Esti Budapest, 1953. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-01 / 179. szám

a MDP BUDAPESTI PÁRTBIZOTTSÁGA ÉS A FŐVÁROSI TRilfICS LAPJA II. ÉVFOLYAM, 179. SZÁM. Ára 60 fillér SZOMBAT, 1953. AUGUSZTUS L A kormányprogramm megvalósításáért Ma délelőtt megkezdődtek a fővárosban a tatarozási munkálatok előkészületei Augusztus 1. Nevezetes napja a főváros életének. A kormány­programm megvalósítása útján ma kezdődtek meg a város kü­lönböző kerületeiben a tata­rozási munkálatok előkészületei, a bi­zottságok helyszíni szemléi, a tatarozóvállalatok felvonulását a helyszínre. Reggel 9 órakor népes bizott­ság gyülekezett a Majakovszkij­­utca 9. számú ház előtt is. Itt voltak a Lakásgazdálkodási Igazgatóság, a BUVATI, a KIK, a kerületi tanács megbízottai. A BUVATI ehhez a tatarozáshoz külön műemlékszakértőt küldött ki. A budapesti műemlékek a helyrehozatal szempontjából há­rom kategóriába vannak sorol­va. Az első­ kategóriába azok az épületek tartoznak, amelyeket a legapróbb részletekig meg kell védeni. A Majakovszkij­ utca 9. számú ház első kategóriájú mű­emlék, 1780. körül „copf-stílus­ban épült. A ház ezidőszerint nagyon elhanyagolt állapotban van, a folyósok vasrácsai sok­­helyen leszakadoztak, az ács­­szerkezet korhadt, a csatorna hiányos, a vakolat letöredezett... De homlokzata szerencsés vé­letlen folytán megmaradt eredeti mivoltában, míg a­ mellette lévő épületek homlokzatát a kapita­lista időkben történt renoválások alatt tönkretették. Dr. Borsos Béla, a BUVATI megbízottja nagy gonddal ma­gyarázta a műemlék megóvásá­val kapcsolatos feladatokat. Ki­adta az utasítást, hogy bontsák le a már jóideje üres üzlethe­lyiségek portáljait, állapítsák meg az eredeti architektúrát és aszerint állítsák helyre. Közöl­te, hogy az építkezés tartama alatt a mérnökök állandóan kint tesznek és ellenőrzik az építkezést. A házban nagy örömet kel­tett a bizottság megjelenése. Gergely Józsefné az I. emelet 7-ből elmondta, hogy ennek a lakásnak a lakói 15 éve, ő ma­ga két éve szorgalmazza, hogy hozzák rendbe a lakást, mert oldalról állandóan beázik. A bizottság tagjai megnyugtat­ták, hogy most már nem kell tovább járnia, mert a tatarozás során minden lakást rendbehoz­nak, természetesen azokat a munkálatokat végzik csak el, amelyek egyébként nem a la­kókat terhelik. A helyszíni szemle eredmé­nyeként a bizottság megállapo­dott, hogy hétfőn megkezdik a felvonulást, a kémények, a tűz­fal, a macskalépcső kijavítását, megjelennek a villanyszere­lők... A bizottság ezután folytatta útját, hogy szemügyre vegye a tatarozásra kijelölt többi épüle­tet. ★ A 42/1-es Építőipari Vállalat ma reggel megkezdte a felvo­nulást a Kálvária­ térre. A vál­lalat dolgozói a­ többi között azt kapták feladatul, hogy a Kálvária-tér és a Baross-utca sarkától kezdve hozzák rendbe a Kálvária-térnek a József At­­tila-mozi felé eső oldalát. Ők tatarozzák a Baross-utcának a Kálvária-tér és Orczy-tér kö­zötti szakaszán a páratlan számú házaikat, valamint egy sor házat az Illés­ utcában is. Összesen 32 ház tatarozását végzik el ezen a környéken. — Tegnap kaptuk meg a fel­adatot — mondja Brozsek An­tal elvtárs, a 4211-es Vállalat tatarozási felelőse. — A mai nap folyamán be is fejezzük a felvonulást. Öt fuvarral szállí­tunk ide anyagot, létrákat, deszkát, az ideiglenes műve­zető-bódét és 2000 folyóméter csőállványt. Tegnap az első ház munkáinak költségvetését is megcsináltuk. 