Esti Budapest, 1952. június (1. évfolyam, 50-74. szám)

1952-06-03 / 51. szám

­V Sztálinváros számít ránk, gyerünk kapitány elvtárs A Duik­ial „teljesít szolgála­tot” az FK—301-es motoros­­vonható. JKívül-belül olyan tisz­ta,­­mint­ a patika, olyan rend van minden helyiségében, úgy ragyog minden berendezés, mint­ha kiállításra­­készülne. A gép­terem — ahol akár fehér kö­penyben is dolgozhatnának —, a kormányállás, az apró lakó­­helyiségek, a fürdőszobák, az olvasóterem és a gazdag, könyv­tár mind a hajósok gondos sze­letetét hirdetik. Mivel foglalkozik ez a hajó? Kevesen tudják: fontos alap­anyagot szállítanak építkezé­seinknek a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat dolgo­zói. Három nagy folyó és a Balaton­­ vízén „működnek”. Ki­kötőmedret készítenek, szabá­lyozzák a partokat és a folyók fenekét kotorják, ők dolgoznak sztálinivárosi nagy kikötőnkön is. Az ország építkezéséhez a kavicsszükséglet több mint két­harmad részét ők termelik ki. Kemény munkát igényel a víz felett dolgozni, de legtöbbjük a szakma szerelmese, ez semmi­kép­­­­pen sem tudna másutt dolgoz­ni. Az FK­ 301-es járja a vize­ket, szállítja az üres és kavics­csal tömött dereglyéket, az óriási kotróberendezéseket, ele­vátorokat és más „műtárgya­kat”. Ha a többi hajósok meg­látják a vizen, sípjelzéssel üd­­vözlik, büszkén mutatnak rá: „No, itt a Vihar!” (Mert ez volt a neve korábban.) Ezen a hajón dolgozni külön kitünte­tés. Nem mindenki kerülhet ide. Minden hajónak van nap­lója, a napló úgy hozzátartozik a hajóhoz, mint a kormányke­­rék. Enélkül nem is hajó a hajó. A motoros orrán helyez­kedik el a kapitány fülkéje. Be­nyitunk, megnézzük a hajónap­lót, a hajó életrajzát. Miről is beszél ez a hajónapló? Apró eseményekről, de mögöttük egy­szerű emberek hőstettei vannak. Lapozzunk csak. Sztálinvárosba kellett sürgősen kotróberen­de­­zést vontatni, hétfő hajnalban nyersanyagra várt az építkezés, tehát indulni kellett már szom­baton. Éjszaka szuroksötét volt, látási viszonyok­ rosszak. Az út nem biztonságos, de az első­kormányos, a kommunista Dá­niel Gyula ezt mondja: „Sztálin­­város számít ránk, várja a nyersanyagot, gyerünk, kapi­tány elvtársi". Szombat hajnal­tól hétfő hajnalig mindenki tal­pon volt, csak két órát aludtak felváltva. A veszélyes helyeken állandóan mérték a vizet, s szerencsésen meg is érkeztek. Sztálinváros az FK—301-es miatt nem szenvedett hiányt. Lapozzunk csak tovább a hajónaplóban. Néhány napja éj­szaka vihar volt a Dunán. Az FK—301-es összesen száz va­gon kaviccsal megrakott három dereglyét vontatott lefelé. A hátsó dereglyéről jónéhány per­ce már erős segélykiáltás hal­latszott, de a viharban csak hangfoszlányok érkeztek a mo­torosig. Harminc vagon nyers­anyag és a legénység élete ve­szélybe került. Mi történt hát? A vasmacska „árulást” követett el, a viharban kibökte a de­reglye oldalát, a víz pedig egy­re tódult befelé, egyre süllyedt a szállítmány. A motoroson nem értették először, mi tör­tént, de lassan kibontakozott: veszély van, villámgyors csele­kedetre van szükség. Tizenegy hajós volt a motoroson. Mind­­annyiuknak első gondolata: megmenteni a dereglyét, hiszen ha elsüllyed, a kiemelése leg­alább százezer forintos költséget jelent. Ilyenkor a hajósok sze­rint a legfőbb erő a higgadt­ság, a megfontoltság. A hajóskapitány, Bauer János vette kezébe az irányí­tást. Néhány pillanat alatt kész a terv. Dániel Gyula sztaha­novista elsőkormányos a legne­hezebb pontra állt, a különös gondot igénylő kormánykereket vette a kezébe. A vontató a