Esti Budapest, 1952. július (1. évfolyam, 75-101. szám)
1952-07-31 / 101. szám
PÁRTÉLET A taggyűlés feladatokat adott a kommunistáknak Tudósítóink jelentései a taggyűlésekről A Csillag Állami Áruház taggyűlésére már több mint egy hete nagy érdeklődéssel készültek az alapszervezet kommunistái. Miután a pártvezetőség megállapította a napirendi pontokat, a pártcsoportértekezleten megbeszélték s így az egész tagság tudott arról, hogy a taggyűlésen az alapszervezet agitációs, nevelőmunkáját tárgyaljuk. A taggyűlés megbeszélte, hogy agitációs munkánknak még gyakori hibája, hogy általános. Még nincs kellő törekvés az áruház dolgozóiban, hogy a vevőkkel ne csak mint eladók, hanem mint népnevelők is foglalkozzanak. — Ezt állapította meg a titkári beszámoló. A jó felvilágosító, nevelőmunka nélkül a szocialista kereskedelem pedig elképzelhetetlen. A titkári beszámoló néhány esetet említett, amikor a népnevelők nem álltak a helyzet magaslatán. Megtörtént, hogy egyes árucikkekből kevesebb volt s ilyenkor nem magyarázták meg a vásárlóknak a hiány okát. A titkár elvtársnő — Éliás Károlyné — olyan követendő példát állított az elvtársak elé, mint amely a különleges méretek osztályán történt. Egy vevő 34- es számú női cipőt kért, s miután akkor nem volt, a panaszkönyvbe beírta: micsoda dolog, hogy a különleges méretek osztályán ezt a méretet nem lehet kapni. Néhány nap múlva a cipő megérkezett. Az osztály kommunistái nem felejtették még el az elégedetlenül távozó vevőt és ezért levélben értesítették: a kívánt méretű cipő megérkezett, fáradjon el érte. A titkári beszámoló arra figyelmeztette az alapszervezet tagjait, hogy akkor lehetnek szocialista kereskedelmünkhöz méltóak, ha arra tanítják a pártonkívüli dolgozókat is: minél jobban végezzék feladatukat lelkesítse őket a segíteniakarás. A jól előkészített taggyűléshez nagyon sokan szóltak hozzá. Bíráltak és hasznos javaslatokat terjesztettek a taggyűlés elé az elvtársak. Sokat jelentett Czeglédi Sándor elvtárs bírálatai. Felhívta a pártvezetőség figyelmét, hogy amíg a kirakatok mindig a legaktuálisabb kül- és belpolitikai eseményekre figyelmeztetik a dolgozókat, — és ezt igen jól csinálják, a kerületi pártbizottságok véleménye szerint is, hiszen dicsérőlevelet is kaptunk már — addig egyes kirakatainkban kevés az áru és ennek a kevésnek is elégtelen az elrendezése. Pedig az is politikai kérdés, hogy a mi bőséges áruval rendelkező raktárainkról fogalma legyen barátnak és ellenségnek. A mi egyes kirakataink után ítélve pedig nem győzünk meg erről senkit. Czeglédi elvtárs javasolta, hogy több árut tegyünk a kirakatba és ízlésesebben rendezve, mint eddig. Kirakatainkkal is neveljük, fejlesszük a dolgozók ízlését, igényességét. A XXII/7. számú Építőanyagellátó Vállalat taggyűlése az alapszervezet legfontosabb problémájával, az augusztus 20-i versenynyel foglalkozott. A párttitkár elvtárs beszámolójában megállapította, hogy a sikeres koreai műszak után a dolgozók közt afféle „ünnepi” hangulat lett úrrá, hogy „a kötelességünket teljesítettük, most már pihenhetünk". Pedig a kötelesség java még hátra van, mert az augusztus 20-i felajánlásokat is teljesíteni kell. A titkár elvtárs elmondta, hogy a szállítási szakban Bagdi Károly 216 százalékos, a fűrészgépen Pajti