75 ezer forint­ba kerül eszerint a Kálvária­tér I. számú ház tatarozása. Hétfőn reggel megkezdjük az állványépítést a háznál. Min­denfajta munkát elvégzünk, ami szükséges, kőműves-, asztalos-, üveges-, bádogosmunkákat egy­aránt. A házakat a régi formá­jukban állítjuk helyre és kelle­mes, világos színekre fogjuk a homlokzatokat festeni. Decem­ber 31-ig befejezzük a munkát. Egyemeletes ház áll a Baross, utca és Kálvária­ tér sarkán. Itt kezdik meg hétfőn reggel a munkát. — Nagyon örültünk tegnap délután, amikor itt járt nálunk a bizottság — mondja Kesely Sándorné házfelügyelő. — Meg­kérdezték a lakók véleményét, mi meg körbefogtuk az elvtár­sakat és mindenki megmondta, hogy mit kellene kijavítani. Szépen felírtak mindent, amit mondtunk. Kijavítják a falakat, a pincét, tetőt, befestik az ajtó­kat, ablakokat. Van egy rossz kéményünk, azt is megjavítják, hogy­ ne füstöljenek a tűzhelyek. Még a mosókonyhát is tataroz­zák, meg a konyhában is kija­vítják a köveket. ■« Boldogan beszél Kesely Sán­dorné. Szavában a gazda fele­lőssége tükröződik akkor, ami­kor búcsúzóul ezt mondja: — Azután ha rendbehozták a házat, nagyon vigyázunk rá. Azt akarjuk, hogy mindig szép legyen. Megérkeztek az első állványok a Kálvária­ térre. BUKAREST, augusztus 1. Amikor a Román Népköztár­saság földjére lépünk, először három szót tanulunk meg: „Pace si prietenie”, magya­rul: „Béke é­s barátság". E szavakkal üdvözölnek minde­nütt az állomásokon a vá­rakozók, e szavakat olvassuk a virágokból kirakott kertek kö­zött, ezt írták a dolgozók fehér kaviccsal kirakva a vasúti sínek mellé, ezek a szavak világíta­nak fehér betűkkel a Királyihágó meredek oldalán. Egész Románia népe öröm­mámorban úszik és szíve mele­gével érzi e szavak igazát, szépségét. Clujnál öreg anyóka nyújt fel apró színes virágcsok­rot a vonat ablakába. Nevet öregesen, boldogan, kezében reszket a piros muskátli, a sár­gafejű bársonyka. — Vigyétek kedveseim a szép találkozóra, tiétek az élet, a jövő — fordítják a­ néni sza­vait. Bukarest szinte éjjel-nappal ünnepel. Egymást érik a vona­tok, repülök, melyek ezerszámra szállítják a vendégeket. Már azt hinné az ember, hogy nem ma­radt virág a bukaresti kertek­ben, amikor újra és újra virág­erdővel fogadják az új érkező­ket. Az utcákon zászlók erdeje. Feliratok a világ minden nyel­vén. Emberek, akik soha nem látták egymást, kezet ráznak, jelvényt cserélnek. A vendé­gek mindent látni akarnak. Ro­mán barátaink pedig mindent meg akarnak mutatni, ami új, megszépült életük eredménye. Az ívlámpákon zászlók, hang­szórók. A Balcescu-körúton szobrok és festmények, feliratok és zászlók ezrei. Ezen az úton halad majd a felvonuló fiata­lok sokasága a Sztálin-úton ,át a tribünök felé. Új vendéglők nyíltak egyre­­másra. A város különböző te­rein mintegy 50—60 szabadtéri színpad készült, a Szabadság­­parkban 80 tagú ifjúsági kórus próbál. Koreai fiatalokat ölel­getnek a bukarestiek. Az öröm határtalan. Meleg baráti együtt­érzéssel üdvözlik ezeket a fia­talokat, akik erejükkel, soha nem lankadó hősiességgel ki­vívták a végső győzelmet. Hin­du fiú vegyül közéjük. Ő is részt kér e barátkozásból. „Vi­­vát India, Vivát Korea" — kiált­ja lelkesen... Stoica Radu brailai fiatal paraszti fiú vadonatúj ruhában ül az Augusztus 23 kultúr- és sportpark nézőterén. Ragyog a fekete fiú arca, hogy ne örülne, 137 fáradságos na­p van mö­göttük. Most ott ül és csodálhat­ja a kis román pionírok virág­táncát a­ hatalmas zöld gyepen, ahol Stoica Radu pár nappal ezelőtt még az ekszkavátort irá­nyította. — Szép az élet — mondja önfeledten s nagy fekete sze­mével ránk nevet. — Szeretnél-e te is tornász­ni? — Szeretnék, de nekem most más feladatom lesz. Tanulni, tanulni, hogy én is tovább me­hessek, mert Romániának sok ilyen gyönyörűségre lesz szük­sége. — Látta, Bukarestben