Állami gimnázium, Erzsébetváros, 1903
Felső-Fehér vármegye. Nem szándékozom monográfiát írni, erre nincs sem időm, sem elég adatom; inkább földrajzilag óhajtom ismertetni azt a területet, melyet a 18. és 19-ik században Felső-Fehér megyének neveztek. Akár a szlávokat utánozták a megyék szervezésével az első királyok, akár saját józan eszük szerint jártak el, a megyékben oly intézményt adtak Magyarországnak, mely az összes alkotások közül egyedül érte meg napjainkat. Igaz, hogy egy-két eltéréssel, csak az elhelyezés maradt meg az Árpádok megyéjéből, de épen ebben tündöklik az Árpádok lángesze. A megyéknek alapját ugyanis úgy rakták le, hogy ez az intézmény fejlődésre képes, és ennek következtében halhatatlan legyen. .A fejlődésnek a legelső foka az, mikor a királyi uradalmak a szabad birtokosok szövetségévé válnak s ezzel a nemzeti élet fontos tényezőivé lesznek. A honfoglaló magyarok a szűkebb értelemben vett magyar medencén kívül a Bihar erdőn túl eső medencét is megszállották s itt is úgy rendezkedtek be, mint a nyugati medencében. Alkotják Szolnok, Doboka, Kolozs, Torda, Küküllő, Fehér vármegyéket, később 1276 körül Hunyad vármegyét, miután 1267-ben fölépítették Hunyadi várát. Az erdőelvi megyék elnevezését tekintve, nem érezzük a szláv hatást. Szolnok, Doboka, Kolozs, Torda elnevezése személyneveken alapul, Küküllő a területén keresztül haladó iker folyóktól veszi a nevét. Fehérnek az értelmezése bizonyos tőséget rejt magában. A túl-