Esti Budapest, 1952. június (1. évfolyam, 50-74. szám)

1952-06-03 / 51. szám

V Sztálinváros számít ránk, gyerünk kapitány elvtárs A Duikial „teljesít szolgálatot” az FK—301-es motorosvonható. JKívül-belül olyan tiszta,mint a patika, olyan rend van minden helyiségében, úgy ragyog minden berendezés, mintha kiállításrakészülne. A gépterem — ahol akár fehér köpenyben is dolgozhatnának —, a kormányállás, az apró lakóhelyiségek, a fürdőszobák, az olvasóterem és a gazdag, könyvtár mind a hajósok gondos szeletetét hirdetik. Mivel foglalkozik ez a hajó? Kevesen tudják: fontos alapanyagot szállítanak építkezéseinknek a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat dolgozói. Három nagy folyó és a Balaton vízén „működnek”. Kikötőmedret készítenek, szabályozzák a partokat és a folyók fenekét kotorják, ők dolgoznak sztálinivárosi nagy kikötőnkön is. Az ország építkezéséhez a kavicsszükséglet több mint kétharmad részét ők termelik ki. Kemény munkát igényel a víz felett dolgozni, de legtöbbjük a szakma szerelmese, ez semmiképpen sem tudna másutt dolgozni. Az FK 301-es járja a vizeket, szállítja az üres és kavicscsal tömött dereglyéket, az óriási kotróberendezéseket, elevátorokat és más „műtárgyakat”. Ha a többi hajósok meglátják a vizen, sípjelzéssel üdvözlik, büszkén mutatnak rá: „No, itt a Vihar!” (Mert ez volt a neve korábban.) Ezen a hajón dolgozni külön kitüntetés. Nem mindenki kerülhet ide. Minden hajónak van naplója, a napló úgy hozzátartozik a hajóhoz, mint a kormánykerék. Enélkül nem is hajó a hajó. A motoros orrán helyezkedik el a kapitány fülkéje. Benyitunk, megnézzük a hajónaplót, a hajó életrajzát. Miről is beszél ez a hajónapló? Apró eseményekről, de mögöttük egyszerű emberek hőstettei vannak. Lapozzunk csak. Sztálinvárosba kellett sürgősen kotróberendezést vontatni, hétfő hajnalban nyersanyagra várt az építkezés, tehát indulni kellett már szombaton. Éjszaka szuroksötét volt, látási viszonyok rosszak. Az út nem biztonságos, de az elsőkormányos, a kommunista Dániel Gyula ezt mondja: „Sztálinváros számít ránk, várja a nyersanyagot, gyerünk, kapitány elvtársi". Szombat hajnaltól hétfő hajnalig mindenki talpon volt, csak két órát aludtak felváltva. A veszélyes helyeken állandóan mérték a vizet, s szerencsésen meg is érkeztek. Sztálinváros az FK—301-es miatt nem szenvedett hiányt. Lapozzunk csak tovább a hajónaplóban. Néhány napja éjszaka vihar volt a Dunán. Az FK—301-es összesen száz vagon kaviccsal megrakott három dereglyét vontatott lefelé. A hátsó dereglyéről jónéhány perce már erős segélykiáltás hallatszott, de a viharban csak hangfoszlányok érkeztek a motorosig. Harminc vagon nyersanyag és a legénység élete veszélybe került. Mi történt hát? A vasmacska „árulást” követett el, a viharban kibökte a dereglye oldalát, a víz pedig egyre tódult befelé, egyre süllyedt a szállítmány. A motoroson nem értették először, mi történt, de lassan kibontakozott: veszély van, villámgyors cselekedetre van szükség. Tizenegy hajós volt a motoroson. Mindannyiuknak első gondolata: megmenteni a dereglyét, hiszen ha elsüllyed, a kiemelése legalább százezer forintos költséget jelent. Ilyenkor a hajósok szerint a legfőbb erő a higgadtság, a megfontoltság. A hajóskapitány, Bauer János vette kezébe az irányítást. Néhány pillanat alatt kész a terv. Dániel Gyula sztahanovista elsőkormányos a legnehezebb pontra állt, a különös gondot igénylő kormánykereket vette a kezébe. A vontató a dereglye