milyen összevissza házak vannak? — kérdezi hirtelen a fiatal fiú. — Ezeket az urak építették, pén­zük, szeszélyük, ízlésük sze­rint. Én olyanokat szeretnék építeni, mint a Scanteia háza. A bukarestiek, de az egész ország ünnepléssel tekint a most épülő hatalmas Scanteia nyomdaipari kombinátra, az újságírás otthonára. Nem csak erre, hanem mindarra­, ami széppé, gazdaggá teszi életü­ket. Most az egész világ if­júságai tanúja lehet a testvéri román nép hatalmas küzdelmé­nek, amelyet felemelkedéséért, új, boldogabb életéért folytat. Holnap felvonul a világ ifjú­sága az Augusztus 23 kultúr- és sportparkban, hogy megmu­tassa roppant erejét, azt, hogy nincs szebb a világon, mint bé­kében, barátságban, boldogan élni. Bukarest népe várja a nagy napot. Percze Erzsébet kiküldött munkatársunk telefonjelentése A román fővárosban, egy nappal a VIT megnyitása előtt lllltlIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIilllltlillllllilllllllllinilllllllllilHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIttlIllltlIttlIlllIflIllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllHlllllllllllllllillllllllllUI A tizennnégyhónapos kaposvári ikertestvérek. Csordás Lacika, Jancsika, Pistike és Gyurika a völgy utcai csecsemőotthon kertjében „pancsolás‘‘ közben. Felvétel: Gink Károly (Magyar Fotó) Mao Ce-tung és Csou En-laj elvtársak választávirata Malenkov és Molotov elvtársaknak PEKING, augusztus 1. ( ÚJ-KÍ­NA) Mao Ce-tung, a Kínai Nép­­köztársaság központi népi kor­mányának elnöke és Csou En- laj, a Kínai Népköztársaság központi népi kormánya Népi Közigazgatási Tanácsának el­nöke, külügyminiszter, pénteken táviratban válaszolt G. M. Ma­lenkov, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Mi­nisztertanácsának elnöke és V. M. Molotov, a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szövet­ségének külügyminisztere üd­vözlő táviratára. A távirat szövege a következő­: „G. M. Malenkov elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének, V. M. Molotov elvtársnak, a Szovjetunió külügyminiszterének. Szívből köszönetet mondunk a szovjet népnek és Önöknek a­­koreai fegyverszüneti egyezmény aláírása alkalmából küldött üdvözletért. A koreai fegyverszünet megvalósítása nagy diadala a béke és a demokrácia világtáborának, amelynek élén a Szovjetunió áll. A szovjet kormánynak és a szovjet népnek a koreai kérdés békés rendezése érdekében kifejtett állhatatos erőfeszítései nagymértékben hozzájárultak a koreai háború befejezéséhez. A kínai nép a nagy szovjet néppel, a hős koreai néppel és a világ minden békeszerető népé­vel szoros egységben tovább folytatja erőfeszítéseit a Távol-Kelet és az egész világ békéjének megszilárdítása és megvédelmezése érdekében. Mao Ce-tung, a Kínai Népköztársaság központi népi kormányának elnöke, Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság központi népi kormánya Népi Közigazgatási Tanácsának elnöke, külügy-Peking, 1953 július 31." miniszter. A Szovjetunió újabb jegyzéke Törökországhoz a feketetengeri szorosokat látogató külföldi hadihajók ügyében MOSZKVA, augusztus­­ (TASZSZ) 1953 július 20-án Zorin, a Szovjetunió külügyminiszterhe­lyettese szóbeli jegyzéket nyúj­tott át Törökország moszkvai nagykövetének. E jegyzék az amerikai és angol hajóhad kü­szöbönálló isztanbuli látogatá­sával kapcsolatban az utóbbi időben gyakorivá váló külföldi hadihajó-alakulatok látogatását sajátos katonai tüntetésnek mi­nősíti. A török külügyminisztérium július 24-én jegyzékben vála­szolt és ebben a montreux-i egyezményre hivatkozva, az ide­gen tengerészeti erők látogatá­sát