Esti Budapest, 1953. február (2. évfolyam, 30-50. szám)

1953-02-05 / 30. szám

2 her fölé emelkedett a hollandiai, többszáz az angliai árvízkatasztrófa áldozatainak száma HÁG­A, február 5. (MTI) A „Reuter" jelentése szerint a hollandiai halálos árvíz áldo­zatainak száma szerdán jóval Majevszkij, a Pravda londoni tudósítója hosszabb cikkben szá­mol be az Angliában pusztító hatalmas árvízről. Ma­jevszikiij el­mondta, hogy a lakosságot nem figyel­meztették az árvíz bekövet­kezésének lehetőségére, noha a meteorológiai szolgálat­tól aggasztó jelentések ér­keztek a hatóságokhoz. A dolog lényege azonban nem­csak az, hogy nem rendelitek el idejében riadót. A partvidék la­kossága és a helyi hatóságok többször­ rámutattak arra, hogy a gátak veszedelmes állapotban vannak és gyors intézkedésekre van szükség megjavításuk cél­jából. Persze, erre pénz nem volt. A Daily Herald február 3-án szakértők számításait közölte. Eszerint a délkeleti partvidék ezer mérföld hosszúságú gáz­ezer fölé emelkedett. Az eltűn­tek száma is igen magas. Az angol belügyminiszter szer­dán az alsóházban kijelentette, hogy a keletangliai árvíz halot­­ tátépítésre nem jutott pénz... rendszerének költsége 122 mil­lió fontsterling. Ezért az ösz­­szegé­rt olyan gátrendszert le­hetett volna építeni, amellyel szemben a tenger tehetetlen. „Az angol mérnökök és tudósok tudják, hogyan kell bennünket megvédeni — jelenti ki a Daily Herald. — A kérdés, amelyet nem oldottunk meg az, honnan teremtsük elő a pénzt, az embe­ROMA, február 5. (MTI) Giuseppe Di Vittorio, az Olasz Általános Szakszervezeti Szövetség főtitkára az olasz szakszervezetek szolidaritásáról biztosította az elemi katasztrófa sújtotta holland népet. Di Vitto­rio a holland szakszervezeti szövetséghez intézett táviratá­ban közölte, hogy a CGIL kész fannak szápja többszáz, az el­tűntek számát még nem tudják megállapítani. A dagály további tengerárral fenyeget e­zeket és az építőanyagot." Az angol „munkáspárti” lap nem­­közli, miért nem oldották meg ezt a kérdés­t. Elegendő azonban rámutatni a­rra, hogy ezekben a napokban az angol parlament azt a javaslatot vi­tatja meg, hogy a fegyverkezési hajszára további több mint 160 millió fontsterlinget irányozza­nak elő, többszáz hajléktalanná vált hol­land gyermeket gondozásba venni. Hasonló értelmű táviratot kül­dött a CGIL főtitkára az­­angol és a belga szakszervezeteknek is, kérve, jelöljék meg, hogy az olasz szakszervezetek mivel se­gíthetik a tengerár sújtotta an­gol és belga lakosságot. Az Olasz Általá­nos Szakszervezeti Szövetség támogatását ajánlja fel a tengeráradás sújtotta holland, belga és angol dolgozóknak 20 titóista kémet és diverzáns ügynököt semmisítettek meg Albániában TIRANA, február 5. (ATA) A szerdai albán lapok közöl­ték a belügyminisztérium jelen­tését, amely szerint a közbiz­­­­tonsági erők a lakosság támo­gatásával az utóbbi időben húsz kémet és diverziós ügynököt semmisítettek meg az ország különböző vidékein. Az ügynö­köknél talált okmányokból ki­tűnik, hogy jugoszláv kémköz­pontokban kaptak kiképzést és azután átdobták őket Albániába, hogy a jugoszláv kémszervezet szolgálatában diverziós és kém­­tevékenységet fejtsenek ki. Va­lamennyien Jugoszláviába szö­kött háborús bűnösök voltak, az albán nép esküdt ellenségei, akik együttműködtek az olasz és a német fasiszta megszállók­kal. Huszonnégyórás sztrájkra készülnek az olasz postások ROMA, február 5. (MTI) Az olasz postásszakszervezet központi bizottsága elhatározta, hogy 24 órás országos sztrájkra hívja fel az olasz