Állami gimnázium, Erzsébetváros, 1903
, ogy a Küküllő, Cibin és Olt között egy egészet képezzen, ezért a szászföldhöz kapcsolta a sebesi székelyek lldjét is. De a nemzeti élet ezen elhatározást módosította. A haza szolgálatában szerzett érdem megjutamazására a középkorban egyedül a birtok adományozás szolgált. Ily alapon kapnak egyesek birtokot a Királyaidon ; a birtokosok ezzel a megye tagjaivá lesznek. Így jutottak Alvincz, Borberek, mely helységek Zsigmond Ulászló és Ferdinand okleveleinek tanúsága szerint a rét székhez tartoznak, Fehér megye hatáskörébe. Egyes nemes emberek különféle módon tudnak szerezni a szász földön birtokot. Sükösdi Gáspár a XV. század elején Sombor falu egy részének és egy kőhalmi háznak birtokába helyezkedett. A szászok 1502-ben a királynál panaszt tettek, de nem nagy eredménnyel, mert panaszukat 1506-ban ismételték. Sükösdi-féle sombori birtokok megyei földdé lettek s később Felső-Fehér vármegyéhez tartoztak. 1322. és 336. évi oklevél szerint Mártonfalva Selyk székben feküdt, később Felső-Fehér vármegyének székhelye volt). Nagy Lajos 1361-ben elrendelte, hogy az újegyházszékben fekvő Zalatna az erdélyi káptalannak visszaidassék). Vecsésd, Tamásvölgye és Ostelke régebben a szebeni székhez tartoztak, de már Zsigmond király fehérnegyeseknek nevezi. Ez úgy jött létre, hogy e falvak ártokosai a nagysenki Henningek, kik közül egy szebeni apán is volt, a szász nemzettől elváltak s a megyei nemességhez csatlakoztak. Segesvár és Medgyes között: Pese, Keresd, Felszin, Aimakerék és Rudaly birtokosa a XIII. században Apa, 1) Pesti i. m. 47., 48., 53. 1. 2) Pesti u. o. 49.