Esti Budapest, 1953. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)
1953-08-01 / 179. szám
PÁRTÉLET A kollektív vezetés alkalmazása az egész pártszervezet munkáját javítja A forgácsolószerszámok Gyára pártszervezetének munkájáról Több esetben előfordult, hogy amikor Szökrényi Imre elvtárs, a Forgácsolószerszámok Gyára párttitkára más üzemek párttitkáraival beszélgetett, valaki megjegyezte: „Ahol olyan jól megy a termelő munka, mint a Forgácsolószerszámok Gyárában — kétszer elnyerték az élüzem-jelvényt és most a SZOT és a minisztertanács vándorzászlajára pályáznak — ott biztosan jó a politikai munka”. Ilyenkor Szökrényi elvtárs arra gondolt, hogy az üzem dolgozói jó munkát végeztek, de ez a munka még jobb lehetett volna, ha az üzem dolgozóinak „motorja”, a pártszervezet, annak vezetősége kollektíven végzi munkáját. Az I. pártnépszervezet vezetőségéről eddig sem lehetett elmondani, hogy nem tartották meg rendszeresen a vezetőségi üléseket. Csakhogy ezek az ülések vajmi kevés segítséget adtak a műhelyben dolgozó kommunistáknak. Fodor István elvtárs, az alapszervezet titkára, ismertette az üzem pártvezetőségétől kapott „szempontokat”. Megállapodtak, hogy „mozgósítják” az alapszervezet kommunistáit a feladat végrehajtására, azután határozatot hoztak és befejeződött a vezetőségi ülés. Nem volt vita, a vezetőség tagjai nem tettek javaslatokat, nem számoltak be munkájukról, mert nem is kaptak feladatokat. Pedig lett volna feladat éppen elég. A marósműhely munkája sok gondot okozott az utóbbi időben az üzem pártvezetőségének. Különösen a csúcseszterga-csoportnál volt sok baj. Túlnyomórészt fiatal és még tapasztalatlan munkások dolgoznak itt és sok volt a 100 százalékon alul termelő. Néhány héttel ezelőtt az egyik fiú édesanyja felkereste az üzem pártszervezetét. „Miért nem törődik a pártszervezet a fiammal, nem lehet, hogy valaki 300—400 forintokat keressen” — szólt Szökrényi elvtárshoz. Ezután az üzemi pártszervezet brigádja vizsgálatot folytatott a műhelyben. Megállapította, hogy a dolgozók munkaidejük nagy részét a szerszámok keresésével, gépbeállítással töltik el, ami nem az ő feladatuk. A dolgozók nem tudnak panaszaikkal kihez fordulni, mert a gépbeállítók goromba és meg nem engedhető hangon beszélnek velük. Rövid idővel előtte tartotta a marósműhely alapszervezete taggyűlését. Fodor elvtárs, a műhely párttitkára azon gondolkodott: honnan vegye a példát, hogy a taggyűlési beszámoló konkrét legyen? — így fordult elő, hogy az I-es és III-as pártalapszervezet vezetői együtt készítették el beszámolójukat és a III-as alapszervezet titkára a másik alapszervezetben tapasztalt hibát mondta el a taggyűlésen. Arra azonban nem gondolt Fodor elvtárs, hogy a taggyűlésen elmondja: az alapszervezet vezetősége, a kommunista kollektíva is felelős a marós műhelyben lévő állapotért. Rákosi elvtársnak, a budapesti pártaktívan mondott beszéde után a Forgácsolószerszámok Gyára pártvezetőségi ülésén napirendre került a kollektív vezetés kérdése. Még az értekezleten a vezetőség tagjai elhatározták, hogy az üzemi pártvezetőség és az alapszervezetek vezetőinek munkája ellenőrzésére egy „eseménynaplót” készítenek, amelybe minden vezetőségi tag beírja, milyen problémákkal találkozott, s hogyan intézte el. A pártvezetőségi ülésen pedig minden vezetőségi tag beszámol a végzett munkáról, s amikor beszámol, felhasználja a feljegyzéseket. A kollektív vezetés első eredményeit talán úgy lehetne lemérni, hogy ma már a taggyűlések, népnevelő- és pártbizalmi értekezletek beszámolóit az alapszervezetek vezetői együttesen készítik el. A