Miklós és Nagy Sándor 211, Tóth András 207, Kovács I. József 188 és Verebély József 167 százalékos eredményt ért el a koreai műszak idején. Ezek a számok beszédesen bizonyítják, hogy az üzem dolgozói megértették a koreai műszak jelentőségét. A munkaverseny lendületének csökkenése azonban azt mutatja, hogy a népnevelőmunka még nem állandó, csak egyes kampányfeladatokra mozgásit. A pártvezetőség erre a hibára csak akkor figyelt fel, amikor az újabb eredmények értékeléséről jelentést kapott. A hibák elleni harc megindítása még nem késő. A taggyűlés feladatul adta az alapszervezet kommunistáinak, hogy az alkotmány ünnepének tiszteletére tett vállalásokat becsületteli teljesítsék és a pártonkívüli dolgozókat is győzzék meg arról, hogy szégyen a vállalás nem- teljesítése. Bírálattal, szakmai tanáccsal segítsék az elmaradt dolgozókat. ♦ Megkezdték a fogfúrókészülékek sorozatgyártását az Orvosi Műszergyárban Az Orvosi Műszergyárat bízták meg a fogfúrókészülékek sorozatgyártásával. Ezt az orvosi műszert eddig külföldről hozták be. Az ötéves terv beruházásai során nemrégen két új automatagépet kaptak az üzem dolgozói és a műszakiak jó előkészítő munkája nyomán megindulhatott a fogfúrókészülékek sorozatgyártása. A gyár dolgozói eddig 500 fogfúrókészüléket gyártottak, de most célul tűzték ki, hogy az új készülék gyártási eljárását tovább tökéletesítik és az év végéig 6-7 ezer fogforókészüléket bocsátanak kórházaink és gyógyintézeteink rendelkezésére. Í Új erővel kezdett el a termelő munkához. Ez az erő még nőtt benne, amikor egy politikai kör vezetésével bízták meg. Elmondta ezt Görögnek akivel még mindig együtt dolgozott, de ő lehűtötte lelkesedését. „A pad mellett a te helyed, a munkával törődj, ne a politikával, ti fiatalok azt csak félrema „Kétemeletes" közúti vasúti kereszteződés épül az illatos úton Népgazdaságunk fejlődésével párhuzamosan növekszik a vasút forgalma is. Ennek érdekében bővítik az ország legnagyobb rendezőpályaudvarát, a Ferencvárosi rendezőpályaudvart. Az építkezés egyik fontos szakasza az illatosúti aluljáró építése. A Ferencvárosi-pályaudvar átépítésével kapcsolatban szükségessé vált, hogy aluljárói építésével oldják meg a közúti közlekedést. Az aluljáró „két-] emeletes'' lesz. A föld felszíne« alatt mintegy 300 méter hosszú« vasbeton-teknőben közlekednek majd a közúti járművek, amely]be kétszer 7 méter széles kör ] utat és gyalogjárót is építenek.] Fölötte lesznek majd a jelenlegi vágányok és ezek fölé építik az új gurító-dombról húzódni új sínpárokat. 1953 augusztus 21-re teljes egészében elkészült az aluljáró mindhárom szakasza s ebből az idén a munkák nak mintegy 60 százalékát végzik el. " 1 //A munkává törődj, ne a politikával így dolgozott az ellenség az Április 4 Gépgyárban 1551 őszén kezdődőül az Április 4 Gépgyárban. A mintaasztalosműhelybem egyformán teltek a napok. Reggel a tiszta műhelyben, tiszta gépekenkezdték a munkát, délután már a faforgácsoktól alig lehetett járni. Az asztalostanulók — köztük Dobránszky István is — szorgalmasan dolgoztak annak ellenére, hogy napok óta nem sikerült a munkadarab. Pedig megvolt az igyekezet, csak legtöbbször rosszul alkalmazták a méreteket, így tehát nem vívta ki a mintaasztalosüzem fiataljainak termelőmunkája az elismerést. De