Pesty Frigyes szerk.: Értekezések a Történeti Tudományok köréből 16. kötet (1893-1896)
7. Komáromy András: Ugocsa vármegye keletkezése. (1896)
GOCSA VÁRMEGYE KELETKEZÉSE. 31 bírván azt Feliczián ispán fiaival, akik a Tisza jobbpartján, Ardó és Nyírtelek koronajószággal szomszédos Fancika (most Fancsika) földet szerezték meg maguknak. Feliczián egyik fia Márton később ide telepedett s a már kihalt Fancsicay és Lázár családot alapította.1) IV. A birtokviszonyok változásával a társadalmi és politikai viszonyok átalakulása is megkezdődött. A királyi praedium rövid idő alatt felére, harmadára olvadt s a régi szász gyarmatok közelében magánvárak emelkedtek, tőszomszédságukban pedig az ispántól független birtokosok, nemesek laktak. Ezeknek száma az uralkodók bőkezűsége s a várintézmény bomladozása folytán úgyszólván naprólnapra növekedett és a szent királyok vadászó erdejéből csakhamar autonom vármegye lett, melynek ügyeit a nemesség választott bírái igazgatták. A főrendet, a nagybirtokos aristokratiát képviselő családok beszármazott idegenek voltak. Törzsökük nem Ugocsában gyökerezett, ős nemzetségi javaik más megyékben, az ország különböző vidékein feküdtek. A Gutkeledek gazdagságának és hatalmának alapját szathmár- és szabolcsvármegyei birtokaik képezték, a Káták szintén azon a vidéken és Beregben voltak igazi urak. Huntpázmán Marczel ispán fiainak pedig Biharmegyén kívül, ahol nemzetségük sz.-jánosi monostorra állott, Erdély közepén, sőt Esztergom vámmegyében is volt örökségük.2) Ámde a köznemesség sem dicsekedhetett az első foglalás, az ősmegszállás jogával, — a miről különben Ugocsában szó Feliczián fia Akhilles mester — később pataki plebánus — 1280-ban Marczell fiaival a Verbőcz szomszédságában fekvő A.Italpatak nevű földért perlekedett. (Lelesz: Simándy István prépost 1640-iki átiratából.) Fancsikám nézve 1. Országos Levéltár DL. 1653. 2) A Gutkeledek elágazására nézve 1. »Magyar Nemzetségek« cz. könyvismertetésemet. Turul X. k. A többire ugyancsak tőlem : A Káta nemzetség és a Huntpázmán nemzetség cz. tanulmányokat. (Turul 1887. évf. és VIII. k.)