de­reglye mellé siklott, kigyúltak a reflektorok és a tomboló vihar közepette, a motoros lassan zá­tonyra tolta a süllyedő szállít­mányt. Néhány száz méter után elér­ték a zátonyt, mindez csak né­hány perc műve volt, ami azon­ban óráknak tetszett. Magyar Mihály beállította a fényszóró­kat, Dudla Ferenc, ifj. Szepesi József, Benediczki János és a többiek átugráltak a dereglyére és kézierővel megkezdték a ka­vics kirakását, hogy a tátongó lyuk a víz színe fölé kerüljön. De a kegyetlen víz még egyre­­ terjedt a hajófenékben. A hajó-­­sok erre átrakták a motorosról­ a szivattyút, de ez kevésnek bib­i­zonyult, mire a motoros ott hagyta a mentőket s teljes erő­i­vel visszament a néhány kilo-* méterre lévő kotrógéphez, s egy­ újabb szivattyút vett a fedélze­­­tére. Útközben egy, a Dunán­­ lefelé haladó hajóval találkoz­­­tak. Megvillantak a különbözős fényjelek az éjszakában, szállt­­ az üzenet: „Sürgősen szivaty­­­tyúra van szükség!” Egy órán­­ belül már három szivattyú zú­r­dította kifelé a vizet. A hajó- a test lassan kiemelkedett. Ekkor­ a brigád fadugót készített és­ betömték a nyílást. Két és fél­ óra múlva a veszély elmúlt. Százezer forintot megmen­tettek. A „Vihar”-brigád át­­szállt a vontatóra és az FK—J 301-es folytatta útját — mintha­ semmi sem történt volna. Pedig­ nem így volt. Ismét vizsgát tet­­t­tek a brigádtagok és vizsgát­ tettek a kommunisták, hogy­ valóban motorjai-e a brigádnak.­ Ezen az éjszakán jelentékeny­ dolog történt valójában: meg-­­ erősítették hat pártonkívü­li jo­­­gos bizalmát. „ Lapozunk tovább a hajónapló-'­ ban. „Jégzajlás idején az utolsót percben szabadítják ki a jég­­ közül a veszélyben lévő kotró-­­ berendezést.” És így tovább...! A hajónapló még sok mindent­ elmondana, de a vontató meg-* érkezik Budapestre, ez ország-, Gyűlés háza elé. Mentőcsónakot b­ocsátanak vízre, elbúcsúzunk­ az elvtársaktól, utunk befejező­j­dön. Karcagi Sándor ■ • ■ (Zádor István Kossuth-díjas rajzai.) Gyermekgondozónőképző tanfolyam indul Az egészségügyi miniszté­rium július 1-én Budapesten, a Za­na Gyermekgondozónőképző Kollégiumban (Szentkirályi­ utca 7.) 11 hónapos egésznapos be­járása gyermekgondozónőkép­ző tanfolyamot indít. A tanfo­lyam tartama alatt a hallgatók ebédet és havi 116 Ft tanulmá­nyi segélyt kapnak. A tanfolyamra jelentkezhet­nek 18—32 év között legalább hat elemit végzett egészséges nők. A felvételi kérelmeket a tanfolyam vezetőségéhez kell benyújtani június 20-ig és a kérvényhez mellékelendő a részletes önéletrajz, születési, iskolai, vagyoni bizonyítvány és ha a jelentkező már dolgozott, működési bizonyítvány. A hallgatók a tanfolyam el­végzése után oklevelet kapnak és mint szakképzett gyermek­­gondozónők bölcsődékben nyer­nek elhelyezést. Gyorsabb ügyintézést! Fényképezőgéppel egy tanácsbeszámoló nyomán Május 2-a óta folynak a ke­rületekben a tanácstagok be­számolói. A IX. kerületben Ko­­lonits Ferenc tanácstag május 13-án a Soroksári­ út 70. szám alatt tartotta beszámolóját. Hegyi Ede, Földvári­ utca 3. szám alatti la­kos a hozzászó­lások során el­mondotta, hogy a ház udvarán sok a tégla- és a faltörmelék. Emiatt — mint képünkön is lát­ható -“­ nagy a por, a rendel­lenség a ház­ban, de a tör­melék veszélyt is jelent a la­kók részére, mert alatta pin­ce van, ami a ..