Esti Budapest, 1952. április (1. évfolyam, 1-23. szám)
1952-04-12 / 9. szám
Visnyevszkij színműve: „FELEDHETETLEN 1919" A szovjet drámairodalom egyik kiemelkedő alkotása a „Feledhetetlen 1919“’ — Visnyevszkij színműve. A darabot Nemzeti Színházunk szép előadásban mutatta be. Az író Lenin és Sztálin elvtárs alakját is megörökítette művében. E darabban először jelenik meg Sztálin elvtárs alakja magyar színpadon. A kép a színmű egyik nagysikerű jelenetét ábrázolja: Sztálin elvtárs (Gábor Miklós alakításában) a rohamra induló vörös tengerészek között. Egy évezred költészetének hű tolmácsolása Az írószövetség fordítói szakosztályának ülésén Kardos László előadása hangzott el Képes Géza műfordítói munkásságáról Képes Géza legigényesebb és legkiválóbb műfordítóink egyike. Huszonöt év munkáját adta át dolgozó népünknek „Válogatott műfordítások ’ című kötetében. Kardos László elemző módon méltatta és jellemezte a XII. századi Igor-énektől a Szimonov-versekig terjedő nagy műfordítói munkásságot. Képes Géza elérte maga elé tűzött legfőbb fordítói célját: átélte a lefordítandó verseket, megértette és érzékeltetni tudta a kort, amelyben a költő élt és a versek eszmei tartalmát a műforma változatos, eredeti és nemes formái között tolmácsolta. Képes művészetét dicséri, hogy majd egy évezred költészete közvetlenül, világosan és lelkesítően szól mihozzánk. Nagy elmélyültség, nyelvünk eleven gazdagsága és a legfőbb cél tisztelete aratja sikerét Képes Géza műfordításaiban. Petőfi és Arany nyelve és fordítói hagyományai táplálják ezt a munkásságot. Képes Géza mindenkor Arany Jánosra hallgatott, aki a műfordítókhoz intézte figyelmeztető szavát: — „...az eszmét, az erőt, a nyelv (különösen szavalati) gördülékenységét apró formai bíbetésnek sehol fel ne áldozzák". Ezért tudta Képes minden fordításával, a tárggyal és a formával egyaránt új kultúránkat szolgálni Könyve előszavában tudatos programoiként vallja: „Büszke leszek rá, ha fordításaim az üzemi és falusi dobogókról hangzanak majd el és napról napra bebizonyosodik, hogy fordító és versmondó együttes munkáin kultúrforradalmunkat szolgálja" Kard László Dante, Sevcsenko és Jastranford síkon mutatta be Képes Géza gazdag és változatos fordítói skáláját. „Ez az antológia huszonöt év elmélyült, nemes és igényes művészi munkájának az eredménye. Megjelenése ünnepi perce nemcsak műfordításunknak, hanem népi demokráciánk egész megújuló kultúrájának is” — mondotta befejezésül Kardos László. Az előadást követő vitában Barabás Tibor rámutatott arra, hogy Képes Géza műfordításaiban korszerűen ápolja népi nemzeti irodalmunk nagy hagyományait. Mirsakár tadzsik költő „Aranyfalu”-jának nagyszerű fordítása Petőfi „János vitéz”-ét idézi emlékezetünkbe. Képes fordításaiban magas művészi igény egyesül a népköltészet nemes egyszerűségével. Képes Géza a versek szocialista tartalmát világos és szenvedélyes módon a realizmus egész erejével fejezi ki. Asztalos Sándor Képes Géza népdal- és népballada-fordításaira hívta fel a fordítók figyelmét és arra, hogy Képes a szovjet költőket, éppúgy, mint a népi demokráciák költészetét, mai magyar életünk eleven és szerves részévé tette. Homoródi Képes fordítói és költői munkásságának pártosságát dicsérte. Azt, hogy a költő fordításaival és verseivel részt vett a békéért vívott harc minden kulturális ütközetében. Devecseri Gábor a fordítótárs őszinte elismerésével elemezte az „Aranyfalu”fordítás tartalmi-formai egységét Vajthó László a legidősebb fordítói nemzedék nevében meleg szavakkal köszöntötte képest. Képes Géza a felszólalásokra azzal válaszolt, hogy feltárta még meg nem oldott fordítói problémáit, rámutatott arra, hogy a Lermontov-fordításait még jobbá kell tennie és ígérte, hogy a munkássága iránti figyelmet nöövekvő művészi és fordítói igénnyel fogja megszolgálni. Végül a jelenlévők kívánságára