Esti Budapest, 1952. július (1. évfolyam, 75-101. szám)

1952-07-31 / 101. szám

PÁRTÉLET A taggyűlés feladatokat adott a kommunistáknak Tudósítóink jelentései a taggyűlésekről A Csillag Állami Áruház tag­gyűlésére már több mint egy hete nagy érdeklődéssel ké­szültek az alapszervezet kom­munistái. Miután a pártvezető­ség megállapította a napirendi pontokat, a pártcsoportértekez­­leten megbeszélték s így az egész tagság tudott arról, hogy a taggyűlésen az alapszervezet agitációs, nevelőmunkáját tár­gyaljuk. A taggyűlés megbeszélte, hogy agitációs munkánknak még gyakori hibája, hogy álta­lános. Még nincs kellő törek­vés az áruház dolgozóiban, hogy a vevőkkel ne csak mint eladók, hanem mint népneve­lők is foglalkozzanak. — Ezt állapította meg a titkári be­számoló. A jó felvilágosító, ne­velőmunka nélkül a szocialista kereskedelem pedig elképzelhe­tetlen. A titkári beszámoló né­hány esetet említett, amikor a népnevelők nem állta­k a hely­zet magaslatán. Megtörtént, hogy egyes árucikkekből ke­vesebb volt s ilyenkor nem magyarázták meg a vásárlók­nak a hiány okát. A titkár elv­­társnő — Éliás Károl­yné — olyan követendő példát ál­lított az elvtársak elé, mint amely a különleges méretek osztályán történt. Egy vevő 34- es számú női cipőt kért, s mi­után akkor nem volt, a panasz­könyvbe beírta: micsoda dolog, hogy a különleges méretek osztályán ezt a méretet nem le­het kapni. Néhány nap múlva a cipő megérkezett. Az osztály kommunistái nem felejtették még el az elégedetlenül távozó vevőt és ezért levélben értesí­tették: a kívánt méretű cipő megérkezett, fáradjon el érte. A titkári beszámoló­ arra fi­gyelmeztette az alapszervezet tagjait, hogy akkor lehetnek szocialista kereskedelmünkhöz méltóak, ha arra tanítják a pár­­tonkívüli dolgozókat is: minél jobban végezzék feladatukat lelkesítse őket a segíteniakarás. A jól előkészített taggyűlés­hez nagyon sokan szóltak hoz­zá. Bíráltak és hasznos javas­latokat terjesztettek a taggyű­lés elé az elvtársak. Soka­t je­lentett Czeglédi Sándor elvtárs bírálatai. Felhívta a pártvezető­ség figyelmét, hogy amíg a ki­rakatok mindig a legaktuáli­sabb kül- és belpolitikai ese­ményekre figyelmeztetik a dol­gozókat, — és ezt igen jól csi­nálják, a kerületi pártbizott­ságok véleménye szerint is, hiszen dicsérőlevelet is kap­tunk már — addig egyes kira­katainkban kevés az áru és en­nek a kevésnek is elégtelen az elrendezése. Pedig az is po­litikai kérdés, hogy a mi bő­séges áruval rendelkező raktá­rainkról fogalma legyen barát­nak és ellenségnek. A mi egyes kirakataink után ítélve pedig nem győzünk meg erről sen­kit. Czeglédi elvtárs javasolta, hogy több árut tegyünk a ki­rakatba és ízlésesebben ren­dezve, mint eddig. Kirakataink­kal is neveljük, fejlesszük a dolgozók ízlését, igényességét. A­­ XXII/7. számú Építőanyagellátó Vállalat taggyűlése az alapszer­vezet legfontosabb problémájá­val, az augusztus 20-i verseny­nyel foglalkozott. A párttitkár elvtárs beszámolójában meg­állapította, hogy a sikeres ko­reai műszak után a dolgozók közt afféle „ünnepi” hangulat lett úrrá, hogy „a kötelességünket teljesítettük, most már pihen­­hetünk". Pedig a kötelesség java még hátra van, mert az augusz­tus 20-i felajánlásokat is teljesí­teni kell. A titkár elvtárs elmondta, hogy a szállítási szakban Bagdi Károly 216 százalékos, a fű­részgépen