III-as alapszervezet népnevelő értekezletén a többi között azt vitatták, hogyan dolgoztak a népnevelők a párt politikájának és a kormány programmjának ismertetésénél. A vezetőség tagjai felosztották a munkát egymás között, mielőtt a beszámolót elkéolyan pártcsoportok, ahol nincs pártbizalmi és ezért nincs népnevelő munka sem” — írta fel a beszámoló reá vonatkozó ré-szét Lakatos elvtárs. És felső-"rolta: a programmirodában elő-ször Gábor elvtárs volt a párt-] bizalmi, ő beteg lett és Donáth elvtárs vette át ezt a munkát. Donáth elvtárs sem volt hosz- szú ideig bizalmi, Honti elvtárs ” lépett a helyére. Néhány hete csupán, hogy a Forgácsolószerszámok Gyára •„ párt vezetősége alkalmazni kezdi * komolyabban a kollektív vezetés módszerét, azonban máris mutatkozik az eredmény. A dol-gozök most már nemcsak a párt- titkárhoz fordulnak problémájuk- kai, hanem a vezetőség többi tagjához is. Így tudta meg Mol- Jnár elvtársnő, az üzemi párt- vezetőség szervezőtitkára, hogy Kvassai elvtársnő, az I-esalap-? szervezet agit.-prop. titkára - egyedül, bürokratikusan végzi a hallgatók kiválogatását a kö- vetkező oktatási évre. Csak éppen odaszólt az elvtársaknak: „Te pol, gazd. I-re fogsz járni, te propaganda-tanfolyamra.” 1 Kvassai elvtársnőt felelősségre vonják a hibáért. 1 A vezetés, ha nem egy sze- mély, hanem a kollektíva végzi,;szítették. Lakatos András elv- télővé, elevenné teszi a pártszertárs és Németh János elvtárs azt a feladatot kapták, hogy a pártcsoportokon belül vizsgálják meg a népnevelők tevékenységét. A vizsgálat után a két elvtárs összeült és megbeszélte a tapasztalatokat. „Vannak vezetők munkáját. A Forgácsoló- szerszámok Gyárában még csak az első lépéseket teszik az elv-társak ezen a téren, de az eddigi eredmények is a kollektív vezetés módszerének helyességét igazolják. Örömmel üdvözli a magyar nép a békeharc fényes diadalát Színek, képek a békenagygyűlésről tegnap, pénteken délután az Országos Béketanács a koreai fegyverszüneti egyezmény megkötése alkalmából békenagygyűlést rendezett. Budapest dolgozói az EFEDOSZ- székházban gyűltek össze, hogy visszaemlékezzenek a koreai fegyverszünetért vívott hosszú harcokra és újabb küzdelmekre felkészülve ünnepeljék a kivívott győzelmet. Ugyanabban a teremben jöttek össze a magyar békeharcosok, ahol néhány héttel ezelőtt az egész világ szíve dobogott, az egész világ lelkiismerete, a Béke-Világtanács tanácskozott. A békenagygyűlést Nánási László, az Országos Béketanács alelnöke nyitotta meg, majd Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes, az Országos Béketanács alelnöke mondott beszédet. A békegyűlés ünnepet, de egyben újabb harci szakasz kezdetét jelenti a békéért folyó küzdelemben. Han Iljo Szamot, a Koreai Nép Demokratikus Köztársaság budapesti követét, Fan Fu-szunt, a Kínai Népköztársaság magyarországi nagykövetségi tanácsosát, Monica Feltont, a nemzetközi Sztálin-békedíjjal kitüntetett angol írónőt, Armando Carvajilt és Voodia Teitelboim chilei békeharcosokat. — Amikor eljutott a mi üzemünkbe — mondja Nechodoma földi vendégeinek nevei között. elvtárs koreai fegyverszággyűlés után beszélgettünk Nechodoma Károllyal, a Csepeli Papírgyár dolgozójával, aki minden felszólalást pontosan jegyzett, hogy beszámolhasson majd az üzemében. Először arról beszélt, hogy a békemozgalom nemcsak magyar ügy, hanem a világ valamennyi becsületes emberének legfőbb törekvése. Nechodoma elvtárs jegyzetfüzetében megtaláljuk a gyűlés különet diadalmas híre, rögtön röpgyűléseket tartottunk. Már akkor leszögeztük , ez a békegyűlés is megerősített abban, hogy ezentúl