Pesty Frigyes szerk.: Értekezések a Történeti Tudományok köréből 10. kötet (1882-1883)
5. Gyárfás István: A jászkúnok nyelve és nemzetisége. (1882)
76 GYÁRFÁS ISTVÁN. tatárnyelvűségeket a magyarság másfél százados ráhatása és a térítés munkája el nem enyésztethette. A beköltözés és itt való letelepedés után alig 70 év múlva jön elő 1311-ben Hegyesegyház — a mai Kímhegyes, — egy század múlva 1352-ben Hatház, Scybes nevű gazdag kánnak szálláshelye — ma puszta Karczag város határában, 1353-ból Kerekegyház, a török világban népes község, ma Kiskán puszta. 1357-ből Berény, Jákóhalma, s e ma is meglévő két jász község között ez évben per tárgyat képezett Horgas vagy Nagyérmelléke nevű föld, mely ma is ez utóbbi nevet viseli. 1359-ből Aranyegyház ma Szabadszállás városa határrésze; 1365-ből, Arnikmelléke, ez már 1396-ban és ma is Árokszállás ; 1370-ből Mizse ma jász puszta; 1371-ből Tompa — ma Szabadka városi puszta, — I. Lajos korából Apátiszállás, — 1389-ből Félegyháza, — 1389-ből és 1395-ből tömegesen: Fábiánsebestyén, Waychunnipe, Alennipe, Abchykszállás, fresemihálszállása, Csonkaszentmiklós, Csorbajánosszállása, Chunegyház, Homokszállás, Kolbászszállás, Kisszállás, Tijszállás, Zakegyház, melyek részint ma is ismert, részint ismeretlenné vált nagykun, vagy idő folytán a szomszéd megyékhez csatolt községek és puszták, — 1391-ből Négyszállás, Kysir, Madaras, Bugacz — ma is ugyane néven, — 1397-ben Kokat — ma puszta; 1399-ből: Alsószentgyörgy, Ladán — ma is jászközségek, összesen 30. Ezekhez járulnak az Apáthiszállásra nézve a budai káptalan által 1391-ben teljesített határjárási jelentésből: bércz, bérczhát, őrhalom, szekér, székfertő helynevek, s 1391-ből egy jásznak neve: Gazdag György. Hogy e helynevek nem a tatárjárás előtti korból való elnevezéseket viselik, mutatja a kunoknál szokásos szállás pótnév, melylyel ezeknél találkozunk. E korból különösen érdekes két oklevél. Az egyik Csáktornyai István nádor és kánok birájának 1389-ik évi ápril 22-én Szentfábián és Sebestyén vértanúk egyháza körül lakó kúnok szállásán kelt oklevele, mely szerint Jakabnak fia Miklós és Jánosnak fia Miklós Waychunnipei kúnok egyfelől, hasonlóan Zendrének fia Jakab Alonnypei kún másfelől előtte személyesen élőszóval jelentették, hogy közöttök Keek nevű hely mellett fekvő Tijszállás, más néven Zakegyháznak nevezett kún szállás felett peres kérdés támadt, mely előbb — tehát több évvel 1389. előtt — per útján hosszabb ideig tárgyaltatott, később azonban a nádor előtt barátságosan kiegyenlíttetett oly módon, hogy Jakab Zakegyházát a két Miklósnak örökösen visszabocsátotta. A másik Zsigmond királynak ezután hat év múlva 1395. márcz. 23-án Nagyszebenben kelt oklevele, melyben meghagyja