Pajti Miklós és Nagy Sándor 211, Tóth András 207, Kovács I. József 188 és Vere­­bély József 167 százalékos ered­ményt ért el a koreai műszak idején. Ezek a számok beszéde­sen bizonyítják, hogy az üzem dolgozói megértették a koreai műszak jelentőségét. A munka­verseny lendületének csökkenése azonban azt mutatja, hogy a népnevelőmunka még nem ál­landó, csak egyes kampányfel­adatokra mozgásit. A pártvezetőség erre a hibára csak akkor figyelt fel, amikor az újabb eredmények értékeléséről jelentést kapott. A hibák elleni harc megindí­tása még nem késő. A taggyű­lés feladatul adta az alapszerve­zet kommunistáinak, hogy az alkotmány ünnepének tiszteleté­re tett vállalásokat becsületteli teljesítsék és a pártonkívüli dol­­­gozókat is győzzék meg arról, hogy szégyen a vállalás nem-­ teljesítése. Bírálattal, szakmai­ tanáccsal segítsék az elmarad­t dolgozókat. ♦ Megkezdték a fogfúrókészü­lékek sorozatgyártását az Orvosi Műszergyárban Az Orvosi Műszergyárat bíz­ták meg a fogfúró­készülékek sorozatgyártásával. Ezt az or­vosi műszert eddig külföldről hozták be. Az ötéves terv be­ruházásai során nemrégen két új automatagépet kaptak az üzem dolgozói és a műszakiak jó előkészítő munkája nyomán megindulhatott a fogfúrókészülé­kek sorozatgyártása. A gyár dolgozói eddig 500 fogfúró­készüléket gyártottak, de most célul tűzték ki, hogy az új ké­szülék gyártási eljárását tovább tökéletesítik és az év végéig 6-7 ezer fogforókészüléket bo­csátanak kórházaink és gyógy­intézeteink rendelkezésére. Í Új erővel kezdett el a termelő­ munkához. Ez az erő még nőtt benne, amikor egy politikai kör vezetésével bízták meg. El­mondta ezt Görögnek akivel még mindig együtt dolgozott, de ő lehűtötte lelkesedését. „A pad mellett a te helyed, a mun­kával törődj, ne a politikával, ti fiatalok azt csak félrema­ „Kétemeletes" közúti vasúti kereszteződés épül az illatos­ úton Népgazdaságunk fejlődésével párhuzamosan növekszik a vas­út forgalma is. Ennek érdeké­­ben­ bővítik az ország legna­gyobb rendezőpályaudvarát, a Ferencvárosi rendezőpályaud­­vart. Az építkezés egyik fontos szakasza az illatosúti aluljáró építése. A Ferencvárosi-pályaud­var átépítésével kapcsolatban­ szükségessé vált, hogy aluljárói építésével oldják meg a közúti­ közlekedést. Az aluljáró „két-] emeletes'' lesz. A föld felszíne« alatt mintegy 300 méter hosszú« vasbeton-teknőben közlekednek­ majd a közúti járművek, amely­]­be kétszer 7 méter széles kör ] utat és gyalogjárót is építenek.] Fölötte lesznek majd a jelen­­­legi vágányok és ezek fölé épí­­­tik az új gurító-dombról húzódni új sínpárokat. 1953 augusztus 2­1-re teljes egészében elkészült az aluljáró mindhárom szaka­­­sza s ebből az idén a munkák­­ nak mintegy 60 százalékát vég­­­zik el. " 1 //A munkává­ törődj, ne a politikával így dolgozott az ellenség az Április 4 Gépgyárban 1551 őszén kezdődőül az Április 4 Gépgyárban. A mintaaszta­­losműhelybem egyformán tel­tek a napok. Reggel a tiszta műhelyben, tiszta gépeken­­kezdték a munkát, délután már a faforgácsoktól alig lehetett járni. Az asztalostanulók — köztük Dobránszky István is — szor­galmasan dolgoztak annak el­lenére, hogy napok óta nem si­került a munkadarab. Pedig megvolt az igyekezet, csa­k leg­többször rosszul alkalmazták a méreteket, így tehát nem vívta ki a mintaasztalosüzem fiatal­jainak termelőmunkája az