Palotai Erzsi szavalóművésznő elszavalta Képes Géza egyik legszebb, legnépszerűbb fordítását, Szimonov „Szamed Vurgán barátom beszéde egy londoni ebéden" című híres versét. A vers elhangzása után Gáspár Endre szavai zárták be az írószövetség ünnepi hangulatú vitaestjét. Követendő példa A moszkvai Gortuj Akadémiai Művész Színház művészei a leningrádi Kirov-gyár munkásaival és a moszkvai „Krasznij proletárj”-gyár dolgozóival találkoztak és anyagot gyűjtöttek, tanácsokat kértek M. Csiaurel és M. Bolsincov „Október“ című színművének, minél tökéletesebb és élethűbb előadásához. Képünk azt a jelenetet ábrázolja, amikor V. I. Kvacsadze, a Művész Színház színésze felolvassa az „Október“ című színművet a „Krasznij proletary“ munkásainak. Új, értékes könyvek jelennek meg áprilisban Könyvkiadóink április hónapban számos új könyvet adnak a magyar olvasók kezébe. Mint ismeretes, megjelent a magyar dolgozók körében oly páratlanul népszerű „Távol Moszkvától” című regény várva várt új kiadása. Csehov „Cseresznyéskert” című színműve különösen az üzemi színjátszóknak okoz nagy örömet. Megjelenik Leberecht szovjet író „Úton” című regénye, amely egy észt kolhozban játszódik le. A szovjet emberek éberségére világít rá Maklárszkaja „Város a tengerparton” című könyve. A Sztálin-díjas Galan „Én és a pápa” című szatirikus írása a Vatikánnak az imperialisták szekerét toló politikáját leplezi le, Szobko „A béke biztosítéka” című regénye pedig a német nép békés építő munkáját tárja elénk. 4 IRODALMI ÉLET Nagyszabású irodalmi estet rendez a Magyar írók Szövetsége május 4-én a Zeneakadémia nagytermében. Az esten irodalmi életünk jelesei, köztük Szabó Pál, Aczél Tamás Sztálindíjas, Zelk Zoltán, Benjámin László és mások felolvasást tartanak készülő műveikből. A felolvasásokat vita követi. ★ Illyés Gyula, Zelk Zoltán, Hegedűs Géza, Enczi Endre írásai is szerepelnek nemrég megindult gyermekújságunk, a „Kisdobos" következő, májusi számában. Biztató jelnek tekinthetjük ifjúsági irodalmunk jövőjére nézve, hogy a legifjabb generáció lapjának ilyen kitűnő munkatársai vannak. ★ A május 1-i ünnepségekre íróink is szorgalmasan készülnek. A felvonulás után kerti ünnepséget rendeznek az írószövetség Gorkij-fasori székházának udvarán, amelyet magasszínvonalú kultúrműsorral kötnek egybe. ★ Örvendetes jelensége kulturális életünknek, hogy jelenleg öt színházunk készül új magyar darab bemutatására. A Nemzeti Színházban Illyés Gyula „Ozorai példa” című színművét próbálják, a Madách Színház együttese Tabi László „Pirossapkás lány" című sportvígjátékának előadására készül. A Magyar Néphadsereg Színházának következő bemutatóján Sándor Kálmán „Harag napja" című műve szerepel, az Ifjúsági Színházban „Két találkozás" címmel Szász Péter darabjára készülnek. Mulatságos, érdekes zenés vígjáték próbái folynak az Operett Színház színpadán, amelyet Gádor Béla és Barabás Tibor írt egy Állami Áruház életéről. Illyés Gyula: GÉPJAVÍTÁS A beteg lányt izekre vágta a mesék obsitos huszárja és — dolga tudva — összerakta, az egészségnek visszaadta, így volt szétszedve darabokra a cséplő kazán tavasz óta- Ni, a tüdeje, szíve, lépe, külön-külön olajba téve. Bölcsővel, a gyomra, melybe az égő parazsat benyelte! Vízeresztője — semmi híja, épp olyan, mint az ember fia! Forgott minde közt fürge testtel a gépész, igaz csodamester. Beszélte, rakta össze szépen — már ott is állt a tetejében. Már ment is a vasszörny — magától. Kísérte bátor gyerektábor. Köztük költőnk, sose büszkébben: tulajdon apja állt a gépen. Vita az ifjúsági irodalomról Az ifjúsági irodalom mai helyzetét tárgyaló vitaestre, amelyet április 30-án rendez az írószövetség, az írókon kívül meghívták a DISZ, a népművelési minisztérium, az Ifjúsági Színház, Ifjúsági Könyvkiadó, Bábszínház, a Pedagógus szakszervezet, a közoktatásügyi minisztérium és a kultúriskolák