mellé siklott, kigyúltak a reflektorok és a tomboló vihar közepette, a motoros lassan zátonyra tolta a süllyedő szállítmányt. Néhány száz méter után elérték a zátonyt, mindez csak néhány perc műve volt, ami azonban óráknak tetszett. Magyar Mihály beállította a fényszórókat, Dudla Ferenc, ifj. Szepesi József, Benediczki János és a többiek átugráltak a dereglyére és kézierővel megkezdték a kavics kirakását, hogy a tátongó lyuk a víz színe fölé kerüljön. De a kegyetlen víz még egyre terjedt a hajófenékben. A hajó-sok erre átrakták a motorosról a szivattyút, de ez kevésnek bibizonyult, mire a motoros ott hagyta a mentőket s teljes erőivel visszament a néhány kilo-* méterre lévő kotrógéphez, s egy újabb szivattyút vett a fedélzetére. Útközben egy, a Dunán lefelé haladó hajóval találkoztak. Megvillantak a különbözős fényjelek az éjszakában, szállt az üzenet: „Sürgősen szivatytyúra van szükség!” Egy órán belül már három szivattyú zúrdította kifelé a vizet. A hajó- a test lassan kiemelkedett. Ekkor a brigád fadugót készített és betömték a nyílást. Két és fél óra múlva a veszély elmúlt. Százezer forintot megmentettek. A „Vihar”-brigád átszállt a vontatóra és az FK—J 301-es folytatta útját — mintha semmi sem történt volna. Pedig nem így volt. Ismét vizsgát tetttek a brigádtagok és vizsgát tettek a kommunisták, hogy valóban motorjai-e a brigádnak. Ezen az éjszakán jelentékeny dolog történt valójában: meg- erősítették hat pártonkívüli jogos bizalmát. „ Lapozunk tovább a hajónapló-' ban. „Jégzajlás idején az utolsót percben szabadítják ki a jég közül a veszélyben lévő kotró- berendezést.” És így tovább...! A hajónapló még sok mindent elmondana, de a vontató meg-* érkezik Budapestre, ez ország-, Gyűlés háza elé. Mentőcsónakot bocsátanak vízre, elbúcsúzunk az elvtársaktól, utunk befejezőjdön. Karcagi Sándor ■ • ■ (Zádor István Kossuth-díjas rajzai.) Gyermekgondozónőképző tanfolyam indul Az egészségügyi minisztérium július 1-én Budapesten, a Zana Gyermekgondozónőképző Kollégiumban (Szentkirályi utca 7.) 11 hónapos egésznapos bejárása gyermekgondozónőképző tanfolyamot indít. A tanfolyam tartama alatt a hallgatók ebédet és havi 116 Ft tanulmányi segélyt kapnak. A tanfolyamra jelentkezhetnek 18—32 év között legalább hat elemit végzett egészséges nők. A felvételi kérelmeket a tanfolyam vezetőségéhez kell benyújtani június 20-ig és a kérvényhez mellékelendő a részletes önéletrajz, születési, iskolai, vagyoni bizonyítvány és ha a jelentkező már dolgozott, működési bizonyítvány. A hallgatók a tanfolyam elvégzése után oklevelet kapnak és mint szakképzett gyermekgondozónők bölcsődékben nyernek elhelyezést. Gyorsabb ügyintézést! Fényképezőgéppel egy tanácsbeszámoló nyomán Május 2-a óta folynak a kerületekben a tanácstagok beszámolói. A IX. kerületben Kolonits Ferenc tanácstag május 13-án a Soroksári út 70. szám alatt tartotta beszámolóját. Hegyi Ede, Földvári utca 3. szám alatti lakos a hozzászólások során elmondotta, hogy a ház udvarán sok a tégla- és a faltörmelék. Emiatt — mint képünkön is látható -“ nagy a por, a rendellenség a házban, de a törmelék veszélyt is jelent a lakók részére, mert alatta pince van, ami a .. nagy súly alatt könnyen be-1 osztály, ettől függetlenül is iomulhat. Kolonits elvtárs a inntézkedhetett volna már. A Soroksáriút 74. számú házból azt tették szóvá, hogy az udvaron nagy a rendetlenség, a bűz. A helyzet a tanácsbeszámoló óta alig változott, mint azt a mellékelt kép