­­ nagy súly alatt könnyen be-1 osztály, ettől függetlenül is i­­omulhat. Kolonits elvtárs a inn­­tézkedhetett volna már. A Soroksári­­út 74. számú házból azt tet­ték szóvá, hogy az udvaron nagy a rendetlenség, a bűz. A hely­zet a tanácsbe­számoló óta alig változott, mint azt a mel­lékelt kép is mu­tatja. A szemét­nek csak egy részét hordat­­ták el. A rend megteremtése érdekében a ta­nács gyors in­tézkedésére van egészségügyileg - e­tatlan állapot uralkodik a s­o­­roksári­ út 74. számú házban. Kolonits elvtárs a javaslatok ügyében eljárt, mindegyiket el­juttatta az illetékes osztályra szükség, mert is tart ja­vaslatot a tanács titkárságán ■keresztül eljuttatta az építési osztályra. Igaz, arról, hogy pince van a törmelék alatt, már nem tett említést, de az építési jogy egyik kérdésben sem tör­tént intézkedés, ez a IX. kerü­leti tanács hibája. Sokkal gyor­sabb, eredményesebb ügyinté­zést várnak azok, akik biza­lommal fordulnak a tanácsbe­­számolókon a tanácshoz. Három úttörőtábor létesül a III. kerületben A III. kerület iskoláinak szü­lői munkaközösségei mozgal­mat indítottak, hogy a kerület tanulói a nyári , szünidejüket a kerület különböző részeiben felállított úttörőtáborokban tölt­hessék el. Ennek érdekében a szülői munkaközösségek műso­ros esteket rendeztek és ezek jövedelméből 12.710 forintot adtak át a tanács oktatási osz­tályának. Az üzemek is be­kapcsolódtak ebbe a mozgalom­ba és rendezvényeik jövedel­mének egy részét a tábor lé­tesítésére fordítják. A tanács erre a célra 47 ezer forintot bocsát rendelkezésre. A kerület­ DISZ-fiataljai vállalták, hogy­ a kerületi úttörőház parkjában­ létesülő úttörőtábor kerítését és­­ a zuhanyozót társadalmi mun­kában készítik el. A III. kerületben három út­törőtábor létesül: a Kiscelli-­ utcai úttörőház parkjában, Ró­maifürdőn és Békásmegyeren.­­ Ezeken a helyeken az úttörőket­ többek között sportolási lehető-­­ségek és jól felszerelt könyv-* tárak várják. A három úttörő-­ táborban nyolcszáz úttörőt fog-­ lalkoztatnak majd a nyár fo-­­lyamán. (MTI) Több mint 2 tonna vas és fém­­ a fémgyűjtő hónap után Tudósítónk jelenti a VI. ker. DISZ-szervezetből: Kerületünk fiataljai a fém­gyűjtő hónap befejezése után sem tekintik el intézettnek a fémgyűjtést. Az MTH 34-es szá­mú iskola DISZ-fiataljai vállal­ták, hogy a fémgyűjtő hónap után rendszeres kutatómunkát végeznek és beszolgáltatják a talált hulladékanyagot. A Ké­kesi-brigád június 2-án, hét­főn délután Óbudán járt és több mint két tonna, vas- és színesfémhulladékot adott át a begyűjtőhelyen. Az iskola hall­gatói felhívták az ország vala­mennyi ipari tanulóját, diák- és úttörő pajtásait, hogy most a fémgyűjtő hóna­p befejezése után gyűjtsék tovább az értékes hul­­ladékanyagokat. Kerületünkben a 34-es számú iskola hallgatói­nak felhívásához már többen is csatlakoztak. Az iskola 222,3 tonna vas- és fémhulladékkal messze túlteljesítette fémgyűjté­­si előirányzatát. A tanács segítsége a XX., Ady Endre-utcai rendelőnek A XX. kerületi tanács egész­ségügyi állandó bizottsága mel­lett működő, intézményeket el­lenőrző albizottság legutóbb az Ady Endre-utca 43. szám alatti orvosi rendelőbe látogatott el. Három napon keresztül figyel­ték a rendelőintézet munkáját, elbeszélgettek a betegekkel és az egészségügyi dolgozókkal. A megállapított hiányosságokra felhívták az egészségügyi osz­tály figyelmét, amely segített a problémák megoldásában, így a röntgen-osztály a régi, el­avult gép helyett újat kapott és létszáma két asszisztenssel gya­rapodott. A laboratórium is két munkatársat kapott. A fény- és reuma-osztályon az orvosi mun­ka jobb megszervezésével na­ponta kétszer hatórás rendelést vezettek be. Viseljük gondját új parkjainknak Az utcákon való járás közben örömmel pihentettük meg sze­münket a zöld parkokon, a