„Érted Vagyok”, 2020 (31. évfolyam, 1. szám)

2020-02-01 / 1. szám

4 • 2020. február Ha itt jól szeretjük egymást, akkor lesz hiteles a társadalom felé hirde­tett evangéliumunk. A kisközösség nélkülözhetetlen eszköz arra, hogy az Isten Országa általunk is terjedjen. Ha nem esz­köz, hanem cél lenne, akkor egy lennénk a számtalan klub, önmene­dzselő irányzat, belterjes mozgalom között. A közösséget „Tábor hegyé­nek tekintjük, ahol megerősödhe­tünk, hogy a mindennapokban job­ban helytállhassunk. Ilyen kiemel­kedő tábor-hegyi életjelenség az éves lelkigyakorlat. Mély testvéri kapcsolatokban élők elvonulunk pár napra, hogy kiértékeljük Isten és egymás előtt az elmúlt évet, és elké­szítsük a következő szorgalmi évre vonatkozó tervünket. A társadalom felé ennek közvetetten van jelentő­sége, hiszen hiteles és élhető életre törekvésünknek fontos feltöltődési ideje ez. Sokféle veszély merül fel a jézusi úton járásunkban, van miben rendbe tenni magunkat, és vannak eszközök is, amelyek ezt segíthe­tik... Szétszórtság ellen ott a naptár fegyelme: amit beírunk, az kevésbé fog elfelejtődni. Belefáradás ellen ott a tervezés rendje, és a testvérba­ráti figyelés és jelzés gyakorlata. A ,jó nekünk itt, és ennyi” megülési hajlama ellen ott ez a mindennapo­kat átszövő elhivatottságra emlékez­tető eszköz. Közös irányt tartásunk megőrzésére és fejlesztésére zsina­­toljuk át az évet, két közösségveze­tői találkozóval (őszi és tavaszi KVT). Szétszóródás ellen a közös nevezőnket hangsúlyozzuk, frissít­jük. Ezt nevezzük Jézus tartalmi örökségének. Ez a Jézustól tanult szeretet hármassága, amit sokféle­képpen lehet kifejezni. Gyermeke­ink felé ezt úgy képviselem, hogy „LeBat”-törvény: Segítőkészség-Barátkozás-Jószívűség, így is át lehet fogalmazni a szolgálat­­békességteremtés-adás hármasságát. Gazdagodás ellen ott a nagycsaládra tett hangsúlyunk és az adástörvény teljesítésére való törekvésünk. Le­­szegényedés ellen ott van az egy­másra figyelő értékáramoltatásunk és a sokoldalú talpraesettségre tö­rekvésünk. Az is veszély, hogy az erős öntudat bevihet bennünket a gőg bűnébe. Ez ellen ott van a lelki­­ismeret-vizsgálat, a lelkivezető jel­zése, a közösség jellemformáló ere­je. Öntudatunk, mi­ tudatunk szol­gálja a tetteinket, bűnbánatunk pe­dig szolgálja szerénységünket és hitelességünket. Gyermek és ifjúsági táborokkal igyekeztünk élményhez kötődően megszólítani a nyitott szívű fiatalo­kat. Ez számos testvérünknek jelen­tette az első lépést a Bokor kiskö­zösségeinek valamelyikébe tarto­záshoz. Közös lelki imaélményeket jelentettek a nagyböjti imák, éjsza­kai virrasztások, amelyekre akárki bejöhetett az adott templomba. Mindmáig kiemelkedő imaidőszak a Lélekvárás, ami Hamvazószerdától Szentháromság-vasárnapig tart. Száz­­egynéhány napra százegynéhány testvéri gondolat ad írásos segítséget az elcsendesüléshez. Ugyanez az adventi időszakra is vonatkozik. Ezek az írásos anyagok sokakhoz eljutnak Bokron kívüli kapcsolata­ink révén. Évente Bokorünnepet tartunk, hogy értékeinkért, gyümölcseinkért, irányulásunkért hálát adjunk. Nya­ranta háromnapos Bokor Nagytá­bort szervezünk (BNT, 2000 óta), ahol több százan erőt meríthetünk egymás szolgálatából. Olyan eszkö­zök ezek, amelyek a még közösség­be nem tartozó szimpatizánsoknak is lehetőséget adnak tágabb ismere­tekre és ismeretségekre. Belső in­formációs lapunk a Tájék, mely havi rendszerességgel tájékoztat belső életjelenségeinkről (1990 óta). 