Esti Budapest, 1953. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-01 / 179. szám

PÁRTÉLET A kollektív vezetés alkalmazása az egész pártszervezet munkáját javítja A forgácsolószerszámok Gyára pártszervezetének munkájáról Több esetben előfordult, hogy amikor Szökrényi Imre elv­társ, a Forgácsolószerszámok Gyára párttitkára más üzemek párttitkáraival beszélgetett, vala­­ki megjegyezte: „Ahol olyan jól megy a termelő munka, mint a Forgácsolószerszámok Gyá­rában — kétszer elnyerték az élüzem-jelvényt és most a SZOT és a minisztertanács vándorzász­lajára pályáznak — ott biztosan jó a politikai munka”. Ilyenkor Szökrényi elvtárs ar­ra gondolt, hogy az üzem dol­gozói jó munkát végeztek, de ez a munka még jobb lehetett vol­na, ha az üzem dolgozóinak „motorja”, a­ pártszervezet, an­nak vezetősége kollektíven vég­zi munkáját. Az I. pártnépszervezet veze­tőségéről eddig sem lehetett el­mondani, hogy nem tartották meg rendszeresen a vezetőségi üléseket. Csakhogy ezek az ülé­sek vajmi kevés segítséget ad­tak a műhelyben dolgozó kom­munistáknak. Fodor István elv­társ, az ala­pszervezet titkára, ismertette az üzem pártvezető­ségétől kapott „szempontokat”. Megállapodtak, hogy „mozgó­sítják” az alapszervezet kommu­nistáit a feladat végrehajtására, azután határozatot hoztak és befejeződött a vezetőségi ülés. Nem volt vita, a vezetőség tag­jai nem tettek javaslatokat, nem számoltak be munkájukról, mert nem is kaptak feladatokat. Pe­dig lett volna feladat éppen elég. A marósműhely munkája sok gondot okozott az utóbbi időben az üzem pártvezetőségének. Kü­lönösen a csúcseszterga-csoport­­nál volt sok baj. Túlnyomórészt fiatal és még tapasztalatlan munkások dolgoznak itt és sok volt a 100 százalékon alul ter­melő. Néhány héttel ezelőtt az egyik fiú édesanyja felkereste az üzem pártszervezetét. „Miért nem törődik a pártszervezet a fiammal, nem lehet, hogy valaki 300—400 forintokat keressen” — szólt Szökrényi elvtárshoz. Ez­után az üzemi pártszervezet bri­gádja vizsgálatot folytatott a műhelyben. Megállapította, hogy a dolgozók munkaidejük nagy részét a szerszámok keresésével, gépbeállítással töltik el, ami nem az ő feladatuk. A dolgozók nem tudnak panaszaikkal kihez fordulni, mert a gépbeállítók goromba és meg nem engedhető hangon beszélnek velük. Rövid idővel előtte tartotta a marós­műhely alapszervezete taggyű­lését. Fodor elvtárs, a műhely párttitkára azon gondolkodott: honnan vegye a példát, hogy a taggyűlési beszámoló konkrét legyen? — így fordult elő, hogy az I-es és III-as pártalapszerve­­zet vezetői együtt készítették el beszámolójukat és a III-as alap­szervezet titkára a másik alap­szervezetben tapasztalt hibát mondta el a taggyűlésen. Arra azonban nem gondolt Fodor elvtárs, hogy a tag­gyűlésen elmondja: az alap­szervezet vezetősége, a kommu­nista kollektíva is felelős a ma­rós­ műhelyben lévő állapotért. Rákosi elvtársnak, a budapes­ti pártaktívan mondott beszéde után a Forgácsolószerszámok Gyára pártvezetőségi ülésén na­pirendre került a kollektív ve­zetés kérdése. Még az értekezle­ten a vezetőség tagjai elhatároz­ták, hogy az üzemi pártvezető­ség és az alapszervezetek ve­zetőinek munkája­ ellenőrzésére egy „eseménynaplót” készítenek, amelybe minden vezetőségi tag beírja, milyen problémákkal ta­lálkozott, s hogyan intézte el. A pártvezetőségi ülésen pedig minden vezetőségi tag beszámol a végzett munkáról, s amikor beszámol, felhasználja a fel­jegyzéseket. A kollektív vezetés első eredményeit talán úgy lehetne lemérni, hogy ma már a tag­gyűlések, népnevelő- és pártbi­zalmi értekezletek beszámolóit az alapszervezetek vezetői együttesen készítik el. A III-as alapszervezet népnevelő értekez­letén a többi között azt vitatták, hogyan dolgoztak a népnevelők a párt politikájának és a kor­mány programmjának ismerteté­sénél. A vezetőség tagjai fel­osztották a munkát egymás kö­zött, mielőtt a beszámolót elké­olyan pártcsoportok, ahol nincs­­ pártbizalmi és ezért nincs nép­­nevelő munka sem” — írta fel­­ a beszámoló reá vonatkozó ré-­­szét Lakatos elvtárs. És felső-"­rolta: a programmirodában elő-­­ször Gábor elvtárs volt a párt-] bizalmi, ő beteg lett és Donáth­ elvtá­rs vette át ezt a munkát.