munkamegosztással, a feladatok személyre konkretizálásával indítjuk munkánkat, megköszönve az újságot elindító heroikus feladatvállalását Simonyi Gyulának, aki hosszabb időre külföldre utazik. Ezen gondolatokkal és reményekkel indítjuk útnak a közel 50 éves Bokor Katolikus Bázisközösség szellemi-gondolati hátterét vállaló és szerkesztésében megjelenő családi és közösségi folyóirat har­madik évfolyamát. Tessszük ezt minden magyarul tudó, akár idehaza a Kárpát-medencében, akár azon túl — Csángóföldtől Clevelandig — élő felebarátunkért. Tesszük, mert üzenni akarjuk a csipkebo­korban megszólaló Hanggal együtt: „Érted vagyok!” Isten Országát közelítő új esztendőt kívánva 1992. január 1-én az Érted Vagyok szerkesztői. „Érted vagyok” Beköszöntő

Next