postásokat, távirászokat és telefonkezelőket. A sztrájk februárban lesz, de közelebbi időpontját csak később jelölik meg. Az olasz postai alkalmazottak már hónapok óta harcban áll­nak gazdasági követeléseikért. Novemberben kompromisszumos javaslatokat terjesztettek a kor­mány elé, de azokat a kormány elutasította. A postás szakszer­vezet most elérkezettnek látja az időt, hogy a postások gaz­dasági követeléseinek általános sztrájkkal is nyomatékot adja­nak. A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága február 4-én közölte: A néphadsereg alakulatai és a kínai népi önkéntesek egységei a nap folyamán az egész arc­vonalon helyi jelentőségű har­cokat vívtak az amerikai-angol intervenciósok és h­sziimanista csapatok ellen. Az amerikai légikalózok feb­ruár 4-én újabb támadást intéz­tek Dél-Hamgen tartomány bé­kés, lakott települései ellen, barbár módon bombázták és géppuskával lőtték azokat. A lakosság köréből sokan estek áldozatul és sok lakóház rom­­badőlt. A néphadsereg légelhárító egységei az ellenség négy re­pülőgépét lelőtték, hármat meg­rongáltak Új tantárgy­­ az amerikai iskolákban | * ~ * « | Az amerikai monopolisták ] j rendkívüli eredetiséget mu­­j­­­tatnak, amikor az adófizetés­­ | előmozdításáról van szó.j . Most már nemcsak a végre- ] • hajtókat és rendőröket von- ] • jak be magasztos műveleteik ; j végrehajtásába, hanem a pe- p­e­dagógusokat is. A Newsweek ] • című folyóirat írta: „Az ifjak ,­­ még a középiskolában meg­­­­ fogják tanulni, hogyan kell­­ ; kitölteni az adófizetési űrla­­j­­­pót. Az Egyesült Államok­­ pénzügyminisztériumának­­ egyik osztálya tanfolyamot i­s készített elő, amelyet ennek a tantárgynak szenteltek, s­­ nemsokára megküldik a tan-­­szereket az egész ország is-­­­kolaigazgatóinak.” Nem csodálkoznánk, ha az­­ amerikai iskolákban rövid­i­desen az adófizetés lenne a legfontosabb tantárgy. Ugyanis a Wall Street arra szeretné nevelni az ameri­kaiakat, amit Petőfi annak ide­jén így fogalmazott meg: „Dolgozz paraszt, dolgozz, fi­zess, azután dögölj meg!” A méltó választ persze Amerikában is a nép egyre növekvő ellenállása adja meg. A Wall Street kiigazít... (A Vecsernyája Moszkva rajza) Fény gyullad a román falvakban „Országunk villamosítása — mondotta Gh Gheorghiu Dej elvtárs, a Román Népköztársa­ság Minisztertanácsának elnöke — legsürgősebb és legjelentő­sebb feladatként jelentkezik Az ország gazdasági és kultu­rális elmaradottságának­ a fel­számolása az ipari és mező­gazdasági nagyüzemi szocia­lista termelésre való átmenet alapján villamosítás nélkül el­képzelhetetlen." 1951-ben lépett életbe a Ro­mán Népköztársaság tízéves villamosítási terve. A terv cél­kitűzése az, hogy tíz év lefor­gása alatt megsokszorozza a rom­án Népköztársaság villa­mosenergia termelését. A villamosítási terv megtar­­lulása óta eltelt két év után a villamoserőművek építése terén jelentős sikereket mutat fel a Román Népköztársaság. A „Gh. Gheorghiu-Dej" villamos hőerő­mű felépítése, az Ovidiu II. mo­dern villamos hőerőműnek az elkészülte, a moroeni villamos vízierőműnek közeli üzembehe­­yezése, a bicazi „V. I. Lenin vízierőmű munkatelepének gyors előrehaladása, — mindezek a Villamosítási terv végrehajtásá­nak jelentős sikereit alkotják. Modern elektrotechnikai gyárak Az eltelt két esztendő eredmé­nyeket hozott a falu villamosí­társa terén is. Számos állam gazdaság, gép­ és traktorállo­más, kollektív gazdaság élvezi a villamosítás előnyeit. Már eddig villamosították az állami gazdaságok 83 százalékát és a gépállomások­­ 78 százalékát Ugyanekkor a villamosenergia a kultúrotthonok sokaságában,­ a parasztlakások tízezreiben járul hozzá a dolgozó parasztság életszínvonalának emelkedésé­hez. Az ország villamosítási tervének megfelelően 1960-ig 2000 községet villamosítanak. A régi rendszerben a falusi lakos­ságnak mindössze hat százaléka jutott villanyfényhez. 