ki­­sebb-nagyobb virágágyakon. Szinte csodálatos, hogy napok alatt az elhagyott telkek helyén milyen szép parkokat létesíte­nek gondos munkáskezek. Azon­ban akadnak ezen a téren is apró hibák, melyekre szeretnék rámutatni. A Bank­ utca, Bajcsy-Zsilinsz­­ky­ út és Arany János­ utca kö­zött van egy park, amelyben az elültetett fenyőfák ide-oda gör­bülnek. A park eléggé kihalt, mert egyetlen pad sincs benne, ahová leülhetnénk. A környéken sok a gyermek, ezek részére nincs egy homokozó, ahol játsz­hatnának. A park Bajcsy-Zsi­­linszky­ út felöli oldalán nincs bekerítve s így a fegyelmezetlen járókelők belegázolnak a pázsit­ba, tönkretéve szorgalmas kezek munkáját. Kérem az illetékese­ket, segítsenek ezeken a hibá­kon. Böhm Imréné, 7, Szent István-krt. Jót &BBB BPIST Egy le nem zárt ügy n néhány napja, hogy az újságok hírül adták Budapest­­i­g és az egész ország dolgozó népének: a földalatti gyorsvasút Rákóczi­ úti telepén, a 6-os munkahelyen elindult hazánkban az első fúrópajzs. Mint valami mesebeli óriás va­kond, töri azóta előre magát a roppant acélkolosszus, háta­­mögött hagyva az alagutat, ahol nem is nagyon sokára majd csillogó vonatok száguldanak. Újabb győzelmünk ez, a leg­nagyobb budapesti békealkotás építőinek jelentős béketette. Azokban a napokban, amikor a fúrópajzs elindult föld­alatti útjára, az egyik pajzs tetején — immár másodszor — alváson érte brigádja Kapás Kálmán keszonost. Amikor elő­ször találtak rá így, csak figyelmeztették, de a második eset­ben már csordultig telt a pohár. Munkaidő után összeült a Horváth ifjúsági brigád, amelyikben Kapás Kálmán dolgozik és megtárgyalták a fegyelmezetlen munkás ügyét. Jegyző­könyvet is vettek fel, címül ezt írták fölé: „Kapás Kálmán másodszori elalvása a keszonban“. Határozat is született itt. Kapás Kálmánt egy hétre kizárták a brigádból. Amikor a határozatot elmondták volna Kapásnak, az meg sem várta a megbeszélés végét, dacosan kivonult. A brigád pedig tovább adta a jegyzőkönyvet a munkahely vezetőségének, kérve, fo­gadja el a határozatot. Kapás Kálmán a földalatti gyorsvasút egyik építője. A gyorsvasúté, mely államunk kétmilliárd forintos nagyszerű ajándéka a főváros lakóinak. Kétmilliárd forint: ennyit ál­doz dolgozó népünk, hogy a budapesti emberek élete még szebb, m­ég kényelmesebb legyen. És kétmilliárd forintról beszélt Vas Zoltán elvtárs pártunk Központi Vezetőségének március 29-én összehívott aktívaértekezletén. A munkafegye­lemről szólt akkor Vas elvtárs és a többi között ezeket mon­dotta: „ha az indokolatlanul kiesett munkaidőt, vagy leg­alább nagyobb részét sikerül kihasznált munkaidővé ten­nünk, hatalmas termelési értéket nyerhetünk. Nem túlzok, ha ezt az értéket kétmilliárd forintra becsülöm­*. Kétmilliárd forintot nyerhetünk tehát, éppen annyit, amennyibe majd a művészi szépségű állomásokkal díszített, sebesen száguldó földalatti megépítése kerül. Kapás Kálmán kétszer aludt el a keszonban, kétszer gyarapította fegyelme­zetlenségével a kieső forintokat. És sok üzemünkben sok dolgozó jár még ma is Kapás Kálmán útján! A Magyar Pamutipar szövödéjében áprilisiban 29 dolgozó hiányzott iga­zolatlanul. Tegyük csak e szám mellé a tervteljesítés grafi­konját! Nyomban észrevesszük, hogy a teljesítményvonal eb­ben az üzemrészben áprilisban lefelé zuhant, mindössze 95,6 százalékra teljesítették tervüket az üzemrész dolgozói. Azért, mert huszonkilencen voltak, akik Kapás Kálmán útján jár­tak, mulasztottak, megrabolták államunkat. Az a sokszázmillió forint, amiről Vas elvtárs beszélt, megnyerhető