Pesty Frigyes szerk.: Értekezések a Történeti Tudományok köréből 11. kötet (1883-1884)
1. Vaisz Ignácz: Masolino olasz képíró művei. Adalékok a magyar műtörténethez. (1883)
4 VAJSZ IGNÁCZ. Hogy mennyire fontos minden új adat, mely ezen mester jellemzésére és helyes megítélésére vezet, mennyire fontos ennélfogva azon befolyás is, melyet Magyarország Masolinóra gyakorolt, mutatja azon tény, hogy a reá vonatkozó kérdések régóta foglalkoztatják a legkiválóbb műtörténészeket, mivel e kérdések helyes megoldásától függ a renaissance egyik nagyon kiváló és felette érdekes korszakának megértése és két irányadó mesterének helyes megítélése. E két mester Masolino és Masaccio, kiknek jelentősége felett egész irodalmi harczok folytak és folynak. E viták fő tárgyát képezik a florenczi Carmine templom Brovicacci kápolnájában látható, és a renaissance összes mestereinek iskoláját képező falfestményeknek régibb részei. Az írók nagy része azt állítja, hogy a most látható festmények közül egyik sem Masolinóé, hogy azok majdnem kizárólag tanítványának Masacciónak művei. Főkép mióta Croiue és Cavalcaselle nagyhírű műve az olaszországi festészetről megjelent, majdnem ellenmondás nélkül fogadták el a Masaccio kizárólagos működését állító nézetet. Mások megkísérlették Masolino érdekeit védeni, de ezek az idézett munka megjelenése óta elhallgattak. Pedig számos ok, melyek közül néhányat már a mult évben az Ungarische Revueben »Ungarn, und die italienische Renaissancemalerei« czímű czikkemben fölhoztam, s melyeket még a híres olasz műtörténészek Milanesi és Mongeri is figyelemre méltóknak találtak, azon meggyőződést szült, hogy e kérdésben Crosce és Cavalcasello tévednek. E fontos kérdés helyes megoldásától függ ama korszak festészetének helyes megítélése. Hogy pedig a megoldást előmozdítsuk, mindenekelőtt szükséges, hogy Masolino összes még létező műveit behatóan vizsgáljuk. Ez pedig eddigelé nem történt oly mérvben, mint azt a dolog fontossága követelné. Főleg Castiglioneban lévő freskói, melyeket mindjárt Magyarországból való visszatérése után festett, tudományos vizsgálat alá eddig csak mellékesen vétettek. E tárgygyal hosszabb ideje foglalkozván, igyekeztem e hazánkra nézve is oly nagy fontosságú műtörténelmi kérdés megoldásához szerény tehetségemhez képest járulni, mely törekvésemben Trefort Ágoston miniszter úr ő excellen-