is mutatja. A szemétnek csak egy részét hordatták el. A rend megteremtése érdekében a tanács gyors intézkedésére van egészségügyileg - etatlan állapot uralkodik a soroksári út 74. számú házban. Kolonits elvtárs a javaslatok ügyében eljárt, mindegyiket eljuttatta az illetékes osztályra szükség, mert is tart javaslatot a tanács titkárságán ■keresztül eljuttatta az építési osztályra. Igaz, arról, hogy pince van a törmelék alatt, már nem tett említést, de az építési jogy egyik kérdésben sem történt intézkedés, ez a IX. kerületi tanács hibája. Sokkal gyorsabb, eredményesebb ügyintézést várnak azok, akik bizalommal fordulnak a tanácsbeszámolókon a tanácshoz. Három úttörőtábor létesül a III. kerületben A III. kerület iskoláinak szülői munkaközösségei mozgalmat indítottak, hogy a kerület tanulói a nyári , szünidejüket a kerület különböző részeiben felállított úttörőtáborokban tölthessék el. Ennek érdekében a szülői munkaközösségek műsoros esteket rendeztek és ezek jövedelméből 12.710 forintot adtak át a tanács oktatási osztályának. Az üzemek is bekapcsolódtak ebbe a mozgalomba és rendezvényeik jövedelmének egy részét a tábor létesítésére fordítják. A tanács erre a célra 47 ezer forintot bocsát rendelkezésre. A kerület DISZ-fiataljai vállalták, hogy a kerületi úttörőház parkjában létesülő úttörőtábor kerítését és a zuhanyozót társadalmi munkában készítik el. A III. kerületben három úttörőtábor létesül: a Kiscelli- utcai úttörőház parkjában, Rómaifürdőn és Békásmegyeren. Ezeken a helyeken az úttörőket többek között sportolási lehető-ségek és jól felszerelt könyv-* tárak várják. A három úttörő- táborban nyolcszáz úttörőt fog- lalkoztatnak majd a nyár fo-lyamán. (MTI) Több mint 2 tonna vas és fém a fémgyűjtő hónap után Tudósítónk jelenti a VI. ker. DISZ-szervezetből: Kerületünk fiataljai a fémgyűjtő hónap befejezése után sem tekintik el intézettnek a fémgyűjtést. Az MTH 34-es számú iskola DISZ-fiataljai vállalták, hogy a fémgyűjtő hónap után rendszeres kutatómunkát végeznek és beszolgáltatják a talált hulladékanyagot. A Kékesi-brigád június 2-án, hétfőn délután Óbudán járt és több mint két tonna, vas- és színesfémhulladékot adott át a begyűjtőhelyen. Az iskola hallgatói felhívták az ország valamennyi ipari tanulóját, diák- és úttörő pajtásait, hogy most a fémgyűjtő hónap befejezése után gyűjtsék tovább az értékes hulladékanyagokat. Kerületünkben a 34-es számú iskola hallgatóinak felhívásához már többen is csatlakoztak. Az iskola 222,3 tonna vas- és fémhulladékkal messze túlteljesítette fémgyűjtési előirányzatát. A tanács segítsége a XX., Ady Endre-utcai rendelőnek A XX. kerületi tanács egészségügyi állandó bizottsága mellett működő, intézményeket ellenőrző albizottság legutóbb az Ady Endre-utca 43. szám alatti orvosi rendelőbe látogatott el. Három napon keresztül figyelték a rendelőintézet munkáját, elbeszélgettek a betegekkel és az egészségügyi dolgozókkal. A megállapított hiányosságokra felhívták az egészségügyi osztály figyelmét, amely segített a problémák megoldásában, így a röntgen-osztály a régi, elavult gép helyett újat kapott és létszáma két asszisztenssel gyarapodott. A laboratórium is két munkatársat kapott. A fény- és reuma-osztályon az orvosi munka jobb megszervezésével naponta kétszer hatórás rendelést vezettek be. Viseljük gondját új parkjainknak Az utcákon való járás közben örömmel pihentettük meg szemünket a zöld parkokon, a kisebb-nagyobb virágágyakon. Szinte