Esti Budapest, 1952. június (1. évfolyam, 50-74. szám)

1952-06-03 / 51. szám

4 „A TUDÓSOK ALKOTÓ MUNKÁJÁT CSAK A BÉKE MEGVÉDÉSE BIZTOSÍTHATJA“ Az imperialistás háborús gyújtogatók is támaszkodnak a tudományra; ők is kutatók se­regét használják fel, de emberi­ségellenes aljas céljaik érde­kében. Ez a sereg a zsoldosok, prostituáltak, gengszterek és emberevők serege, akik a tudo­mányt feje tetejére, állítva, a rombolás és tömeggyilkosság eszközévé kljavították. Nem le­het célom itt az amerikai tu­domány határtalan szellemi és erkölcsi lezüllését részletesen ismertetni; erről köteteket le­hetne írni és órákon át be­szélni. Az amerikai tudomány rothadását csak annak egyetlen igen jellegzetes tünetével kí­vánom itt megvilágítani. Ez a tudomány a háború szolgálatá­ban „filozófiai" összefoglalója és „tökéletesített'' formája a Hit­lerik által feltámasztott mal­­th­usi túlnépesedési elméletnek. Ezt az otromba, emberiségelle­nes elméletet, melynek lényege az, hogy az emberiség­­ gyor­sabban szaporodik, mint aho­gyan a föld termőképessége emelkedhet, s ezért az emberek jelentékeny részének az éle­­lemhiány miatt el kell pusz­tulnia, —a már Marx és En­gels gyökerében megcáfolták és­­nevetségessé tették. Méginkább rácáfolt erre a szovjet tudomány, amely­­nek segítségével a szovjet föld terméshozama messze megelőzi a népszaporulatot, holott ez a világ összes országai között a Szovjet­unióban a legnagyobb. De mi köze a tudomány ame­rikai gengsztereinek a tények­hez és az igazi tudomány meg­állapításaihoz? Pearson és Har­pers, egyetemi tanárok, 1946-ban „Világéhség” című könyvükben kimutatták, hogy a Föld lakos­ságának optimális száma 900 millió ember, s ezért a másfél­­milliárd felesleget valami mó­don el kell tüntetni. Iy­egálla­­pítják, hogy ennek legalkalma­sabb eszközei a háborúk, a ra­gályos betegségek és az éhség. Ugyanez a Pearson egy má­sik „tudóssal”, Don Perlberggel egy újabb könyvet, írt „Éhség— Igazság" címmel. A­ könyv cél­ja az volt, hogy megindokolja az Amerikai Nemzeti Ipari Szö­vetség javaslatát 3—4 millió farmergazdaság kiküszöbölésére az Egyesült Államok mező­­gazdaságából. Arra a kérdésre, hogy mi történjék ezzel a 3—4 millió feleslegessé vált család­dal, a könyv szerzői az ember­evésre való áttérést javasolják, mint a népesség legkitűnőbb al­kalmazkodási módját a csökke­nő élelmiszerkészletekhez. A következőt olvassuk ebben az­ undorító nyomtatványban: „A kannibalizmus az élelmiszerellá­tás alkalmazkodása a népesség­hez és egyidejűleg a népesség alkalmazkodása az élelmiszer­­ellátáshoz. Az emberevés az élelmezési viszonyok javításá­hoz vezet, mert egyrészt nő a táplálék mennyisége, másrészt csökken a táplálkozók száma. Történelmi szempontból nem lehet ezt a körülményt meg nem állapítani, ha egyesek nem is tartják illendőnek erről a kér­désről nyilvánosan és jó tár­saságban beszélni." Az ember azt hinné, hogy ez a könyv valamely őrültek há­­zának kiadványa,­­ idegorvosok számára. Valójában azonban az egész amerikai burzsoá tudományt és annak képvi­selőit tükrözi, a maguk vad­állati színvonalára süllyedt­­ségében. Ennek a „tudománynak” mű­velői, akik nyíltan propagálják az emberevést, akik a biológia és bakteriológia nagyszerű