„Érted Vagyok”, 2014 (25. évfolyam, 1-6. szám)
2014-02-01 / 1. szám
2 * 2014. február „xtedva gyök” Megemlékezés Adalékok Sándor István boldoggá avatásához 2013. október 19-én a budapesti Szent István-bazilika előtti téren boldoggá avatták Sándor István vértanút, szalézi szerzetest, aki kapcsolatban állt a Bokor Közösség első nemzedékének több tagjával is. Az alábbi két írás közlésével emlékezünk meg a nagy eseményről. Sándor István és a BOKOR A Vatikán megbízásából érkezett Páter Kolakovich SJ munkásfiú- és leánycsoportokat is szervezett Debrecenben, aztán rábízta őket Bulányi Györgyre, e csoportok folytatói pedig a rákospalotai Clarisseumban felvették a kapcsolatot Sándor Istvánnal. Sándor István szalézi testvér ugyanolyan „megszállottan” hirdette az Igét, és szerette egybe az állami gondozott vagy egyéb nyomorgó munkásfiatalokat, mint Bulányi a maga diákjait - csak Sándor Istvánnak volt módja és mersze a Bulányi által tartott lelkigyakorlatok kinyomtatására. Ezeket az általa nevelt fiatalokat azután, amikor behívják katonának, társadalmi osztályhelyzetük alapján az államvédelmi hatósághoz osztják be, „kék ávósok” lesznek. Rákosiék úgy gondolják, hogy ezeket könnyű lesz meggyőzni a sztálinizmus igazságáról. Csakhogy ezek a fiúk úgy szeretik clarisseumi csoportjukat, hogy szabadnapjaikon visszajárnak Sándor Istvánhoz, akire ezért a Hatóság ráfogja, hogy a fiúkon keresztül kikémleli az AVO szigorún titkos munkáját. Erről önéletrajzi regényének második kötetében, az Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni 56. és 57. oldalán ír Bulányi György. A szaléziak weblapjában, a szalezianusok.hu-ban olvasom, hogy egy-egy rendtag halála esetén a provinciális halotti levelet ír róla a világon található összes szalézi háznak. Ádám László tartományfőnök, akit szintén belekevertek Sándor István koncepciós perébe és 1952. július 28-tól 1956. szeptember 14-ig politikai fogoly volt, amnesztiával történt szabadulása után szintén megírta Sándor István halotti levelét. Ebben írja többek között, hogy amikor a Katolikus Ifjúmunkások Országos Egyesületének (KIOE) első csoportjai szerveződtek, a Clarisseumban István testvér volt a mozgalom lelkes és fáradhatatlan motorja. Rendszeres katekizmusoktatás, hitről és szociális kérdésekről szóló beszélgetések, kilencednapi ájtatosságok, kirándulások, zarándoklatok, játék és sport, örömteli együttlét jellemezte a csoport életét. A fiatalok csak úgy sereglettek köréje. A háború után kezdetét vette az újjáépítés, és Sándor István ebben is oroszlánrészt vállalt. Jó Pásztorként maga köré gyűjtötte derék fiataljait, és ahogy lehetett, hol a szabad ég alatt, hol kitört ablakok mögött megtartották heti összejövetelüket és a szerény esti tanórákat. Az új idők új problémákat vetettek fel és új módszereket követeltek, de lelkes, fiatal, apostoli lelkületű testvérünk nem hátrált meg. Tanult, lejegyezte a nála tapasztaltabbak előadásait, kielemezte a komoly, nehéz anyagot, majd saját lelkén átszűrve csepegtette azt fiatal barátainak fogékony szívébe. A fiatalok száma napról-napra növekedett, a másik oldal minden propagandája ellenére. Egy szív és egy lélek voltak. Orbán Sándor „Inkább kell engedelmeskedni Istennek!” Sándor István Szolnokon született, 1914. október 26-án; édesapja, S. István MÁV-segédmunkás volt. Iskolai végzettsége: fémipari szakiskola (1931). Az iskola elvégzése után vasesztergályosként helyezkedett el. 1936-ban belépett a szalézi szerzetesrendbe mint laikus testvér; 1936-40 között a szalézi noviciátust végezte; 1940-ben letette a rendi fogadalmat; 1940-49-ig nyomdászként dolgozott a szalézi nyomdában. Közben 1941-45 között kisebb megszakításokkal híradós katonaként a hadseregben szolgált. 1946-tól munkásfiatalokat vezetett a rákospalotai KIOE-ben (Katolikus Ifjúmunkások Országos Egyesülete). 1947-ben beszervezte az akkor még legálisan működő KIOE-be Zana Albert cipészmunkást, akinek a későbbiekben jelentős szerepe lett. 1948 őszétől kezdve megszervezte a feloszlatott rákospalotai KIOE hat illegális csoportját. Ebben a munkában buzdítást és támogatást kapott a titkos KIOE-központtól, valamint a Bokor Közösség első nemzedékének több tagjától: Berényi Dénestől, Balássy Gézától, Szabó Magdától, Orth Mihálytól. Segítségére voltak Botlik Bence szülei is: édesanyja, Dr. Jakab Teréz a szalézi rend értékeinek mentésével, édesapja, Botlik László mérnök pedig többek között egy vallásról és tudományról szóló előadássorozattal járult hozzá Sándor István működésének eredményességéhez. Az eredményességhez nagyban hozzájárult az is, hogy Dvorszki Magda összekötőn keresztül a Bokor rendszeresen ellátta vallásos röpiratokkal, brosúrákkal az illegális csoportokat, amelyeket ők aztán - sokszorosítva - tovább terjesztettek. Sándor István lakhelye és működésének fő színhelye a Clarisseum, népszerűen a „Clari” (nevét az alapító, gróf Károlyi Sándorné Korniss Klára védőszentjének nevéről kapta). Az Ybl Miklós által tervezett szép épület az Újpestet Rákospalotával összekötő közúti felüljáró mellett áll. Ebben az épületben volt 1950 tavaszáig a szalézi rendház és a legszegényebb családok iskolás gyermekeit befogadó fiúnevelő intézet, amelyhez annak idején nagy park, egy cserkészotthonul szolgáló ház, nyomda meg több más épület is tartozott. A Clarisseumban, gyakran az épület kápolnájának sekrestyéjében jöttek össze hetente a munkásfiatalok, hogy előrehaladjanak a keresztény tanítás megértésében. 1949- ben Sándor István sekrestyés lett. Szoros kapcsolatot tartott fenn a „kék ávósokhoz” katonai szolgálatra behívott munkásfiatalokkal. 1950 tavaszán feloszlatták a szalézi rendet. A fiatalok és a „Clari” barátai mindent elkövettek, hogy magánházaknál rejtsék el a rend értékeit. Egy beszélgetés során Sándor István megtudta, hogy Zana Albert 1945-ben terrorcselekményeket követett el szovjet katonák ellen. 1951 február végén a hatóság tudomására jutott Sándor István illegális tevékenységének egy része. Hogy letartóztatását elkerülje, Kiss István álnéven a Persil gyár dolgozója lett, s bejelentés nélkül lakott rendtársa, Dániel Tibor szerzetes lakásában. Kapcsolatait is részben rajta keresztül tartotta fenn. Ez időben kirándulásokat, magánházakban összejöveteleket szervezett, és hittant tanított.