népgazdaságunk számára. Megnyerhető többek között úgy, amint azt a földalatti építkezésen a Horváth ifibrigád tette, amikor kiközösítette Kapás Kálmán keszo­nost. Az ifibrigád tagjai bebizonyították, hogy megértették, amit Rákosi elvtárs mondott és annak megvalósításáért har­cot is indítottak. Azért a légkörért, amelyben „... szégyen és gyalázat naplopónak, csellengőnek lenni“. A Kapás-ügy azonban korántsincs lezárva. Egyrészt még hátra van, hogy a műszaki, vezetőség „jogerőre emelje“ a brigád határozatát, másrészt pedig a pártszervezet is kezd­jen harcot Kapás Kálmánért, fegyelmezett,­ Jó munkássá ne­veléséért. E kettő egymástól elválaszthatatlan. Azon a munkahelyen, abban a műhelyben vagy brigádban, ahol a népnevelők nap mint nap hallatják, felvilágosító szavukat és megmagyarázzák, hogy a munkafegyelem megszilárdítás­áv­val milyen roppant összeget nyerhetünk és elmondják azt is, hogy a saját műhelyükben milyen értékek vesznek el azért, mert egyesek csel­len­genek, mulasztanak, a győzelem már majdnem biztos. A műszaki vezetők pedig, ha rendre alkal­mazzák a fegyelmező eszközöket a naplopókkal szen­ben, azokkal szemben, akiknél a jó szó már nem használ: a párt­­szervezettel vívott közös harcukat biztos siker koronázza. Megszilárdul a munkafegyelem és ezt kézzelfoghatóan meg­mutatja majd a tervek teljesítésének állandóan felfelé emel­kedő grafikonja. A végre nyáriasra fordult idő megnövelte az üzletek forgal­mát s a kirakatok előtt az ér­deklődök számát. Állami üzle­teink, áruházaink különösen a női dívó terén nyújtanak be választékot. Piros­, fehér-, kék­fehér mintás kész kartonruhákat látni fehér piké gallérral és fe­hér piké mandzsettával, 180, 220, 230 forintért. Egyre több változatban láthatók a strand­ruhák, piros-fehér, zöld-fehér csikósak, boleróval, vagy kocká­sak, virágosak, nagy zsebekkel elől végig gombolva, vagy egy­beszabva. Helyes lenne, ha tervezőink és a kereskedelem gondoskodna arról, hogy a nők által nagyon kedvelt, csinos sötétkék vászon ruhák fehér gallérral, fehér gom­bokkal és fehér kézelőkkel az állami üzletekben is eladásra ke­rüljenek. A nyári divat sok szép új­donságot hozott a kislányoknak is. Rózsaszín­ fehér és kék-fehér pettyes kreppből készült, hú­zott, bő kis ruhákat — külön előnyük, hogy ezt az anyagot nem kell vasalni, hanem mosás után vállfára akasztva szárítha­­tók. Kedvesek a kék-fehér pet­­­tyes, fehér piké és virágos napo­zók boleróval 40—50—60 fo­rintért. A kisfiúkkal szemben azonban úgy látszik szűkkeb­lűebbek a divattervezők és át­lanti üzleteink, mert kevés füle öltöny látható s ami van, az is csak egyféle, fehér, legfeljebb drapp vászon. A strandszezon is meghozta a maga divatkellékeit: fatalpát pántos strandcipők, nylon és plastic egyszínű és virágos strandtáskák díszítik a kirakato­kat. A strandtáskák egyedüli hi­bája, hogy meglehetősen drá­gák, 100—150 forintba is ke­rül egy. Ezen a vonalon is volna egy javaslatunk: állami üzleteink készíttessenek szövet­kezetekkel maradékokból virá­gos, pettyes kartonokból, egyszí­nű vásznakból zipzáras, vagy zsinórral összehúzható strand­táskákat, ezek lényegesen ol­csóbbak lennének s a célnak ugyancsak megfelelnek. A nők régi vágya most rész­ben kielégítést nyert: egyre na­gyobb választékban kaphatók piros és kék vászon, fehér anti­lop szandálok. De még mindig van panasz: kevés, különösen 30—35-ig a színes, nyári gye­­rekszandál s ezekben a számok­ban a gyermekcipő is. Egyéb­ként sok szülő szívesen vásá­rolna gyerekének is vászonszan­­dált — ha­rolná.

Next