csodálatos, hogy napok alatt az elhagyott telkek helyén milyen szép parkokat létesítenek gondos munkáskezek. Azonban akadnak ezen a téren is apró hibák, melyekre szeretnék rámutatni. A Bank utca, Bajcsy-Zsilinszky út és Arany János utca között van egy park, amelyben az elültetett fenyőfák ide-oda görbülnek. A park eléggé kihalt, mert egyetlen pad sincs benne, ahová leülhetnénk. A környéken sok a gyermek, ezek részére nincs egy homokozó, ahol játszhatnának. A park Bajcsy-Zsilinszky út felöli oldalán nincs bekerítve s így a fegyelmezetlen járókelők belegázolnak a pázsitba, tönkretéve szorgalmas kezek munkáját. Kérem az illetékeseket, segítsenek ezeken a hibákon. Böhm Imréné, 7, Szent István-krt. Jót &BBB BPIST Egy le nem zárt ügy n néhány napja, hogy az újságok hírül adták Budapestig és az egész ország dolgozó népének: a földalatti gyorsvasút Rákóczi úti telepén, a 6-os munkahelyen elindult hazánkban az első fúrópajzs. Mint valami mesebeli óriás vakond, töri azóta előre magát a roppant acélkolosszus, hátamögött hagyva az alagutat, ahol nem is nagyon sokára majd csillogó vonatok száguldanak. Újabb győzelmünk ez, a legnagyobb budapesti békealkotás építőinek jelentős béketette. Azokban a napokban, amikor a fúrópajzs elindult földalatti útjára, az egyik pajzs tetején — immár másodszor — alváson érte brigádja Kapás Kálmán keszonost. Amikor először találtak rá így, csak figyelmeztették, de a második esetben már csordultig telt a pohár. Munkaidő után összeült a Horváth ifjúsági brigád, amelyikben Kapás Kálmán dolgozik és megtárgyalták a fegyelmezetlen munkás ügyét. Jegyzőkönyvet is vettek fel, címül ezt írták fölé: „Kapás Kálmán másodszori elalvása a keszonban“. Határozat is született itt. Kapás Kálmánt egy hétre kizárták a brigádból. Amikor a határozatot elmondták volna Kapásnak, az meg sem várta a megbeszélés végét, dacosan kivonult. A brigád pedig tovább adta a jegyzőkönyvet a munkahely vezetőségének, kérve, fogadja el a határozatot. Kapás Kálmán a földalatti gyorsvasút egyik építője. A gyorsvasúté, mely államunk kétmilliárd forintos nagyszerű ajándéka a főváros lakóinak. Kétmilliárd forint: ennyit áldoz dolgozó népünk, hogy a budapesti emberek élete még szebb, még kényelmesebb legyen. És kétmilliárd forintról beszélt Vas Zoltán elvtárs pártunk Központi Vezetőségének március 29-én összehívott aktívaértekezletén. A munkafegyelemről szólt akkor Vas elvtárs és a többi között ezeket mondotta: „ha az indokolatlanul kiesett munkaidőt, vagy legalább nagyobb részét sikerül kihasznált munkaidővé tennünk, hatalmas termelési értéket nyerhetünk. Nem túlzok, ha ezt az értéket kétmilliárd forintra becsülöm*. Kétmilliárd forintot nyerhetünk tehát, éppen annyit, amennyibe majd a művészi szépségű állomásokkal díszített, sebesen száguldó földalatti megépítése kerül. Kapás Kálmán kétszer aludt el a keszonban, kétszer gyarapította fegyelmezetlenségével a kieső forintokat. És sok üzemünkben sok dolgozó jár még ma is Kapás Kálmán útján! A Magyar Pamutipar szövödéjében áprilisiban 29 dolgozó hiányzott igazolatlanul. Tegyük csak e szám mellé a tervteljesítés grafikonját! Nyomban észrevesszük, hogy a teljesítményvonal ebben az üzemrészben áprilisban lefelé zuhant, mindössze 95,6 százalékra teljesítették tervüket az üzemrész dolgozói. Azért, mert huszonkilencen voltak, akik Kapás Kálmán útján jártak, mulasztottak, megrabolták államunkat. Az a sokszázmillió forint, amiről Vas elvtárs beszélt, megnyerhető