a politikai munkai sem: DISZ-szervezetük nem volt, oktatásra alig jártak. Egy napon mégis nagy megtiszteltetés érte Dobránszky István ifjúmunkást. Az üzemi DISZ-titkár közölte vele: a párt javaslatára háromhetes DISZ- propagandista iskolára megy. Ettől kezdve jobban ment a munka, sőt, ha valahol politikáról beszéltek, rögtön hegyezte a fülét. Nagy örömének okát elmesélte mindenkinek, Görög Jánosnak, a szakszervezeti műhelytitkárnak is, aki mellett dolgozott, de furcsa választ kapott: — Alig hogy tudsz valamit, máris elkommunizálnak a papi mellől? Dobránszky elvtárs nem értette, mit jelent „elkommunizálni”, de megmaradt fülében ez a furcsa szó. Az iskolán meg is kérdezte az iskolavezető elvtársnőt: mit jelenthet? Lassan értette csak meg a választ, mert — mint ahogy senkiről a műhelyben —, úgy Görög Jánosról se gondolta, hogy rossz szemmel nézi az ő tanulását, fejlődését. Az iskolán sokat tanult Dobránszky elvtárs, de nem annyit, hogy meg tudta volna előzni azt, ami ezek után történt vele... gyalázzátok’’. Nem hallgatott rá. Morogjon csak, beszéljen csak — gondolta — és nem szólt senkinek. Amikor azután egyszer a politikai kör vezetésére indult és így kiáltott utána valaki a műhelyből: „Itt megy mindenki oktatója" — megállt. Tehát nemcsak Görög — aki nap mint nap duruzsol a fülébe — véleménye ez, hanem másoké is. Tehát nem való neki politizálni? Megingott az önbizalma. Esténként egyedül töprengett, vájjon mit tegyen, mondjon el mindent a pártnak, kérjen véleményt? Nappal az arcokat leste, vájjon kinek lehet ilyen problémája még itt a műhelyben? Kinek tűnt már fel Görög viselkedése? Úgy láttam senkinek. Ekkor arra az elhatározásra jutott, hogy szakít töprengésével, Görög mellé áll. Nem érdekelte a DISZ, a politikai kör, csak azt tartotta nagyszerűnek és igaznak, amit Görög mondott. Ha vendéglőbe hívta, ment szívesen, nem is egyszer, nem is kétszer. És ahogy a vendéglőben emelkedett a hangulat, úgy csökkent másnap a műhelyben a termelés. Nemcsak Dobránszky elvtársé, hanem a legtöbb dolgozóé.. Szinte rendszerré vált a terv nem teljesítése. A politikai munka hasonlóan rosszul ment. Oktatásra nem jártak, pártcsoport nem volt az alapszervezetben. A mintaasztalosműhely mélypontra süllyedt. Ekkor a pártbizottság felfigyelt és leváltotta a régi párttitkárt. Mészáros Gyula elvtárs vette át a mintaasztalos-műhely pártszervezetének vezetését. Mindenkivel személyesen elbeszélgetett, Dobránszky elvtárssal is Megkérdezte tőle is, mi lehet az oka a rossz termelésnek, a rossz politikai munkának. — Nincs valami „rossz szellem" itt? — kérdezte tréfásan és mégis komolyan. Nem tudott válaszolni rá, csak azt érezte a beszélgetés során, ahogy most van, az nincs jól. — Melletted állunk, segíts a hibát felderíteni — kérte őt Mészáros elvtárs. Ettől az időtől kezdett ismét töprengeni, gondolkozni Dobránszky elvtárs. Egyre terhesebbé, egyre nyomasztóbbá vált Göröggel a „barátság”. Egy alkalommal Görög — aki teljes uralmat érzett az ifik, még a legmakacsabb Dobránszky felett is —, hangosan, nyíltan kezdte szidalmazni a népi demokráciát, a kommunistákat. Pedig ekkor már Dobránszky elvtárs nem Görögé — a párté volt. A szidalmak hallatára átvillant agyán. Ez a „rossz szellem”. Hazug ügyet, hazug embert támogatott. Pár