képviselőit is. „Aidalsátyot ytafgy&H s&ecetem..." Juhász Gyula eredeti kéziratai Tizenöt éve annak, hogy a „mély magány ölén” meghalt Juhász Gyula, a költő, aki Arany és Petőfi nyomában, Ady és József Attila oldalán harcolt a költészet fegyverével a sötét reakció ellen. A magyar dolgozó nép, a magyar írók szeretettel és megbecsüléssel emlékeztek a költőre. Juhász Gyula költészetének legmegkapó vonása a szenvedélyes és mély humanizmus . Nem volt tudatos forradalmár, de a reakció legkilátástalanabb évei-iben is a dolgozó nép győzelmébe vetett szilárd hiténekadott hangot. Népünk Juhász Gyulában a tisztaszívű és becsületes költőt tiszteli, aki a polgári irodalom öncélúságától eljutott a forradalom jelentőségének felismeréséig és bátor, őszinte dalosa volt a dolgozó nép emberhez méltó életének. Szerette az ifjúságot. Erről tanúskodik az alábbi eredeti kézirat, melyet emléksornak szánt Juhász Gyula s mely eddig nem jelent meg nyomtatásban: „A barbár és képmutató reakciónak ebben a szomorú idejében, amely a szellem és a szabadság ellen emel barikádokat, lassanként valósággal hősiesség lesz igazi költőnek és művésznek maradni” — írja Juhász Gyula egy elkeseredett hangú levelében. Ha ma élne . Láthatná, hogy a mi világunkban büszkeség és kötelesség költő és művész számára igazi költőnek és művésznek lenni. Láthatná a nép államának gondoskodását, a pártos, hazájukat szerető írókat és költőket, akiket legjobb műveikért magas kitüntetésben részesít a nép állama. Juhász Gyula tudta, hogy „egy haldokló és elmúló világban” él s vágyta, akarta, énekelte az eljövendő újat. A költő a mi jelenünkről álmodott ... írói magatartás Offenbach klasszikus operettjét, az „Orfeusz”-t új szöveggel hozta színre a Fővárosi Operettszínház. A darabot a kritika élesen elítélte mert a hasznos célt az átdolgozás nem érte el, inkább ellenhatást váltott ki. A kritikák megjelenése után is folyt a vita a darab körül — kár, hogy nem nyilvánosan. A színház azóta tovább játssza a darabot — ez színházi kérdés. Az író, Hámos György azonban válaszolt a bírálatokra az egyik hetilapban — ez már irodalmi kérdés, az írói magatartás kérdése. Hámos György elvtárs Kossuth-díjas író, dt. első magyar honvédoperett, a nagysikerű „Aranycsillag” megalkotásáért tüntette ki a nép állama. Bizonyára ezt a jutalmat akarta még jobban kiérdemelni Hámos György, amikor merészen látott új feladatához: a szatírairodalmunk útját egyengetve, napjaink legégetőbb problémájához, a békeharc kérdéséhez nyúlt a nálunk új műfaj területén. Célját nem érte el, tévedett. Ezért megbírálta a kritika. Az átdolgozást meg lehetett volna vitatni s éppen, mert nagy port vert fel, szükséges lett volna írók, kritikusok, dramaturgok és nézők bevonásával alaposan megbeszélni az új „Orfeusz”-t. Nem ez történt. Hámos elvtárs nyilatkozatában félvállról „elintézte” a feléje elhangzott kritikát, annak minden „vádpontját” kereken visszautasította. Még azzal sem igyekezett hitelessé tenni állítását, hogy a bírálatnak akár egyetlen pontját is elfogadta volna. Elvontan próbálta megmagyarázni az átdolgozást ahelyett, hogy vagy őszintén elfogadta volna a szinte egyöntetű véleményt — vagy legalább is nyitott ajtót hagyott volna a vita számára Hámos elvtárs munkáját bíráljuk —, mert becsüljük és bíráljuk magatartását is, éppen mert megbecsüljük Hámos Györgyöt, az írót. Ilyen fölényesen, ilyen arisztokratizmussal azonban író nem utasíthatja el egyértelműen a kritikát. Majdnem azt mondhatnék: lehetetlen, hogy ő maga ne látná a hibákat. De ha nem is látja, segítse elő a kérdés tisztázását műfaj, megoldás szempontjából, azzal, hogy őszintén megvitatja munkáját azokkal, akik tévedéséről, „Orfeusz”-ának alapvető hibáiról akarják meggyőzni. Szeretnők, ha nem az új „Orfeusz” hanem az „Aranycsillag” szerzője szólalna meg ezután ebben a nem is jelentéktelen kérdésben.