népgazdaságunk számára. Megnyerhető többek között úgy, amint azt a földalatti építkezésen a Horváth ifibrigád tette, amikor kiközösítette Kapás Kálmán keszonost. Az ifibrigád tagjai bebizonyították, hogy megértették, amit Rákosi elvtárs mondott és annak megvalósításáért harcot is indítottak. Azért a légkörért, amelyben „... szégyen és gyalázat naplopónak, csellengőnek lenni“. A Kapás-ügy azonban korántsincs lezárva. Egyrészt még hátra van, hogy a műszaki, vezetőség „jogerőre emelje“ a brigád határozatát, másrészt pedig a pártszervezet is kezdjen harcot Kapás Kálmánért, fegyelmezett, Jó munkássá neveléséért. E kettő egymástól elválaszthatatlan. Azon a munkahelyen, abban a műhelyben vagy brigádban, ahol a népnevelők nap mint nap hallatják, felvilágosító szavukat és megmagyarázzák, hogy a munkafegyelem megszilárdításávval milyen roppant összeget nyerhetünk és elmondják azt is, hogy a saját műhelyükben milyen értékek vesznek el azért, mert egyesek csellengenek, mulasztanak, a győzelem már majdnem biztos. A műszaki vezetők pedig, ha rendre alkalmazzák a fegyelmező eszközöket a naplopókkal szenben, azokkal szemben, akiknél a jó szó már nem használ: a pártszervezettel vívott közös harcukat biztos siker koronázza. Megszilárdul a munkafegyelem és ezt kézzelfoghatóan megmutatja majd a tervek teljesítésének állandóan felfelé emelkedő grafikonja. A végre nyáriasra fordult idő megnövelte az üzletek forgalmát s a kirakatok előtt az érdeklődök számát. Állami üzleteink, áruházaink különösen a női dívó terén nyújtanak be választékot. Piros, fehér-, kékfehér mintás kész kartonruhákat látni fehér piké gallérral és fehér piké mandzsettával, 180, 220, 230 forintért. Egyre több változatban láthatók a strandruhák, piros-fehér, zöld-fehér csikósak, boleróval, vagy kockásak, virágosak, nagy zsebekkel elől végig gombolva, vagy egybeszabva. Helyes lenne, ha tervezőink és a kereskedelem gondoskodna arról, hogy a nők által nagyon kedvelt, csinos sötétkék vászon ruhák fehér gallérral, fehér gombokkal és fehér kézelőkkel az állami üzletekben is eladásra kerüljenek. A nyári divat sok szép újdonságot hozott a kislányoknak is. Rózsaszín fehér és kék-fehér pettyes kreppből készült, húzott, bő kis ruhákat — külön előnyük, hogy ezt az anyagot nem kell vasalni, hanem mosás után vállfára akasztva száríthatók. Kedvesek a kék-fehér pettyes, fehér piké és virágos napozók boleróval 40—50—60 forintért. A kisfiúkkal szemben azonban úgy látszik szűkkeblűebbek a divattervezők és átlanti üzleteink, mert kevés füle öltöny látható s ami van, az is csak egyféle, fehér, legfeljebb drapp vászon. A strandszezon is meghozta a maga divatkellékeit: fatalpát pántos strandcipők, nylon és plastic egyszínű és virágos strandtáskák díszítik a kirakatokat. A strandtáskák egyedüli hibája, hogy meglehetősen drágák, 100—150 forintba is kerül egy. Ezen a vonalon is volna egy javaslatunk: állami üzleteink készíttessenek szövetkezetekkel maradékokból virágos, pettyes kartonokból, egyszínű vásznakból zipzáras, vagy zsinórral összehúzható strandtáskákat, ezek lényegesen olcsóbbak lennének s a célnak ugyancsak megfelelnek. A nők régi vágya most részben kielégítést nyert: egyre nagyobb választékban kaphatók piros és kék vászon, fehér antilop szandálok. De még mindig van panasz: kevés, különösen 30—35-ig a színes, nyári gyerekszandál s ezekben a számokban a gyermekcipő is. Egyébként sok szülő szívesen vásárolna gyerekének is vászonszandált — harolná.