ered­ményeit kolera és pestisbacilu­sok tonnaszámra való gyártá­sára alkalmazzák, nem tarthat­nak igényt a tudós megtisztelő nevére. Ezek a népek törvény­széke elé való gengszterek és nem lehet kétségünk abban, hogy előbb-utóbb oda is kerül­nek. A tudomány e söpredékének hadserege, bármennyire dollárra­ is tömjék, nem birkózhatik meg a tudósok azon seregével, amelyet az emberiség jövőjének nagy céljai lelkesítenek. A magyar tudósok tudják, hogy mit köszönhetnek és mi­vel tartoznak népi demokrá­ciánknak. Tudják, hogy alkotó munkájuk mai korlátlan lehe­tőségeit és megbecsülését csak a szocializmus győzelme és bé­kénk megvédése biztosíthatja. A magyar tudósok nem akarnak és nem is fognak soha halált­­hozó, baktériumok gyártóivá és tömeggyilkos atomiparosokká válni. Népünk ezért biztos lehet afelől.., hogy tudósaink megte­szik kötelességüket békénk vé­delmében és igyekeznek a tudo­­mány minden vívmányával erő­síteni a bástyát, amelyet pár­tunk és Rákosi elvtárs vezetésé­vel a béke frontján építünk. Elmondta­ a budapesti béke­­találkozón: Hevesi Gyula, a Magyar Tudományos Akadé­mia levelező tagja. Hollywood működik... Az amerikai filmeknek úgynevezett „kötelező behoza­tala" az elmúlt esztendőben még inkább a csőd szélére vitte Anglia filmiparát. A haladó angol filmszínészek, élükön Charles Olivier-rel, a kiváló Shakespeare-színésszel, hiába deputációztak és tiltakoztak a kormánynál, a hollywoodi stú­diókban­­készült szemétfilmek tenger módjára árasztották el az országot, mígnem Anglia leghatalmasabb filmipari trösztje, a Bank-tröszt valósággal nullára csökkentette a gyártást. Nemrég közölték az angol lapok, hogy „Sir Alexan­der Korda, a London-film elnöke a vállalatban előállott vagyonjogi eltolódások és egyéb változások miatt lemondott állásáról". Magyarra lefordítva ez annyit jelent,­ hogy a London-film is szüneteltetni kénytelen a gyártást, hogy helytadjon a hollywoodi „filmparadicsomban" készült szenny­filmeknek. De az angol filmipar két vállrafektetése, úgy látszik, nem elég arra, hogy az amerikai filmmágnások otthoni, rohamosan csökkenő profilját pótolja. Az angol film­ipart most a nyugatnémetországi filmprodukció tönkretétele követte, Münchenből érkező hírek szerint Ny­ugat-Néme­tor­szág legnagyobb filmvállalata, a „Bat­ária-film­gyár” elbo­csátotta háromszáznál több alkalmazottját és bezárta kapuit. .A Geiselgastein­ban lévő filmtelep teljesen leállott, a pro­dukció összeomlott és a gyár tizennyolc műterme üresen tátong. Ok: az amerikai filmek „kötelező játszása” miatt nem jut hely és idő a hazai filmeknek. A „Bavária-film­­gyár” sorsát rövidesen követni fogják a többi nyugatnémet­­országi filmgyárak is, mert a bonni bábkormány legutolsó rendelete „politikai okokra” hivatkozva, lehetetlenné tesz minden film produkciót,­­ persze, amerikai parancsra. yooo(xjoo'yyyyyiyocooci0(yyy)oiyi}0oooo(yyy Operaház: A bolygó holland( 7) — Városi: Bahcsiszeráji szö­­cö­kút (Ti — Nemzeti: Az ozorai példa (7). - Katona József Szin- ház: A fösvény (B. I., 7)­­— Ma­­lách Színház: A pirossapkás lány 7) — A Magyar­ Néphadsereg szinháza: A harag napja (szer­­ény­ bérlet, 7). - Ifjúsági: Egri b­ih­ncok (4) — Úttörő: Mesterek városa (41 - Fővárosi Operett: Miami Áruház (B. és Jacobi-bér­­ett Y). — Zeneakadémia: SZOT­­■enekar 2. bérleti estje (8). — fiaim Színpad: Hideg zuhany 7) _ Fővárosi Víg Színház: Most el­ent meg (fél 8). - Állami Báb­­szinház: Misi mókus kalandjai •­ 5) Karácsonyéj (fél 8). — Fő­­városi Nagycirkusz: Humor je­llében (4. 