elis­merést. De a politikai munkai sem: DISZ-sz­ervezetük nem volt, oktatásra alig jártak. Egy napon mégis nagy meg­tiszteltetés érte Dobránszky Ist­ván ifjúmunkást. Az üzemi DISZ-titkár közölte vele: a párt javaslatára háromhetes DISZ- propagandista iskolára megy. Ettől kezdve jobban ment a munka, sőt, ha valahol politi­káról beszéltek, rögtön he­gyezte a fülét. Nagy örömének okát elme­sélte mindenkinek, Görög Já­nosnak, a szakszervezeti mű­hel­ytitkárnak is, aki mellett dol­­gozott, de furcsa választ ka­pott: — Alig hogy tudsz vala­mit, máris elkommunizálnak a papi mellől? Dobránszky elvtárs nem értette, mit jelent „elkom­­munizálni”, de megmaradt fü­lében ez a furcsa szó. Az isko­lán meg is kérdezte az iskola­­vezető elvtársnőt: mit jelent­het? Lassan értette csak meg a választ, mert — mint ahogy senkiről a műhelyben —, úgy Görög Jánosról se gondolta, hogy rossz szemmel nézi az ő tanulását, fejlődését. Az iskolán sokat tanult Dob­ránszky elvtárs, de nem annyit, hogy meg tudta volna előzni azt, ami ezek után történt vele... gyalázzátok’’. Nem hallgatott rá. Morogjon csak, beszéljen csak — gondolta — és nem szólt senkinek. Amikor azután egyszer a politikai kör vezeté­sére indult és így kiáltott utána valaki a műhelyből: „Itt megy mindenki oktatója" — meg­állt. Tehát nemcsak Görög — aki nap mint nap duruzsol a fülébe — véleménye ez, hanem másoké is. Tehát nem való neki politizálni? Megingott az önbi­zalma. Esténként egyedül töp­rengett, vájjon mit te­gyen, mondjon el mindent a pártnak, kérjen véle­ményt? Nappal az arcokat leste, vájjon kinek lehet ilyen pro­blémája még itt a műhelyben? Kinek tűnt már fel Görög vi­selkedése? Úgy látta­m senki­nek. Ekkor arra az elhatározás­ra jutott, hogy szakít töpren­gésével, Görög mellé áll. Nem érdekelte a DISZ, a politikai kör, csak azt tartotta nagysze­rűnek és igaznak, amit Görög mondott. Ha vendéglőbe hívta, ment szívesen, nem is egyszer, nem is kétszer. És ahogy a vendéglőben emelkedett a han­gulat, úgy csökkent másnap a műhelyben a termelés. Nem­csak Dobránszky elvtársé, ha­nem a legtöbb dolgozóé.. Szinte rendszerré vált a terv nem telje­sítése. A politikai munka ha­sonlóan rosszul ment. Oktatásra nem jártak, pártcsoport nem volt az alapszervezetben. A mintaasztalosműhely mélypont­­ra süllyedt. Ekkor a pártbizottság felfigyelt és leváltotta a régi párt­­titkárt. Mészáros Gyula­ elvtárs vette át a mintaasztalos-műhely pártszervezetének vezetését. Mindenkivel személyesen elbe­szélgetett, Dobránszky elvtárs­sal is Megkérdezte tőle is, mi lehet az oka a rossz termelés­nek, a rossz politikai munká­nak. — Nincs valami „rossz szel­lem" itt? — kérdezte tréfásan és mégis komolyan. Nem tu­dott válaszolni rá, csak azt érezte a beszélgetés során, ahogy most van, az nincs jól. — Melletted állunk, segíts a hibát felderíteni — kérte őt Mészáros elvtárs. Ettől az idő­től kezdett ismét töprengeni, gondolkozni Dobránszky elvtárs. Egyre terhesebbé, egyre nyo­masztóbbá vált Göröggel a „barátság”. Egy alkalommal Görög — aki teljes uralmat ér­zett az ifik, még a legmaka­csabb Dobránszky felett is —, hangosan, nyíltan kezdte szidal­mazni a népi demokráciát, a kommunistákat. Pedig ekkor már Dobránszky elvtárs nem Görögé — a párté volt. A szi­dalmak hallatára átvillant agyán. Ez a „rossz szellem”. Hazug ügyet, hazug embert tá­mogatott. Pár nap múlva irka­­lapot terített maga elé és min­dent leírt a pártnak.