1944 előtt mindössze hét kis­ipari elektrotechnikai műhely működött, amelyek csupán a nyugatról importált gépek és berendezések javításával fog­lalkoztak. Ma pedig olyan mo­dern elektrotechnikai gyárak működnek, mint a bukaresti „Di­namó”, továbbá az „Electropu­­tere", az „Electroaparate", az „Electroizolantul", az „Electro­­cablul". Ezek az üzemek ma már a legbonyolultabb villa­­mosgépeket és berendezéseket is tudják gyártani. Baráti segítség A villamosítási terv megvaló­sításának gyors üteme a Román Népköztársaságban elsősorban a Szovjetunió sokoldalú és test­véri segítségének tulajdonítható Az Ovidiu II. villamos hőerő­művet, amely a Román Népköz­­társaságban a legmodernebb, teljes mértékben a Szovjetunió­ban tervezték meg. Az üzem egész felszerelése is a Szovjet­unióból érkezett, az építkezések­nél pedig szovjet mérnökök és technikusok dolgoztak vállvet­ve a román mérnökökkel és tech­nikusokkal A Román Népköz­­társaság elektrotechnikai gyá­­rainak a felszerelése is szovjet segítséggel történt A dolgozók lelkes munkájával és a Szovjetunió segítségével életre kel a Román Népköztár­saság villamosítási terve, létre­jönnek az ötéves ter­v erőművei. semmi, CSÜTÖRTÖK, 1953. FEBRUÁR 5. „Az irodalmi tevékenység — üzlet" Titóista „írók" önvallomásai A Tito-banda jó tanítvány akkor is, ha az amerikai „kul­túra” dicsőítéséről, utánzásáról van szó. Ez pillanatok alatt ki­derül, csak néhány Jugoszláviá­ban most megjelent fércművet kell megnézni. Vegyük például Mirko Vuja­­csics „Elveszett mosoly” című „művét”. Az író egy anyát mu­tat be, aki az elmúlt háborúban elvesztette férjét, egyetlen fiát, egyedül maradt. Az asszony le­mond mindenről: a harcról, a nevetésről, jövőbe vetett hitéről, az életről. Az elbeszélés azt kí­vánja az olvasóval elhitetni, hogy háború mindig volt, min­dig is lesz és „kár a fáradtsá­gért", amúgy sem lehet ellene semmit tenni... Az elbeszélés hőse ezeket mondja: „ ... Hajtsd meg a fejed, nyugodj bele sor­sodba és várd, amíg eljön a te időd is, várj, amíg rád kerül a sor, hogy a frontra menjél.. „Útját vesztett vadállat" — mint vershős A titóista firkászok ugyanak­kor nyakló nélkül dicsérik az imperializmus gyarmati uralmát, a „fehér urakat”, akik vadállati kegyetlenséggel zsákmányolják ki, gyilkolják halomra az ural­muk alatt nyögő ázsiai és afri­kai népeket. Ezzel a céllal je­lent meg nemrégiben Jugoszlá­viában egy útleírás „A vad Kongóban címmel. A könyv a négerekről így beszél: „ .... Vad emberevők, akik nem tudják megérteni a­z angol és belga civilizáció nagyságát... Vannak közöttük — bár keve­sen — olyanok, akik jók, akik hűségesen szolgálják uraikat... A többség azonban emberevő s ezek ellen jogosan emeli fel fegyverét az európai..." Az ilyenfajta „elméletekre” ta­lán legjobb Ha egy titóista köl­tő, Szlavko Bukoszavlevics, a „Nin" című lapban megjelent verse önvallomásszerű sorát idézzük: „. . Azon elmélkedem — mi vagyok?... Útját vesztett vadállat — s ordítok .. A gyilkos banda gondol arra is, hogy az új háború ágyútöl­­telékeként eladott jugoszláv né­pet megfelelő közvetlen „neve­lésben” részesítse. Ezt a célt szolgálja például Szlobodán Berberszki egy elbeszélése, amelynek alapgondolatát a szerző