„Érted Vagyok”, 2014 (25. évfolyam, 1-6. szám)

2014-02-01 / 1. szám

2 * 2014. február „xtedva gyök” Megemlékezés Adalékok Sándor István boldoggá avatásához 2013. október 19-én a budapesti Szent István-bazilika előtti téren boldoggá avatták Sándor István vértanút, szalézi szerzetest, aki kapcsolatban állt a Bokor Közösség első nemzedékének több tagjával is. Az alábbi két írás közlésével emlékezünk meg a nagy eseményről. Sándor István és a BOKOR A Vatikán megbízásából érkezett Páter Kolakovich SJ munkásfiú- és leánycsoportokat is szervezett Deb­recenben, aztán rábízta őket Bulányi Györgyre, e csoportok folytatói pe­dig a rákospalotai Clarisseumban felvették a kapcsolatot Sándor Ist­vánnal. Sándor István szalézi testvér ugyanolyan „megszállottan” hirdette az Igét, és szerette egybe az állami gondozott vagy egyéb nyomorgó munkásfiatalokat, mint Bulányi a maga diákjait - csak Sándor István­nak volt módja és mersze a Bulányi által tartott lelkigyakorlatok ki­nyomtatására. Ezeket az általa nevelt fiatalokat azután, amikor behívják katonának, társadalmi osztályhelyzetük alapján az államvédelmi hatósághoz osztják be, „kék ávósok” lesznek. Rákosiék úgy gondolják, hogy ezeket könnyű lesz meggyőzni a sztálinizmus igaz­ságáról. Csakhogy ezek a fiúk úgy szeretik clarisseumi csoportjukat, hogy szabadnapjaikon visszajárnak Sándor Istvánhoz, akire ezért a Ható­ság ráfogja, hogy a fiúkon keresztül kikémleli az AVO szigorún titkos munkáját. Erről önéletrajzi regényé­nek második kötetében, az Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni 56. és 57. oldalán ír Bulányi György. A szaléziak weblapjában, a sza­­lezianusok.hu-ban olvasom, hogy egy-egy rendtag halála esetén a pro­vinciális halotti levelet ír róla a vilá­gon található összes szalézi háznak. Ádám László tartományfőnök, akit szintén belekevertek Sándor István koncepciós perébe és 1952. július 28-tól 1956. szeptember 14-ig politi­kai fogoly volt, amnesztiával történt szabadulása után szintén megírta Sándor István halotti levelét. Ebben írja többek között, hogy amikor a Katolikus Ifjúmunkások Országos Egyesületének (KIOE) első csoport­jai szerveződtek, a Clarisseumban István testvér volt a mozgalom lel­kes és fáradhatatlan motorja. Rend­szeres katekizmusoktatás, hitről és szociális kérdésekről szóló beszél­getések, kilencednapi ájtatosságok, kirándulások, zarándoklatok, játék és sport, örömteli együttlét jellemez­te a csoport életét. A fiatalok csak úgy sereglettek köréje. A háború után kezdetét vette az új­jáépítés, és Sándor István ebben is oroszlánrészt vállalt. Jó Pásztorként maga köré gyűjtötte derék fiataljait, és ahogy lehetett, hol a szabad ég alatt, hol kitört ablakok mögött meg­tartották heti összejövetelüket és a szerény esti tanórákat. Az új idők új problémákat vetettek fel és új mód­szereket követeltek, de lelkes, fiatal, apostoli lelkületű testvérünk nem hát­rált meg. Tanult, lejegyezte a nála ta­pasztaltabbak előadásait, kielemezte a komoly, nehéz anyagot, majd saját lelkén átszűrve csepegtette azt fiatal barátainak fogékony szívébe. A fiata­lok száma napról-napra növekedett, a másik oldal minden propagandája el­lenére. Egy szív és egy lélek voltak. Orbán Sándor „Inkább kell engedelmeskedni Istennek!” Sándor István Szolnokon született, 1914. október 26-án; édesapja, S. István MÁV-segédmunkás volt. Iskolai vég­zettsége: fémipari szakiskola (1931). Az iskola elvégzése után vasesztergályosként helyezkedett el. 1936-ban belépett a szalézi szerzetesrendbe mint laikus testvér; 1936-40 között a szalézi noviciátust végezte; 1940-ben letette a rendi fogadalmat; 1940-49-ig nyom­dászként dolgozott a szalézi nyomdában. Közben 1941-45 között kisebb megszakításokkal híradós katonaként a had­seregben szolgált. 1946-tól munkásfiatalokat vezetett a rákospalotai KIOE-ben (Katolikus Ifjúmunkások Országos Egyesüle­te). 1947-ben beszervezte az akkor még legálisan működő KIOE-be Zana Albert cipészmunkást, akinek a későbbiek­ben jelentős szerepe lett. 1948 őszétől kezdve megszer­vezte a feloszlatott rákospalotai KIOE hat illegális cso­portját. Ebben a munkában buzdítást és támogatást kapott a titkos KIOE-központtól, valamint a Bokor Közösség el­ső nemzedékének több tagjától: Berényi Dénestől, Balás­­sy Gézától, Szabó Magdától, Orth Mihálytól. Segítségére voltak Botlik Bence szülei is: édesanyja, Dr. Jakab Teréz a szalézi rend értékeinek mentésével, édesap­ja, Botlik László mérnök pedig többek között egy vallásról és tudományról szóló előadássorozattal járult hozzá Sán­dor István működésének eredményességéhez. Az eredmé­nyességhez nagyban hozzájárult az is, hogy Dvorszki Magda összekötőn keresztül a Bokor rendszeresen ellátta vallásos röpiratokkal, brosúrákkal az illegális csoportokat, amelyeket ők aztán - sokszorosítva - tovább terjesztettek. Sándor István lakhelye és működésének fő színhelye a Clarisseum, népszerűen a „Clari” (nevét az alapító, gróf Károlyi Sándorné Korniss Klára védőszentjének nevéről kapta). Az Ybl Miklós által tervezett szép épület az Újpes­tet Rákospalotával összekötő közúti felüljáró mellett áll. Ebben az épületben volt 1950 tavaszáig a szalézi rendház és a legszegényebb családok iskolás gyermekeit befogadó fiúnevelő intézet, amelyhez annak idején nagy park, egy cserkészotthonul szolgáló ház, nyomda meg több más épület is tartozott. A Clarisseumban, gyakran az épület kápolnájának sek­restyéjében jöttek össze hetente a munkásfiatalok, hogy előrehaladjanak a keresztény tanítás megértésében. 1949- ben Sándor István sekrestyés lett. Szoros kapcsolatot tar­tott fenn a „kék ávósokhoz” katonai szolgálatra behívott munkásfiatalokkal. 1950 tavaszán feloszlatták a szalézi rendet. A fiatalok és a „Clari” barátai mindent elkövettek, hogy magánházak­nál rejtsék el a rend értékeit. Egy beszélgetés során Sándor István megtudta, hogy Zana Albert 1945-ben terrorcselekményeket követett el szovjet katonák ellen. 1951 február végén a hatóság tudomására jutott Sándor István illegális tevékenységének egy része. Hogy letartóz­tatását elkerülje, Kiss István álnéven a Persil gyár dolgo­zója lett, s bejelentés nélkül lakott rendtársa, Dániel Tibor szerzetes lakásában. Kapcsolatait is részben rajta keresz­tül tartotta fenn. Ez időben kirándulásokat, magánházak­ban összejöveteleket szervezett, és hittant tanított.

Next