8), - Rádió: Arany­­, vil­ág, nagyoperett (Kossuth, 10.48) -PORTBECSÜLET (Színes szov­jet film.): URÁNIA (Rákóczi­ út 21.) 4. negyed 7. fél 9., DÓZSA (Róbert Károly­ krt. 61 ) fél 5, háromn 7, 9­, MÁJUS 1. (Már­­tírok útja 55.) 4. negyed 7., fél 9., MUNKÁS (Kápolna u. 3/b.) negyed 0. fél 8. TÁNCSICS (Csepel) fél 6. háromn. 8. VESZÉLYES VIZEKEN (Szovjet film.): HUNYADI (Kispest) 0. negyed 9. ADY (Somogyi Béla­ út 3.) fél 4. háromn. 6, 8., SPORT (Glória, Thököly­ út 56.) 4. negyed 7. fél 9. HARCOS ÉLET (Német film.): FÉNY (Újpest) háromn. 6, 8., ÉVA (Erzsébet kir -né-út 36/b) fél 4. háromn 6, 8. ELÍTÉLT FALU (Német film.): VÖRÖS CSILLAG (Lenin-krt. 45.) pro 1. fél. 5, háromn. 7, 9., ALKOTMÁNY­ (Újpest) 4. ne­gyed 7 fél 9., ELADÓ LÁNY (Német film.): DUNA , (Fürst ,Sándor-u. 7.) prol fél 5, háromn. 7. 9., CORVIN (Kisfaludy-kös) 4. ne­gyed 7. fél 9.. RÁKÓCZI (Cse­pel) háromn. 4, háromn. 6. EGY IFJÚ HÁZASPÁR TÖRTÉ­NETE (Német film.): SZIKRA (Lenin krt 120.) prof. fél 5, háromn. 7, 9.. FELSZABADU­LÁS (Flórián-tér 3.) 4. negyed 7. fél 9. TÁTRA (P.-erzsébeti háromn. 6, 8. TELL VILMOS (Olasz film.): PUS­KIN (Fórum, Kossuth Lajos­­u. 18.) fél 4, háromn. 6. 8. ÉNEKELVE MEGYÜNK ELŐRE (Kína! film.): SZABADSÁG (Bar­­tók Béla­ út 64.) 4, negyed 7, fél 9. AZ ÉLET NEVÉBEN (Szovjet film.): GORKIJ (orosznyelvű mo­­zi) (Akácfa u. 4.) háromn. 6. 8. MILLIÓK SPORTJA (Magyarul beszélő színes német film ): FÁKLYA (Lenin kin 88.) prof. délután fél 5-től este alig folyt. HELGOLAND A BÉKÉÉRT (Né­met film.): Kísérőfilm a FÁK­LYA moziban HŐSÖK PARKJA (Német film.): Kí­sérőfilm a SZIKRA, FELSZA­BADULÁS és TÁTRA (P.-erzsé­beti mozikban EURÓPAI MUNKÁSKONFEREN­CIA (Német film.): Kísérőfilm a DUNA, CORVIN és RÁKÓCZI (Csepel) mozikban. ASSZONYAINK ÚJ ÉLETE (Né­met film.) Kísérőfilm a FÉNY (Újpest) és az ÉVA mozikban. HARCOLÓ KOREA: Kísérőfilm a BEM moziban. SOK KICSI SOKRA MEGY (Vidám magyar film.): Kísérőfilm a HAZAM, KÖLCSEY (Kispest) pro), és SZABADSÁG (Újpest) mozikban, a KÁRPÁT (Ős­­hegy), VILÁG (R. mihály), ÚJ­VILÁG (R.-keresztúr) és MIK­SZÁTH (Sashalom) mozikban 2—3 ig,­­ TAVASZ (R.-palota) mozikban. KISKAKAS GYÉMÁNTFÉL KRAJCÁRJA (Az első magyar­színes rajzfilm.I: Kísérőfilm a MARX és UGOCSA mozikban. MOSZKVAI LABDARÚGÓ KUPA (Szovjet sportfilm­): Kisérő­ fllm a GORKIJ moziban. Három sürgöny (Francia film): Kossuth (Váci­ út 14.) fél 5, háromn. 7, 9., JÓZSEF ATTILA (Kálvária tér 7.) 4, negyed 7, fél 9. CSILLAG (Cs.-hegy) há­romn. 6, 8 esüt szünnap. Hősök tavasza (Olasz film ): BÁS­TYA (Lenin­ krt. 8.) prol 11, 1, 3, 5, 7, 9., BETHLEN (Bethlen Gábor tér 3.) 4. negyed 7, fél 9., FORUM IP.-lőrinc) háromn. 6, 8. Legyőzhetetlenek (Magyarul be­szélő koreai film.): VÖRÖS­MARTY (Savoy, Üllői­ út 4.) 4. negyed 7, fél 9., SZABADSÁG (Újpest) háromn. 6, 8. Ütközet békében (Új magyar film.)