az első részben így fejezi ki: „Egyetlen egy gondolatom van, hogy öljek, öljek, öljek .. S ki gondolna arra, hogy a titóista lakájok szolgai aláza­tukban odáig mennek, hogy el­beszéléseket szenteljenek ame­rikai gazdáik minden apró szál­lítmányának is. Pedig így van. Hiszen Brankó Csopics például 30 oldalas elbeszélésben ma­gasztalja — „a széles, erős amerikai borotvaélesítő szíjat..." Irodalom — kártyajáték? S hogy hogyan értékelik ma­­­guk a titóisták „irodalmi” éle­tüket, arról csak ennyit: Hriszto Tosovics, a titóista írószövetség főtitkára egyik cik­kében arról elmélkedik, hogy „az irodalmi tevékenység sem más, mint üzlet, amely nem sza­bad, hogy kevesebb hasznot hoz­zon, mint a kártyajáték Miért nincs tehát az irodalmi folyó­iratoknak olyan forgalmuk, mint például a totalizatőröknek ...?" Míg a jugoszláv nép legjobb költői, írói, művészei —■ mint Radován Zogovics, Velesz Pet­rics, Miodrág Tomics, Miodrág Popovics, Zlatko Klapcsik és mások — az UDB hóhérainak kezében sínylődnek, addig Joso­­vicsok, vujacsicsok és bukoszav­­levicsek uralkodnak a mai Jugo­szlávia úgynevezett kulturális életében. Hogy meddig? Hogy milyen perspektívával? Talán válaszoljunk az egykori usz­­tasa, ma titóista „költő”, Tin Ujevics szavaival: „Minden reggel — Minden ébredéskor, Magam előtt látom, A büntetés és a bűnhődés óráját —' A nyakam köré vont kötelet.. .** Gazdag zenei események a­ barátság hónapja alkalmából A magyar-szovjet barátság hónapja idején számos zenei rendezvényen a legkiválóbb szovjet és­ magyar zenei alko­tásokban gyönyörködhetnek a dolgozók. A Magyar-Szovjet Társaság és az Országos Fil­harmónia közös rendezésében a Zeneakadémián kiváló opera­házi művészek közreműködésé­vel szovjet és magyar operett­estet tartanak. Nagy érdeklő­désre tart számot az Állami ■Népi Együttes műsora, amelyen a Szovjetunióban tanult ének­es táncszámokat mutatják be. A barátság hónapja zenei pro­­grammjának jelentős eseménye lesz a magyar-orosz operaest is,­ amelyet szintén a Zeneaka­démián rendeznek meg. A köny­­nyűzene kedvelői részére szov­jet film- és táncdalestet tarta­nak, a rádió tánczenekara és neves szólistáink közreműködé­sével. A „Sütért" figyelmébe A SÜTÉRT szállítására te­szünk panaszt. Mi itt vagyunk a százados úti kenyérgyár szom­szédságában, mégis nap-nap után 10—11 óra körül kapjuk meg a péksüteményt. Például január 27-én is 12 óra körül még semmi áru nem érkezett Többfelé telefonáltunk, ígéretet mindenütt kaptunk, de az áru még most sem jön idejében. Ugyanez a helyzet a környék többi üzletében is. Jogosan me­rül fel a kérdés, hogy miért van eltérés az áruellátás terén a­ belső és külső kerületek között? Úgy látszik, a SATÉRT ezt a területet figyelmen kívül hagy­ja és a külső területek áruellá­tása nem szívügye. Reméljük, hogy panaszunk orvoslására megteszi a kellő intézkedést és idejében megfelelő áruval látja el a környéket. Vértes Ignác, a 08457. számú KÖZERT-fiók vezetője és több környékbeli dolgozó aláírása Helyes javaslat Az Esti Budapest Január 27-i számában olvastam, — írja Vár­­­konyi Jenőné, a Napsugár Álla­mi Áruház dolgozója —, hogy­ az I. kerületi tanács ipari ál­landó bizottságának ülésén ar­ról is tárgyaltak, hogy ebben az esztendőben alakul egy nylon­­harisnyát felgombolyító és ké­szítő szövetkezet, amely a hi­bás, szakadt harisnyákból újat „varázsol”. Nem tudom, hogy ez a vállalat mikor alakul meg, de jónak látnám addig is egy olyan üzlet felállítását vagy a MÉH üzletein belül egynek a kijelölését, ahol már most át­vennék a