fokozottabban kell harcolnunk azért, hogy Korea végleg a béke földje legyen. Mi mindannyian segíteni akarunk a békés építkezésben" Korea sokat szenvedett népének... ★ Beszélgettünk Molnár Imréné XIII. kerületi háziasszonnyal is, aki a gyűlésen a magyar asszonyok nevében szólalt fel. Elmondotta, hogy a Dagály utca 17., a ház, amelyben lakik, ma már büszkén viseli a „Béke-ház” nevet, egyetlen lakója sincs, aki ne venne részt a békemozgalomban. Azután arról beszélt, hogy a békemozgalom fejlődése során sok, környékükön lakó háziasszony is, aki azelőtt nem látott messzebbre a konyha négy falánál, ma már világpolitikai eseményekkel is foglalkozik, látja, hogy ő sem tehet közömbös a béke vagy háború kérdésében. — Együtt örülök a koreai anyákkal a hatalmas győzelemnek, amely igen súlyos harcok árán született. Büszke vagyok, hogy én, mint egyszerű békeharcos, beletartozom abba a hatalmas táborba, amely ilyen győzelem kivívására képes. Tudom azonban, hogy ezzel a küzdelemnek még nincs vége... — Molnár Imréné végül elismételte fogadalmát, hogy továbbra is minden erejével küzdeni fog saját és a világ valamennyi gyermekének békés, boldog jövőjéért. A gyűlés után Trencsényi- Waldapfel Imre Kossuth-díjas egyetemi tanár így nyilatkozott: Ma már mindannyiunknak vannak koreai barátaink, akiknek megszorítjuk a kezét e nagy napokban, amikor a koreai hazafiak és a kínai önkéntesek hősi harca a békéért és a szabadságért, a békét követelő népek egységesen megnyilatkozó követelése kétesztendős huzavona után a fegyverszünet aláírására kényszerítette a támadókat. Nekem is vannak koreai barátaim: kis áttörők, akik meseszóra várva ültek körül a csillebérci úttörőtáborban, az Agrártudományi Egyetem hallgatója, aki egyszer az én tanítványaimnak beszélt a hőskölte- ménybe illő harcokról, amelyek * ben résztvett, s amelyek után azért jött közénk, hogy majd * Korea véráztatta földjeit az agrotechnika fejlett módszereivel kényszerítse nagyobb termékenységre, s tanítványaim között is van két koreai ifjú, aki a magyar nyelvet és a magyar irodalmat tanulmányozza, hogy a béke napjaiban a magyar és* a koreai nép elszakíthatatlan ? barátságának legyenek a küld ? döttei hazájukban. Kedves koreai barátaim, Kim In Fon és* / többiek mind, van hazátok, melynek függetlenségét hősi harcok árán védtétek meg, hazátok újjáépítésében az én, népem baráti segítségére is szát millatok. Trencsényi Waldapfel Imre akadémikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora , nt: a békenagygyűlés részvevői. Fent: az elnökség három tag- Mihályfi Ernő, Monica Felton, dr. Pajtényi László győri püspöki helytartó. WMPP BUDAPESTI PÁRTBIZOTTSftGfl éS A FŐVÁROSI TRifftCS LAPJA budapest Az ifjúság nagy találkozója T holnap, augusztus 2-án délután több mint nyolcvanezer fiatal jelenlétében vonják fel ünnepélyes keretek között a IV. Világifjúsági és Diáktalálkozó zászlaját a bukaresti „Augusztus 23” kultúr- és sportparkban. Eddig Prága, Budapest és Berlin volt egy-egy lépés a világ ifjúságának őszinte barátságához, összefogásához vezető úton, most pedig Bukarestben sereglenek össze a világ ifjúságának képviselői, hogy a béke és barátság jegyében kicseréljék egymásközt nemzeti kultúrájuk, alkotó szellemük kincsestárát, hogy a VIT lelkesítő élményeivel és tapasztalataival gazdagodva újult erővel folytassák a harcot az ifjúság életéért, jogaiért és a békéért. Az ifjúság ezt a találkozót a barátság találkozójának nevezi. Hatalmas az az erő, amely azok barátságából fakad, akik szemben állanak a háborúval és határtalanul szeretik a békét. A barátság találkozóján részt