­ Donáth elvtárs sem volt hosz-­­ szú ideig bizalmi, Honti elvtárs ” lépett a helyére. Néhány hete csupán, hogy a­ Forgácsolószerszámok Gyára •„ párt vezetősége alkalmazni kezdi * komolyabban a kollektív vezetés­ módszerét, azonban máris mu­­­tatkozik az eredmény. A dol-­­gozök most már nemcsak a párt-­­ titkárhoz fordulnak problémájuk-­­ kai, hanem a vezetőség többi­­ tagjához is. Így tudta meg Mol- J­nár elvt­ársnő, az üzemi párt-­ vezetőség szervezőtitkára, hogy­­ Kvassai elvtársnő, az I-esalap-? szervezet agit.-prop. titkára - egyedül, bürokratikusan végzi­ a hallgatók kiválogatását a kö-­ vetkező oktatási évre. Csak ép­pen odaszólt az elvtársaknak:­­ „Te pol, gazd. I-re fogsz járni,­ te propaganda-tanfolyamra.” 1 Kvassai elvtársnőt felelősségre­­ vonják a hibáért. 1 A vezetés, ha nem egy sze-­ mély, hanem a kollektíva végzi,;­szítették. Lakatos András elv- t­élővé, elevenné teszi a pártszer­társ és Németh János elvtárs azt a feladatot kapták, hogy a pártcsoportokon belül vizsgál­ják meg a népnevelők tevékeny­ségét. A vizsgálat után a két elvtárs összeült és megbeszélte a tapasztalatokat. „Vannak vezetők munkáját. A Forgácsoló-­­ szerszámok Gyárában még csak­ az első lépéseket teszik az elv-­­társak ezen a téren, de az eddi­­­gi eredmények is a kollektív­­ vezetés módszerének helyességét­­ igazolják. Örömmel üdvözli a magyar nép a békeharc fényes diadalát Színek, képek a békenagygyűlésről t­­egnap, pénteken délután az Országos Béketanács a koreai fegyverszüneti egyezmény megkötése alkalmából békenagygyűlést rendezett. Budapest dolgozói az EFEDOSZ- székházban gyűltek össze, hogy visszaemlékezzenek a koreai fegy­verszünetért vívott hosszú harcokra és újabb küzdelmekre felké­szülve ünnepeljék a kivívott győzelmet. Ugyanabban a teremben jöttek össze a magyar békeharcosok, ahol néhány héttel ezelőtt az egész világ szíve dobogott, az egész világ lelkiismerete, a Béke-Világtanács tanácskozott. A békenagygyűlést Nánási László, az Országos Béketanács alel­nöke nyitotta meg, majd Mihályfi Ernő népművelési minisz­terhelyettes, az Országos Béketanács alelnöke mondott beszédet. A békegyűlés ünnepet, de egyben újabb harci szakasz kezde­tét jelenti a békéért folyó küzdelemben. Han Iljo Szam­ot, a Koreai Nép­ Demokratikus Köztársaság budapesti követét, Fan Fu-szunt, a Kínai Népköztársaság magyar­­országi nagykövetségi tanácso­sát, Monica Feltont, a nemzet­közi Sztálin-békedíjjal kitüntetett angol írónőt, Armando Carvajilt és Vo­­odia Teitelboim chilei bé­keharcosokat. — Amikor eljutott a mi üze­münkbe — mondja Nechodoma földi vendégeinek nevei között.