­­ Mészáros elvtárs­­ nem„ak Dob­­ránszky elvtárs jelentése, ha­nem több fiatal és idős dol­gozó véleménye, meglátása alapján vitte a taggyűlés elé Görög János jobboldali szoc­­dem ügyét. Itt derült ki, hogy egyáltalán nem foglalkozott a fiatalok szakmai oktatásával, hogy igyekezett mindenkit le­beszélni a pártmunka végzésé­ről, ő terjesztette a rémihíreket Ezt az aknamunkáját nem 1951 óta, hanem, már előző munka­helyein is folytatta. A felszó­lalók gyűlölettel és megvetés­sel beszéltek róla. Leleplező­dött előttük Görög munkás­­áruló, csúszó-mászó féreg lé­nye. Azóta a mintaasztalos-mű­­helyben a termelő- és politikai­­munka fellendült. Az oktatási évad elején például a tagság 10 százaléka vett csak részt az oktatásban, de az oktatási év végére már 80 százaléka.­­A DISZ-szervezet nemcsak mű­ködik, de a fémgyűjtésben első helyet ért el. Helyes a dolgozóknak az a kívánsága, hogy társadalmi bí­róságon ismerje meg minden XI. kerületi dolgozó a jobbol­dali szociáldemokrácia akna­munkáját. Megismerjék és okul­janak belőle. A XI kerületi pártbizottsá­gon — ahová a gyár a jelen­tést beküldte — azonban vol­tak olyanok, akik nem tartották szívügyüknek, hogy az Április 4 Gépgyár mintaasztalosüzemének esetéből minél több dolgozó okuljon. Helyes lenne, ha most már összehívnák a társadalmi bíróságot, hogy minden be­csületes dolgozó előtt ott áll­jon egész hitványságában Gö­rög ellenséges tevékenysége. . ★­­ A Takarmányforgalmi Vállalat­­ pártszervezetében kedden volt­ taggyűlés. Ellenőrizték az el­­­múlt taggyűlésen hozott ha-­ tározatok végrehajtását. Azt elmúlt hónapban a taggyűlés­ nagy lelkesedéssel fogadta el­ azt a határozatot, hogy a be-­ gyűjtési minisztérium által ki-­ tűzött „legjobb vállalat” címért­ induljanak harcba a Taforgt párttagjai, felvilágosító mun-­­kával és példamutatással.­ Ezen a taggyűlésen azonban­ meg kellett állapítani, hogy­ egyetlen népnevelő, pártbizal­­­mi nem foglalkozott az el-­­múlt hónapban ezzel a kér-r déssel. Az eredményen meg­ is látszott, hogy a dol-­ gozók jóformán nem is tud-­ tak arról, hogy ilyen versenyt folyik a vállalatok között és* nem is tettek lépést a verseny* megnyeréséért.­­ A titkár elvtárs beszámoló­* jában, amelyben a népnevelők­ feladataival, a felvilágosítói munkával foglalkozott, vissza­tért erre az esetre. Felelősség tett minden egyes párttagot­, azért, hogy jó példát mut­as­­­son a határozatok végrehaj-­ tásában. A példamutatás ere­j­­e nélkül a szóbeli apritációs szalmacséplés marad csupán. B MDP BUDAPESTI PJÍBTBIZOTTS­­GB ÉS B FOTÓBQLI TBÍZÚCS­IHPJE A karfa és a bürokrácia M­ikszáth Kálmán „A karfa“ című karcolatában leírja, milyen utat járt be a múlt század államgépezetében egy országúti fahíd megjavítása iránti javaslat. Itt biztos, szolgabíró, alispán, államépítészeti hivatal, miniszteri titkár, fogalmazó, számvevőség, vármegye, vállalkozó s még né­hány közbeeső fórum iktatta, pecsételte, felterjesztette és leküldte az iratokat, mire a hasáb­ját kivitték a helyszínre, hogy az elkorhadt hidat megjavítsák. Sokan emlékeztek — nem csak Mikszáth karcolataiból — erre az embergyilkos bürokráciára, amikor közel két év­vel ezelőtt megalakultak tanácsaink és megindulhatott­­ a harc, hogy szívós munkával kiirtsák a sokezerfejű