­.. CSOKONAI­­Pátria, Nép-„Egy éj a kopár hegyen"... szép ez a zene — mondja egy idős nénike — vájjon ki írhat­ta? Barnahajú, tagbaszakadt fiatalember készségesen vála­szolt a kérdésre: Muszorgszkij, a nagy orosz muzsikus. A Városligetben, a fegyveres alakulatok színpadánál tör­tént ez június elsején. A fe­­h­ér kis székek sűrűn sora­szính­áz-( 13.) háromn 4. 6, negyed 9.. TANÁCS (Szent Ist­­ván­ krt. 10.) prol. fél 5. há­romn. 7. 9.. KÖLCSEY (Stefá­nia, Kispest) prol. negyed 7. fél 9.. JÓZSEF ATTILA (A- palota) háromn 7. 8. Nyugati övezet (Magyar film.): TINÓDI (Nagymező-u. 8.) fél 4. három­ 6, 8., HAZÁM (Vá­ci-út 150.) 4, negyed 7, fél 9., TÜNDÉR (Újpest) 6, negyed 9 Vadászország (Színes magyar természetfilm.):­­ MARX (Land­ler Jenő-u 39.) fél 4, három­negyed 6, 8, UGOCSA (Ugo­­csa-u. 10.) prof. fél 4. három­negyed 6, 8. Gyermekéveim (Ködös ifjúság) (Magyarul beszélő szovjet film.): PENTELE (Vesta, Lenin­­krt. 39.) 10, 12, 2, 4, 6, 8. Emberek között (Magyarul be­szélű szovjet film.): ZUGLÓI (Angol­u 26.) 4. negyed 7, fél 9.. RÁKOSI MÁTYÁS KULTUR­­HÁZ (József Attila tér 4.) há­romn. 0. 8, szerda szünnap. Csapajev (Magyarul beszélő szov­jet film.): BEM (Admirál, Már­tírok út­ja 5/b) fél II, fél 1, fél 3, fél 5, fél 7, .­fél 9. Nagy koncert (Színes szovjet film.): HONVÉD (Roxy, Rákóczi­­út 82.) fél 11, fél 1, fél 3, fél 5, fél 7, fél 9.. ÉLMUNKÁS (Wekerle, Kispest) három. 6, 8 SZABADSÁG (P.­Imre) há­romn. 6, 8, csüt. szünnap HÍRADÓ (Lenin­ krt. 13.): 1. Ma­gyar híradó, 2. Szovjetunió ma, 3. CZESTOCHOWAI VAS­MŰ ÉPÍTÉSE, 4 Kislány a cir­kuszban, 5 Skót bordal (Bee­thoven muzsikája szovjet fil­men.) — Reggel 9-től este al­ig folyt. . . . !­oztak a színpad előtt, minden hely foglalt volt, de a közön­ség csak nőtt, szaporodott és aki később érkezett, állva hall­gatta a SZOT szimfonikus zene­karának szép műsorát. A barna­hajú fiatalember ott ült a néző­tér szélén. Nem nézett se jobb­ra, s­e balra. A zenekar játékát figyelte. A nénike kérdésére is csak ösztönszerűleg válaszolt. Nem állhattam meg, megkér­deztem tőle: — Mi a foglalkozása, elvtárs? Kelletlenül válaszolt: — Darukezelő vagyok, gép­lakatos a szakmám. — Hangjá­ból szemrehányás csendült. Kí­váncsiságom azonban sokkal erősebb volt, semhogy megtor­panjak a nem túlságos barát­ságos választól. Tovább faggat­tam. — Honnan ismeri Muszorg­szkij műveit? Mióta szereti eny­­nyire a zenét?... Mos­l már nevetett. Vidáman, hangosan buggyantak szájából a szavak. — Van rádióm, hangverse­nyekre járok és az Operába. In­nen van ez a „nagy ludasom”. Nem nagy dobog... — Vájjon Fe­hér István — mert így hívják-e a fiatalembert — mikor hódí­totta meg a muzsika berkeit? A válasz természetes: a felsza­badulás után. A térre újabb és újabb töme­geket vofszott a szárnyaló zene. Barázdáltarcú munkásemberek, nevetőszemű fiatalok egyforma érdeklődéssel és hozzáértéssel hallgatták a muzsikát. A liget másik részén, a XIV. kerületi MNDSZ bábszínpadá­nál is vidám volt a hangulat. A gyermekek kerekedő szemek­kel nézték a nyúl és a kecske, gida tanulságos jelenetét. A tö­­meg szélén szöszke fiúcska­ pi­­tyergésre görbült szájjal türel­metlenkedett. — Tessék engem is odaen­­gedni — kiáltotta és cibálta a felnőttek ruháját. Egy idős néni nem állhatta meg szó nélkül: — Micsoda rend van itt? A gyermekek számára, állították fel a színpadot és a felnőttek