­­ elvtárs koreai fegyverszá­g­gyűlés után beszélgettünk Nechodoma Károllyal, a Csepeli Papírgyár dolgozójával, aki min­den felszólalást pontosan jegy­zett, hogy beszámolhasson majd az üzemében. Először arról be­szélt, hogy a békemozgalom nemcsak magyar ügy, hanem a világ valamennyi becsületes em­berének legfőbb törekvése. Nechodoma elvtárs jegyzetfüze­tében megtaláljuk a gyűlés különet diadalmas híre, rögtön röp­­gyűléseket tartottunk. Már akkor leszögeztük , ez a békegyűlés is megerősített abban, hogy ezentúl fokozottabban kell harcolnunk azért, hogy Korea végleg a béke földje legyen. Mi mindannyian segíteni akarunk a békés építke­zésben" Korea sokat szenvedett népének... ★ Beszélgettünk Molnár Imréné XIII. kerületi háziasszonnyal is, aki a gyűlésen a magyar asszonyok nevében szólalt fel. Elmondotta, hogy a Dagály­ utca 17., a ház, amelyben lakik, ma már büszkén viseli a „Béke-ház” nevet, egyetlen lakója sincs, aki ne venne részt a béke­mozgalomban. Azután arról be­szélt, hogy a békemozgalom fej­lődése során sok, környékükön lakó háziasszony is, aki azelőtt nem látott messzebbre a kony­ha négy falánál, ma már világ­­politikai eseményekkel is fog­lalkozik, látja, hogy ő sem tehet közömbös a béke vagy háború kérdésében. — Együtt örülök a koreai anyákkal a hatalmas győzelem­nek, amely igen súlyos harcok árán született. Büszke vagyok, hogy én, mint egyszerű béke­harcos, beletartozom abba a ha­talmas táborba, amely ilyen győ­zelem kivívására képes. Tudom azonban, hogy ezzel a küzde­lemnek még nincs vége... — Molnár Imréné végül elismételte fogadalmát, hogy továbbra is minden erejével küzdeni fog sa­ját és a világ valamennyi gyer­mekének békés, boldog jövő­jéért. A gyűlés után Trencsényi- Waldapfel Imre Kossuth-díjas egyetemi tanár így nyilatkozott: M­a már mindannyiunknak vannak koreai barátaink, akiknek megszorítjuk a kezét e nagy napokban, amikor a ko­reai hazafiak és a kínai önkén­tesek hősi harca a békéért és a szabadságért, a békét követelő népek egységesen megnyilatkozó követelése kétesztendős huzavo­na után a fegyverszünet alá­írására kényszerítette a táma­dókat. Nekem is vannak koreai barátaim: kis áttörők, akik me­seszóra várva ültek körül a csillebérci úttörőtáborban, az Agrártudományi Egyetem hall­gatója, aki egyszer az én tanít­ványaimnak beszélt a hőskölte-­ ménybe illő harcokról, amelyek­ * ben résztvett, s amelyek után­­ azért jött közénk, hogy majd * Korea véráztatta földjeit az­­ agrotechnika fejlett módszerei­vel kényszerítse nagyobb ter­mékenységre, s tanítványaim kö­­zött is van két koreai ifjú, aki a magyar nyelvet és a magyar irodalmat tanulmányozza, hogy a béke napjaiban a magyar és* a koreai nép elszakíthatatlan ? barátságának legyenek a küld ? döttei hazájukban. Kedves ko­­­reai barátaim, Kim In Fon és* /­ többiek mind, van hazátok, melynek függetlenségét hősi harcok árán védtétek meg, hazátok újjáépítésében az én, népem baráti­ segítségére is szá­t millatok. Trencsényi Waldapfel Imre akadémikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora , nt: a békenagygyűlés részvevői. Fent: az elnökség három tag- Mihályfi Ernő, Monica Felton, dr. Pajtényi László győri püs­pöki helytartó. W­MPP BUDAPESTI PÁRTBIZOTTSftGfl éS A FŐVÁROSI TRifftCS LAPJA budapest Az ifjúság nagy találkozója T holnap, augusztus 2-án délután több mint nyolcvan­­ezer fiatal jelenlétében vonják fel ünnepélyes kere­tek között a IV. Világifjúsági és Diáktalálkozó zászlaját a bukaresti „Augusztus 23” kultúr- és sportparkban. Eddig Prága, Budapest és Berlin volt egy-egy lépés a világ ifjúsá­gának őszinte barátságához, összefogásához vezető úton, most pedig Bukarestben sereglenek össze a világ ifjúságának kép­viselői, hogy a béke és barátság jegyében kicseréljék egy­másközt nemzeti kultúrájuk, alkotó szellemük kincsestárát, hogy a VIT lelkesítő élményeivel és tapasztalataival gazda­godva újult erővel folytassák a harcot az ifjúság életéért, jogaiért és a békéért. Az ifjúság ezt a találkozót a barátság találkozójának nevezi. Hatalmas az az erő, amely azok barátságából fakad, akik szemben állanak a háborúval és határtalanul szeretik a békét. A barátság találkozóján