3. A társadalom felé olyan eszközök kellenek, ame­lyek vonzók, figyelemfelkeltők, közérthetők. Jézusra figyelő szere­­tetkultúrát képviselünk. Volt idő, amikor mi voltunk a botránykő. Megtapasztalhattuk, hogy „az embe­rek hamarabb megbocsátják vála­szainkat, mint kérdéseinket” (Né­meth László). Ez hívta fel ránk a figyelmet. Megkérdőjeleztük a sze­retet jézusi tartalmával ellenkező keresztény és nem keresztény irá­nyulásokat. A Bokor múltjával fog­lalkozni akarókat ma is ez érdekli, mert ez piacképes, ez hírértékű, ez „botrányos”. így lehetünk érdekes­ség, csodabogár, látványosság, de ez kevés az országhoz. Oda nem né­zők, hanem csatlakozni akaró embe­rek kellenek. Az Isten Országa ezen az úton tehát nem épül, nem terjed. Az embereket nem a botrányok, hanem a boldogságuk reménye tudja jól megszólítani. Minket is beskatu­lyáztak „eretnekgyanús, szakadár, könyörtelen kritikus” kategóriákba. Nekünk ezzel szemben olyan eszkö­zökkel kell élnünk, amelyek elvfel­adás nélkül lebontják ezeket a fala­kat Jézus szeretet-Istene előtt. A média lehetőségét már 1990- től használjuk az „Érted vagyok” kéthavonta megjelenő folyóirattal. Ebben Jézusra figyelően jelennek meg a teológiai, pasztorális, ökoló­giai anyagok. A példányszám növe­lése érdekében nem adhatjuk le igényes tartalmainkat. A Koinónia Bokron belüli, havi kiadvány, de jól használható a társadalom érdeklődő körei felé is. Az internetes megjele­nés (bokorportal.hu) a Bokor kíná­latának és elérhetőségének fóruma. Gyermek- és ifjúsági megszólítása­inknak ez ideig sajnos nincs kiadvá­nya. Rendezvényeink mindig valami­lyen apostolkodó, értékfelmutató céllal szerveződtek. A Katolikus Megújulási Konferencia (1990) egyházmegújító szándékunkat szol­gálta. A Román-Magyar Családi Hétvége 300 család felé mutatta ki a magyar és jézusi vendégszeretetet (1990). A Kézfogás konferencia (1993) eszköz volt arra, hogy a sokféle, velünk szóba állni hajlandó irányzat közeledjen egymáshoz. A Hadkötelezettséget Ellenzők Ligája már olyan kezdeményezés volt, amelyben velünk együtt más erő­szakellenes irányultságú emberek is részt vettek (1993). A Bokor Közös­ségfejlesztő és Kulturális Egyesület (BÖKKE, 1994) annak eszköze kíván lenni, hogy a jézusi közösség­­építés és életalakítást szolgálja könyvkiadással, oktatási, kulturális segédanyagok felkínálásával. A Jókei Év konferencia (1995) eszköz volt arra, hogy kiengesztelődést kínáljon, és együttműködésre buz­dítson, a Harmadik Világ Alapít­vány pedig az éhezők felé nyújtott segítségünket segíti kijuttatni a kap­csolatok ápolásával (1998). A Hazai Rászorulók Alapítványa határon belül is igyekszik szolgálni a szük­séget szenvedőket. Fontos számunk­ra, hogy ne a társadalom szociális hálójának részeként adakozzunk, hanem életképességre akarjuk segí­teni a ma még rászorulót („ne csu­pán halat, hanem halászásra segítést adjunk”). Erőszakmentes jézusi elveinket a Taszári Békemenetben fejeztük ki (2001), ezzel kapcsolód­ni akartunk a nemzetközi Erőszakel­lenes Nap programjában részt vevő nemzetközi erők rendezvényeihez is. A sort folytathatjuk, és folytattat­­ja is velünk élet... „Az ember annyira üdvözül, am­ennyire részt vesz Isten munkájá­ban” (Németh László). A Bokor tagjai is üdvösséget munkálni akaró emberek a maguk ilyen-olyan esz­közeivel. Reményünk: jó gyümöl­cseinkről leszünk felismerhetők... fitted vágyai* ________________Tanulmány

Next