vesznek azoknak az országoknak a fiataljai is, ahol ma még elnyomás és a létért folytatott harc az ifjúság osztályrésze. Sok tőkés ország fiai és leányai számtalan akadályt leküzdve utaztak sokezer kilométeren át, hogy részt vehessenek a Világifjúsági Találkozón. A kapitalista és gyarmati országok ifjúsága kitartóan harcol a háborús hisztéria ellen és a béke legjobb harcosai között sorakozik fel — gondoljunk Raymonde Dienre, Philipp Müllerre és társaikra — harcol az eszeveszett fegyverkezés ellen és zászlaján a békés építés jelszavával indul újabb és újabb rohamra az ifjúság boldog jövőjéért. Ez az ifjúság nyomorúságos életkörülményei ellenére is bízik jövőjében, mert előtte áll a népi demokratikus országok fiataljainak napsugaras, gondtalan élete, legelsősorban pedig a lenini Kocsszomol példája lelkesítő és biztató erő a világ fiatalsága számára. Azé az ifjúságé, amely a Nagy Honvédő Háborúban olyan hősöket adott hazájának, mint Oleg Kosevoj, Zoja Kozmogyemjanszkája s a békés építésben is munkahőstetteivel jár elöl. A békéért folyó világméretű harcból a magyar ifjúság is kiveszi részét. Zsumbera Ernő, a győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár sztahanovista esztergályosa, a gyár fiatalságának VIT-küldötte, elutazása előtti napon is 508 százalékot teljesített. De Angyal László, a somogymegyei háromfai gépállomás fiatal traktorosa is bebizonyította, hogy méltóképpen készül a VIT-re: a IV. VIT tiszteletére tett felajánlását 370 százalékra teljesítette. Nem maradtak el a leányok sem: a Kőbányai Textilipar fiatal szövőnője, Ungvári Regina, aki ugyancsak az üzem VIT-küldötte, elutazása előtti napon 116 százalékra teljesítette tervét és 100 százalékos minőségi munkát végzett. És nemcsak ez a három fiatal, hanem a magyar fiatalság tízezrei harcolnak munkahelyükön a béke megvédéséért kiváló teljesítményeikkel. Ezek a példák mutatják, hogy a magyar fiatalság méltó akar lenni azokhoz a fiatalokhoz, akiknek hősies helytállásáról oly sok lelkesítő hír érkezik. Méltó akar lenni a Komszomol ifjúságához, amely a kommunizmus nagy építkezésein harcol a békéért. Méltó akar lenni a hős koreai fiatalokhoz, akik az emberi gonoszság minden aljas eszközével szemben eredményesen harcoltak, akik bebizonyították, hogy a sokszoros túlerő sem győzheti le az igazságért, hazája függetlenségéért küzdő kis ország nagy fiait. Méltó akar lenni az olasz fiatalokhoz, akik oly nagy mértékben járultak hozzá ahhoz, hogy a választások során a demokratikus erők világraszóló győzelmet arassanak. _ _ _ A Bukarestben összegyűlt fiatalok találkozójának különösen nagy jelentőséget ad az, hogy most érte el a nemzetközi békemozgalom legnagyobb sikerét: a koreai fegyverszünet aláírását. Az ifjúság csak akkor tekinthet bizakodva a jövőbe, ha biztosítva van számára a teremtő béke s éppen ezért az emberiség nagy tavaszán különösen sokat jelent az ifjúság számára a koreai fegyverszünet a béke sok más biztató jelével együtt. S az ifjúságnak éberen kell őrködnie, hogy a béke, a nemzetközi együttműködés ellenségei ne zárhassák el a biztató jövő felé vezető utat. A HL Világifjúsági Kongresszus nagyjelentőségű felhívásában felszólítja a világ minden fiatalját, hogy az ifjúság lendületével induljanak harcba a Béke-Világtanács határozatának megvalósításáért: az országok rendezzék a vitás nemzetközi kérdéseket tárgyalások útján. A jövőért harcoló ifjúság egyik legfontosabb feladata ez s ennek szolgálatában ül a IV. Világifjúsági és Diáktalálkozó is. „Nagy reménység született” — mondja a Béke-Világtanács budapesti felhívása s a fiatalságnak elsőrendű