nap múlva irkalapot terített maga elé és mindent leírt a pártnak. Mészáros elvtárs nem„ak Dobránszky elvtárs jelentése, hanem több fiatal és idős dolgozó véleménye, meglátása alapján vitte a taggyűlés elé Görög János jobboldali szocdem ügyét. Itt derült ki, hogy egyáltalán nem foglalkozott a fiatalok szakmai oktatásával, hogy igyekezett mindenkit lebeszélni a pártmunka végzéséről, ő terjesztette a rémihíreket Ezt az aknamunkáját nem 1951 óta, hanem, már előző munkahelyein is folytatta. A felszólalók gyűlölettel és megvetéssel beszéltek róla. Lelepleződött előttük Görög munkásáruló, csúszó-mászó féreg lénye. Azóta a mintaasztalos-műhelyben a termelő- és politikaimunka fellendült. Az oktatási évad elején például a tagság 10 százaléka vett csak részt az oktatásban, de az oktatási év végére már 80 százaléka.A DISZ-szervezet nemcsak működik, de a fémgyűjtésben első helyet ért el. Helyes a dolgozóknak az a kívánsága, hogy társadalmi bíróságon ismerje meg minden XI. kerületi dolgozó a jobboldali szociáldemokrácia aknamunkáját. Megismerjék és okuljanak belőle. A XI kerületi pártbizottságon — ahová a gyár a jelentést beküldte — azonban voltak olyanok, akik nem tartották szívügyüknek, hogy az Április 4 Gépgyár mintaasztalosüzemének esetéből minél több dolgozó okuljon. Helyes lenne, ha most már összehívnák a társadalmi bíróságot, hogy minden becsületes dolgozó előtt ott álljon egész hitványságában Görög ellenséges tevékenysége. . ★ A Takarmányforgalmi Vállalat pártszervezetében kedden volt taggyűlés. Ellenőrizték az elmúlt taggyűlésen hozott ha- tározatok végrehajtását. Azt elmúlt hónapban a taggyűlés nagy lelkesedéssel fogadta el azt a határozatot, hogy a be- gyűjtési minisztérium által ki- tűzött „legjobb vállalat” címért induljanak harcba a Taforgt párttagjai, felvilágosító mun-kával és példamutatással. Ezen a taggyűlésen azonban meg kellett állapítani, hogy egyetlen népnevelő, pártbizalmi nem foglalkozott az el-múlt hónapban ezzel a kér-r déssel. Az eredményen meg is látszott, hogy a dol- gozók jóformán nem is tud- tak arról, hogy ilyen versenyt folyik a vállalatok között és* nem is tettek lépést a verseny* megnyeréséért. A titkár elvtárs beszámoló* jában, amelyben a népnevelők feladataival, a felvilágosítói munkával foglalkozott, visszatért erre az esetre. Felelősség tett minden egyes párttagot, azért, hogy jó példát mutasson a határozatok végrehaj- tásában. A példamutatás ereje nélkül a szóbeli apritációs szalmacséplés marad csupán. B MDP BUDAPESTI PJÍBTBIZOTTSGB ÉS B FOTÓBQLI TBÍZÚCSIHPJE A karfa és a bürokrácia Mikszáth Kálmán „A karfa“ című karcolatában leírja, milyen utat járt be a múlt század államgépezetében egy országúti fahíd megjavítása iránti javaslat. Itt biztos, szolgabíró, alispán, államépítészeti hivatal, miniszteri titkár, fogalmazó, számvevőség, vármegye, vállalkozó s még néhány közbeeső fórum iktatta, pecsételte, felterjesztette és leküldte az iratokat, mire a hasábját kivitték a helyszínre, hogy az elkorhadt hidat megjavítsák. Sokan emlékeztek — nem csak Mikszáth karcolataiból — erre az embergyilkos bürokráciára, amikor közel két évvel ezelőtt megalakultak tanácsaink és megindulhatott a harc, hogy szívós munkával kiirtsák a sokezerfejű bürokráciát. Azóta — bár a sokezer