részt vesznek azoknak az országok­­nak a fiataljai is, ahol ma még elnyomás és a létért foly­tatott harc az ifjúság osztályrésze. Sok tőkés ország fiai és leányai számtalan akadályt leküzdve utaztak sokezer kilo­méteren át, hogy részt vehessenek a Világifjúsági Találkozón. A kapitalista és gyarmati országok ifjúsága kitartóan harcol a háborús hisztéria ellen és a béke legjobb harcosai között sorakozik fel — gondoljunk Raymonde Dienre, Philipp Müllerre és társaikra — harcol az eszeveszett fegyverkezés ellen és zászlaján a békés építés jelszavával indul újabb és újabb rohamra az ifjúság boldog jövőjéért. Ez az ifjúság nyomorúságos életkörülményei ellenére is bízik jövőjében, mert előtte áll a népi demokratikus országok fiataljainak napsugaras, gondtalan élete, legelsősorban pedig a lenini Kocs­­szomol példája lelkesítő és biztató erő a világ fiatalsága szá­mára. Azé az ifjúságé, amely a Nagy Honvédő Háborúban olyan hősöket adott hazájának, mint Oleg Kosevoj, Zoja Kozmogyemjanszkája s a békés építésben is munkahőstettei­­vel jár elöl. A békéért folyó világméretű harcból a magyar ifjúság is kiveszi részét. Zsumbera Ernő, a győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár sztahanovista esztergályosa, a gyár fiatal­ságának VIT-küldötte, elutazása előtti napon is 508 százalé­kot teljesített. De Angyal László, a somogymegyei háromfai gépállomás fiatal traktorosa is bebizonyította, hogy méltókép­pen készül a VIT-re: a IV. VIT tiszteletére tett felajánlását 370 százalékra teljesítette. Nem maradtak el a leányok sem: a Kőbányai Textilipar fiatal szövőnője, Ungvári Regina, aki ugyancsak az üzem VIT-küldötte, elutazása előtti napon 116 százalékra tel­jesítette tervét és 100 százalékos minőségi mun­kát végzett. És nemcsak ez a három fiatal, hanem a magyar fiatalság tízezrei harcolnak munkahelyükön a béke megvédé­séért kiváló teljesítményeikkel. Ezek a példák mutatják, hogy a magyar fiatalság méltó akar lenni azokhoz a fiatalokhoz, akiknek hősies helytállásá­ról oly sok lelkesítő hír érkezik. Méltó akar lenni a Kom­­szomol ifjúságához, amely a kommunizmus nagy építkezésein harcol a békéért. Méltó akar lenni a hős koreai fiatalokhoz, akik az emberi gonoszság minden aljas eszközével szemben eredményesen harcoltak, akik bebizonyították, hogy a sokszo­ros túlerő sem győzheti le az igazságért, hazája független­ségéért küzdő kis ország nagy fiait. Méltó akar lenni az olasz fiatalokhoz, akik oly nagy mértékben járultak hozzá ahhoz, hogy a választások során a demokratikus erők világ­raszóló győzelmet arassanak. _ _ _ A Bukarestben összegyűlt fiatalok találkozójának különö­sen nagy jelentőséget ad az, hogy most érte el a nemzet­közi békemozgalom legnagyobb sikerét: a koreai fegyverszü­net aláírását. Az ifjúság csak akkor tekinthet bizakodva a jövőbe, ha biztosítva van számára a teremtő béke s éppen ezért az emberiség nagy tavaszán különösen sokat jelent az ifjúság számára a koreai fegyverszünet a béke sok más biz­tató jelével együtt. S az ifjúságnak éberen kell őrködnie, hogy a béke, a nemzetközi együttműködés ellenségei ne zár­hassák el a biztató jövő felé vezető utat. A HL Világifjúsági Kongresszus nagyjelentőségű felhí­vásában felszólítja a világ minden fiatalját, hogy az ifjúság lendületével induljanak harcba a Béke-Világtanács határozatá­nak megvalósításáért: az országok rendezzék a vitás nem­zetközi kérdéseket tárgyalások útján. A jövőért harcoló ifjú­­ság egyik legfontosabb feladata ez s ennek szolgálatában ül a IV. Világifjúsági és Diáktalálkozó is. „Nagy reménység született” — mondja a Béke-Világtanács budapesti felhívása s a fiatalságnak elsőrendű célja, hogy