háztartásokban fellel­hető, megjavításra nem alkal­mas harisnyákat, így jóelőve­ sok nyersanyagot gyűjthetnének az új vállalat részére. Várkonyi Jenőné elvtárs­nő javaslatát megvizsgál­tuk és helyesnek tartjuk. In­tézkedünk, hogy használha­tatlan, illetve javításra nem­ alkalmas harisnyák átvéte­lére mielőbb létesítsünk egy fióküzletet. Halmai Antal, az 1. ker. tanács ipari osz­tályának vezetője. A HÉT FILMJEI Ma mutatják be a Dózsa és Felszabadulás mozikban a „He­gyi emberek" című csehszlovák filmet amely egy kis hegyvidé­ki falu fejlődését mutatja be. Ugyancsak ma kerül bemuta­tásra az 1-es számú Magyar Világhíradó a Szikra, Uránia, Felszabadulás, Dózsa, csepeli Táncsics, Híradó és a Tinódi mozikban. A világhíradó friss és változatos képsorozatban számol be a világ minden tá­jának eseményeiről. Mesefilmek a szovjet film ünnepén A szovjet film ünnepének műsora a diat­als­ágnak, a gyer­mekeknek is érdekes meglepe­téseket nyújt majd. A nagy­já­tékfilmeken kívül mese- és rajz­filmek kerülnek bemutatásra! A „Gyapottündér­ke" című mese­film egy úttörő és egy gyapot­­magocska kalandjairól szól. A „Bíborvirágocska" című szí­nes mesefilm főhőse, N­oszt­yen­ka, egy bátor és kedves kis­lány, aki megmenti atyjának életét. A legifjabbak számára készült a „Szeleburdi tapsifü­les" című színes rajzfilm-soro­zat, amelyből kiemelkedik a Puskin meséje nyomán írt „Mese a halott cárleányról" cí­mű film. Ürömi ,­örömök“ Nem vagyok ki­váncsi természetű ember s az sem szokásom, hogy ki­hallgassam mások beszélgetéseit. Az elmúlt héten azon­ban jobb belátásom ellenére mégis csak elkövettem ezt. Tör­tént ugyanis, hogy Óbudán a Flórián-­­ téren jártam, ami­kor két diák a kö­vetkező párbeszé­det folytatta előt­tem: — Fogadjunk egy tábla csokiba, hogy ez a két néni Ürömről jött Óbu­dára. — Altom a foga­dást — mondta a szőkebbik, s egy­más kezébe csap­tak, majd gyorsan megindultak az előttük lépegető két néni után. Jómagam is meg­néztem a két asz­­szonyt s miután semmi ürömit nem találtam rajtuk, kí­váncsiságom nőt­­tön-nőtt. Monda­nom sem kell, hogy a fogadást az aján­lattevő fényesen megnyerte, s most már csak az fur­dalta az oldalamat: vájjon honnan szár­­mazik ez a biztos ítélőképessége a fogadást ajánlónak. Nem sokáig kel­lett töprengenem. — Tessék csak nézni azokat az ék­telen porfoltokat a nénik szoknyáján — magyarázta a kisebbik diák ér­deklődésemre — ilyen vastag porré­teg csak az ürömi autóbusz ülésein van. Magamban jót nevettem a „csoki­­tulajdonos" diák éles logikáján s kitűnő megfigyelő­képességén, de két héttel később kény­telen voltam meg­állapítani, hogy ez nem is olyan ne­vetséges dolog. Tudniillik éppen Üröm felé kellett utaznom s amikor Óbudán felszálltam a 18-as autóbuszra, olyan porréteg la­pult a finom bőr­üléseken hogy ön­kéntelenül is Ma­dách Imre klasszi­kus sorai jutottak eszembe: „...Egy évben e por, csak néhány vonalnyi. Egy századévben már néhány könyök..." A Fővárosi Autó­buszüzem nagyobb gondot fordíthat­na az utasok ru­háinak a kímélésé­re. Bár igaz, a hosszú úton elke­rülhetetlen, hogy a por ne szálljon be a kocsiba, de ha mindkét végállomá­son indulás előtt letörölnék az ülése­ket, bizonyára nem volna a por olyan „történelmi”, hogy jómagam is három újságot használtam fel avégett, hogy „tisztába tegyem" úgy-ahogy, magam alatt az ülőhelyet. S még mindig nem vagyok benne biz­tos, hogy nem ka­pok-e ki a felesé­­gemtől, miután nincs írásom a 18-as járat intézői­től, hogy a kabáto­mon éktelenkedő porfoltokért ők a felelősek. (K- Z.) xophopoumus

Next