bürokrá­ciát. Azóta — bár a sokezer fejből még van jónéhány — a bürokrácia felszámolása terén hatalmas eredményeket értünk el. Nézzük csak a fahíd történetének mai változatát. A XVI. kerület dolgozói nemrég kérték Papp Sándor elvtárs ta­nácstagot, hogy járjon közbe a tanácsnál a Caprera-patakon két átkelő­ híd létesítése iránt. A tanácstag gyorsan, büro­kráciamentesen továbbította a kérést és a két híd rövidesen ott állt a patak felett. Tanácsaink ma már száz és száz gyökéren át tartják az éltető kapcsolatot a dolgozó tömegekkel,­­ a ta­nácstagokon, az állandó bizottsági és albizottsági aktívákon, a levelezőkön keresztül biztosítják, hogy a dolgozók kívánsá­gai, panaszai, észrevételei gyorsan, bürokráciamentesen el­jussanak a végrehajtó bizottságokhoz és ugyanakkor ellen­őrzik, hogy az ügyek bürokráciamentesen elintézést is nyer­jenek. A tanácsok tömegkapcsolatai között a legfrissebb hajtás a levelezőmozgalom. Lenin és Sztálin elvtársak tanításait, a kommunista sajtó példáját követve tanácsaink egyre jobban bekapcsolják munkájukba a munkáslevelezőket. Sok szép ered­mény mutatja ma már, hogy mit jelent a levelekkel való gondos foglalkozás. A IX. kerületi tanács kereskedelmi osz­tálya július hónapban harminchat levelet használt fel mun­kájában: a dolgozók levélbeli kérelmére új üzletfiókokat nyi­tott és jelentős eredményeket ért el a tisztaság, a takarékos­ság terén. Ugyanakkor el kell mondanunk, hogy még vannak egye­sek tanácsainknál, akik nem értették meg a levelezés jelen­tőségét és ahelyett, hogy a beérkező leveleket felhasználnák a bürokrácia leküzdésére, azokat a bürokrácia útvesztőjében hagyják elpusztulni. A XXI kerületi tanácsnál például hó­napok óta hevernek munkáslevelek megválaszolatlanul, el­intézetlenül, mint például Kutas István elvtárs, a Rákosi Művek dolgozójának levele, aki egy igen fontos kérdést, a Kis-Dunaág szennyeződésének kérdését vitte a tanács elé. A Politikai Bizottság legutóbbi határozata a dolgozók pártszervezetekhez küldött leveleinek intézéséről felhívja a figyelmet arra, hogy „a dolgozók leveleinek száma egyik fokmérője a szerkesztőségek, pártszervezetek jó munkájá­nak, tömegkapcsolatainak’­. Áll ez természetesen tanácsainkra is, mert az állandó bizottságok és albizottságok jó munkája mellett a levelezőmozgalom is egyik jól gyümölcsöző mód­ja a tömegkapcsolatok fejlesztésének. A múlt század állam­gépezetének munkája — amelyet Mikszáth Kálmán kigú­nyolt — ma már csak gyűlölt emlék. De ha azt akarjuk, hogy ennek a világnak még a legkisebb maradéka, a leg­halványabb árnya is eltűnjön életünkből, akkor fel kell szá­molnunk minden gátat, mely a tömegkapcsolatok fejleszté­sének útjában áll, fel kell karolnunk — és nem mint a XXI. kerületi tanácsnál, lebecsülnünk — a levelezőmozgalmat is. így érvényesül hiánytalanul a tömegek segítő, ellenőrző sze­repe, az a hatalmas motor, amely egyik hajtóereje főváro­sunk, hazánk mind nagyobb ütemű fejlődésének. Alkotmányunk élő valóság Bánki Béla elvtárs művezető, a Magyar Pa­mutipar műhelyében dolgozik. 21 hónapos kislányukra vigyáznak a gyár nap­közi otthonában. Alkotmányunk ezt is bizto­sította. Felesége ugyancsak a Magyar Pamutiparban dolgozik, könyvelő a fonó I. műhelyben. A jó munka jutalma az üdülés. A Bánki- házaspár ma reggel elutazott Balatonföldvárra, a Magyar Pamutipar üdülőjébe.

Next