e reménységből élő valóság legyen! Ezért harcol a bukaresti VIT is. CIKKÜNK NYOMÁN: Eredmények a XIV. kerületi cipőjavító szövetkezet munkájában Ez év januárjában­­ cikket kö­zöltünk a XIV. kerületi Cipészek Minőségi Kisipari Szövetkezet munkájáról. A kerületi lakók panaszai alapján vizsgáltuk és állapították meg a hibákat: sok esetben elcserélték és rosszul javították ki a cipőket. Ezúttal visszatérünk akkori cikkünkre, megvizsgáljuk, lett-e eredménye bírálatunknak? Mielőtt azonban a szövetke­zetet felkeressük, a kerületi ta­nács ipari osztálya vezetőjének is meghallgatjuk a véleményét. Tóth Endre elvtárs alapos vál­tozásokról beszél. Megtudjuk, hogy azóta a szövetkezetnek új vezetősége van, amely hozzálá­tott a bajok orvoslásához. Sok jel mutatja azt, hogy fordulat következett be a szövetkezet életében. A tanácshoz az utóbbi időben nem érkeztek panaszok és a minőségi versenyben, mely az V., VI., VII. és XIV. kerületi cipőjavító szövetkezetek között legutóbb lefolyt, a XIV. kerületi a méretes cipők készítése terén az első, a javítások terén a második helyet érte el. A szövetkezet helyiségében tapasztaltak megegyeznek a ke­­rületi tanácsban hallottakkal. Kézbe veszünk néhány cipőt­­ és már megállapíthatjuk, elejét vették a cserének. A cipők bel­sejére kis számmal ellátott cé­dulát ragasztanak, amely mun­ka közben nem veszhet el. Januári cikkünkben hiányol­tuk azt, hogy nincs egy felelős személy, aki a megjavított ci­pőket ellenőrzi. Azóta beállítot­tak egy minőségi ellenőrt. A szövetkezetnek a lakosság­hoz való viszonya is megjavult. A javítási határidőket — átla­gosan öt nap — megtartják, de sürgős esetben — ha a fél nem várhat öt napig — egy nap alatt is megjavítják cipőjét. Májusban, a Nagy Lajos ki­­rály­ úton újabb fiókkal bővült a szövetkezet. Ez a mérték utá­ni rendelők kívánságainak kielé­gítését szolgálja. Ezzel a rész­leggel még bizonyos mértékig .... itt is találunk. Amellett, hogy ritkulnak a panaszok, azért ta­lálunk bejegyzéseket, melyek arra figyelmezetetnek, van még javítanivaló. S a szövetke­zet dolgozói, helyesen te­szik, ha a továbbiakban is fi­gyelembe veszik ezeket a taná­csokat munkájuk további javí­tása érdekében. A legutóbbi­, e hó 15-én történt figyelmeztetés arra hívja fel a figyelmet, hogy amikor a változó fiókokból­ vagy fiókokba szállítják a cipőket, ne dobálják a női cipőkre a férfi bakancsokat, mert megsérülnek, deformálódnak. Azt tapasztaltuk, hogy a szö­vetkezet munkájában javulás történt. Úgy illenék — gondol­juk — hogy ezért további buz­dító szavakat kapjanak a vannak bajok - Itt totvanisa a szövetkezet dolgozói. Mit ész­­megfelelő munkaerő hiányában , leltjunk ezzel szentben. A nem tudjak minden ese­te kezd­eti tanács faliújságján pontosan betartani a vállalt ha-­i hó­­­j keltezésű fak­­­táridőt. Mint mondják, most­­ újságcikk arról szól nagy ál­gondoskodnak arról, hogy az I­talánosságban: a cipőjavítások őszi forgalom idejére ez a ne­­j körül baj van Az ipa­ri osz­­­­tály , mely maga ezúttal az ellenkezőjéről van meggyőződve, kétség is megoldódjék, nem irt rá választ. Márpedig helytelen, ha rosszért, jóért egyaránt hibáztatunk valakit, vagy valakiket. Nem fogják tudni mitévők legyenek. Úgy hisszük, a hibák további fel­tárása mellett ezúttal a falius-­ságcikkben foglaltaknál sok­kalta több jó szót érdemel a Megnézzük a panaszkönyvet is. A lakosság bejegyzései legin­kább tükrözik a változást. Fel­lapozzuk az egy évvel ezelőtti panaszokat. Szinte unalmassá­­gig ismétlődnek a sorozatosba, nászok: „nem készült el időre”. A későbbiek során ezek a be­jegyzések ritkulnak, s ez év májusában már egy dicséretet­­ szövetkezet.

Next