Esély, 2010 (21. évfolyam, 1-6. szám)

2010 / 2. szám - SZEGÉNYSÉG ÉS KIREKESZTÉS - Nyilas Mihály: Peter Townsend: egy tudós és közszereplő a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentéséért

SZEGÉNYSÉG ÉS KIREKESZTÉS szociális reformokat segített elő (pl. a fogyatékkal élők juttatásainak javí­tása, a gyermekszegénység és az egészségügyi egyenlőtlenségek csök­kentésének indikátorai). Az 1950-es évek közepétől évtizedeken át számos munkáspárti szak­politikai bizottságban vett részt, és szerepet vállalt több nemzetközi szervezetben (UNESCO, UNICEF, WHO, ILO, EU) is. 1976-1979 között például az akkori kormány tanácsadójaként jelentős szerepet játszott az egészségügy egyenlőtlenségeit, szegénység és rossz egészségügyi állapot összefüggéseit vizsgáló, 1980-as Black Report elkészítésében. Townsend szerint a jelentésben tárgyalt problémát az alacsony jövedelmeket meg­szüntető radikális jövedelem-redisztribúciós programokkal lehet meg­oldani. Margaret Thatcher kormányzása idején harcolt a kinyíló jövede­lemolló és az erősödő egyenlőtlenségek ellen. Nagy reményeket fűzött a Tony Blair vezette új baloldalhoz, különösen amikor a New Labour 1999-ben meghirdette a gyermekszegénység felszámolását. Várakozása­iban csalódott, és egyre inkább a Munkáspárt baloldalán kereste a poli­tikai szövetségeseit. Elismerte, hogy Blair idején erősödött a szegények támogatása, de kevésnek tartotta az állami segítséget. Az is zavarta, hogy állandóan a támogatási rendszer csalóiról folyt a szó, ami stigmatizálta a becsületes többséget is. Bírálta a kormány szegénységenyhítő stratégiáját is, adókedvezmények helyett jogként járó ellátásokat akart. A sok pályatárs szerint Nagy-Britannia - és a világ - valaha élt leg­jelentősebb szegénységkutatója életvitelében sem feledkezett meg az elveiről, a szegénység elleni küzdelemről. Egyik korai esszéjében írta, mintegy hitvallásként: „Nem élhetsz úgy, mint egy lord, és prédikálhatsz úgy, mint egy szocialista." E hitvallás jegyében híres egyetemi profesz­­szorként is egy kis Citroennel járt, és az volt a véleménye, hogy az egye­temi tanároknak túl magas a fizetése. Ennek jegyében professzori fizetése felét konzekvensen szegénységellenes civil szervezeteknek adta. A Townsend a The Last Refuge végén ezt írta: „Talán érdemes - a valósá­got tekintve egy kicsit szomorúan - elgondolkozni azon, hogy a szabad, demokratikus és virágzó társadalom végső próbája ez: leggyengébb tag­jainak mennyi jut szabadságból, demokráciából és prosperitásból." Életét arra tette fel, hogy ez a „szomorú helyzet" megváltozzon és a többféle szempontból hátrányos helyzetű emberek életesélyeinek javulá­sával javuljon a társadalom minősége. Temetésén felesége a következő szavakkal búcsúzott tőle: „Peter a végrendeletében azt írta, hogy 1980, az az év, amikor találkoztunk, »annus mirabilis« volt számára. Tisztában volt az elkerülhetetlen halandósá­gunkkal, de azt írta, hogy a kettőnk közös élete egy kis fénysugár az örökkévaló­ság felé és csillagokkal tölti meg az egét. Tudom, hogy én voltam az élete szerelme és ő pedig az enyém, de azt is mindig tudtam, hogy csak félig volt az enyém. Tudtam, hogy osztoznom kell rajta másokkal. Osztoztam rajta azokkal az idős emberekkel, akiket nem az őket megillető mél­tósággal és tisztelettel kezeltek. Esély 2010/2­002

Next