kiszorítják a kicsiket. Tessék odaengedni ezt a fiúcskát! A szöszke gyerek megvígasz­­talódott, mert bekerült a „néző­térre”. A felnőttek továbbra is ottmaradtak a bábszínpadnál és versenyt kacagtak az aprósá­gokkal. A­ Margitszigeten az MSZT A Bnjakovszkij-színpadán a Lám­pagyár népi tánccsoportj­a szín­pompás népi táncokkal gyönyör­ködtette a nézőket. A törté­nelmi nevezetességű szigeti ro­mok falaira is felültek a bátor fiatalok, mert bizony, máshol már nemigen volt hely. A be­mondó két műsorszám között bejelentette, hogy a Maja­­kovszkij-színpad egész nyáron át szórakoztatja majd a dolgo­zókat. A legközelebbi műsort is közölte. Egy tarkaruhás ,A lány odahajolt a szomszédjához. —• Eljövünk, ugye? — Csak koráb­ban jöjjünk, hogy ülőhelyet is kapjunk — válaszolja a fiatal­ember. — Mert jó dolog ez a „Vidám Budapest“... B. A. ■ • ■ SZÍNHÁZAK/' ÜlL fo c/o& &mms! A magyar rádió a Halka” bemut­­ásával emlékezik meg Moniussko halálának évfordulójá­ól Moniuszikónak, a nagy kl­as­­­­szikus lengyel zeneszerzőnek, a­ lengyel nemzeti opera megte­remtőjének halála nyolcvanadik évfordulója alkalmából június negyedikén, szerdán este a Kos­­suth-rádió 21.00 órai kezdettel Moniuszko „Halka" című ope­ráját sugározza, az Állami Ope­­raház előadásáról készített hangfelvételről. Ennek következ­tében a Kossuth-rádió kiadott szerda és csütörtök esti műso­ra az alábbiakban változik meg: június negyedikén, szerdán 21.00 órától Moniuszko „Ilalka" című négyfelvonásos operájának köz­vetítése, közben az első felvonás után 21.50-kor: Hírek. Június 5- én, csütörtök este 21 órakor a Magyar Rádió Szimfonikus Ze­nekaránál, hangversenye, vezé­nyel Somogyi László Kossuth­­díja is, 22.00 órakor Hírek, 22.25. kor szovjet művészek operaáriá­kat énekelnek. 23.25-kor Kodály I. vonósnégyese a Bíró-vonósné­­gyes előadásában. (MTI) KEDD, 1952 JÜNWJS'S. " A SZTÁRSZELLEM A PELLENGÉREN „A pirossapkás lányc” a Madách Színházban Tahi László „A pirossapkás lány" című darabja a szatíra, a hu­mor eszközeivel kívánja szol­­gálni a harcot az élsportolók körében még ma is megmutat­kozó sztárkultusz ellen. Nemrégiben adtunk hírt ar­ról, hogy a Kőbányai Textil­ipar labdarúgó szakosztályában, a burzsoá idők sporterkölcseire emlékeztető jelenség ütötte lel fejét. Az üzemben „labdarúgók baráti köre” égisze alatt gyűj­tést indítottak a szakosztály „megsegítésére”, amelynek egyik célja lett volna az is, hogy a mérkőzések után a játékosok néhány ballon sör mellett vitas­sák meg a lezajlott mér­kőzés tanulságait. Az üzem ve­zetősége a­ pártszervezettel az élen a dolgozók többségének egészséges sportszellemébenn ter­mészetesen fellépett a kétes célzatú gyűjtéssel szemben és elejét vette a további „segé­lyeknek”, amelyekre semmi szükség. Ez az eset nemcsak, hogy nem általános, hanem egyenesen kirívó. Hiba lenne általánosítani. „A pirossapkás lány” első felvonása is úgy indul, hogy a szerző megmarad a realitás ke­retei között, valóságos problé­mát: a Sztárkultuszt, az öncélú sportolást állítja pellengérre hu­­morosan, ötletesen és mulattató jelenetek során szándékozik be­mutatni, hogy a jó sportoló nem hanyagolhatja el termelőmunká­ját. A darabban szereplő labda­rúgók a futballpályán elemük­ben