célja, hogy e reménységből élő valóság legyen! Ezért harcol a bukaresti VIT is. CIKKÜNK NYOMÁN: Eredmények a XIV. kerületi cipőjavító szövetkezet munkájában Ez év januárjában cikket közöltünk a XIV. kerületi Cipészek Minőségi Kisipari Szövetkezet munkájáról. A kerületi lakók panaszai alapján vizsgáltuk és állapították meg a hibákat: sok esetben elcserélték és rosszul javították ki a cipőket. Ezúttal visszatérünk akkori cikkünkre, megvizsgáljuk, lett-e eredménye bírálatunknak? Mielőtt azonban a szövetkezetet felkeressük, a kerületi tanács ipari osztálya vezetőjének is meghallgatjuk a véleményét. Tóth Endre elvtárs alapos változásokról beszél. Megtudjuk, hogy azóta a szövetkezetnek új vezetősége van, amely hozzálátott a bajok orvoslásához. Sok jel mutatja azt, hogy fordulat következett be a szövetkezet életében. A tanácshoz az utóbbi időben nem érkeztek panaszok és a minőségi versenyben, mely az V., VI., VII. és XIV. kerületi cipőjavító szövetkezetek között legutóbb lefolyt, a XIV. kerületi a méretes cipők készítése terén az első, a javítások terén a második helyet érte el. A szövetkezet helyiségében tapasztaltak megegyeznek a kerületi tanácsban hallottakkal. Kézbe veszünk néhány cipőt és már megállapíthatjuk, elejét vették a cserének. A cipők belsejére kis számmal ellátott cédulát ragasztanak, amely munka közben nem veszhet el. Januári cikkünkben hiányoltuk azt, hogy nincs egy felelős személy, aki a megjavított cipőket ellenőrzi. Azóta beállítottak egy minőségi ellenőrt. A szövetkezetnek a lakossághoz való viszonya is megjavult. A javítási határidőket — átlagosan öt nap — megtartják, de sürgős esetben — ha a fél nem várhat öt napig — egy nap alatt is megjavítják cipőjét. Májusban, a Nagy Lajos király úton újabb fiókkal bővült a szövetkezet. Ez a mérték utáni rendelők kívánságainak kielégítését szolgálja. Ezzel a részleggel még bizonyos mértékig .... itt is találunk. Amellett, hogy ritkulnak a panaszok, azért találunk bejegyzéseket, melyek arra figyelmezetetnek, van még javítanivaló. S a szövetkezet dolgozói, helyesen teszik, ha a továbbiakban is figyelembe veszik ezeket a tanácsokat munkájuk további javítása érdekében. A legutóbbi, e hó 15-én történt figyelmeztetés arra hívja fel a figyelmet, hogy amikor a változó fiókokból vagy fiókokba szállítják a cipőket, ne dobálják a női cipőkre a férfi bakancsokat, mert megsérülnek, deformálódnak. Azt tapasztaltuk, hogy a szövetkezet munkájában javulás történt. Úgy illenék — gondoljuk — hogy ezért további buzdító szavakat kapjanak a vannak bajok - Itt totvanisa a szövetkezet dolgozói. Mit észmegfelelő munkaerő hiányában , leltjunk ezzel szentben. A nem tudjak minden esete kezdeti tanács faliújságján pontosan betartani a vállalt ha-i hój keltezésű faktáridőt. Mint mondják, most újságcikk arról szól nagy álgondoskodnak arról, hogy az Italánosságban: a cipőjavítások őszi forgalom idejére ez a nej körül baj van Az ipari osztály , mely maga ezúttal az ellenkezőjéről van meggyőződve, kétség is megoldódjék, nem irt rá választ. Márpedig helytelen, ha rosszért, jóért egyaránt hibáztatunk valakit, vagy valakiket. Nem fogják tudni mitévők legyenek. Úgy hisszük, a hibák további feltárása mellett ezúttal a falius-ságcikkben foglaltaknál sokkalta több jó szót érdemel a Megnézzük a panaszkönyvet is. A lakosság bejegyzései leginkább tükrözik a változást. Fellapozzuk az egy évvel ezelőtti panaszokat. Szinte unalmasságig ismétlődnek a sorozatosba, nászok: „nem készült el időre”. A későbbiek során ezek a bejegyzések ritkulnak, s ez év májusában már egy dicséretet szövetkezet.