Pesty Frigyes szerk.: Értekezések a Történeti Tudományok köréből 16. kötet (1893-1896)
1. Óváry Lipót: A magyar Anjouk eredete. (1893)
10 ÓVÁRY IIPÓT fogja,1) alighogy Frigyesnek 1250. decz. 13-án bekövetkezett haláláról értesült, ünnepélyesen kinyilatkoztatta, hogy a lyoni zsinat határozata értelmében a Hohenstaufeniakat a pápai fenhatóság alá tartozó szicziliai királyságtól örökre megfosztottaknak tekinti, s azonnal a legnagyobb erélylyel indította meg ellenök a harczot. Koldusbarátok raja, fanatikus hitszónokok árasztották el nemcsak Olaszországot, de Európa többi országait is, anathémát kiáltva a hohenstaufeni ivadékra, mely a hitetlen saracénokkal szövetkezve bitorolja a sz.szék birtokait. Ez izgatásoknak közvetlen eredménye az len, hogy a nápolyi és szicziliai nemesség egy része s több előkelő város kitűzte a pápai lobogót.2) Magát II Nápolyt IV. Incze pápa foglalta el. Manfredinek azonban sikerült a mozgalmat részben elfojtani, sőt rokonszenves modorával csakhamar a nápolyi nemességet is maga részére hódítani.3) És kétséget nem szenved, hogy, ha a féktelen zsarnokságáról s kegyetlen vérengzéseiről híres Konrád, trónja elfoglalása végett, az országba nem jön (1251.), Manfredinek, kit az olasz egykorú történetírók egyhangúlag humánus, bölcs és vitézi erényekben gazdag fejedelemnek ismernek el, sikerült volna tán, a pápai ellenségeskedések ellenére is fentartani a német uralmat Szicziliában. De Konrád rövid uralkodása, melynek minden mozzanatát pusztítás, rablás s az emberi jogok lábbal tiprása jelzik, ki Nápoly polgárait annyira lealázta, hogy kényszeríté őket saját kezeikkel lerombolni városuk falait, melyekről Livius azt mondja, hogy Hannibált is visszariasztották.Aoly kérlelhetetlen gyűlöletet oltott a nápolyi nép keblébe a német uralom ellen, hogy bizton állítható, miszerint a Hohenstaufenek szicziliai uralmának nem annyira a guelfek és a pápaság, mint inkább maga Konrád vetett véget örök időkre. A nápolyi nép általános örömére e kegyetlen zsarnok már 1254-ben, alig 26 éves korában, hirtelen halállal, több ]) Absit, ut in populo christiano sceptuim regiminis ulterius maneat apud illum, vei in vipeream eius propagmem transferatur. Höfle Fridrich II. I. 383. 2) Giannone. Storia civile del Regno di Napoli IT. 478. ') Anonymus de Rebus Friderici. 4) Giannone. II. 481.