vannak, de a munkapad mellett lazsálnak. Az igazgató „jóvoltából”, aki valósággal megszállottja a labdarúgásnak, nagy nimbusz övezi nevüket, s ehhez ők még külön babért kép­zelnek fejük köré. Eddig, megengedhető túlzás­sal „A pirossapkás lány” pro­blémája, helyzetei és cselekmé­nye valóságosak. A továbbiak során a szerző már túllépi a valóságot. A tipikus helyzetek és alakok­ adta lehetőséget fel­borítja, irreális konfliktusokat teremt a színpadon. A feje tete­jére állított helyzeteket felna­gyítani, fokozni, a szatíra je­gyében sem lehetséges, mert így a gúny és a humor nem a meglévő visszásságok ellen irá­nyul, hanem a levegőben puk­kan szét, bármilyen ügyes is a csattanó. A kiélezett helyzetek bőséges humorra adnak alkal­mat, amivel é­ is a szerző, de valóságtól való elrugaszkodása a maró és találó szatíra helyett csupán mulatságos bohózatot eredményezett. Alig képzelhető el, hogy egy fia­tal és tapasztalatlan nő, mint a főszereplő pirossapkás lány egy nagy nehézipari üzemünk élére kerüljön, ott pedig legfőbb gondja az legyen, hogy tizenegy labdarúgót megnyerjen a terme­lésnek. A tizenegy labdarúgó problémája nem jelentkezhet ilyen elsődlegesen, amint a darab ezt beállítja. Az igazgató­nővel szemben a „sztárok” olyan hangot használnak, hogy az csaknem sírva fakad elkesere­désében. Valószínűtlen ez is, akárcsak a­­ pirossapkás lány elődjének. Sok­ igazgatónak az alakja, aki fittyet hány a ter­melő munkának és kizárólag csak a futballal törődik. Az igazgató nem kényura a gyár­nak, hanem felelős vezetője, aki nap mint nap beszámolni tarto­zik az egész üzem termelő munkájáról. Mindehhez nem kismértékben hozzájárul még, hogy a rende­zés (Barlay Gusztáv és Darvas Iván munkája) helytelenül a darab valószínűtlenségeit hang­súlyozza, ahelyett, hogy tompí­tani igyekezett volna ezt és megtartani a lehetőségek kere­tei között. Ennek következté­ben a főszerepet játszó színé­szek is ebben a szellemben igye­keztek az alakokat megformálni és így „sikerült” is aztán szá­mos nem lévő figurát­­teremteni. Bánki­ Zsuzsa a címszerepben inkább kedves, időnként szigorú kultúrfelelős, mint energikus, határozott igazgató. Greguss Zoltán birkózik a feladattal, hogy valóságossá formálja Solt igazgatót, de sikertelenül. Solt­ról még annyit sem tudunk meg, hogy egyszerűen „futball­­őrült”-e, vagy esetleg Magyar­­országra szakadt amerikai „gengszter”. Dömöczky a­ „fő­­sztár” szerepében Bárdy György kissé eltúlozva valósítja meg az író szándékait. Alakításai egészében mulatságos. Ráday Imre Radecza főkönyvelő sze­repében sok jó színttel gazda­­gítja az előadást, helyenként azonban modoros. A darab leg­jobban sikerült alakjai a fut­ball -csapa­t néhány tagja. Közü­­lük Vándor József, Ferenc László, Bazilides Zoltán alakí­tását emeljük ki. De dicséretet érdemelnek Kátay Vanda, Mi­­soga László és Juszli Gyula is. Tahi László ebben a darab­jában is kétségtelen bizonyítékát adja színpadi készségének, hu­morának, sok kacagtató helyze­tet és jellemző epizódot teremt és nem utolsó sorban, hasznos tanulsággal is szolgál. A da­rab hibái azonban arra mutat­nak, hogy az író nem ismeri eléggé vagy ferdén látta a cél­pontot, amely felé a gúny nyi­lait irányítania k­ell. Csapó György

Next