fejből még van jónéhány — a bürokrácia felszámolása terén hatalmas eredményeket értünk el. Nézzük csak a fahíd történetének mai változatát. A XVI. kerület dolgozói nemrég kérték Papp Sándor elvtárs tanácstagot, hogy járjon közbe a tanácsnál a Caprera-patakon két átkelő híd létesítése iránt. A tanácstag gyorsan, bürokráciamentesen továbbította a kérést és a két híd rövidesen ott állt a patak felett. Tanácsaink ma már száz és száz gyökéren át tartják az éltető kapcsolatot a dolgozó tömegekkel, a tanácstagokon, az állandó bizottsági és albizottsági aktívákon, a levelezőkön keresztül biztosítják, hogy a dolgozók kívánságai, panaszai, észrevételei gyorsan, bürokráciamentesen eljussanak a végrehajtó bizottságokhoz és ugyanakkor ellenőrzik, hogy az ügyek bürokráciamentesen elintézést is nyerjenek. A tanácsok tömegkapcsolatai között a legfrissebb hajtás a levelezőmozgalom. Lenin és Sztálin elvtársak tanításait, a kommunista sajtó példáját követve tanácsaink egyre jobban bekapcsolják munkájukba a munkáslevelezőket. Sok szép eredmény mutatja ma már, hogy mit jelent a levelekkel való gondos foglalkozás. A IX. kerületi tanács kereskedelmi osztálya július hónapban harminchat levelet használt fel munkájában: a dolgozók levélbeli kérelmére új üzletfiókokat nyitott és jelentős eredményeket ért el a tisztaság, a takarékosság terén. Ugyanakkor el kell mondanunk, hogy még vannak egyesek tanácsainknál, akik nem értették meg a levelezés jelentőségét és ahelyett, hogy a beérkező leveleket felhasználnák a bürokrácia leküzdésére, azokat a bürokrácia útvesztőjében hagyják elpusztulni. A XXI kerületi tanácsnál például hónapok óta hevernek munkáslevelek megválaszolatlanul, elintézetlenül, mint például Kutas István elvtárs, a Rákosi Művek dolgozójának levele, aki egy igen fontos kérdést, a Kis-Dunaág szennyeződésének kérdését vitte a tanács elé. A Politikai Bizottság legutóbbi határozata a dolgozók pártszervezetekhez küldött leveleinek intézéséről felhívja a figyelmet arra, hogy „a dolgozók leveleinek száma egyik fokmérője a szerkesztőségek, pártszervezetek jó munkájának, tömegkapcsolatainak’. Áll ez természetesen tanácsainkra is, mert az állandó bizottságok és albizottságok jó munkája mellett a levelezőmozgalom is egyik jól gyümölcsöző módja a tömegkapcsolatok fejlesztésének. A múlt század államgépezetének munkája — amelyet Mikszáth Kálmán kigúnyolt — ma már csak gyűlölt emlék. De ha azt akarjuk, hogy ennek a világnak még a legkisebb maradéka, a leghalványabb árnya is eltűnjön életünkből, akkor fel kell számolnunk minden gátat, mely a tömegkapcsolatok fejlesztésének útjában áll, fel kell karolnunk — és nem mint a XXI. kerületi tanácsnál, lebecsülnünk — a levelezőmozgalmat is. így érvényesül hiánytalanul a tömegek segítő, ellenőrző szerepe, az a hatalmas motor, amely egyik hajtóereje fővárosunk, hazánk mind nagyobb ütemű fejlődésének. Alkotmányunk élő valóság Bánki Béla elvtárs művezető, a Magyar Pamutipar műhelyében dolgozik. 21 hónapos kislányukra vigyáznak a gyár napközi otthonában. Alkotmányunk ezt is biztosította. Felesége ugyancsak a Magyar Pamutiparban dolgozik, könyvelő a fonó I. műhelyben. A jó munka jutalma az üdülés. A Bánki- házaspár ma reggel elutazott Balatonföldvárra, a Magyar Pamutipar üdülőjébe.