udvariassági látogatásnak minősíti. Július 31-én a török külügy­minisztérium július 24-i jegyzé­kére válaszképpen Zorin, a Szovjetunió külügyminiszterhe­lyettese a török nagykövetség tanácsosának jegyzéket nyújtott át. Ebben a jegyzékben a Szov­jetunió külügyminisztériuma ki­­egészítőleg megjegyzi, hogy az utóbbi években jelentősen megnőtt a nagy külföldi hadihajó-alakulatok látoga­tásainak száma a fekete­tengeri szorosokban. A jegyzék felsorolja 1950-től 1953-ig a feketetengeri szoroso­kat meglátogató hajók számát, majd így folytatja: ,i Az említett körülmények között, amikor a külföldi hadihajók látogatásai a feketetengeri szorosokban az említett nagy méreteket érték el, nem lehet valami váratlan­nak tekinteni a Szovjetunió kül­ügyminisztériumának kérését az­iránt, hogy a török külügymi­nisztérium adjon kiegészítő tá­jékoztatást a nagy külföldi ha­dihajó-alakulatok gyakoribbá váló látogatásairól a feketeten­geri szorosokban. Mégis a török külügyminiszté­rium július 24-i válaszjegyzéké­­ben lehetőnek tartotta ezt az egész kérdést az ügy for­mális és az adott esetben lényeges jelentőséggel nem bíró oldaláról tekinteni. Ami a szovjet fél említett felhí­vását illeti, a török külügymi­nisztérium lehetőnek tartotta, hogy a Szovjetunió számára jelentős és a két szomszé­dos állam normális kapcsolatai­ban teljesen természetes kérdés­ről szóló kiegészítő tájékozta­tásra vonatkozó kérést sajátos beavatkozásnak tartja egy Tö­rökország illetékességébe tar­tozó kérdésbe, bár ilyen követ­keztetésre semmi alap sem volt. A Szovjetunió külügyminiszté­riuma elküldi ezt a választ a tö­rök külügyminisztérium július 24-i jegyzékére, ho­gy megerősít­se az ez év július 20-i jegyzé­kében felvetett kérdés jelentősé­gét.• Ma reggel megnyílt a Keleti-pályaudvar melletti nagy KÖZÉRT-bolt, ahol háztartási cikket is árusítanak Több tanácsbeszámolón felve­tették a dolgozók, hogy a Ke­leti-pályaudvar környékén, de elsősorban a Thököly­ út elején nagyon hiányzik egy KÖZÉRT- bolt, különösen, amióta a Ke­leti-pályaudvar előtti „gombá”-t megszüntették. A környék megfelelő élelmi­szerellátásának biztosítására a VII. kerületi KÖZÉRT Vállalat ma reggel 7 órakor nyitotta meg a Keleti-pályaudvar indu­lási oldalával szemben, a Thö­köly­ út 8. szám alatt az új, nagy KÖZÉRT-boltot. Az üzlet­ben két műszakban 17—17 el­árusító dolgozik. Egyelőre két pénztárat állítottak fel, de ha szükséges, egy további pénztá­rat létesítenek. A bolt néhány hétig reggel hattól délután öt óráig tart nyitva, majd a vilá­gító-berendezés elkészítése után este tíz óráig hosszabbítják meg a nyitvatartási időt. Az üzlet­ben a gyümölcs-, mirelité-, édesség-, csemege-, fűszer-, to­vábbá a tej- és kenyérosztály mellett háztartási­ cikk árusítás is tesz. A szép, világos, nagy­ablakos üzletnek korszerű rak­tárhelyiséget építettek, a bolt dolgozói pedig külön öltözőszo­­bát és mosdót kaptak. (Tudó­sítónktól.) Egy iráni faluban a lakosság megakadályozta az amerikai filmvetítést TEHERÁN, augusztus 1. Teheráni sajtójelentés szerint az iráni főváros közelében lévő Golhak község lakossága meg­akadályozta egy uszító amerikai film bemutatását. A faluban az amerikai nagy­­követség sötétedéskor szabadtéri filmvetítést akart rendezni. Az összeverődött tömeg azonban elkergette az amerikaiakat. Előző este az amerikai nagy­­követség filmvetítő autója a teheráni rádióállomás közelében lévő örmény lakónegyedben egy szovjetellenes filmet aka­rt vetí­teni. Amikor a lakosság meg­tudta, mi az amerikaiak szán­déka, felháborodásában kőzá­port zúdított rájuk. Az ameri­kaiak pánikszerűen elmenekül­tek.

Next